Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-05 / 180. szám, szerda
www.ujszo.com I 2015. augusztus 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Már hamisítani se kell Feltételezésekre épülő autópálya - mert valakiknek így éri meg MARIÁN LEŠK0 A ember naivan azt r» hinné, hogy /-S J uborkaszezon- JL bán, amikor kevés az esemény, a médiák más lehetőség híján hajlandók komolyabb dolgokkal is foglalkozni. Hogy ez mennyire nem igaz, bizonyítja, hogy milyen csekély visszhangot kapott Ján Kovalčík múlt heti cikke. Pedig az INEKO elemzője mindent megtett, írásának címe is kellőképpen figyelemkeltő (Ismét csúsztat a minisztérium a PPP-autópályák ügyében). A közlekedési tárcánál is felfogták, hogy nem művelhetnek már olyan dolgokat, mint 2008-ban, amikor egyszerűen kizártak a versenypályázatból három céget, és az elektronikus útdíjrendszert a legdrágább ajánlatot tevő cég vezethette be. A SkyToll az azóta eltelt hét évben a beszedett útdíjak több mint 60 százalékát tette zsebre, Németországban ez az arány 15 százalék. „Ha a kivitelező kiválasztásánál a német rendszer szerint jártunk volna el, az az elmúlt hét évben több mint 500 millió eurós megtakarítást jelentett volna” - számolta ki Veronika Remišová publicista. A minisztérium azt is tudja, választások előtt nem engedheti meg magának azt sem, amit 2010-ben. A minisztérium egyik alkalmazottja összesen 76 adatott hamisított meg abban a tanulmányban, amely azt hasonlította össze, mennyibe kerül a Dl-es autópálya újabb szakaszának felépítése állami beruházással, és mennyibe magántőke bevonásával (PPP-projekt). Aztán a megmásított tanulmányra hivatkozva a kormány elhitette a néppel, hogy előnyösebb a PPP-projekt. Végül azonban a PPP-projektet le kellett állítani, és most feleannyiból épül meg a szakasz, mint azt eredetileg hirdették. Ilyen brutális beavatkozásokra már nem vetemedik a második Fico- kormány, mert az áhított célt finomabb módszerekkel is eléri. Ján Kovalčík cikke rávilágít e szofisztikáit módszerekre. Az egészet el lehet intézni azzal, hogy a tanulmányba beleillesztik a várható gazdasági-szociális fejlődési lehetőségeket a standard sztrádaépítés és a PPP-projekt esetében. Elég beleírni az a „feltételezést”, hogy a D4/R7 állami pénzből hét évvel később készülne el, így mindjárt kiugrik egy szám, hogy a PPP-projekt 1007 millió eurós hasznot hoz hosszú távon. Az elemzés egyszerűen azt állítja, hogy az államnak belátható időn belül nem lesz pénze arra, hogy befejezze az említett szakaszt. Az INEKO már három hónapja könyörög a közlekedési minisztériumnak, hogy bocsássa rendelkezésére azokat az adatokat, amelyek alapján az állami beruházások ilyen drámai mértékű csökkenését feltételezik. Persze hiába kéri a számokat, hiszen az egészet az ujjából szopta ki valaki, mert hát ezt mindig egyszerűbb, mint egy rendes tanulmányt elkészíteni és azt még alá is támasztani mindenféle adattal. És aztán kulcsfontosságúvá lép elő egy ügyesen kiszopott feltételezés, hogy PPP nélkül csak 2023-ban kezdődhetne a sztrádaépítés. Ha ez nem szerepelne a tanulmányban, a minisztérium kénytelen lenne beismerni, hogy a PPP-projekt 700 millió euróval drágább. Ami azért elég tekintélyes összeg, még uborkaszezonban is. A szerző a Trend kommentátora És most ismét kisorsoljuk a pártok támogatottsági mutatóit... (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az oroszlán és a durbincs VERES ISTVÁN T alán nem csak a nyári hírpangás miatt került világszerte a figyelem középpontjába Cecil, a lelőtt zimbabwei oroszlán. Hiszen idén nincs is nyári hírpangás, ráadásul a világ néhány országában, például Zimbabwéban akkor is nyár van, amikor nálunk nem. Az utóbbi hetekben szinte naponta érkeztek a hírek és álhírek a gazdag amerikai fogorvosról, aki kisétált egy zimbabwei rétre, majd elejtette Cecilt, a köz- megbecsülésnek örvendő, fekete sörényű oroszlánt. Azóta a vadászt jól kiosztotta az internet népe, még a saját kliensei is. Zimbabwe beszüntette a nagyvadak vadászatát, és mindenki szorgalmasan háborog, hogy milyen szomorú ez az egész. Néhány napja egy amerikai vadásznő kapta meg, ami jár neki, miután olyan fotót tett fel a Facebookra, amelyen egy elejtett zsiráffal és a többi zsákmányával pózol, és felejthetetlen érzéseit ecsetelte, amelyeket vadászat közben szerzett. Mert ugyan felháborító, ha létszükségben levő őslakosok elejtenek néhány védett állatot, hogy eladják és pénzt szerezzenek, de ha gazdag, magukat civilizáltnak tekintő országokból érkező vadászok teszik ugyanezt, az még elítélendőbb. Van azonban ajelen- ségnek egy meglehetősen nagy szépséghibája, ami arra enged következtetni, hogy a Cecil-ügyből fakadó közfelháborodás leginkább a szokásos, mivel üssük el az időt az interneten aktivitások sorát hizlalja, abból a fajtából, ahol kényelmesen lehet szapulni valakit. A fő kérdés ugyanis így hangzik: mennyivel ér többet egy oroszlán élete egy csirke éleméi? Vagy mondjunk inkább tehenet, hivatalosan szarvasmarhát, mert az mégis nagyobb, mint egy oroszlán. Megtippelni is nehéz, naponta hány baromfit ölnek meg a Földön, talán több milliót. Acél fényű húsüzemekben vagy korhadt deszkakerítésű baromfiudvarokban. Teheneket, disznókat satöbbi. Ezeknek is csak egy életük volt, mint Cecilnek. Mennyivel nyom többet egy oroszlán élete egy hizlalt disznó életénél a teremtés nagy konyhamérlegén? Mi persze megszoktuk, hogy vannak állatok, amelyeket megeszünk, és vannak állatok, amelyeket védünk. Miért védenénk például egy csirkét, amikor annyi csirke van? És miért éreznénk, hogy nem szép dolog megölni egy állatot, ha sokszor a számunkra ismeretlen emberek élete sem érdekel minket? De oroszlánt védeni, az igazán belevaló dolog 2015-ben. Talán mert az oroszlán egy cuki állat. Mint a panda, vagy a koala, vagy a fóka. Egy veréb vagy egy durbincs élete viszont senkit nem érdekel. Megkérdezném a menekülteket GÁLZSOLT inte általánosan elfogadott dogmává vált Nyugaton, hogy az „igazi” politikai menekülteket mindenképpen be i kell fogadni. Még a bevándorlás ellenzői is többnyire ezt mLA szajkózzák, majd rátérnek arra, hogy a gazdasági mig- ránsok esetében mennyire más a helyzet. Van azonban egy alapvető probléma ezzel a nemzetközi szerződésekből és az uniós jogrendből is fakadó kötelezettséggel. Mégpedig az, hogy következetes alkalmazásával civilizációnk (a demokrácia, a jogállam, a nyitott társadalom) legnagyobb ellenségeit is be kell fogadnunk. Mert politikai okokból üldözhetik hazájában azt az isz- lamista radikálist is, aki meg akarja dönteni országában a Nyugat-barát rezsimet. Leggyakrabban egy diktatúrát egy még rosszabb diktatúrával helyettesítene, a tálibok vagy az Iszlám Állam módjára. Emlékezzünk, Komeini ajatollah is (igaz, csak rövid) párizsi tartózkodás után tért haza Iránba, hogy a megbukott nyugatbarát sah diktatúrája helyett egy még rosszabb iszlamista diktatúrát építsen fel. A nyolcvanas évektől az isz- lamista berkekben Londonisztánnak nevezett brit főváros vált az ilyen arab szélsőségesek központjává. A helyzet azóta tovább romlott, az iszlamista szervezetek az európai muszlim bevándorló közösségekben is gyökeret vertek, már itt Európában is rá akarják kényszeríteni életmódjukat először a muszlim közösségre, majd a többségre is. Jelenleg ott tartunk, hogy fiatal európai muszlimok ezrével áramlanak a Közel-Keletre, hogy csatlakozhassanak az Iszlám Államhoz. Mi a garancia arra, hogy a bevándorlók egy része nem ezeket a radikális csoportokat fogja gyarapítani? Miért kell tolerálnunk az intoleranciát, miért kell beengednünk azokat, akik gyűlölik társadalmi berendezkedésünket, és legszívesebben megdöntenék azt? Hogy jobb képet kapjunk a menekültek értékrendjéről, nézeteiről, esetleg fel lehetne nekik tenni pár alapvető kérdést. Mondjuk a bürokratikus procedúra részeként, amikor menekültstátuszért folyamodnak. A muszlimokat megkérdezhetnénk, mit gondolnak a nők egyenlőségéről. Kell-e büntetni és hogyan az iszlámot elhagyókat. Mi a véleményük Izrael államról és az európai zsidóságról, a keresztényekről. És a homoszexuálisokról, a poligámiáról, a sariáról. Engem érdekelne, hányán vallanák azt, hogy a nők alárendelt szerepet játszanak, Izraelt el kell törölni a Föld felszínéről az európai zsidókkal együtt, az iszlámot elhagyóknak és a homoszexuálisoknak természetesen halálbüntetés jár, a sariát itt is be kell vezetni, meg a poligámiát is. És végül teljesen természetes, hogy a muszlimok itt szabadon gyakorolhassák vallásukat, a keresztények az iszlám világban meg nem. Szerintem nem lenne szabad az ilyen embereknek, akik a befogadó társadalom értékrendjét ennyire elvetik, menekültstátust adni. Még ha „tankönyvszerű példái” is a politikai menekülteknek. Ehelyett társadalmi szerződést kellene aláíratni a befogadott migránsokkal, amelyben pontosan definiálva elfogadják az értékrendünket. Ennek megszegése kiutasítással járna. Attól tartok, ellenkező esetben az „isztánok” csak szaporodni fognak az öreg kontinensen. Ä szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója FIGYELŐ Lemond magyar állampolgárságáról Feladj a megszerzett magyar állampolgárságát, így tiltakozik az épülő kerítés ellen egy székely lány. „Ha ennyire gyökeresen másképp érzek és gondolkodom, mint a magyar kormány, nem morális, hogy kihasználjam az útlevél adta előnyöket” - mondja a székelyudvarhelyi Nágó Zsuzsa. Nágó Zsuzsa tegnap mondott le Magyarország londoni konzulátusán egy éve könnyített honosítással megszerzett állampolgárságáról. Korábban törökországi menekülttáborokban önkénteske- dett, később pedig Budapesten segítette a szerb-magyar határon keresztül érkezőket. „A falon kívül a kormány más lehetséges megoldást még csak fel sem vetett. Egy kormány az állampolgárai nevében cselekszik. Én visszautasítom, hogy az én nevemben fal épüljön háborús menekültek ellen. Ez a lemondás az én tiltakozásom” -mondta. A magyar állampolgárságot azért kérvényezte, hogy schengeni állampolgárként szabadon tudjon utazni, munkát vállalni, de magyarságát a magyar útlevél hiánya semmiben nem befolyásolja. „Nem csak egy kommunikációs kampány az, ami most folyik. Amit a kormány tesz, az én szememben bűncselekmény. Vaskerítést épít, az EU-ban egyetlen tagállamként nem hajlandó menekültet befogadni. Émellett olyan gyűlöletkampányt indít, és engem nem érdekel, milyen politikai megfontolások mentén, aminek az egyik következménye, hogy az uszított magyarok közül van, aki képes egy 14 éves lányt kékre- zöldre verni, csak mert menekültnek nézi. Mások szabadcsapatokba verődve gumilövedékekkel, botokkal, fáradt, beteg háborús menekülteken, gyermekeken, nőkön akarják levezetni a frusztrációjukat. Olyan embereken, akik mészárlások elől menekülnek, akik már így is borzalmas traumákon mentek keresztül, akiknek az utolsó reményük Európa, míg biztonságban haza nem térhetnek” -mondta az erdélyi lány. Szerinte a civil összefogás előbb-utóbb cselekvésre fogja kényszeríteni a kormányt, és a magyar állampolgárok nagy része már nem ugyanaz, mint ami a menekültek megjelenése előtt volt. (erdely.atlatszo.hu)
