Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-13 / 236. szám, kedd

2015. október 13., kedd, XI. évfolyam, 38. szám Fifamaffia: Nem hall, nem lát, nem beszél 10. oldal Euro 2016: csodavárás ä la carte Utolsó négy mérkőzé­séből mindössze egyet megnyerve a magyar válogatott az F cso­port harmadik helyén végzett a 2016-os Európa-bajnoki selej­tezőcsoportjában. A Dárdai Pált váltó Bernd Storck szö­vetségi kapitány korábbi két döntetlenjét egy győ­zelemmel és egy vereséggel fejelte meg Feröer és Görögország ellen, s mint mondja, meg van elégedve a csapatával. Elégedett edző és játékos „Hibáztunk a meccs elején, ezért hátrányba kerültünk, de felülke­rekedtünk rajta, egyenlítettünk és fordítottunk is. Mindent megtet­tünk a győzelemért, a játékosaim mindent kiadtak magukból, nem tehetek szemrehányást nekik. Mindkét csapat sokat kockázta­tott a győzelemért, ezért volt eny- nyi gól” - közölte a görögök elleni mérkőzés után Bernd Storck, aki azt is elmondta: ő is, és a játékosai is tudták szünetben, hogy állnak a románok Feröeren. Ezt erősítette meg a Kínában légi­óskodó Elek Ákos is, aki elárulta: ennek ellenére győzelemre játszot­tak a második félidőben, noha tu­lajdonképpen így tét nélkülivé vált a találkozó. Szerinte annak ellenére, hogy négy gólt kapott a csapat, és vereséggel zárta a sorozatot, játék­ban az egyik legjobb meccse volt. „Összehasonlítva a budapesti, ro­mánok elleni meccsel, amelyen kettőt nem passzoltunk egymás­hoz, ég és föld a különbség. Ezúttal sokszor kerültünk a rivális mögé, és kifejezetten stílusos támadásokat vezettünk. Összességében elégedett vagyok a magyar csapat szereplé­sével, hiszen az első fordulóban az Észak-Irországtól elszenvedett hazai vereség után senki sem gon­dolta volna, hogy az utolsó fordu­lóban is lesz esély a második hely megszerzésére” - jelentette ki Elek. Menteni kellett a veszélyben lévőket Nem éppen önkritikus monda­tok, pedig a magyar válogatott attól a görög csapattól kapott egy négyest, amely eddig rúgott gól és győzelem nélkül állt hazai pályán. Mentsége lehet Bernd Storcknak, hogy a mérkőzés végén - a lehet­séges pótselejtezőre is gondolva lehozta csapatkapitányát és legta­pasztaltabb középpályását is, így a válogatott játéka kissé felborult. „Élvezetes mérkőzés volt, kár az utolsó tíz percben kapott gólo­šffifCI! lr LM •»t MIKIT iiiiiü Sisüi lES^ÉÄSÍŕCfcr ’ '.MLMéSI yá rrírrf -:?£*gSi rendszeresen lehetőséget kap csa­patában, a Lech Poznanban. A másik szélen a csapatkapitány, Dzsudzsák Balázs játszott, aki­nek a feröeri meccshez hasonlóan szinte nem volt momentuma; egy szép csel, egy jó átlövés, egy egyé­ni megiramodás nem sok, annyit sem jegyezhettünk fel a neve mel­lé, gólról, gólpasszról nem is be­szélve. Igaz, Böde még így is gólt szerezhetett volna egy Dzsudzsák- átlövés után, ami a védőkről fel­pattanva éppen a magyar közép­csatár előtt kötött ki, de végül centikkel elhibázta a kaput. Király Gábor kapuját négy lövés találta el, azokból négy gól született kért. A mérkőzés végén már nem volt meg bennünk a kellő erő, vagyis erőnléti problémák is köz­rejátszottak a vereségben, hiszen a csütörtöki mérkőzés is sokat kivett belőlünk. A vereség ellenére nem tudom hibáztatni a csapatomat, amely mindent megpróbált meg­tenni a három pontért, és szép, lát­ványos gólokat szerzett. Az utolsó húsz percben vigyáznunk kellett arra, hogy a kulcsjátékosaink ne kapjanak sárga lapot, Dzsudzsák Balázsnál és Gera Zoltánnál is el­tiltást ért volna egy figyelmeztetés, ezért döntöttünk a lecserélésük mellett. Nem szabad elfelejteni, hogy milyen játékerőt képvisel el­lenfelünk, úgy érzem, ezen a talál­kozón azonos szintet képviseltünk, mint a görögök” - zárta értékelését a mérkőzés után Storck. Nem éppen szerencsés kijelentés, hiszen a görögök történelmet írtak azzal, hogy első kalapos csapatként egy selejtezőcsoport utolsó helyén végeztek, teljesítményük pedig az abszolút nullához konvergált. „Az az igazság, hogy Görögországban a világon senkit nem érdekelt ez a meccs. Már a felvezetés is igencsak laposra sikeredett, a lapok csak marginálisan foglalkoztak vele, hogy egyáltalán pályára lép a nem­zeti csapat, holott máskülönben ol­dalakat szokott megtölteni a téma. Ez a sorozat elment, az embereket csak a fiatalok, a megújulás érdekli, az a fontos a számukra, mi lesz két év múlva” - mondta az Új Szónak Vaszilisz Thanosz, az Athlitiki Icho újságírója. A magyar válogatott összeállítása A védelem a megszokott összeté­telben lépett pályára a bal oldalon Visszatekintő A 2016-os Eb-selejtezők utolsó előtti fordulójában az első féli­dőben pocsékul futballozva, de a csereként beálló Böde Dániel két góljával a magyar válogatott 2-1- re legyőzte Férőért. A két félidő közti óriási különbséget Németh és Böde szünetbeli beállása jelen­tette, ami alapjában változtatta meg a meccs képét. A szélső védőink sokkal feljebb játszottak, emiatt a feröeri középpályásoknak ki kellett rájuk lépniük, nekünk pedig ott maradt a pálya közepe. Az így kialakult (Fotók: MTI, TASR/AP) azzal a Leandróval, aki sárga lapjai miatt nem játszhatott Feröer ellen. Amennyiben a válogatott pótselej­tezőre kényszerül, ez lesz a sorsa Juhász Rolandnak is, és bármeny­nyire fáj is kimondani, ezzel nem biztos, hogy veszít a csapat. Juhászt nagyon megviselte korábbi sérülé­se és a Videoton tortúrája: Feröer ellen majdnem végzetes hibát vé­tett, és a görögök elleni meccsen is nehéz lenne dicsérni a négy gólt összehozó védelem vezérét. Hasonló a helyzet a 39 éves Király Gáborral is, aki a kapuban annak ellenére tovább élvezi a bizalmat, hogy utoljára talán a finnek el­leni hazai mérkőzésen mutatott be bravúros védést, amikor még 0-0-nál kapufára tolt egy labdát. A görögök ellen négy lövés találta el a magyar kaput, abból négy gól született - kettő a rövid sarokba, a negyediknél pedig Király érthe­tetlen módon a rövid kapufánál, a gólvonalon helyezkedett a beadás előtt, így nyilván átszállt rajta a lab­da, és sem a kifutásra, sem a hárí­tásra nem maradt esélye, de emiatt csak magát okolhatja. Lovrencsics megint bizonyított A középpályán újdonságot jelen­tett, hogy a jobb oldalon visszatért a válogatott kezdőjébe Lovrencsics Gergő, aki utoljára a Finnország elleni hazai mérkőzésen kapott le­hetőséget (akkor csereként beállva győztes gólpasszt adott Gerának), és megint bizonyított: 1—0-s hát­ránynál ő előzte meg az elbambuló Sztafilidiszt, és bólintott szépen a jobb alsó sarokba. Némiképp ért­hetetlen, hogy miért nem kap több lehetőséget, hiszen a válogatottban rendszerint motiváltán fútballozik, és azon kevés légiósaink egyike, aki Németh volt a legjobb magyar Szalai Ádám már a keretbe sem tudott bekerülni, Nikolics pedig ezúttal nem kapott lehetőséget a kezdőben, így a magyar váloga­tott új csatárpárossal mutatkozott be. Böde Dániel ezúttal nem mu­tatott sokat, a labdákat körülmé­nyesen tartotta meg, sokszor csak lelassította a támadásokat, egyet­len nagy helyzetét pedig kihagyta. Németh viszont a csapat legjobb emberének bizonyult: két gólja mellett a csapatjátékban is oda­tette magát, labda nélkül is csú- szott-mászott, az összjátékokat is jól oldotta meg. Nem rajta múlt, hogy a magyar válogatott nem tudott nyerni, ami egyben azt is jelenti, hogy a selej­tezősorozatban kizárólag Finnor­szágot és Férőért sikerült legyőzni (ilyen legutóbb a 2006-os vb-se- lejtezőkön fordult elő - akkor Iz- landot és Máltát tudtuk megverni kétszer-kétszer), pedig aztán a csa­pat szinte á la carte kívánságokkal várhatta a csodát. A csoportunkba megkaptuk a leggyengébb első ka­lapos ellenfelet, aki ráadásul meg­tette azt a szívességet, hogy teljesen összeomlott, Románia az elmúlt év­tizedek legszerényebb csapatát tud­ta kiállítani, és a csoportban szinte minden eredmény a mi szánk íze szerint alakult, persze azoktól elte­kintve, amelyeken nekünk kellett volna kiharcolni a győzelmet. A pireuszi vereséggel egyébként meg­szakadt a magyar válogatott hat­meccses veredensége és tétmérkő­zéseken mutatott nyolcmérkőzéses veretlen szériája is. Hegedűs Henrik az igencsak fajsúlyos Böde. Mindeközben sokkal magasabbra toltuk a leshatárt is, ami önmagában elég ahhoz, hogy a saját térfelére kényszerítse vissza az ellenfelet. Igaz, egy ilyen lassú védelem mellett ez igencsak veszélyes fegyver, ami visszafelé is elsülhetett volna, ha a játékvezető megad­ja a jogos tizenegyest, miután Guzmics kihúzta Edmundsson lábát egy feröeri kontra végén, (hh) helyzetben tudtuk kon­zerválni a labdabirtoklási fölényt, és az azzal járó nyomást. A cserék után a magyar válogatott 4 a 4 ellen játszhatott az ellen­fél védelmével, Feröer- nek nem maradt szabad bekkje, aki hiba esetén besegítsen. így volt ez a győztes gólnál is, mikor Böde beforgatta az em­berét, nem volt senki, aki biztosítson mögötte. Ebben a támadó formációban már értelmet nyertek az első félidő céltalan beívelései is, mert több támadónk is érkezni tudott a tizenhatoson belül - köztük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom