Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-22 / 218. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2015. SZEPTEMBER 22. FUTBALLSORSOK H Akinek Beckenbauer is a partnere volt Interjú a 80 éves Palotai Károllyal 2015. szeptember 11-én töltötte be nyolcvanadik életévét Palotai Károly olimpiai bajnok labdarúgó, világszerte elismert játékvezető és sportvezető. P ályafutása mindhárom minőségében egészen egyedülálló, ezért megkértük, hogy meséljen az Új Szó olvasóinak nyolc évtized fiitballemlékeiről. Egész élete a futball körül forgott, így adódik a kérdés, hogy miként került kapcsolatba a labdarúgással? Békéscsabán születtem egy szlovák gyökerekkel rendelkező családba, ahol a legkisebb testvérként természetesen mentem az idősebbek után, és mivel a bátyám is futballozott, nálam sem volt kérdés, hogy ezt a sportágat választom. A magyar labdarúgás erősen fővároscentrikus volt az 1950-es években. Miként került mégis Győrbe? Be kellett volna vonulnom, néhány klubnak azonban megvolt a joga ahhoz, hogy a katonaság helyett játékosokat igazoljon le. Bár fővárosi csapatok is hívtak, talán a Győrben védő testvérem miatt is az ETO lett a befutó. Nem volt könnyű bekerülni a csapatba, bombaerős fedezetsora volt a győrieknek, de aztán megszilárdítottam a helyem. 1956-ban mégis a távozás mellett döntött, és Freiburgban kötött ki. Az egyik edzésen Pálfy Totó barátommal (Pálfy Antal, az ETO csatára - a szerk.) beszéltük meg, hogy elhagyjuk az országot. Mikor hazamentem összecsomagolni, a bátyám is csadakozott a családjával. Freiburgban nem tudtunk rögtön játszani, ugyanis a FIFA eltiltással sújtott minket. A futball mellett a Siemens gyárában dolgoztam, ahol sikerült jól megtanulnom németül. Két évvel később mégis hazatértek. Bár Freiburgban is jól éreztük magunkat, profi körülmények jellemezték a csapatot, mégis úgy éreztem, hogy az otthoni közegben többet tudnék kihozni magamból. A honvágy mellett az is a hazatérés mellett szólt, hogy újra felvette velem a kapcsolatot az ETO, és biztosítottak róla, hogy nyugodtan térjek haza, semmi problémám nem lesz a korábbi évek miatt. A győriek fizettek egy freiburgi vendégjátékot az Újpestnek, így a magyar labdarúgás vezetői is engedélyezték, hogy újra az ETO játékosa legyek. Győrben a Vagongyárban kaptam munkát, ami nem volt túl megterhelő, hiszen csak néhány órára kellett bejárni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy jól döntött, hiszen sikeres idő(Képarchívum) ► Palotai Károly pályafutása játékosként A Békéscsabai Előrében nevelkedett, majd 1955-ben, húszévesen a Győri ETO-hoz igazolt. 1956 után két évet töltött Németországban a Freiburger FC csapatánál, majd újra a győri csapatot erősítette nyolc évig. A Győri ETO színeiben nyert magyar bajnokságot (1963) és sorozatban három Magyar Kupát (1965,1966,1967), valamint a csapat bejutott a BEK elődöntőjébe, ahol csak az Eusebio vezette Benfica állta útját. 1955 és 1967 között összesen 171 bajnoki mérkőzésen 45 gólt szerzett. Az 1964-es tokiói olimpián a magyar csapat kapitányaként lett olimpiai bajnok. ► Palotai Károly pályafutása játékvezetőként Már játékosként letette a játékvezetői vizsgát, így miután 1967-ben abbahagyta a labdarúgást, rögtön a bíráskodás felé fordult. 1970-ben vezetett először NB I-es meccset. 1970 és 1983 között 215 élvonalbeli mérkőzésen bíráskodott, és ezzel az örökranglistán a harmadik legtöbbet foglalkoztatott magyar játékvezető. Két BEK-döntőt (1976, 1981), egy UEFA-kupa-döntőt (1975), egy KEK-döntőt (1979) és egy európai Szuperkupa-döntőt (1978) vezetett. Palotai az egyetlen, aki játékosként és játékvezetőként is részt vett a legrangosabb európai kupasorozatban, a BEK-ben. Három világbajnokságon (1974,1978, 1982) és három Európa-baj- nokságon (1976, 1980,1984) is fújta a sípot. ► Palotai Károly pályafutása sportvezetőként 1985 és 2005 között a FIFA, az UEFA és az MLSZ Játékvezetői Bizottságának (JB) ellenőre. 1990 és 2006 között az MLSZ Játékvezetői Testületének (JT) elnökhelyettese, a JB alelnöke. 1990 és 1994 között a FIFA Játékvezetői Bizottságában is helyet foglalt, a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként is működött, valamint a Magyar Labdarúgószövetség elnökségi tagja is volt 1993 és 1996 között. szakot élt meg a győri csapattal. Rendkívüli időszak következett az ETO-val, bajnokságot és kupákat nyertünk, és bejutottunk a legjobb négy európai csapat közé. Sajnos a BEK elődöntőjében nem tudtuk hazai pályán fogadni a Benficát, amely akkor szinte teljesen megegyezett Ha már nekem nem adatott meg a világbajnoki döntő, örülök, hogy egy honfitársamnak sikerült. a portugál válogatottal. A Népstadionban rendezett meccsen 1—0-s vereséget szenvedtünk, ámi talán a győri pályán máshogy alakult volna. Ha jól tudom, a győri szurkolóknak az olimpiai aranyérmében is volt szerepük. Az olimpián akkoriban még nem lehetett cserélni, így nagy bajba kerültem a döntő előtti edzésen, ugyanis meghúzódott a combom. Mivel messze nem voltam százszázalékos, nem kockáztathattam a játékot, így egy átgyötrődött éjszaka után szóltam Lakat Karcsi bácsinak (Lakat Károly szövetségi kapitány - a szerk.), hogy nem tudok játszani. Végül megnyeitük a döntőt, ám hiába voltam egyébként csapatkapitány, csak az a tizenegy játékos kapott aranyérmet, akik a fináléban részt vettek Később a győri szurkolók kijárták a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál és a FIFA-nál, hogy csináltassanak nekem is egy aranyérmet. Sajnos a pályafutásom végét is a folytonos sérülések okozták 32 évesen már úgy éreztem, hogy a fizikai korlátok miatt nem tudom azt a teljesítményt nyújtani, amit elvárnék magamtól, így felhagytam a játékkal. Miként került képbe a játékvezetés? Mikor hazatértem Freiburgból, a FIFA újabb eltiltással sújtott, így maradt időm megcsinálni az edzői és a játékvezetői tanfolyamot is. Ugyan foglalkoztam gyerekekkel, de egy edző élete vándorélet, és én időközben megnősültem, a feleségem pedig közkedvelt kozmetikus volt. Mivel a nejem szakmája meglehetősen helyhez kötött volt az ügyfélkör miatt, valamint Győrt is nagyon megszerettük, így inkább a játékvezetés mellett döntöttem. Hogyan fogadta a fútballközeg a játékvezető Palotai Károlyt? Inkább előny volt a múltam, mint hátrány. Mind itthon, mind külföldön ismerték a pályafutásomat, elfogadtak a játékosok. Mi volt a legnehezebb szituáció, amit játékvezetőként meg kellett oldania? Az 1978-as vb argentin-brazil meccse komoly erőpróba elé állított. Az első tíz percben több ember is a kiállítás sorsára juthatott volna, forrtak az indulatok, így nekem is fel kellett nőni a feladathoz. Végül sikerült megfékezni az indulatokat néhány sárga lapos figyelmeztetéssel, így a meccs végén mindkét csapat elégedett volt a munkámmal. Volt olyan játékos, aki nagy hatással volt önre? A Bayern Münchennek vezettem egy európai kupameccset, amikor észrevettem, hogy Franz Beckenbauer, a németek csapatkapitánya folyton morog az ítéleteim után, amivel a csapattársait is hergeli. Egy alkalommal közel helyezkedtem hozzá, és megkértem, hogy legyen partner a mérkőzés során. O nem szólt semmit, de a későbbi döntéseimet egy müncheni játékos sem kérdőjelezte meg... Itt is segítségére lehetett a nyelvtudás, de úgy tudom, a családi szál is jól jött még a későbbiekben. Békéscsaba környékén sok szlovák él, az én szüleim is tótul beszéltek otthon. így a szláv nyelvek megTobb európai kupadöntőt is vezetett, három vb-n és három Eb-n fújta a sípot. Eredményei alapján talán egy vb-döntő is járt volna önnek. 1982-ben talán összejöhetett volna, de közvedenül a vb előtt vezettem egy Kaiserslautem-Real Madrid meccset, ahol három spanyol is a kiállítás sorsára jutott. Sejtésem szerint ez a szerencséden mozzanat nem tett jót a Spanyolországban rendezett vb-n való szereplésemnek. Hiába hagyott fel a játékvezetéssel, továbbra is a futball körül forgott az élete, hiszen sportvezetőként és ellenőrként tevékenykedett. Az ellenőri és sportvezetői munka is rengeteg élményt hozott számomra, izgalmas feladatokban ekkor sem szenvedtem hiányt. Talán arra vagyok a legbüszkébb ebből az időszakból, hogy amikor a FIFA Játékvezetői Bizottságában foglaltam helyet a kilencvenes évek elején, sikerült megnyernem több tagot is, hogy Puhl Sándor vezethesse az 1994-es vb döntőjét. Ha már nekem nem adatott meg ez az élmény, örülök, hogy egy honfitársamnak sikerült. Villányi Gergely Akcióközeiben az 1981-es Liverpool-Real Madrid (1-0) BEK-döntőn értése könnyen ment számomra, ami többször segítségemre volt a bíráskodás során is. Mikor Szlovákiában vezettem meccset, egy kicsit mindig hazatértem. Különös módon pályafutásom utolsó mécsesét is Pozsonyban vezettem le, egy Csehszlovákia-Románia Eb-selej- tező alkalmával 1983-ban. A világ legjobb bírói között tartották számon, így folyamatosan a tűz közelében volt. Voltak esetleg gyanús mérkőzések, váradan megkeresések pályája során? Magyarországon soha nem tapasztaltam semmi gyanúsat. Külföldön volt rá példa, hogy úgy éreztem, a két csapat nem feszül egymásnak minden erejével és talán előre megbeszélték az eredményt, de bizonyosságot sosem kaptam. Volt egy eset, amikor az Olimpiakosz Pireusz európai kupameccsét vezettem Görögországban, és a meccs előtt váradanul megjelent a szobám előtt egy régi görög játékvezető barátom egy üveg itallal. Próbált rávenni, hogy a görög csapatnak kedvezzek, de én csak nevettem rajta. Ebben maradtunk.
