Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)

2015-09-08 / 207. szám, kedd

14 PREMIER LEAGUE FOCITIPP ■ 2015. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com Jósé Mourinho vagyok, és nem változom „A harmadik év, az a halálos” - hangzott a korábbi legendás magyar futballedző, a Benficával BEK- győztes Guttmann Béla hitvallása, aki sohasem töltött el ennél hosszabb időt egyetlen csapat kis- padján sem. M odern kori megfe­lelője, Jósé Mou­rinho sokáig szin­tén hasonló elvek mentén falta a csapatokat, de az utóbbi időben úgy tűnt, hosszú időre otthonra talált az őt vissza­fogadó Chelsea kispadján. Ehhez képest most újra áll a bál körülöt­te - mit ad isten, épp a harmadik szezonjában. Jósé Mourinho egyszerűen kép­telen meglenni konfliktus nélkül. Kéjes élvezettel bújik a labdarúgás főgonoszának jelmezébe, és hoz­za a szerepet, ami minden másnál jobban áll neki. Született vezér, aki nem tűrhet ellentmondást, hatalmasra nyújtott arcát pedig pajzsként emeli éppen aktuális csa­patának játékosai fölé: engem tá­madjatok, ne őket! Nem is kérdés: ezt a karaktert eljátszani leheteden, erre születni kell. Csődöt mondott a varázslat De vajon eljöhet-e az a pont, ami­kor az arrogancia és a konfliktus­keresés már kontraproduktíwá válik? A Chelsea bűnrosszul kezdte az idei bajnokságot. Első öt tétmecs- cséből mindössze egyet nyert meg a csapat, ráadásul két közvetlen rivális, a Manchester City és az Arsenal - igaz, utóbbi nem a baj­nokságban, hanem a Szuperkupa­döntőn - is bántó könnyedséggel győzte le őket. De ami talán ennél is fontosabb: Mourinhónak sike­rült összehoznia azt a „bravúrt”, amire 2006 óta nem volt példa: a Chelsea öt egymást követő mérkő­zésen kapott kettő vagy annál több gólt. Mourinho varázstaktikája, a betonbiztos védekezés összerop­pant. A klub a nyár folyamán hét új já­tékost is igazolt, de ezek többsége inkább befektetési céllal érkezett, semmint azért, hogy azonnali erősítést jelentsen a csapatnak. A Chelsea-re egyébként is jellemző, hogy a haszonszerzés reményével rengeteg 17-20 év közötti fiatal játékost igazol le, akik közül so­kan aztán egyetlen másodpercet sem kapnak a felnőttek között, a kölcsönjátékoknak köszönhetően mégis jókora haszonnal lehet túl­adni rajtuk. A jelenlegi szezonban összesen 33 Chelsea-játékos ját­szik majd kölcsönben valamelyik európai csapatnál, ami brutális szám, egyben jól jelzi, hogy itt már nem puszta véledenről, ha­nem egy nagyon is tudatosan épí­tett klubmodellről van szó. »Jósé Mourinho statisztikái Csapatai vezetőedzőként: Benfica (2000) Uniao Leiria (2001/2002) Porto (2002-2004) Chelsea (2004-2007) Intemazionale (2008-2010) Real Madrid (2010-2013) Chelsea (2013-) Statisztikái ugyanazon klubnál eltöltött harmadik szezonjában: Chelsea (2006/2007): 64 meccs, 42 győzelem, 16 döntetlen, 6 vereség, 88-46-os gólkülönbség, FA-kupa és Ligakupa-győzelem, BL-elődöntő, bajnoki ezüstérem Real Madrid (2012/2013): 61 meccs, 38 győzelem, 12 döntetlen, 11 vereség, 153-72-es gólkülönbség, Kiráty-kupa-döntő, bajnoki ezüstérmes, BL-elődöntős Balhé balhé hátán A portugál edző azonban a látszó­lagos nyugalom ellenére meglehe­tősen feszülten kezdte az évet: né­hány hét alatt nem kevesebb, mint három komoly balhéba ment bele, amelyek természetesen napokig uralták az angol sajtót. Előbb folytatta háborúját az Arse- nalt irányító Arséne Wengerrel, és nem volt hajlandó kezet fogni vele a Community Shielden elszenve­dett vereséget követően, majd egy huszárvágással saját csapatának orvosaiba kötött bele: a Swansea elleni dönteden (2-2) után nyíltan bírálta, majd később el is tiltotta a meccsekről a Chelsea két vezető fizikoterapeutáját, Éva Carneirót és Jón Fearnt, amiért azok a meccs hajrájában szerinte indokolatlanul rohantak be a pályára, hogy ápo­lásban részesítsék Eden Hazard-t. A belga játékosnak így el kellett hagynia a pályát, a Chelsea pedig - a kapus Thibout Courtois korábbi kiállítása miatt - néhány pillanatig nyolc mezőnyjátékossal volt kény­telen játszani, ami Mourinho sze­rint akár jóval komolyabb követ­kezményekkel is járhatott volna. A Manchester City elleni rangadón elszenvedett csúnya vereség (0-3) John Terry félidei lecseréléséről maradt emlékezetes. Bár a Chelsea kapitánya valóban nem játszott jól a meccsen, és nyilvánvaló taktikai okok is indokolták a változtatást (Mourinho 1—0-s hátrányban fel­jebb akarta tolni a védekezését, amihez jó választásnak tűnt a fiatal és gyors Kurt Zouma), az angol saj­tót inkább egy meglepő statisztika járta körbe, miszerint Mourinho korábbi 177 közös meccsük egyi­kén sem cserélte még le Terryt, pláne nem a félidőben. Hogy a cse­rével vajon tényleg üzenni akart-e valakinek Mourinho, mint aho­gyan azt az újságok rebesgették, vagy egyszerűen egy fájdalmas, de szükségszerű taktikai változtatást eszközölt, valószínűleg soha nem tudjuk meg biztosan - viszont kö­vetkeztethetünk rá a portugál edző korábbi vitatott húzásaiból. Senki sem lehet biztonságban Amikor Mourinho 2002 januárjá­ban leült az FC Porto kispadjára, nem volt több egy sokra hivatott, ám ismereden kezdőnél. Ahhoz, hogy komolyan vegyék, tekintélyt kellett szereznie, és bizonyságot adni arról, bárkik is legyenek a hangadók az öltözőben, senki sem veszélyeztetheti az ő hatalmát a csa­patnál. Példát kellett statuálnia, és ő egy percig sem habozott kiválasz­tani az áldozatát. A 32 éves kapus, Vítor Baía igazi legenda volt a Portónál. Korábban hosszú éveket húzott le a csapat­nál, ő volt a portugál válogatott első számú kapusa, és megfordult a Barcelonában is, de amikor Mourinho veszekedést provokált vele egy edzésen - azt követően, hogy kihagyta a Boavista elleni kezdőcsapatból - szó nélkül ki­dobták a keretből. Egy hónapos eltíltást kapott, Mourinho pedig bebizonyította, van elég erős ah­hoz, hogy a csapat legnagyobb te­kintélyű tagjával is elbánjon. Az esetet a kiváló angol sportújság­író, Jonathan Wilson is feldolgozta, és egy cikkében párhuzamot vont Baía és Terry esete között: „Ezek­ben a napokban Mourinhónak nyilvánalóvá kell tennie, ki a főnök a csapatnál, demonstrálnia kell a hatalmát. Ehhez kiváló eszköz John Terry, akinek a lecserélésével bizonyította: senki nem lehet elég nagy, elég ikonikus és elég közel álló hozzá ahhoz, hogy biztonság­ban érezze magát.” Vítor Baía egyébként az eltiltást követően azonnal visszakapta a helyét a csapatban: Mourinho egy öleléssel fogadta az első edzésen, és ezzel pont került az ügy végére. A kapus később a 2003-ban UEFA- kupát, majd egy évre rá BL-t nyerő csapatnak is alapembere volt, és azóta is jó viszonyt ápol a portugál edzővel. Ahogy Wilson cikkében fogalmazott, ma már tudja, hogy „az egész egy jól megkomponált terv volt, egyben Jósé karrierjének fordulópontja. Le kellett tennie a névjegyét.” A győzelemnek túl nagy ára van Mourinho későbbi karrierjét is vé­gigkísérte a feszültség és a konflik­tusok sorozata. Volt, ahol tovább bírta - például első chelsea-s idő­szakában, amikor csak a harmadik szezonban jöttek elő vitái a tulaj­donos Roman Abramoviccsal — volt, ahol már néhány hónap alatt nyilvánvalóvá vált forrófejűsége. Amikor 2010-ben a Real Mad­ridhoz került, két hónap kellett hozzá, hogy összeakassza a bajszát a fiatal és népszerű Pedro Leónnal, a csapat szélsőjével, aki a Levante elleni vereség bűnbakja lett. Ké­sőbb hasonlóan járt a klublegenda Iker Casillas is, de állítólag Sergio Ramosszal sem volt felhőtlen a vi­szonya. Végül egy egészeit kaotikus harmadik szezon végén kellett tá­voznia a kispadról. Ferran Soriano, a Manchester City jelenlegi vezérigazgatója ott volt, amikor a Barcelonánál 2008-ban úgy döntöttek, Mourinho helyett a zöldfülű Pép Guardiolának sza­vaznak bizalmat. Mint elmondta, a döntő érv Mourinho ellen az volt, hogy bár „kétségtelenül győztes típus, de a sikerekhez olyan szintű feszültséget kell generálnia maga körül, ami hosszú távon komoly problémákhoz vezet”. Amikor Mourinho 2013-ban visszatért a Chelsea-hez, szinte minden újságíró hazatérésről és megnyugvásról beszélt a zaklatott madridi időszak után. Mintha mindenki arra számított volna, hogy a tékozló fiú megtér, és az ismerős környezetben sutba dobja korábbi elveit: lenyugszik, meg­fontoltabb, bölcsebb és simuléko- nyabb lesz, vagyis megváltozik. „Jósé Mourinho vagyok, és nem változom. Ügy jöttem, amilyen vagyok, az összes képességemmel és az összes hibámmal” - mondta a portugál, amikor bemutatták a Real edzőjeként. Mindez jól mu­tatja hitvallását és személyiségét: csak és kizárólag önmagában hisz, és azokban a módszerekben, ame­lyek eddig sikerre vitték pályáján. Az idei szezonban eddig látottak alapján azt kell mondanunk: nem­csak nem tud, de nem is akar vál­tozni; akkor sem, ha stílusa érzel­mileg kizsigereli a játékosait. Kele János Ha a Chelsea-nél sem tud gyökeret verni a portugál mester, akkor sehol (Fotó: SXTA/AP) A CHELSEA KOLCSONJATEKOSAI A Chelsea-nek összesen 33 játékosa futballozik kölcsönben szerte Európában, és várják, hogy eldőljön a sorsuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom