Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)

2015-09-30 / 225. szám, szerda

16 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2015. szeptember 30. | www.ujszo.com Több százezren látták a GHP egyik videoklipjét Hosszú távú terveken dolgoznak, nemsokára új dalokkal állnak ele NÉMETI RÓBERT Legközelebb októberben lépnek színpadra a budapesti Syma csarnokban (A szerző felvétele) A 2012-ben megalakult együttes mai formációja két zenekarból kovácsolódott össze, ma már a Bodrogköz legismertebb előadói közé tartoznak. KIRALYHELMEC Koncerteznek és nagy szerepet játszanak a virtuális platformokon, videoklipjeiket már több százezren látták. „A zenekar tagjai valamennyien képzett zenészek” - mondta Ku- bancsik István, a GHP együttes me­nedzsere, és hozzátette, nemcsak a közönség kedvéért, hanem saját gyönyörűségükre, a zene iránti szenvedély miatt zenélnek. „Ah­hoz, hogy szeresse a közönség, ne­künk is élveznünk kell, amit csiná­lunk. Mindig nagy örömmel lépünk a színpadra, de van, hogy csak úgy összeülünk, és magunkat szórakoz­tatjuk. Mivel az együttes nem egy konkrét műfajt képvisel, szeren­csére széles a hallgatói körünk. A hip-hoptól a popzenén át a rockze­néig minden stílus megtalálható a repertoárunkban” - sorolta Kuban- csik. A jelenleg nyolctagú GHP a különféle fellépéseken kívül szá­mos vetélkedőn is részt vett. Ott voltak a 2. Bódi László Dalfeszti­válon, ahol győztesként bekerültek a Hangfoglalás országos döntőjébe, amely idén októberben lesz. „Talán ez volt életünk eddigi legnagyobb megmérettetése” - tette hozzá az együttes menedzsere, majd azt is el­mondta, hogy a fellépéseiken egyre nagyobb a törzsközönség, ezért fontosnak tartják a személyes kap­csolattartást is. A banda tagjai örül­nek a rengeteg pozitív visszajelzés­nek a közösségi portálokon, ahol a nemrégiben elkészült videoklipek hozzák a több százezres nézettsé­get. „Több olyan klipünk van, amely már túlszárnyalta a bűvös 100 000- es nézettséget. A Hol volt, hol nem volt című dalunkat már több mint félmillióan nézték meg. Őszintén szólva meglepődtünk, mivel a kö­zösségi portálon létrehozott rajon­gói oldalon kívül sehol máshol nem reklámozzuk magunkat. Úgy gon­doljuk, sikerült megszólítanunk a közönséget” - mondta Kubancsik István. A zenekar tagjai évekre elő­re terveznek. Jelenleg újabb dalo­GHP i I * A megalakulás éve: 2012 Az együttes vezetője: f Kubancsik István menedzser J Tagok: Matyi „Universal* I Sándor énekes MC, Bajus „Wayne" Junior énekes MC, Holczreiter „Front" Tamás énekes MC, Nádasdi Vivien vokalista, Árvái László gitáros, Dajka Csaba basszusgitáros Kyjovsky János billentyűs, Dajka Tamás dobos kon és videoklipeken dolgoznak. „Szeretnénk minél több helyre el­vinni a zenénket. Rengeteg erőt és időt fektetünk a próbákba, a mun­kába. A most készülő dalokat a jövő évi kisvárdai LesztFeszten szeret­nénk bemutatni a közönségnek” - zárta Kubancsik István. Legközelebb az Ung-vidéki Mok- csamogyorós kórusát mutatjuk be. Vasárnapi iskola - az új tanévben is LECZO ZOLTÁN A foglalkozások költségeinek egy része biztosított, támogatásra azonban szükség van. NAGYKAPOS A hét végén megtartották a 2015/2016-os tanév első foglalkozá­sát a szlovák-magyar nyelvhatáron élő gyerekek számára indított vasár­napi iskolába, a Nagykaposi Magyar Közösségi Házban. Gabri Rudolf, az intézmény veze­tője lapunknak elmondta, a szlovák-magyar nyelvhatáron élő magyar gyerekeknek az első ilyen foglalkozást tavaly nyáron tartották. Később - Áder János magyar köz- társasági elnök támogatásának kö­szönhetően - már minden hónapban szervezhettek legalább egy összejö­vetelt, sőt rendhagyó programokat is. A gyerekek például márciusban kö­zösen emlékeztek meg az 1848/49-es magyar forradalomról és szabadság- harcról, nyáron pedig magyarországi kiránduláson vehettek részt, Nyír­egyháza történelmi nevezetességeit és a sóstói állatparkot látogatták meg. A kirándulás költségeit a Herczegh Károly Alapítvány állta. A program folytatásához a szlovák kormányhi­vatal kisebbségi kultúra támogatásá­ra létrehozott alapjából sikerült hoz­zájárulást szerezni, most szeptem­berben a vasárnapi iskolába járó gye­rekeket újra fogadhatták a magyar házban. Az intézményvezető tájé­koztatása szerint az elnyert támoga­tás nem fedezi az egész tanév költsé­geit, ezért egyéb forrásokból is meg­próbálnak pénzt szerezni. A buda­pesti Balassi Intézet például nemré­giben munkafüzeteket és tankönyve­ket ajánlott fel az iskola diákjainak, ám a szervezők egyéb segítséget is szívesen fogadnak. A tervek szerint idén már nemcsak a magyar ház ad otthont a foglalko­zásoknak, hanem a nyelvhatáron lé­vő községekben - pl. Imregen - is szerveznek ilyeneket. Az Ung-vidéki községekből származó gyerekeket és szüleiket a magyar ház által bérelt kisbusz továbbra is ingyen szállítja Nagykaposra, a szervezők az ellátá­sukról is gondoskodnak. A nyelvhatáron lévő falvakban tartott foglalkozások az első lépést jelenthetik afelé, hogy ezeken a településeken újra kialakulhassanak az anyanyelvi oktatás feltételei (Képarchívum) I Danis Tamás halálára Amikor először találkoztam vele a rimaszombati Közgazdasági Kö­zépiskola (ma Kereskedelmi Akadémia) folyosóján osztály­könyvvel és tanári notesszel a ke­zünkben órára igyekezve, szelíd tekintettel úgy üdvözölt, mintha sokadszor találkoztunk volna. Csak ennyit mondott: kedves kol­léga, szép szakma a mienk, de ne­héz. Az volt az érzésem, hogy olyan emberrel találkoztam, aki szereti, amit csinál, a közösséget, amelyben él és dolgozik, s nem kevésbé az iskolát, amelynek fo­lyosóján állunk. Danis Tamás tanár úr meghatáro­zó szellemiségű pedagógusa volt a rimaszombati iskolának. Később tudtam meg, hogy Dr. Danis Ta­más a jogtudományok doktora (Pázmány Péter Tudományegye­tem, 1950, Budapest), s egyben történelem-földrajz szakos tanár (diplomáját Pozsonyban szerezte), feleségével, Pólós Katalinnal ala­pította meg a rimaszombati Köz- gazdasági Középiskolát 1954-ben. Sokak szeretett tanára, drága tanár ura, Tamás bácsija vasárnap örökre eltávozott közülünk. Fele­den született 1925-ben. Tanulmá­nyai elvégzése után a szülőföld szeretete hazaszólította, de mivel szlovákiai magyarként a múlt század 50-es éveiben nem kapott képesítésének megfelelő állást, a szakközépiskolai tanári pályát választotta. Először Korponán, később Pozsonyban tanított szak- középiskolákban, majd utolsó munkahelyén, Rimaszombatban, ahol több mint negyven termé­keny esztendőt töltött, s amely is­kola alapításában oroszlánrésze volt. Munkáját a hivatáshoz való töretlen hűség jellemezte. Tizenöt osztályban volt osztályfőnök. Az iskola szerepét nemcsak az ifjúság szakmai felkészítésében látta, ha­nem kifinomult érzékkel formálta, gyarapította növendékei szemé­lyiségét is. Sok száz tanítványa nemcsak a szerzett szakmai tudás minőségét igazolja a munkahe­lyeken országszerte, hanem szívében-lelkében magával vitte a hazaszeretet, az emberség, a ma­gyar kultúra és művészet megbe­csülésének és ápolásának fontos­ságát, megtartó erejét is. Hét tankönyvet fordított le magyar nyelvre, főképpen a gimnáziumok és szakközépiskolák tanulói szá­mára. Sokoldalú áldozatos mun­kájáért több elismerést kapott, amelyek közül kiemelkedik a Csemadok-életmüdíj 2011-ben és a Pedagógusi Életpálya Díj, ame­lyet a Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok 17. országos találkozóján ítéltek oda a tanár úrnak. Tamás bácsi a jót nagyon akarta és tette is, életére tökéletesen illett Jan Amos Komenský mondása: Csak a tevékeny élet az igazi. A pedagógus nem anyagi javakat hoz létre, munkájának nem tár­gyak, tapintható dolgok az ered­ményei. A pedagógus a szellemet ápolja, gyarapítja, óvja. Danis ta­nár úr ezt tette teljes szívvel. Jóba Mihály nyugalmazott középiskolai tanár DanisTamás 1925-2015

Next

/
Oldalképek
Tartalom