Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-26 / 222. szám, szombat
www.ujszo.com | 2015. szeptember26. KÖZÉLET 3 5 év alatt 20 milliós fejlesztés Lopatka szerint képesek nyereségesen működtetni a dunaszerdahelyi és a galántai kórházat LAJOS P. JÁNOS 2010 és 2012 között a legtöbb pénz felett rendelkező állami intézmény, a Szociális Biztosító igazgatója volt. A kormányváltás után lemondott, és visszatért a magánszektorba, a Penta befektetői csoport tulajdonában lévő, ma már 14 kórházat üzemeltető Svet zdravia Rt. vezórigazgatója lett. Ez a cóg vette meg a dunaszerdahelyi és a galántai kórházat is. Ľuboš Lopatkával beszélgettünk. A napokban a kormány elfogadta a nővérek minimális bérezését szabályozó jogszabályt. Nem okoz ez gondot a Svet zdraviának? Az egészségügyben meghatározó, domináns tételt jelentenek a bérek. Minden általános, törvényben előírt bérszabályozás jelentősen befolyásolja a kórházak gazdálkodását. Lesz rá pénzük? Mindig betartjuk, betartottuk a törvények által előírt béremeléseket, akár az orvosok béremeléséről, akár a minimálbér alapján emelkedő fizetésekről volt szó, amely már korábban is érintette az ápolókat és a nővéreket. Korábban az állam ehhez nem adott pluszösszegeket, most viszont igen, ezért örülünk ennek az intézkedésnek. Arra a 86 millióra gondol, amelyet még idén ad az állam pluszban az egészségügynek, valamint a jövőre ígért 55 millióra? Igen, ez fedezni fogja a jövőre tervezett béremelést. A szavaiból úgy tűnik, mintha a szlovák egészségügyben minden rendben lenne, és ha a kormány elrendeli, hogy emeljék a béreket, akkor megteszik, és még fejlesztésre is marad. Én nem a szlovák egészségügyről beszélek, hanem a kórházainkról. Igen, de a kórházak a szlovák egészségügyi rendszerben működnek. Hogyan tudnak önök ebben a közegben pozitív gazdasági eredményeket elérni? Ha nem lenne a már említett pénzügyi csomag, akkor egyszer, talán kétszer még tudnánk bért emelni, de aztán már veszteségesek lennénk. A hatékonyság ebben a szektorban rendkívül sérülékeny. A bérek teszik ki az összköltségnek legalább a 60 százalékát, az állami kórházakban akár a 90 százalékát is. Ilyen helyzetben minden euró fontos. A mi hálózatunk igyekszik betartani a törvényeket. Ezt bizonyítja az átvett kórházak esete is. A dunaszerdahelyi kórháznak például 3,5 millió eurós járuléktartozása volt a Szociális Biztosítóval szemben, amit már kifizettünk. Természetesen semmi nincs ingyen, ez a tartozás 933 ezer euró kötbért generált. Engem a 3,5 milliónál jobban zavar a 933 ezer, mert azt a kórház fejlesztésére lehetett volna fordítani. Tehát úgy látja, hogy az önök cége a jelenlegi körülmények között is képes a kórházakat nyereségesen üzemeltetni ? Ľuboš Lopatka Köteleztük magunkat, hogy az átvett kórházakat, amelyek valóban rossz állapotban voltak, fokozatosan normál üzemmódra állítjuk. Az első fázisban törleszteni kell az adósságokat, és biztosítani lehet a hatékonyabb működést már azzal is, hogy a hálózat a szinergiahatásnak köszönhetően jobb áron tudja megvenni a gyógyszereket, a berendezéseket és az egészségügyi anyagokat. Ez azonban egyszeri intézkedés, erre nem lehet építeni a kórház fejlődését. Ha javítani akarjuk a kórházak színvonalát, akkor előbb rendet kell tenni, bizonyos kultúrát kell vinni a kapcsolatokba, nemcsak az alkalmazottak közti kapcsolatokba, hanem a betegekkel szemben is, és csak ezt követően számíthatunk arra, hogy újabb elismert szakembereket tudunk bevonzani a kórházakba, akikre szükségünk van. A béremeléshez visszatérve: nem lesz szükség elbocsátásokra a fizetésemelés miatt? Egészségügyi dolgozókat nem fogunk elbocsátani, erre köteleztük is magunkat. Nem azért vettük át a kórházakat, hogy elbocsássuk azokat, akik megteremtik az értéket a betegek számára, vagyis a nővéreket, az orvosokat és a többi egészségügyi dolgozót. Nyáron vették át a dunaszerdahelyi és a galántai kórház irányítását, amelyek lejárt tartozásai meghaladták a 9,2 millió eurót. Megvan a tervük arra, hogy ezt hogyan fogják törleszteni? Fontossági sorrendet állítottunk fel, a Szociális Biztosítóval szembeni tartozást azonnal kifizettük, a már említett 933 ezer eurós kötbérről még tárgyalunk, mert erre nem számítottunk. A többi beszállítóval is tárgyalunk, abban egyeztünk meg, hogy az új szállításokat határidőre fizetjük, a korábban felhalmozott adósságra pedig részletfizetési tervet fogadtunk el, fokozatosan törlesztünk. Mi lesz a tervezett befektetésekkel? Vállaltuk, hogy a következő 5 évben a két kórházban összesen 20,4 millió euró értékű befektetést hajtunk végre. A már említett nehéz gazdasági helyzet ellenére most készítjük elő azt a 4,8 millió eurós beruházást, amely az egészségügyi berendezések, az épületek és az informatikai technológia felújítását célozza. Galántán 3 millió euró, Duna- szerdahelyen 1,8 millió euró értékben. A befektetési projektek jelentős része megkezdődik már 2015-ben. Természetesen tudjuk, hogy például a galántai kórház homlokzata, amely valóban szörnyen néz ki, ugyan nem befolyásolja érdemben az egészség- ügyi ellátást, de hat a betegekre, nem ébreszt bizalmat a kórház iránt, hatással van a betegek és a dolgozók komfortérzésére is. Mivel minden mindennel összefügg, fontosnak tartjuk, hogy a kórház ne csak a berendezéseket tekintve legyen magas színvonalú, hanem jól is nézzen ki. A műszaki berendezések cseréje már jelenleg is folyik. Tudjuk, hogy mi az, amit az év végéig el akarunk érni, de kész a terv a következő 5 évre is. A tervezésbe bevontuk a dolgozókat is. Mikor fogják valóban megérezni a betegek és az ott dolgozók, hogy tulajdonosváltás történt, és a kórházjobban működik? Az első változások már megtörténtek, a láthatóbb átalakítást év végéig elvégezzük, hiszek abban, hogy jövőre már mindenki érezni fogja ezt. A két kórház vonzáskörzetében jelentős magyar kisebbség él. Figyelembe veszik ezt az átalakítások során? Semmilyen különbséget nem teszünk a betegek között, nem akarunk senkit diszkriminálni, sem pozitív, sem negatív értelemben. Változást jelent majd azonban az új, kétnyelvű „navigációs rendszer”, amely megkönnyíti a tájékozódást a két kórházban. Természetesen, ha az orvos például a dunaszerdahelyi kórházban beszél magyarul, az előny. A lényeg azonban a szakmai színvonal. A Svet zdravia a Penta csoport(Somogyi Tibor felvétele) ba tartozik, akárcsak a Dôvera Egészségbiztosító. Nem tartja veszélyesnek, hogy a szolgáltató és a megrendelő tulajdonosa ugyanaz? Számunkra a Dôvera ugyanolyan biztosító, mit bármelyik más. Ugyanolyan nehéz tárgyalásaink vannak vele, akárcsak a. többi biztosítóval. Hasonló árakkal dolgozunk, mint bármelyik másik kórház. Naiv elképzelés azt feltételezni, hogy a részvényes úgy akaija áttenni egyik zsebéből a másikba a pénzt, hogy más feltételeket teremt a saját hálózatába tartozó kórházaknak, mint a többi kórháznak. Ez ellentétes lenne a monopolellenes szabályokkal is. Néhány évvel ezelőtt még az egészségbiztosítók tulajdonosai nem használhatták fel szabadon a nyereségüket, ma ugyan a szabályozás már más, de korábban elterjedt, hogy a Penta éppen a Svet zdravián keresztül „veszi ki” a nyereséget. A Dôvera nevében nem akarok beszélni, de nagyon egyszerűen ellenőrizhető, hogy ez nem így van, hiszen az interneten megtalálhatóak az egységárak, amennyit a biztosító nekünk fizet. Ugyanolyan feltételek mellett dolgozunk, mint más kórházak. Az Orvosszakszervezet (LOZ) azonban éppen emiatt fordult az Európai Bizottsághoz. Azt állítják, hogy például a Svet zdravia nyeresége egy év alatt 3061 százalékkal emelkedett. Ezen jól szórakoztam. Jól hangzik ez a szám, de nem igaz. Ezt olyan emberek számolták ki, akik nem értenek a gazdasági számokhoz. Olyan évekből származó számokat hasonlítottak össze, amikor akvizíciós változások voltak, Selmecbányát, Rimaszombatot, Garamszentkeresztet integráltuk, és különböző fúziók is történtek. Aki ismeri a gazdasági számokat, látja, nem igaz, amit a LOZ állít. Miben látja az egészségügy legnagyobb problémáját? Ón állítja, hogy a kórházaikat képesek nyereségesen üzemeltetni vagy legalábbis nem termelnek veszteséget. Közben azt látjuk, hogy a nagy állami vagy akár a megyei fenntartású kórházak nem képesek megszabadulni tartozásaiktól, sőt újakat generálnak. Mi ennek az oka? Az egyikről már beszéltem: egy elszigetelt kórház üzemeltetése sokkal kevésbé hatékony, mint több kórház hálózatban történő üzemeltetése. Ha két kórháza van, mint például a galántai és a dunaszerdahelyi, akkor a különböző tevékenységek integrációja, a közös beszerzés hatására, a pénz elszivárgásának megállításával javítani lehet a gazdálkodásukat. A jelenlegi feltételek mellett azonban ez nem elég, tudva, hogy emelni kell a béreket, javítani a színvonalat. Az egészségbiztosítóknak mindenképpen többet kell fizetniük. A másik ok a politika. Aki segíteni akar a szlovákiai egészségügynek, annak meg kell szüntetnie a politika hatását a kórházakra. Mindegy, melyik párt van hatalmon, az egészségügy és a politika nem fér össze. A két kórház már augusztusban új igazgatót kapott, akik közgazdász végzettségűek. Előnyben részesítik a nem orvos igazgatókat? Nem, a 14 kórházunkban 4 orvosigazgatónk van. Ha az igazgató orvos, és teljesíti az összes többi feltételt, akkor az előny, de csak az orvosi végzettség nem elégséges feltétel. Az igazgatónak elsősorban tisztességesnek kell lennie, megszereznie az alkalmazottak bizalmát. Kellenek a menedzseri tapasztalatok is. A nem orvos igazgató is meg tudja szerezni a személyzet bizalmát. A mi igazgatóinknak nincs arra ideje, hogy más munkájuk - például önkormányzati képviselő - is legyen, a kórházzal kell foglalkozniuk. (Mindkét kórház korábbi igazgatója városi képviselő volt -szerk. megj.) Vállalták, hogy a kórházakban nem szüntetnek meg osztályokat, de Galánta és Dunaszerdahely között alig 30 kilométer a távolság. Nem luxus ilyen távolságra egymástól két viszonylag nagy kórházat fenntartani? A megyei képviselők azt követelték, hogy az egészségügyi ellátás köre a korábbi szinten maradjon. Mi ezt elfogadtuk, a korábban megszerzett intézményeinkben sem csökkentettük az ellátás körét. Ugyanakkor az is igaz, hogy aki széles körű ellátást követel, az egyben azt is mondja, hogy előnyben részesíti az elérhetőséget a minőséggel szemben. Az elképzelhetetlen, hogy minden városkában a legjobb orvosok működjenek. Mi ezt úgy akarjuk megoldani, hogy úgynevezett minőségközpontokat (Centrá excelentnosti) hozunk létre, amelyek a bonyolultabb műtétekre specializálódnak a hálózatunkban. Megvannak az eszközeink, hogy a betegeket ezekbe a központokba szállítsuk, majd a műtét utáni napon visszavisszük őket saját kórházukba. A kivizsgálások, az utókezelés azonban a beteg lakóhelye szerinti kórházban történik. Tud példát mondani ilyen minőségközpontra a két kórház viszonyában? Egyelőre ezt még nem határoztuk meg, de azt tudjuk, hogy például a dunaszerdahelyi kórházban nagyon színvonalas az ortopédia.
