Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-07 / 231. szám, szerda

www.ujszo.com | 2015. október 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Méltó büntetés Csak annyi történt, hogy Harabin kikerült a Smer védőszárnyai alól T öbb mint egy éve tart Šte­fan Harabin mélyrepülé­se, ez is csak azt mutatja, milyen magasról zuhan. A harmadik hatalmi ág ura volt, de búcsút kellett inteni a Legfelsőbb Bí­róság elnöki posztjának, majd nem választották be a Bírói Tanácsba, el­vesztette a Legfelsőbb Bíróság bün­tetőkollégiumának elnöki posztját és a szenátus elnöki posztját is, most pedig egyenesen az fenyegeti, hogy áthelyezik egy kerületi bíróságra, sőt megfosztják a talártól. Miközben az elmúlt évben nem tett semmi mást, mint az előző nyolcban. Az egyetlen változás, hogy kikerült a Smer védő­szárnyai alól. Harabin igazságügyi miniszterként és a Legfelsőbb Bíróság elnökeként is több olyan döntést hozott, amelyek miatt most utódja fegyelmi eljárást indított ellene. Daniela Švecová ki­jelentette, hogy a Harabin vezette szenátus „önkényes, és jogsértő ha­tározatot adott ki”. Néhány éve ezt már az Alkotmánybíróság is megál­lapította, de nem történt semmi, mert Harabin akkor még érinthetetlen volt. Most azzal védekezik, hogy „a jogi véleménye miatt indult ellene eljá­rás”, ami tilos. Első hallásra meggyőzően hang­zik, de persze hülyeség. Harabin sze­nátusa egy járási bíróról döntött, s ki­mondta, hogy alkalmatlan a posztra és törvénytelenül gyakorolta a bírói hatalmat. Erre nincs joga a Legfel­sőbb Bíróság egyik szenátusának se, még annak sem, amelyiket Harabin vezet. Ezt csak az Alkotmánybíróság mondhatja ki. Ha Harabinnak kéte­lyei voltak a bíróval kapcsolatban, akkor az Alkotmánybírósághoz kel­lett volna fordulnia és pont. Mert ez nem, jogi vélemény” kérdése, ha­nem az igazságügyi eljárások betar­tásáé. A fegyelmi bizottság tehát nem Harabin jogi véleménye miatt jár el, hanem önkényes döntése miatt. Amennyire aktív volt ebben az ügyben, annyira volt passzív Harabin a büntetőkollégium elnökeként. Amikor a kollégiumnak egyesítenie kellett volna két bírói szenátus véle­ményét arról, hogy a rendőrség belső ellenőrző osztálya jogosult-e nyo­mozni a bűncselekményt elkövető rendőrök ügyeiben. Harabin utasítást kapott, hogy a kollégium ülését július 17-re hívja össze, ezt nem tette meg, bár erre semmilyen jogalapja nem volt. Ezzel szemben öt nap múlva, július 22-én az általa vezetett szená­tus újabb döntést hozott, amelyben megkérdőjelezte, hogy a rendőrségi belső ellenőrzés része-e a rendőri testületnek. A Bírói Tanács ezért a múlt héten fegyelmi eljárást indított ellene - megint csak nem a jogi véle­ménye miatt, hanem mert nem telje­sítette kötelességét. Harabin most azt hangoztatja, a Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégi­umából a belügy büntető kollégiuma lett, és Kaliňák nyolc éve nemzetkö­zi, sőt ENSZ-szinten hoz szégyent Szlovákiára. Ha ez így van, azt hozzá kell tennünk, hogy senki nem segített ebben annyit Kaliňáknak, mint Ha­rabin. Ami most történik vele, az csak a méltó büntetés azért, ahogy a Smert és annak embereit hosszú éveken át kiszolgálta. A szerző a Trend hetilap kom­mentátora Jobbára napos, elszórtan bombázás. Az orosz állami televízió esténként már a Szíriái időjárást is közli, szigorúan a légi csapások végrehajtása szempontjából. A nézők megtudhatják, hogy a térségben októberben ideálisak a repülési vi­szonyok, az esős napok száma átlagban kettő, a szél mérsékelt, a látásviszonyok kiválóak, azonban igyekezni kell, mert a november időjárási szempontból már nem ennyire kedvező. (YouTube) Gazdasági hasznot hoz-e a bevándorlás? GÁL ZSOLT \ jj A menekültek befogadása mellett felhozott egyik legelter­jedtebb érv a migráció következtében a befogadó ország közpénzügyeiben várt gazdasági haszon. Valójában ennek pontosan az ellenkezője várható. A muszlim menekültek beáramlásától aligha remélhető költségvetési többlet. Az első látásra logikusnak hangzó érvelés leegyszerűsítve valahogy így hangzik: az elöregedő európai társadalmakban egyre romlik az el­tartók (fiatal dolgozók) és az eltartottak (idős nyugdíjasok) közötti arány. Ezért a többnyire fiatal menekültek beáramlása és munkaválla­lása segíthet enyhíteni az öregedés gazdasági következményein. Ehhez - szakmai nyelven fogalmazva - az kell, hogy a migráció fis­kális mérlege pozitív legyen. A közszféra bevándorlókhoz köthető be­vételei (adókból, járulékokból, illetékekből stb.) meghaladják a ki­adásokat (segélyekre, nyugdíjakra, közjavakra és szolgáltatásokra - mint közbiztonság, egészségügy vagy oktatás). Ez nem lehetetlen jó példaként szolgálhatnak az angolszász államok pontrendszeren ala­puló munkaerő-migrációs vízumprogramjai. Mondjuk Ausztráliába nagyobb eséllyel kap vízumot az, aki olyan szakmával, készségekkel, tapasztalattal rendelkezik, amelyre épp szükség van a munkaerőpia­con. E mellé jól jön az iskolázottság, és az angolnyelv-tudás, de persze az életkor és az egészség sem mellékes. Az ilyen bevándorló (a lassan szitokszóvá váló „gazdasági bevándorló” tipikus képviselője) a vízum megszerzése után könnyen elhelyezkedik. így befizetővé válik, míg számos szociális juttatásra nem jogosult, vagy az általánosan járó összegnek csak a felét kapja meg - mondjuk 10-15 évig. Családtagjait, főleg szüleit csak akkor hozhatja be az országba, ha állja ott- tartózkodásuk költségeit, vagyis azt, hogy azok nem fognak terhet je­lenteni az ottani szociális ellátórendszernek. Az eredmény az ebbe a kategóriába tartozó bevándorlóknál pozitív fiskális mérleg, akár évti­zedeken keresztül is. A rossz hír az, hogy a mondjuk Németországba érkező menekültek nagy eséllyel az ellenpólust alkotják majd. A menedékkérelmük be­adása után három hónapig nem dolgozhatnak, utána is csak korlátozá­sokkal, egyéni vállalkozóként meg végképp. A kérelem elbírálásának átlagos ideje fél év, de akár 1-2 évig is eltarthat. Sikeres elbírálás után elvileg nyitva a munkaerőpiac, de gond lehet a képzettséggel, mert a migránsok nem az aktuális igények szerint lettek szelektálva. A nyelvtudással meg biztosan gond lesz. Szóval jöhetnek a nyelvtanfo­lyamok meg átképzések (nyilván a német adófizetők pénzén). A jóléti rendszer viszont nyitva áll, nincsenek átmeneti korlátozások sem (több száz eurós anyasági, gyermeknevelési, lakhatási stb. támogatásra kell gondolni). A muszlim országokból a bevándorlók magukkal hozzák hagyományos családmodelljüket: a nők foglalkoztatottsága alacsony (mert jórészt háztartásbeliek), a gyerekek száma nagyobb. Erre a bőkezű európai jóléti rendszerek még ráerősítenek (anyagilag moti­válnak). Az eredmény a befogadó ország szempontjából? Kevés be­vétel, sok kiadás, azaz egy nagy nettó mínusz a fiskális mérlegen. Ezt jó lenne tudatosítani: a menekültek befogadása morális és jogi kötelezettségnek tekinthető, de pozitív költségvetési hatásokat várni tőle eléggé utópisztikus. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Volt csőlakatos, forradalmár, író és államfő Göncz Árpád budapesti értel­miségi csalédban született 1922. február 10-én. é A Pázmány Péter Tudományegye­tem Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1944-ben. Még abban az évben behívták katonának, de Né­metországba vezényelt egységétől megszökött. Részt vett a magyaror­szági fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt. A világháború után csatlakozott a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párthoz (FKGP), dolgozott a párt parlamenti csoportja mellett, va­lamint a párt főtitkára, Kovács Béla személyi titkáraként. Az FKGP 1947-48-as szétbomlasztását köve­tően csak segédmunkásként és cső­lakatosként sikerült elhelyezkednie. Harmincéves volt, amikor 1952- ben beiratkozott a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemre, a tanulás mellett talajvédelmi technikusként és agronómusként dolgozott. Diplomát nem szerezhetett, mert 1956-ban el­távolították az egyetemről amiatt, hogy a Parasztszövetség tagjaként részt vett a forradalomban. Az ag­rártudományi egyetemet később sem volt módja befejezni. Az 1956. no­vember 4-i szovjet intervenció után szerepet vállalt a Magyar Demokra­tikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában. 1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt. Bár az ügyész élet­fogytiglani börtönt kért, a bíró halá­los ítéletet akart kiszabni. Csak évti­zedekkel később derült ki, hogy In­dia moszkvai nagykövetsége járt közben a vádlottak érdekében, de az utolsó pillanatban született felső szintű döntést csak az ügyész kapta kézhez. Göncz Árpád - ahogy 2001- ben elmondta - „végre nyugodtan al- hatott”, az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban pedig abban bízott, hogy 6-7 évet kell letöltenie, mert Kelet-Európábán addig él egy poli­tikai rendszer. A börtönben megta­nult angolul, így amikor 1963-ban - Bibó Istvánnal együtt - amnesztiával szabadult, a Veszprémi Nehézvegy­ipari Kutatóintézet szakfordítója lett. 1964-től a Talajjavító Vállalat mun­katársaként, 1965-től szabadfoglal­kozású műfordítóként és íróként te­vékenykedett. Olyan drámák fűződnek nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médeia. Sarusok címmel regénye jelent meg. Az an­gol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki, például Doctorow, Faulkner, Golding, Hemingway, Su­san Sontag, Updike és Tolkien müveit ültette át magyarra. A nyolcvanas évek második felé­ben tagja lett a Szabad Kezdeménye­zések Hálózatának, alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizott­ságnak. 1989-ben az írószövetség el­nökévé választották, 1990-ben a szervezet tiszteletbeli elnöke lett. Az első szabad választások után az új Országgyűlés alakuló ülésén Göncz Arpád lett a házelnök, és ő látta el az ideiglenes köztársasági el­nöki teendőket is. A Magyar De­mokrata Fórum és a Szabad Demok­raták Szövetsége megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a par­lament öt évre őt választotta a Ma­gyar Köztársaság elnökévé, majd 1995-ben újraválasztották. Elnök­ségének tíz éve alatt néha nehéz csa­tákat kellett megvívnia, például a ta­xisblokád idején, vagy amikor el­lenállt a Magyar Televízió és a Ma­gyar Rádió elnökei leváltásának. Államfőként törvények százait el­lenjegyezte, normakontroll kérésére feljogosító jogkörével kilenc alka­lommal élt. Egy ízben ő maga kez­deményezett törvényt: indítványoz­ta a nemzeti, etnikai, faji vagy val­lási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását. Elnöksége idején ő volt Magyaror­szág legnépszerűbb politikusa. Köztársasági elnökként több mint 130 alkalommal járt külföldön, összesen 70 országban, ő volt az el­ső magyar államfő, aki hivatalos lá­togatást tett az Egyesült Államok­ban, Japánban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában. Göncz Arpád számos kitüntetést kapott, sok rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város díszpol­gárává. 2000-ben az amerikai kor­mány díjat alapított a tiszteletére, melyet évente adnak olyan magyar személynek, aki kiemelkedő teljesít­ményt nyújt a demokrácia és az em­beri jogok érvényesítésében. 2012- ben, 90. születésnapja alkalmával gyermekei elhatározták a Göncz Ár­pád Alapítvány létrehozását az író-műfordító-politikus életének és munkásságának bemutatására, az 1956-os forradalom emlékének, a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományok ápolására, valamint művei és róla szóló művek megje­lentetésének elősegítésére. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom