Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-24 / 196. szám, hétfő
10| AUTÓMOTOR 2015. augusztus 24. | www.ujszo.com .amnxir* ,5! 0 TCmPOeiu* f 1 1 1,2 ÍH B I iL_- - . 1 1 fl 1 fj ew R A gyártók és az unió is azon dolgozik, hogy gyorsan csökkenjen az autók fogyasztása és károsanyag-kibocsátása (Gabriel Kuchta felvételei) Több idő, több év kell ahhoz, hogy tisztább autók legyenek Európában Már a konnektorról tölthető hibrid 400 lóerős teljesítménnyel, 2 literes fogyasztással sem álomkép ÖSSZEFOGLALÓ Az Európai Tanács és az autóipar harca egyidős a széndioxid-kibocsátás kifejezés népszerűvé váláséval. A szándék teljesen érthető: egyre tisztább autókat létrehozni. Mindez viszont nehéz kérdéseketvet fel. Mihez képest és milyen áron? A jelenleg érvényben lévő szabályozások és tervezetek alapj án 2021 - re egy átlagos eladott autó széndioxid-kibocsátásának 95 g/km alatt kell lennie. Egyik oldalról ez borzasztóan sok, hiszen 100 kilométeren ez 9,5 kilogramm káros gáz kieregetését jelenti. A másik oldalról viszont ez az Új Európai Mérési Ciklus (NEDC) szerint benzinből 4,1, gázolajból pedig 3,71/100 km-es vegyes fogyasztásnak felel meg. Erre pedig jelen esetben szinte csak a piac legjobb képviselői képesek. Ráadásként egy-egy deciért komoly áldozatokat hoznak az autógyártók, eurók ezreit, millióit otthagyva. Persze ezt hivják fejlődésnek, és valóban elképesztő, hogy néhány új modell milyen mértékben tudta fokozni a hatékonyságát (igaz, sokan csalódást keltenek ebben a tekintetben), másrészről viszont az elmélet és a valós utcai közlekedés továbbra sincs egy vonalban. Európát szépen lassan behálózzák az autópályák, a megtett utak többsége (kilométerben) pedig konstans 120- 130-as tempóval történik. Olyan sebességgel, amely a mérési ciklusban csak amolyan mutatólag szerepel, holott már régen fel kellene tüntetniük az autógyártóknak, hogy mennyit fogyaszt, vagy éppen kipufog az adott típusuk ennél a tempónál. Ez viszont továbbra is utópia, az eurók milliói pedig mennek a tisztító, vagy éppen normakor alatt jó fogyasztást produkáló autók létrehozásába, miközben a másik különösen fontos tényezőről - a felhasználók takarékos közlekedésre való tanításáról és ösztönzéséről - rendre mindenki megfeledkezik. Pedig a vezető lábában és hangulatában nem deciliterek, hanem litefes különbségek rejlenek. Mindehhez pedig nem feltétlenül kell lassabban közlekedni, elég például a motor és a váltó ideális használatával tisztában lenni, és előrelátóan közlekedni. Sajnos a tapasztalatok ennek ellenkezőjét mutatják. Rengetegszer találkoztunk olyanokkal, akik megélhetésből, munkaként hajtanak autót, eközben viszont mégsem tudnak hatékonyan közlekedni, holott 1 literes fogyasztás-különbség több százalékkal emelné jövedelmezőségüket. Miközben pedig az Európai Tanács újabban azt tervezgeti, hogy 68 és 78 g/km-es átlagos széndioxidkibocsátást ír elő 2025-re, a tisztább autózásért nem szívesen fizetünk inkább a gazdaságosság a mérlegelési szempont. Bár ez a két dolog C02 tekintetében szerencsére kéz a kézben jár, más viszonylatban távol áll egymástól. Bizony, itt a dízelmotorokról van szó, amelyek részecskeszűrőtől, AdBlue adaléktól, különleges égési folyamattól, és a világbéke aktuális állásától függetlenül kitartóan öntik ki magukból mikron méretű koromrészecskéiket, melyek kitartóan töltik el tüdőnket ártalmas anyagokkal. Minderre először tömegesen akkor figyelt fel a média, amikor Manuel Valis francia miniszterelnök új azonosító rendszer létrehozását jelentette be, amely már a jövő évtől mo- nitorozná - eiső körben - az ország legszennyezőbb gépjárműveit. Az adatgyűjtés után a helyi hatóságok fognak majd bele a meghatározott szint alá eső járművekhez való hozzájutás korlátozásába. Míg végül abban az országban, ahol talán a legnagyobb a dízelüzemű modellek részaránya, szépen lassan évtizedek alatt akár fel is számolhatná az ön- gyulladós erőforrásokat. Persze utóbbi már szélsőséges kibontása Valis gondolatainak, melyből következően aztán az első lépésben szimpatikus kezdeményezést hamar utolérte a halál szele. Konnektorról tölthető hibrid 400 lóerős teljesítménnyel, 2 literes fogyasztással? Már ez sem álomkép, ezt meglovagolva pedig gyerekjáték még a 69 g/km-es limit elérése is, csak éppen érdemes hozzátenni, hogy mindez olyan mérésen esik meg, ahol a táv több mint felét a teljes töltést kihasználva elektromosan teszi meg alanyunk. Hogy mi következik utána? Legjobb esetben egy hagyományos hibridnek megfelelő fogyasztás, ami viszont a gyakran alkalmazott autópályás tempónál szinte elenyésző haszonnal járt. Tisztább lett az autónk? Papíron igen. Jár rá szerencsésebb országokban támogatás is? Bizony, hogy jár. Kevesebbet fogyaszt és kevesebbet pufog ki? Városban, rövid távokon, ha elég gyakran töltjük, igen. És összességében? Csak elenyésző mértékben. Mi a megoldás? Figyelembe véve a valós felhasználási feltételeket, egy olyan mérési rendszert kellene alkalmazni, ahol nem minimum fogyasztást mérnek, figyelembe véve a forgalmi akadályokat, vagy éppen a vezetői hibákat. A fogyasztói társadalomban a kulcs a fejlődés, illetve annak ígérete. Enélkül sokan nem is cserélnének autót, vagy legalábbis többet várnának. Márpedig milyen üzenet az, hogy egy generáció- és egy mérésváltást követően az eddig mondjuk 4,8 litert fogyasztó Volkswagen Golf 6,3 literes fogyasztással „brillírozna”? Persze el lehet magyarázni mindent, és kerülő megoldás is lehetne. Például az új mérési normát lehetne a régi mellett használni kezdetben, kötelezően előírni annak feltüntetését. Ennek köszönhetően pedig a tudatos, tájékozott fogyasztók jobban képben lennének, miközben lenne idő széles körben is elterjeszteni az új mérési elveket, a teljes átállás előtt. Amíg ez megtörténik, kormányzati szinten igazodhatna nyugodtan a szabályozás az új adatokhoz. Az új motorgenerációról nemrégiben Mitsuo Hitomi, a Mazda hajtáslánc fejlesztői részlegének vezetője beszélt: a szakember szerint a 2020-ban bemutatkozó új motorcsalád mintegy 30 %-kal takarékosabb lesz a jelenlegi erőforrásoknál, noha a SKYACTIV paletta tagjai jelenleg sem nevezhetőek torkosnak. Ez pedig azt jelenti majd, hogy egy jó erőben lévő kétliteres modell bizonyjobban is teljesít majd 2021-re, mint ahogy azt az EU-s előírások megkívánják. Tíz év múlva - ha lehet egyáltalán jósolni - a konnektoros hibrid technika fejlődésével pedig töredékére mehet le ez az adat, a jelenleginél sokkal elérhetőbb árak mellett - vagyis komoly eséllyel az értékesítésre. Hogy mit hoz a jövő? Ezt senki sem tudja, mindenesetre a technika fejlődik, és nagy örömünkre minden egyes frissítéssel, és generációváltással jobb tartalmat, javított képességeket kapunk. Igaz, előfordul, hogy ez csak papíron látható, de hát erre vagyunk mi, hogy lerántsuk a leplet és beszámoljunk a valós képességekről. Lehet, hogy néha ez kölcsönösen fáj, de a hibákból és a kimondott kritikákból lehet tanulni. (autopuit.hu)