Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-13 / 187. szám, csütörtök
| IV | Interjú 2015. augusztus • www.ujszo.com ÚJ SZÓ HOBBI // <öszönjük, hogy minket válosztú! Tollas, a Csallóköz első Underground rádiója A REJTÉLYES HANG, AMI GYEREKKORUNK MUMUSAKÉNT VÉSŐDÖTT BELE AZ EMLÉKEZETÜNKBE. HA ROSSZAK VOLTUNK, MINDIG VELE AKARTAK MINKET ELVITETNI. AZTÁN KIDERÜLT, HOGY A TOLLAS JOBBAN ÖRÜL AZ ÖREG AKKUMULÁTOROKNAK, KACSATOLLAKNAK, MINT A ROSSZ GYEREKEKNEK. A TOLLAS, VAGYIS A TOLLAS RÁDIÓ NAPJAINKBAN A DUNASZERDAH EĽYI DURVACREW HÁZBÓL JELENTKEZIK, MINDEN MÁSODIK KEDDEN. AZ ÖTLETRŐL, A RÁDIÓRÓL, A SZERVEZÉSRŐL VARGA FERENC „FERQUE", HÉGER „HADZSI" ISTVÁN ÉS KOVÁCS NORBERT „ÉS KÉSZ" MESÉLT. Mikor láttatok/hallotta- tok először tollast? Ferque: Minket sokat ijesztgettek gyerekkorunkban, hogy ha nem leszünk jók, akkor „eevisz a tollas"! És Kész: Emlékszem, rettentő rossz hangja volt, fehér Zsigulival járt. Aztán rájöttem, hogy nincs mitől félni, mert soha nem vitt el, eddig! Elsősorban tollasok akartatok lenni, vagy elsősorban rádiósok? Hadzsi: Középiskolában én szerkesztettem az iskolarádiót, a Borzadót. Egy nagyon régi Tesla keverőpultba beépített lemezjátszó és egy szalagos magnó állt a rendelkezésünkre. Ezzel kellett vágnunk a szignáltól kezdve mindent. Ebből a szempontból érdekes élmény volt, hogy a még teljesen analóg rádiózásban is kipróbálhattuk magunkat. Nekem ez már egy régi álmom volt, és ä DurvaCrewban összejött egy olyan csapat, amelynek ez ugyanúgy régi vágya volt. Kéthetente van élő adás. Hogyan és meddig készül? Ki mit csinál? Ferque: Van egy állandó csapat, amelyben én és Derzsi Dávid vagyunk a hangfelelősök, Hadzsi, Ugróczky István, És Kész a műsorvezetők, Németh Gergely „Epres" viszi a grafikát, és megalkotta a Tollas-szlenget. Takács Gergely és Sipos Janka a szerkesztői az olyan műsoroknak, mint a Rx Akták, Csók és Könyv, Vers mindegy kinek, Angol Timmel és Jankával. Kovács Andrea „Kéri" az estime- se-felelős. Kovács Ákos a főszerkesztő, aki összeállítja a műsorokat, egyeztet az interjúalanyokkal, gyűjti a kiadatlan zenéket, és nem utolsósorban ő végzi az elő- és utómunkálatokat a hanggal, Bíró „Soldierr" Gergely és Gróf Bartal Gábor segítségével. Itt van még Tarr Kálmán „Ezremek", aki a Tollas névadója. ’ A műsorokat erős regionális, csallóközi hangulat lengi be, az elektronikus zene és a hodosi citerás bácsi produkciója teljes természetességgel simul egymás mellé egy műsoron beiül. Mi alapján választjátok a témákat? Ferque: Próbálunk aktuális témákat találni, értékes embereket megszólítani. Az ember eszébe jut valami, azt megbeszéli a többiekkel, és ha ők rábólintanak, akkor elkezdődik a szervezés. Hadzsi: Ákos felhív, elmondja, hogy ki lesz a következő riportalanyunk. Megbeszéljük a témát, kitaláljuk, milyen oldalról közelítsük meg, aztán én már külön készülök az interjúra. És Kész: Több hallgatói réteget is igyekszünk megszólítani. A Tollas-szleng alapja is a csallóközi tájszólás. Ezt miért tartjátok fontosnak? Egyrészt a Tollas-szlenget, másrészt a csallóközi jelleget, ami átjárja ezt az egészet? Hadzsi: A tájszólást nagyon fontosnak tartom, csallóközi magyarok vagyunk, és ettől vagyunk mások, mint a keleti magyarok, szegedi magyarok például. Mindannyian más ízzel beszélünk, minden nyelvre vannak ráhatások, és ebben nincs semmi rossz. Persze a rádióban azért be kell tartani bizonyos határokat, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy a csallóközi tájszólásunk probléma lenne. Ferque: Egyedi és szép. Ettől tollas a Tollas. És Kész: Egy nagyon pici irónia is van benne, ezt lehet hallani a műsorokban. Ezt az iróniát pedig értse mindenki úgy, ahogy akarja. Másik jellemzőtök, hogy kiadatlan zenéket is játszotok. És Kész: Nekünk a támogatás nemcsak a pénz, hanem az a sok kiadatlan zene is, amiket megkapunk az ismerősöktől, barátoktól. Ez a Tollas Rádió alapelve is, hogy kiadatlan zenéket játszunk. Hadzsi: Megmondom őszintén, eleinte szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban. De én lepődtem meg a legjobban, amikor láttam, mennyi aktív fiatal zenész van, akik elküldik nekünk a zenéiket. De tényleg, óriási mennyiségű kiadatlan zenét kaptunk rövid idő alatt, aminek csak örülni tudunk, hiszen el tudjukjuttatni a közönségnek, és a rádió is sokszínű általuk. Nagyjából be tudjátok lőni, hogy hány ember hallgat titeket rendszere- sen? Ferque: A rádiót kevesebben hallgatják élőben, mint az archívumban (www.tol- las.org), de összességében már majdnem 90 000 órányi Tollast hallgattak felvételről. Mit üzennek a hallgatók? Volt már negatív visszajelzés is? Hadzsi: Olyan nem lesz soha, hogy mindenkinek jó legyen, és mindenkinek nem tetszhet minden. Az nem baj, ha kritizálnak, az azt jelenti, hogy meghallgattak minket, és valamilyen hatást gyakoroltunk rájuk. Ha pedig építő a kritika, abból tanulni is lehet. És Kész: Amikor egy biciklis beszélgetés volt velem és Hadzsival, akkor reklamáltak, hogy miért nem volt benne valami híresség. Miből tartjátok fenn magatokat? Sok pénzt nyertetek idén a kormányhivataltól és a Bethlen Gábor Alaptól? Hadzsi: Egészen pontosan nulla euró nulla centet kaptunk ezektől a remek intézményektől. Szerintem nem adtunk le egy durva költségvetésű projektet a Tollas egész éves működtetésére. Sajnos nem vagyunk számukra eléggé a magyar kultúra terjesztői azokkal ellentétben, akik lazán kaszáltak több ezer eurót, pedig olyan dolgokat működtetnek, amik eléggé profitorientáltak. Azt viszont mindenképpen meg kell . említenem, hogy a Dur- vaCrew és a Tollas Rádió fő támogatói elsősorban mi vagyunk. Mindannyian dolgozunk, a saját pénzünket öljük bele ezekbe a projektekbe. Hál'istennek mára nagyszombati kerületi hivatal és a városi önkormányzat is észrevette tevékenységünket, ebben az évben már két rendezvényünket is támogatták. Idén lehetőség volt rá, hogy az emberek, barátok adójuk két százalékát a polgári társulásunknak adhassák. Ezúton is köszönet nekik, ez nagyon pozitív visszajelzés. Egy rádió működtetése eléggé költséges szórakozás, és ha nem lenne ennyi műszakilag orientált ember (akik felszereléssel is rendelkeznek), talán nem tudnánk a Tollast kéthetente megszólaltatni. Ott voltatok Gombaszögön is. Hadzsi: Rengeteg interjút sikerült készítenünk érdekes és értékes emberekkel, valamint hallathattuk a Tollas hangját naponta élőben a tábor területén is. Akit érdekel, az a jubileumi adásunkban bővebben is hallhat tábori élményeinkről. És Kész: Egy mindezidáig használatlan erdős részt választottunk a tábor mellett. Próbáltunk eggyé válni a természettel, vigyázni rá, rámutatni, hogy mennyire fontos az, hogy tisztán tartsuk közvetlen környezetünket, amiben létezünk. Ferque: Büszke vagyok magunkra, hogy sikerült összetákolnunk egy színvonalas kis szigetet, aminek mindenki a csodájára járt. Körülbelül egyévesek vagytok. Van még toll a dunyhátokban? Meddig akarjátok, hogy szólljon a Tollas? Ferque: Ameddig a takaró ér! És Kész: Három óra maga egy adás, de igazából hozzá kell számolni az előtte és az utána való egyórás rakodásokat. Be kell szerelni, ki kell próbálni mindent, berendezni a stúdiót... Szerencsére egyre többen vagyunk, akiket a Tollas megmozgat. Hadzsi: Megvannak ennek a határai. Mi ezt mindannyian munka mellett csináljuk, már rég átmentünk volna a sűrűbb sugárzásra, de abba több mint valószínű, hogy belerokkannánk. Anyagilag és mindenhogyan összehozni a dolgokat annyi stresszel jár, hogy az adások minőségére menne, vagy előbb-utóbb kiszúrnánk egymás szemét. De reméljük, egyszer majd a kormányhivatal illetékesei belehallgatnak egy adásba, és támogatnak is majd minket. Amíg kedvünk van és energiánk, addig biztosan csinálni fogjuk! Varga Bianka (Takács Gergely felvételei)
