Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-02 / 227. szám, péntek
www.ujszo.com | 2015. október 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Technikai koalíció Fogatlan oroszlánok sütkérezése a haló őszi nap sugaraiban KOCUR LÁSZLÓ A múlt hónapban e hasábokon rácsodálkoztunk arra, hogy Ján Čamogurský, a legstabilabb szlovák párt, a Keresztény- demokrata Mozgalom alapító elnöke, volt miniszterelnök, volt igazságügyi miniszter, egykor sikeres politikus Szlovákia Kommunista Pártjával és baloldali ifjúsági szervezetekkel protestál a N ATO- konvoj szlovákiai áthaladása ellen. Čamogurský most azokkal került egy platformra, akik börtönbe vetették őt. Négy hónapot töltött vizsgálati fogságban, oké, ez nem 20 év Jáchymovban, de azt is ártatlanul töltötte rács mögött, vétke mindössze annyi volt, hogy a Bratislavské listy című szamizdatot szerkesztette. Čamogurský most magyarázatot adott furcsa viselkedésére, amely nem csak e sorok írójának tűnt fel. Mint elmondta, véleménye a kommunista rendszerről változatlan, de „az a fontos, hogy a NATO elleni küzdelemben egyetértenek”. Lám, néha milyen kevés is elegendő... A NATO-ról mindenki azt gondolhat, amit akar, nem is foglalkoznánk vele különösebben, ha mindez nem Čamogurský „uhrin- benedekizációjának” kapuja lenne. Čamogurský - hangsúlyozzuk még egyszer: elvhű, egykor sikeres és tiszteletreméltó politikusnak tartjuk —pártjától eltávolodott, majd teát- rálisan kilépett belőle. Ezzel párhuzamosan alaposan lebőgött a köztársaságielnök-választáson. Ilyen helyzetben tán’ jobban tenné, ha visszavonulna, és megírná az emlékiratait. Erre ő egykori ellenségeivel, és ismeretlen „hazafias és békeaktivistákkal” szövetkezik. És miért? A NATO ellen. Čamogurský és fegyvertársai fenekedése a NATO ellen 2015-ben legalábbis anakronisztikus. A NATO-ba nem tegnap lépett be Szlovákia, hosszú, kínkeserves, 11 éven át tartó, Mečiar miatt lelassult, majdnem kútba esett folyamat eredménye lett a 2004. április 2-i csatlakozás. Ez idő alatt mindenki elmondhatta a véleményét. Čamogurský is elmondta, és lényegileg most ahhoz tartja magát. Ám igyekezetéből az nem nyilvánvaló, hogy akkor most tulajdonképpen mit szeretne/szeretnének. Az általa állítólag szeretett ország a jelen geopolitikai helyzetben a NATO-ban van a lehető legjobb helyen. A NATO-ból való kilépés pár kommunista és értelmiségi miatt nem reális, meg hát miért is tennénk ennyire drága marhaságot? A KSS valószínűleg így próbál meg még pár tized százalékot begyűjteni 1-2 százalék körüli támogatottságához. Sajtótájékoztatókat tartani könnyű, de azt eddig még úgy igazából senki nem fogalmazta meg, hogy mi lenne a kilépés után. Valószínű, hogy itt már csak fogatlan oroszlánok sütkérezését láthatjuk a haló őszi nap sugaraiban. Csak még egyszer kamera elé állni, csak még egyszer bekerülni az esti híradóba. Bármi áron. Ezután már csak a teljes eltűnés következhet, mint Vladimír Mečiar esetében; vagy, rosszabb esetben: a falunapok és a valóságshow-k. Őszintén kívánjuk, hogy Čamogurskýnak összejöjjön a méltóságteljes távozás. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A szír rezsim megmentője SIDÓH. ZOLTÁN erdán felszálltak a szír bázisokról az orosz Szu-34-es negyedik generációs nehéz vadászbombázók és csapást i m mértek a Bassár el-Aszad szír elnökkel szembenálló alamLÁ kulatokra. A 2011 márciusa óta tartó szír polgárháború ezzel új dimenziót kapott, és ma már felsorolni is nehéz, hogy ki ki ellen harcol az egykor viszonylagos jólétben élő, ám vaskézzel irányított államban. Moszkva az utóbbi időben merész léptékű diplomáciai offenzí- vába kezdett, hogy megvédje egyetlen közel-keleti, szó szerint kivérzett szövetségesét, Aszad rezsimjét, s ezzel együtt biztosítsa egyetlen, a volt Szovjetunió területén kívüli orosz haditengeri bázisát, a Földközi-tenger partján fekvő Tartuszt. Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint ha a Nyugat komolyan gondolja az Iszlám Állam elleni harcot, akkor nincs helye moralizálásnak, a lehető legszélesebb koalíciót kell kialakítani az aktuális főgonosz legyőzésére. Az Egyesült Államok viszont azt vallja, hogy Aszad kezéhez túl sok vér tapad, a rezsim áldozatainak emléke miatt és a menekültek szenvedése láttán nem állhat ki a diktátor mellett. Tény, az Aszad család 45 éve tartja vasmarkában az országot és a hatalom megőrzése érdekében nem válogat az eszközökben. Másrészt nagyon úgy néz ki, nélküle nem lehet fegy- vemyugvás az országban. Mindmáig az államfő oldalán állnak a tengerparti részen élő alaviták, a drúzok, a szélsőséges szunnitáktól rettegő keresztények, sőt a nagyvárosok szunnita középosztálybeli tagjai is. Emlékezzünk csak vissza: a nyugati hatalmak közvetlenül vagy áttételesen megdöntötték az iraki Szaddám Húszéin és a líbiai Moammer Kadhafi diktátor hatalmát, ám a következményekkel nem számoltak - ma mindkét állam a szétesés határán van, a káosz az úr, s ennek nyomán a szélsőségesek melegágyává vált. Moszkva nyomulását segíti az is, hogy az Egyesült Államok kudarcot vallott a mérsékelt szír ellenzék támogatásával. Bár Washington 500 millió dollárt szavazott meg az Aszaddal szembeni erők felfegyverzésére, ám menet közben kiderült, hogy a tervezett évi 5000 katonából alig néhány százat sikerült kiképezni, nagy részüket azóta már megölték a harcokban, vagy átálltak, vagy pedig fegyvereiket eladták az al-Kaida szíriai ágának... Arról nem is szólva, hogy a széttöredezett szír ellenzék frakciói esetenként többet harcolnak egymással, mint Aszad kormányseregeivel, miközben az igazán veszedelmes ellenség, az al-Kaidához köthető an-Nuszra Front és az Iszlám Állam mind a két felet támadja (esetenként egymást is). És akkor még nem említettük a szír elnököt támogató Irán, továbbá aLibanonból „importált” Hezbollah síita terrorszervezet szerepvállalását. A kusza szír helyzetbe robbantak be most az oroszok, rendkívül heves bombázással. Szó se róla, Moszkva többoldalú egyeztetés, iraki hírszerző bázis kiépítése, Izraellel folytatott konzultáció után vágott bele az 1979- es afganisztáni háború óta az első távoli háborús kalandjába. Oroszország ezzel eltereli a figyelmet a Kelet-Ukrajnáról (hát nem érdekes, hogy napok óta hallgatnak a fegyverek Donyecknél?) pompás alibit nyújt neki az Iszlám Állam ellen deklarált harc (ettől függetlenül az első légi csapásait más kormányellenes szervezetekre mérte), a legújabb generációs páncélozott csapatszállítók és vadászbombázók formájában az orosz medve újra megmutathatja izmait, továbbá fényesen demonstrálja, hogy kiáll az egyetlen közel-keleti szövetségese mellett. Végezetül jelzi, Moszkva mindmáig megkerülhetetlen tényező a világpolitikában. Miután Putyinék látták azt a főleg szír gyökerű menekültáradatot, amely elérte Európát, úgy ítélték meg, hogy lélektanilag is eljött a pillanat, amikor elegánsan tálalható, hogy nem Oroszország Ukrajna-politikája az igazi fenyegetés a békére és a stabilitásra, hanem a közel-keleti helyzet drámai átalakulása. Tévedés ne essék, a Kremlt nem a menekültekről készült fotók hatották meg, hanem a már a Kaukázust is érintő iszlám szélsőség terjedése aggasztja, továbbá elege van a mindenféle színes forradalmakból, az arab tavaszból, a rebellióból. Jöjjön hát a stabilitás, a politikai kiszámíthatóság, még ha azt a háztömbromboló orosz bombák is hozzák el... Csere, hosszabbítás után PINKHAMMER RUDOLF önmagát-többek között az angol tudása hiányával - szénné alázó Vida Ildikó helyére a közelmúltban kinevezték Tállai Andrást a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) élére. Az ex MSZMP-tag Tállairól nem sokat tudunk azon kívül, hogy mindene a közélet (egy személyben parlamenti képviselő, miniszterhelyettes, az adóügyi államtitkárság vezetője, parlamenti államtitkár és most már NAV-elnök is), valamint szereti a focit. Ja, igen, így jön még egy pozíció: Tállai a Mezőkövesd Zsóry FC elnöke is. O volt az, aki év elején azzal hívta föl magára a (miniszterelnöki) figyelmet, hogy egy képet ajándékozott Orbánnak, amin a kormányfő Puskás Öcsivel látható. Ez, mint látjuk, jó befektetésnek bizonyult. Úgy általában jó ötlet a Fideszben szeretni a focit, vagyis inkább ezt hangoztatni. Kubatov, Deutsch, Szij- jártó, csak így kapásból az első három wannabe-focista, akik felismerték, hogy a miniszterelnök szívéhez a hobbiján keresztül vezet az út. Nem kell sok időnek eltelnie, hogy a parlamenti pártlista helyeit dekázásssal, vagy tizenegyespárbajjal döntsék el. Szép, illiberális válasz lehetne például az amerikai előválasztás elavult intézményére. Bele se merek gondolni, hogy mi lenne, ha Orbán hobbija mondjuk a vasúti modellezés vagy a néptánc lenne. Esetleg Áderhez hasonlóan a horgászás. Tele lennének az újságok rekordméretű dévérekkel, a migránshelyzet évek óta napirenden lenne az invazív balatoni busák miatt. A rezsicsökkentésben biztosan fontos helyet kapnának az elektromos angolnák. A pártprogram húzótémája a viza visszatelepítés lenne, és egy műléggyel fogott tükörponty biztos miniszteri helyet jelentene. Aki viszont eredmény nélkül zárná a mámaszezont, az mehetne vissza ugrálni a balettbe. Na de nem ez van. Az ember különben sem vált hobbit túl gyakran. Meg aztán a hagyományok. Kell az állandóság ebbe a rohanóba. Például Tállai sem beszél semmilyen más nyelven a magyaron kívül, így méltó utóda lehet Vida Ildikónak. FIGYELŐ VW-botrány: baj lesz Szlovákiában is A Volkswagen-csoport hamisítási botrányának piaci következményei lefelé ható kockázatokkal terhelik a közép- és kelet-európai EU-gazda- ságok növekedési kilátásait. A Morgan Stanley globális bankcsoport londoni elemzőinek tanulmánya szerint a Volkswagen-botrány hatásaira a térségben a cseh gazdaság a legérzékenyebb, utána Szlovákia, Magyarország és Lengyel- ország következik, ugyanakkor Románia viszonylag védett e hatásoktól. Az öt vizsgált gazdaság együtt - Németország után - a második legnagyobb autógyártó térség Európában, évente 3,7 millió járművel. Ez a Németországban egy év alatt gyártott 5,9 millió autó 62 százaléka, viszont ez az öt gazdaság a német hazai össztermék (GDP) 30 százalékát állítja elő, vagyis az autóiparnak arányosan jóval nagyobb a súlya e csoportban. Autóipari szakértők szerint szoftvercserére és talán mechanikai beavatkozásra is szükség lesz mintegy 11 millió motornál, ami feltehetőleg a teljesítmény és az üzemanyag-felhasználás hatékonyságának rovására megy. Matthias Müller, a Volkswagen AG új vezér- igazgatója közölte, hogy a szóban forgó motorokat „rendbe kell tenni”, de nem részletezte, hogy pontosan milyen műveleteket ért ez alatt. Egyes szakértők már tudni vélik, hogy a visszahívási akció a Volkswagennek több mint 6,5 milliárd dollárjába fog kerülni. (MTI)
