Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-12 / 211. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2015. SZEPTEMBER 12. BALETTCSILLAGOK 17 M indent megnyertek, és mindent elveszítettek. Eny- nyi csupán a közös a 20. századi táncművészet két óriása, két meghatározó egyénisége, Vaclav Nizsinszkij és Rudolf Nurejev között, illetve még annyi, hogy mindketten Szentpétervárról indultak és mindkettőjük sírhelye Párizsban van. Nurejevről játékfilm készül Ralph Fiennes, az Oscar-díjas angol színész rendezésében. Nizsinszkij naplója alapján Robert Wilson, korunk utolsó színházi mogulja készít előadást. Hogy ki alakítja majd Nurejevet, Fiennes egyelőre titkolja. Nizsinsz- kijt Wilson nagy kedvence, az Amerikában élő Mihail Barisnyikov kelti életre, aki ugyancsak Szentpétervárról, a Kirov 'Balettből indult, mint Nizsinszkij és Nurejev. Hogy miért érdekes egy angol és egy amerikai művész számára N. és N.? Elsősorban izgalmas pályájuk, viharos szerelmi életútjuk, tragikus elmenetelük, de legfőképp a zsenijük, a művészetük, újító szellemük miatt. Nizsinszkij, „a született Faun” a Cári Balett táncosaként már európai körutakra járt, amikor a társulatban meghatározhatatlan pozíciót betöltő Gyagilev neyét még egyáltalán nem ismerte a világ. Miután eltávolították až intézményből, Orosz Balett néven saját társulatot hozott létre, maga köré gyűjtve a legjobb táncosokat, köztük Vaclav Nizsinszkijt (lengyel szülők Kijevben született fiát), sztárt faragott belőle, cserébe testét-lelkét kérte - és mindenütt a világon, Európában, Amerikában minden vendégszereplésük fényes diadalút volt. Nizsinszkij életében tartott ez mindaddig, amíg féltékeny, kíméletlen és kegyetlen szívű párja, Gyagilev hírét nem vette, hogy Buenos Airesben házasságot kötött egy híres budapesti színésznő (Márkus Emília, „a szőke csoda”) lányával, Pulszky Romolával. Ha a Dél-Amerikába tartó hajón Gyagilev is ott lett volna, a mindenre elszánt lány aligha kerül a közelébe az „aranykalitkába zárt madárnak”. Csakhogy Gyagilev rettegett minden hajóúttól. Tengeribetegsége miatt a dél-amerikai útra azért sem vállalkozott, mert huszonegy napig tartott. Ennyi viszont bőven elég volt a lehetetlent nem ismerő magyar majdnem-táncosnőnek ahhoz, hogy behálózza és egy életre megFeltámasztott táncistenek szerezze a Budapesten kiszemelt, lenyűgöző tehetségű táncost. Mézesheteik azonban nem telhettek felhőtlen örömben. Gyagilev távirata a hűvösvölgyi Márkus-villá- ban érte utol Nizsinszkijt, „a hűtlen kedvest”. Az üzenet több volt, mint elbocsátó. Minden addigi érzelmi szálat elszakító és a további együttműködést kategorikusan elutasító. Romola bizonyára fel sem fogta, mi lesz ennek a vége, hogy gyorsan megkötött házasságukkal férje életét teszi tönkre. Gyagilev kínja, kétségbeesése egyáltalán nem érdekelte, saját boldogságában fürdött minden mást félretéve. Gyagilev bosszúja pedig Nizsinszkijt szó szerint az őrületbe kergette. A háborús években, amikor Budapesten tartózkodott, híres anyósa közbenjárására már a lipótmezei idegklinikán kivizsgálták, elmebaja azonban csak később hatalmasodott el, s akkor már egy svájci intézetben kezelték. Akkor táncolt utoljára, s ebből az időszakából maradtak fenn színes rajzai is, amelyek pontosan tükrözik akkori lelki és szellemi állapotát. Romola végig kitartott férje mellett. „Szívesebben szolgálom boldogtalanul Nizsinszkij géniuszát, semmint hogy boldogan éljek nélküle” - mondta. A táncos, aki korábban elérte a csillagokat, ő maga volt a Faun, a Tűzmadár, A rózsa lelke, akiért valósággal őrjöngött a világ, mert tehetségével és szexusával mindenkit lázba hozott, akkora törést élt meg a pályáján, hogy abba pusztult bele. Stravinsky, Debussy rá gondolva komponált, Fokin a testére szabta koreográfiáját, Rodin szoborba mintázta, Cocteau megfestette, Barbier megrajzolta - a 20. századi balettirodalom pedig a legfényesebb fejezetét köszönheti neki. Erről a zseniről készül Robert Wilson Levél egy férfihez című darabja Mihail Barisnyikov előadásában. A mű alapja Nizsinszkij 1918 decembere és 1919 márciusa között íródott naplója, amelynek szövegét 1936-ban publikálták először, amikor Nizsinszkij már komoly mentális problémákkal küzdött. Ezt az anyagot egyébként már behatóan ismeri Barisnyikov, hiszen Ingmar Berg- man is a kezébe vette, közösen terveztek filmet belőle. A filmből végül semmi sem lett. Robert Wilson Az öregasszony tavalyi párizsi premierje után, amikor először dolgozott Barisnyikowal, eldöntötte, a Nizsinszkijről szóló művet is vele álmodja színpadra. A bemutató jövő tavaszra várható. Nurejevről, akiben sokan az új Nizsinszkijt látták, Julie Kavanagh angol írónő életrajzi regénye alapján Ralph Fiennes rendez már most, a hír bejelentése után nagy érdeklődést kiváltó, egész estés játékfilmet. A BBC Films által finanszírozott produkció a Coriolanus és a Dickens életéről szóló A titokzatos szerető után a jeles művész harmadik önálló alkotása lesz, ám az említett kettőtől eltérően ebben nem ő játssza a főszerepet. Nurejev 1961 -ben disszidált az akkori Szovjetunióból, és harminckét évvel később bekövetkezett haláláig - viharos magánéletének köszönhetően is — a világ leghíresebb táncosa volt. A Kirov Balett sztárjaként, óriási diplomáciai botrány közepette ragadt Párizsban, ahol akkor még kevesen ismerték. De mert a Le Bourget repülőtéren, amikor honfitársai már elindultak a társulatot hazaszállító gép felé, a repülőtéri épület ajtaján egyszerűen visszasurrant Francia- országba, azonnal szárnyára kapta a világhír. Mindez persze semmit sem jelentett volna, ha nem egy zseniális táncos-szájából hangzik el a még otthon, franciául bemagolt könyörgés, hogy: „Szeretnék az önök országában maradni!” Nem sokkal később már a párizsi Opera sztárja, majd balettigazgatója, s meghívást kap a washingtoni Fehér Házba, ahol - mint később kiderült - előbb Jackie, majd Bobby (Robert) Kennedy is szeretője volt a mindenkit játszi könnyedséggel megszédítő táncosnak. Nurejevnek persze több hasonlóan titkos szerelmi viszonya volt. Nők és férfiak egyaránt bolondultak érte, ő pedig élt is a kínálkozó lehetőségekkel. Halála előtt egy csomót be is vallott mindebből, de ugyanannyit el is hallgatott. Élete során többször is meggyőződéssel hangoztatta: „Én vagyok a világ legszexisebb embere.” Párizs után Londonban tört a csillagos ég felé, ahol Margót Fonteyn színpadi partnereként minden este az őrület határáig sodorta népes rajongótáborát. Milánóban és Bécsben is gyakran fellépett, a Staatsoperben - Karajan biztatására - dirigensként is bemutatkozott. Utolsó szereplése, a Cristoforo Angyala Budapesthez köti, de akkor már tudta, hogy nincs messze a vég. Kavanagh megszállott oknyomozó riporterként tíz évig kitartóan kutatta Nurejev életét, a lehető legteljesebb anyagot gyűjtve a most készülő film forgatókönyvéhez. Ráadásul személyesen ismerte a táncost. Szemtanúja volt nem egy sikerének, interjút is készített vele, s tíz évvel később még meghívást is kapott tőle drága bútorokkal és keleti szőnyeggel „bélelt” lakásába. ,Azért ragaszkodott a színpadhoz - írja a már nagybeteg Nurejevről -, mert a tánc volt az egyeden, ami kitörölte az agyából a betegséget. És egyébként is függő volt. Táncfuggő.” Nizsinszkij és Nurejev. Elhalvá- nyul-e valaha is bármelyik e két név közül? Aligha. Wilson és Fiennes is ez ellen küzd. Szabó G. László
