Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)

2015-09-04 / 204. szám, péntek

www.ujszo.com | 2015. szeptember 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Minek nevezzelek? Amikor a magyarok nem értenek magyarul I smertem régebben egy roma családot. Anya, apa, két gye­rek. Élték az integrált romák életét, dolgoztak, a gyerekek iskolába jártak. A lányuknak gyö­nyörű hangja volt, s nem titkoltan arról álmodoztak, hogy egyszer hí­res énekesnő lesz. A házban senki sem diszkriminálta őket, ha a hátuk mögött beszéltek róluk, a nevükön emlegették őket, nem úgy, hogy „azok a cigányok”, s hogy folyik bennük ilyen vér, azt enyhén barna külsejük, s főleg az alapján lehetett tudni, hogy cigányul veszekedtek, s hát a veszekedést, legyen bármilyen nyelvű, a panelfalak nem szívják magukba. Egyszer kapcsolatba kerültem egy alapítvány munkatársával. Épp egy al-alapítvány létrehozásán szorgoskodott, tehetséges roma fia­talok felfedezésére és hosszú távú támogatására. Szólt, hogy ha isme­rek ilyen fiatalt, irányítsam őt hoz­zájuk. Rögtön eszembe jutott a szép hangú lány. Alig vártam, hogy ha­zaérjek. Izgatottan kopogtam a csa­lád ajtaján. Örömmel fogadtak, én meg felvillanyozódva elmeséltem, hogy van egy ilyen lehetőség je­lentkezzen a lány, biztosan támo­gatni fogják, hisz tényleg nagyon tehetséges. Ott ült az ülőgarnitúra öblös foteléiben az apa, az anya és a lány, a háttérben szólt a tévé, a kovralszőnyegen kiskutya ugrán­dozott, mert abban az időben már elkezdődött a városiak kutyamáni­ája. Lelkesen előadtam a kínálkozó lehetőségeket, s föl sem tűnt, hogy nem is örülnek. Aztán amikor befe­jeztem, az apa kijelentette, hogy nem érti, miért mondom ezt nekik, mikor ők nem romák. A meglepe­téstől szóhoz sem jutottam. Mi nem vagyunk cigányok, mi szlovákok vagyunk-, közölte nyomatékosan. Nem is roma származásúak? Nem, mi szlovákok vagyunk, ismételte még egyszer. De ez egy nagy lehe­tőség, próbálkoztam, aztán észbe kaptam, hogy talán sértőnek érzik a szándékomat. Na, viszlát! A napokban Pozsonyban villa­mosra vártam. A megállóban felbuk-kant két nő. Rajtuk kívül nem volt ott senki, én hátrébb áll­tam, nem láthattak. Magyarul be­szélgettek, elég han-gosan. Azon tanakodtak, melyik villamossal jut­nak el leggyorsabban a buszállo­másra. Közelebb mentem, hogy se­gítsek. Amikor megláttak, azonnal szlovákra váltottak. Odamentem, és magyarul közöltem velük, hogy a buszállomásra nem megy villamos, menjenek át az út túloldalára. Pani, ale my nerozumieme po maďarsky, szakítottak félbe ellenséges hangon. Ha nem, hát nem, gon-doltam, s hagytam, hogy felugoija-nak az épp érkező villamosra. Egyébként a szép hangú lányból sosem lett énekesnő. Néhány kapualjjal arrébb takarít. Nagyon sajnálom. „Figyelem! Sebesvonat indul Hegyeshalom irányába Biatorbágy-Öttevény-Lébény útvonalon. A vonat minden állo­máson és megállóhelyen megáll. A MÁV felhívja külföldi utasai figyelmét, hogy sebesvonat igénybevétele esetén gyorsvonati pótjegy és helyjegy váltása kötelező. A gyorsvonati pótjegy érvénytartama megegyezik az azonos távol­ságra szóló menetjegyével. A gyorsvonati pótjegy nem jelenti ülőhely biztosítását. Helyjegy váltására a vonaton is sor kerülhet a teljes utazási viszonylatra, megfelelő pótdíj ellenében. Kérjük, a vágányok mellett vigyázzanak!" (MTi-feivétei) Filctollal számozzák meg a menekülteket Csehországban KOKESJÁNOS Csehországban jogászok ás emberjogi aktivisták tiltakoz­nak amiatt, hogy a rendőrség a regisztráció részeként filctol­lal számozza mega menekül­teket. „Egy törvény sem teszi lehetővé, hogy embereket így megjelöljenek” - magyarázta Zuzana Candigliota, az emberi jogok cseh ligájának képvi­selője. Jogvédők szerint ez a módszer Kelet-Európábán óhatatlanul arra az eljárásra emlékeztet, amelyet a nácik alkalmaztak a koncentrációs táborok foglyainak azonosítására. A cseh rendőrség kedd éjjel filc­tollal írt számokat 214 olyan migráns kezére, akiket a cseh-osztrák határ­nál, az Ausztria és Szlovákia felől ér­kező vonatokról szállítottak le. A breclavi pályaudvaron csoportokba osztották a menekülteket, hogy a csa­ládokat együtt tartsák, majd megszá­mozták őket. A cseh állami hírügy­nökség fényképein látni, amint egy kék kesztyűt viselő rendőrnő kék filccel számokat ír a nők és gyerekek kezére. Mint kiderült, nem egyedi esetről van szó. Lucie Novákova, a cseh belügyminisztérium szóvivője elmondta, azért vezették be ezt az el­járást, mert a menekültek között sok a gyerek. ,A cél annak megakadályo­zása, hogy a gyerekek elvesszenek” - nyilatkozta. Katerina Rendlová, a cseh idegenrendészet szóvivője szin­tén azt mondta, hogy a rendelkezés a családok azonosítását szolgálja. „Felírjuk annak a vonatnak a járat­számát is, amellyel érkeznek, hogy tudjuk, adott esetben mely országba kell visszaküldenünk őket” - hang­súlyozta, A menekültek a számokat rendszerint formanyomtatványokon kapják meg, ezektől azonban igye­keznek megszabadulni. „Elfogadták a megjelölésüket, nincs vele bajuk, tudják, hogy ez az ő érdekük” - tette hozzá Rendlová. Jogvédők azonban ezt másképp gondolják. „Úgy vélem, csak azért egyeznek ebbe bele, mert azt hiszik, hogy a rendőrségnek jogában áll ezt megtenni” - mondta Candigliota. A cseh álláspont a dublini rendelet alapján az, hogy a menekülteket abba az országba kell visszaküldeni, amelynek területére lépve elérték az EU-t. Egy augusztusi felmérés sze­rint a csehek 93 százaléka gondolja azt, hogy a menekülteket vissza kell küldeni származási országukba. Menekültpolitika? Uniós káosz! LAJOS P. JÁNOS N éhány idézet az elmúlt napokból: „Németország befogad minden szíriai menekültet!” (Angela Merkel német kancellár) „Meghívta a terített asztalhoz a szír menekülteket a német kormány, ez a nyilatkozat váltotta ki a Keletinél tapasztalható helyzetet.” (Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter), A- dub­lini egyezmény érvényes európai jogszabály.” (budapesti német nagykö­vetség) „Schengen még létezik, bár nem működik.” (Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter) „Ez nem európai probléma, hanem német: a migránsok közül senki sem akar Magyarországon maradni, mindenki to­vább akar menni.” (Orbán Viktor magyar miniszterelnök) Ez is mutatja, mekkora a káosz. Igazságot ugyan mindegyik idézetben találni, de egyik sem adja vissza a teljes valóságot. Németország ugyan tényleg befogadja a szír menekülteket, de csak azokat, akik eljutnak Né­metországba. Ha Magyarország betartja a dublini szerződést - ahogyan azt Berlin elvárja - akkor a menekülteket Magyarországon kell regisztráltami, ott kell maradniuk, amíg le nem zárul a menekültügyi eljárás, vagyis Né­metországba nem juthatnak el - legalábbis hivatalosan. A német kormány ezzel tényleg kicsit „megetette” a szíreket - és mindazokat a menekülteket, akik most szírnek vallják magukat - de ők nem csak ezért akarnak odajut­ni: ott találnak munkát, nem nézik ki őket az emberek, van perspektívájuk^ míg Magyarországon - legalábbis most - nincs. Igazi 22-es csapdája. Schengen pedig valóban létezik, és még működik is. A schengeni határ védelme az, ami megoldatlan, s most nem néhány cigaretta- vagy drog­csempészt kell elfogni a határon, nem a román vagy a bolgár vendégmun­kásokat kell átengedni nyugat felé, hanem napi több ezer menekülttel kell valamit kezdeni. Erre a helyzetre valóban nem készült fel egyetlen schen­geni határország sem, és a kérdés az, hogy mit lép erre az unió egésze. Talán Orbán Viktornak van a legkevésbé igaza azzal, hogy a menekült­ügy nem európai, hanem német probléma. Az igaz, hogy a menekültek többsége Németországba - vagy Skandináviába, esetleg Angliába - igyekszik, mert a menedékjog megszerzése után ott van a legtöbb esélyük az elhelyezkedésre, normális életvitel kialakítására. De erre nem az a megoldás, hogy minden menekültet Németországba vagy Angliába kül­dünk, ez csak az unió lassú vagy gyors szétveréséhez vezethet. És nem is csak Magyarország, Görögország vagy Olaszország problé­mája az egész, ahová most a legtöbb menekült érkezik. Ahogyan most so­kan az unió határainak közös és határozott védelmét sürgetik, ugyanúgy közös és gyors megoldást kell találni a menekültek elhelyezésére is. Az egyik lehet az annyit kárhoztatott kvóták bevezetése, még akár úgy is, hogy az egyes tagországok „önként” vállalnak legalább annyi menekültet, mint amennyit a kvóta alapján kellene. Csak már nem azt az eredeti elkép­zelés szerinti 40 ezer embert kellene felosztani a tagországok között, ha­nem a ténylegesen megérkező több százezret. Azután el kell gondolkodni azon, hogyan lehetne otthon vagy harmadik országokban tartani a mene­külteket. De az biztosan nem megoldás, hogy az uniós államok vezetői össze-vissza nyilatkoznak és egymásra mutogatnak. És ne legyenek illú­zióink, hamarosan Szlovákiának sem csak azzal az 500, Ausztriából im­portált menekülttel kell majd „megbirkóznia”, a Magyarországon lévő több tízezer ember már elkezdte errefelé keresni az utat Nyugat felé. FIGYELŐ Szögesdrót ós spirál Az ellenségeskedés spirálja Ma­gyarországon a migránsokkal szemben címmel közölt tudósítást a Libération. A francia lap szerint a populista Orbán Viktor szögesdrót kerítése csak egy újabb epizódja annak a gyűlöletkampánynak, amelyet céltáblái a menekültek. Számos magyar osztja a kitaszí­tást, még a baloldali szavazók is támogatják a határzárat. A kor­mánynak ugyanakkor mostanra napi 2-3 ezer menekült érkezését kell kezelnie, ami valószínűleg megoldható lenne, ha a kormány együttműködne a Vöröskereszttel és a karitatív szervezetekkel, de ezt nem teszi, mert azzal eddigi kom­munikációs kampányának ártana, s ezért csak néhány leterhelt ön­kéntes segíti a menekülteket - írta francia lap. Szíriából a sarkkörre Több mint 10 ezer izlandi állam­polgárjelezte a Facebookon, hogy kész befogadni otthonába szíriai menekülteket. Bryndis Björgvins- dottir írónő felhívására reagáltak, hogy az izlandiaknak is kellene tenniük valamit, ha azt akaiják, hogy a szigetország több mene­kültnek nyújtson otthont. Izland egy kvóta alapján 2015-ben és 2016-ban csupán 50 menekültet fogad be. „Egy hatéves gyermeket egyedül nevelő anya vagyok, és hajlékot tudunk biztosítani egy rá­szoruló gyereknek” - írta a Face­bookon a kezdeményezésre Hekla Stefansdottir. „Tanárnő vagyok, segítenék neki megtanulni beszél­ni, olvasni és írni izlandi nyelven, valamint beilleszkedni a társada­lomba. Van ruhaneműnk, ágyunk, játékaink és minden, amire egy gyereknek szüksége van” - írta. Sok más felhasználó hasonlóképp nyilatkozott., Az embereknek ele­gük van abból, hogy a Földközi­tengeren történtekről és a mene­külttáborokról szóló híreket néz­zék” - nyilatkozta egy tévé csator­nának Björgvinsdottir. Eyglo Har- dardottir izlandi szociális ügyi mi­niszter elmondta, a hatóságok első lépésként összegyűjtik valamennyi ajánlatot, és az alapján növelik az északi sarkkör közelében fekvő, 330 ezer lakosú vulkanikus sziget­re várt menekültek számát. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom