Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-06 / 230. szám, kedd
KULTÚRA WWW .ujszo.com I 2015. október 6. Tőzsér Arpád nyolcvanéves Nincs kötete, mellyel ne tett volna hozzá valami újat, mást addigi költészetéhez - emeli ki Tóth László 113 Tőzsér Árpád. Ahogy Grendel Lajos mondja: helye van a modern magyar irodalom klasszikusai között. (Fotó: MTI) ÖSSZEÁLLÍTÁS Ma nyolcvanéves Tőzsér Árpád Kossuth- és József Attila-dQas költő, irodalom- történész, szerkesztő. Több tucat kötetben jelent meg hat évtizede formálódó alkotói pályájának termése: versei, műfordításai, kritikai és irodalomtörténeti tanulmányai, napiéi. A Kalligram kiadó idén adta közre összegyűjtött verseit Erről az Euphorboszról beszélik címmel. A pályatársak közül Grendel Lajos Kossuth-díjas írónak és Tóth László József Áttila-díjas költőnek, valamint H. Nagy Péter irodalom- történésznek tettük fel a kérdést, számukra mi a Tőzsér-életmü legfontosabb rétege, darabja, üzenete... Grendel Lajos: Az első klasszikus Szerintem Tőzsér Árpád az első szlovákiai magyar író, aki az irodalmat nem úgy tekintette, mint „hobbit” vagy másodlagos tevékenységet. Vagyis teljes mértékben az irodalomnak élt, úgy is, mint az Irodalmi Szemle vagy a Madách Könyvkiadó szerkesztője. Az első, aki napi kapcsolatot tartott a nála fiatalab- bakkal (többek között velem is) és - a szűk lehetőségekhez mérten - a magyarországi kortárs írókkal. Ha megfigyeljük a pályáját, már a 80-as években az egyetemes magyar irodalom élvonalába tartozik. Tulajdonképpen az első magyar író, akinek helye van a modem magyar irodalom klasszikusai között. Áz első szlovákiai magyar, aki kinőtte a „szlovákiaiságot”. Nem lehetett volna így, ha bizonyos értelemben nem lett volna a fanatikusa az irodalomnak. Mert, bizonyos értelemben, az irodalom minden, talán még az életnél is fontosabb. Egyebek mellett ezt tanultam én Tőzsér Árpádtól. Tóth László: A teremtés részese Tőzsér Árpádot idestova fél évszázada ismerem. Ha első versem közlése nem is az ő nevéhez fűződik, a legerősebb lökést - költőként is, szerkesztőként is - ő adta pályakezdésemhez. Akkori versei számos versszakát, sorát ma is kívülről fújom, még ha ezeket ő maga ma már csak „hosszúra nyúlt pályakezdése” dokumentumaiként tartja is számon. Már fiatalon is ikonikus költőnek számított, szerkesztői figyelme - és fegyelme, szigora - kitüntető volt, s ha valamit verselményeinkben kifogásolt, azt komolyabban kellett venni, mint bárki más dicséretét; az ember biztos lehetett benne, hogy neki van (lesz!) igaza. A legfontosabb, amit meg lehetett - meg kellett - tőle tanulni: hogy mindig van egy nagyobb egész. S az embernek, bárhovajusson is el, mindig ahhoz kell igazodnia, s ahhoz kell mérnie magát. Ha végigtekintünk Tőzsér Arpád hat évtizedes költői pályáján, most, nyolcvanévesen, a kortárs magyar irodalom egyik legtekintélyesebb alkotójaként is ez az alapelv, ez a (maga)tartás jellemzi őt. S abban az életkorban, amikor az írók java része már rég a termés betakarításával, babérjai rendezgetésével - vagy sebei nyalogatásával - foglalkozik, esetleg csak imamalomként ismételgeti magát, neki nincs kötete, mellyel ne tett volna hozzá valami újat, mást addigi költészetéhez, szakadatlanul gazdagítva annak spektrumát, tágítva horizontját, bővítve mozgásirányait, szaporítva értelmezési tereit. Vagyis, Tőzsér öregkori lírájában is - mozgékonyabb észjárásával, formateremtő lendületével, nyelvalakításának frissességével, szűkebb- tágabb környezete és (legfőképpen) önmaga megértésére való törekvésével, egyszóval: fiatalosságával - még mindig képes meghazudtolni (megtréfálni?, lekörözni?) akár a legfiatalabb poétáinkat is. És ez, a megértésnek ez a szenvedélye és szenvedélyessége vezeti tollát 2007- től megjelentetett naplófolyamában is, mely immár - tetralógiává bővülve, és magát a műfajt is saját képére formálva (teremtve?) - mintegy ezer könyvoldalon elemzi-értelmezi a vi- lágot/világát, s az őt ért hatásokat. S ahogy naplófolyama legutóbbi kötetének címében Einstein a teremtést olvassa, ugyanezt teszi Tőzsér is: a legapróbb, akár a legprózaibb vagy legtriviálisabb részek is nyomban a filozófiai általánosítás szintjére, úgymond világtávlatba kerülnek alkotónk elemző figyelme nyomán. És ezzel hajdani versbéli alteregójához, a Faustus Prágában Szenczi Molnár Albert]'éhez hasonlóan a teremtésben segédkezik ő maga is. Mert a teremtésnek - sugallja, és gondoljuk vele egyetértésben mi is - annak olvasata, értelmezése is része lehet. H. Nagy Póter: Jogos fanyalgás Tőzsér Árpád teljesítménye korunk leghitelesebb és legkomplexebb poétikai vállalkozásai közé tartozik. E sorok írójának kedvenc Tőzsér- verse a Sebastianus, de előszeretettel foglalkozik olyan művekkel is, mint az Utómodem fanyalgás a szlovákiai magyar irodalom tárgyában. Az utóbbi alapján feltárható a Tőzsér- féle nyelv egy lényeges eleme. Az említett esszévers látszólag a térségi-kisebbségi kultúra kritikája, de valójában az intézményrendszer és az irodalmi minőség szétkapcsolásáról szól. Különbség van „szlovákiai magyar” irodalom (amit az intézményrendszer tart fenn) és írás között (ami a szerzők teljesítménye). Az elsőnek érdeke, a másodiknak nem, hogy ez a fogalom jelentsen valamit. Ugyanakkor a versben megfigyelhető egy másik hasadtság is, a „szlovákiai magyar” irodalom szövegszerű identitását megbontja a világirodalmi hálózat. Ez a tempo- rális folyamat a „virágzás” visszavonására épül, és elválaszthatatlan az adott szöveg - a határok átjárhatóvá tételére épülő - materiális emlékezetétől. Ezek a megoldások arra figyelmeztetnek, hogy a Tőzsér-vers a retorika kisajátíthatatlanságát viszi színre. A folytonos önreflexiók szerint a vers a „szlovákiai magyar” irodalomhoz társítható egyoldalú ideológiákat leplezi le. A tagadás és igenlés mellé a komplementaritást, megsemmisítő kritika helyére a „fanyal- gást” állítja, miközben a világirodalmi távlat kiiktathatatlanságát hangsúlyozza. Tőzsér Arpád ehhez hasonló művei azzal érik el hatásukat, hogy amit prózai diskurzusként színre visznek, azt ugyanott költői retorikával kibillentik. Az ilyen jellegű „hasadékoknak” köszönhetően a Tőzsér-líra nem képes nyugvópontra jutni. Folyamatos figyelmet igényel, és mindig marad benne valami megragadhatatlan. Ami a kisebbség, csakis a legjobbak ismérve. Tőzsér Árpáddal szombati számunkban olvashatnak beszélgetést. Tanulmányok költőportrékhoz A pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, valamint a Szenczi Molnár Albert Alapítvány Tanulmányok költőportrékhoz címmel szervez konferenciátTőzsér Árpád 80. születésnapja alkalmából október 7-én és 8-án a Pozsonyi Magyar Intézetben (Védcölöp utca 54.). A holnapi program 14.00-kor kez- dődikTőzsérÁrpád köszöntésével, majd Reményi József Tamás tart előadástTőzsér Árpád exterritóriuma címmel. Ezt követi a konferencia első tematikus egysége (A mittelszolipszizmus terei: identitás, filozófia, költészet), melyben Nagy Csilla, Mészáros András, Bedecs László, Mizser Attila és Orcsik Roland járja körül az ünnepelt költészetét. Az Irodalmi Szemle Tőzsér-számának bemutatója 18.00-kor kezdődik; a lapszámot Száz Pál és Szalay Zoltán mutatja be. A konferencia második napján, csütörtökön három témakörbe szerveződnek az előadások: a Genezis, ezredforduló, múltfeldolgozás, a Napló, olvasó, nőkép, valamint az Érzéki, érzékeny, idegen felől közelítenek a Tőzsér-életműhöz. (ú) Elhunyt Henning Mankell krimiíró MTI-HÍR Göteborg. Életinek 68. évében elhunyt Henning Menkell svéd krimiíré, eki Kurt Wellender nyomozóról írt könyveivel vált ismerttó. Krimijei mellett számos színdarabot és gyermekkönyvet írt, 1996-ban megkapta az Astrid Lindgren-díjat. Az egyik legsikeresebb svéd szerző, regényeit szerte a világban 40 millió példányban adták el, Wallander- krimisorozatából több filmfeldolgozás is készült, a magyar és a szlovák közönség a Kenneth Branagh Henning Mankell (1948-2015) főszereplésével leforgatott sorozatot ismerheti. Az Afrika iránt rajongó író a kontinensen uralkodó szegénység és analfabetizmus felszámolásáért vívott harc elkötelezettje volt. Svédország mellett itt érezte magát igazán otthon, több müve szól Afrikáról. Az elmúlt években a Szabad Gáza Mozgalmat támogató baloldali aktivistaként is felhívta magára a figyelmet. Mankellnél 2013 végén diagnosztizáltak rosszindulatú daganatot, betegségét az író 2014 januárjában hozta nyilvánosságra. Utolsóként megjelent, személyes hangvételű kötetében a diagnózis utáni életéről számolt be. RÖVIDEN Madách Imrére emlékeznek Alsósztregova. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma október 9-én (pénteken) emlékezik meg Madách Imre (1823-1864) halálának évfordulójáról Alsó- sztregovgji, a felújított Madách- kastélyban. A magyarországi partnerekkel közösen megrendezett Madách Imre Irodalmi Napok alsósztregovai programja 13.00- kor kezdődik. Áz ünnepi beszédek után 19. századi grafikákból nyílik kiállítás (a Betléri Múzeum gyűjteményéből); bemutatják Praznovszky Mihály Madách Imre napjai a magyar irodalomban 1861-1864 cimű könyvét; majd az érdeklődők megismerkedhetnek a Madách-kastély parkjának felújítási tervével. A rendezvényt koszorúzás zárja Az ember tragédiája költőjének síremlékénél. (ú)
