Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-24 / 196. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2015. augusztus 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Három a tánc A betarthatatlan törvény a legnagyobb parlamenti ostobaság LOVÁSZ ATTILA ~W" r 0 kellett várni a nyár végét, hogy amo- I lyan igazi uborka- JR. jfck-A. szezonos témák lepjék el a közéletet. S mit ád Isten, egy hétre mindjárt három jutott, és mind a három tartalmazza a populizmus és az ostobaság amolyan igazán hazai keverékét. Andrej Kiskát megműtötték. Nem akkora ügy, mint anno a halálán lévő Schuster elnök műtétje, de nyár végén ez is hír. Meg az, hogy a belügy ejnye-bejnyézik, ugyan, miért utazott az elnök Pilzenbe, itthon is megműtötték volna. Endoprotézis ügyében magam is azt gondolom, létezik némi hazai szakmai elit, de valljuk csak be - legalább magunknak -, ki ne cserélné fel a hazai egészségügyet egy kicsit nyugatabbra lévőért, ha tehetné. Mindenki. Kivétel nélkül. Amikor szikével áll fölötted az orvos, minden hazafiság megszűnik, csak sikerüljön, jól sikerüljön. Kiska teheti, hát megtette. Nekem sem tetszik, hogy az én egészségügyi biztosításomból külföldön kezelik az elnököt (bár igazán akkor nem tetszett, amikor Salzburga röpítették az elődjét, miután itthon már megmentették), de magam sem viselkednék másképp. Ha a belügy adlátusai azt állítják, ők ugyan másképp döntöttek volna, akkor lódítanak. Mutogatni az elnökre már a kampány része - ennyi. A környezetvédelmi tárca vissza akarja szorítani a színesfémtolvajlást, a javaslat szerint a hulladékgyűjtő csak számlára fizetne, nem készpénzben. Igen, a színesfémtolvajok valóban fillérekért szállítanak be úgymond „hulladékot”, sokszor komoly károkat okozva, de a lopás így sem szűnne meg. Csak kialakulna egy köztes láncszem. Majd lesz egy krapek, aki megveszi készpénzért (még kevesebbért a tolvajoktól, akik eztán így még kevesebbet kapnak a drága hulladékért), s eladja tovább a telepre, és számlára fizettet magának. S hogy ellenőrzi-é valaha valaki, hogy lopott-e a fém? Ugyan. Megfelelő kapcsolatokkal, megfelelően korrupt közegben ez nem lehet probléma. Választási témának nem rossz, de kevés, megoldásnak nulla. S a végére a gyöngyszem: megtiltaná a segélyből élőknek a hazárdjátékot a sok mindentől, de főleg józan megoldásoktól független OEaNO két képviselője. Uraim, bravó. Én a piá- lást és a dohányzást is megtiltanám nekik, mivel eltartottak, ételre költsenek, ne hazárdra meg drogokra. Mondom, megtiltanám, ha lenne értelme. Egyrészt, majd hazardíroznak feketén (párhuzam: isznak, cigiznek), ha pedig már függők (szakmaiul: dependensek), akkor semmi sem állítja meg őket. Másrészt meg mitől tiltanák el őket? Az állami monopólium Lottótól? Mert az is hazárdjáték. Vagy csak az automatáktól? Állami licensszel működnek, ha legálisak, akkor adóhivatali vagy hatósági igazolást kell bemutatni, hogy nem segélyből él a játszani vágyó? Ulti, máriás, romi tízcentes alapon jöhet? Ifjú tudósító koromban egy tapasztalt kommentátor azt mondta, vannak rossz, sőt, rém rossz törvények. De a behajthatatlan és betarthatatlan törvény a legnagyobb parlamenti ostobaság, ami létezik. Nos, ez az lesz. Ősszel indul a parlamenti ülésszak. Bízzunk benne, hogy ha már okosabb javaslatok nem érkeznek a törvényhozásba, akkor legalább fontosabbak és életszernek lesznek. Még ha kampány van is. MAR EGYETLEN BANKBA SE RAKHATJUK BE A BECSÜLETESEN MEGKERESETT PÉNZÜNKET,KISZIMATOLNÁA MATOVIČ! /\\ 1 (Ľubomír Kotrha karikatűrája) Váltságdíjat akarnak a megölt túszért Iszlamista fegyveresek elrabolták és váltságdíjat követeltek érte, a túszszabadftó akció során egy amerikai dróncsapás ölte meg, a holttestét pedig ellopta egy másik fegyveres csoport, és most az követel váltságdíjat. Halála után sem ért véget a Pakisztánban elrabolt és évekig fogságban tartott amerikai orvos, Warren Weinstein kálváriája. Barack Obama az amerikai fegyveres erők főparancsnokaként áprilisban magára vállalta a felelősséget a balul sikerült akcióért, amelyben Wiensteinen kívül egy másik túsz, Giovanni Lo Porto olasz segélymunkás is életét vesztette. Obama bocsánatot kért a túszok hozzátartozóitól. Weinstein halálát követően egy csoport kapcsolatba lépett az amerikai kormánnyal és pénzt követelt a holttestéért. Washington kizárta, hogy fizessen és erre intette a hozzátartozókat is. Az olasz kormány viszont pár napja hazahozatta Lo Porto maradványaik de nem árulja el, hogy fizetett-e a holttestért. A The Wall Street Journal rámutatott, ez újabb példa arra, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei eltérően viszonyulnak a túszok kiszabadításához. Miközben Washington más országokat bírál amiatt, hogy hajlandóak váltságdíjat fizetni, miként Weinstein esetében is, nem tartja magát következetesen ahhoz az elvhez, hogy nem tesz „engedményeket” a terroristáknak. A lap áprilisi beszámolója szerint az FBI 2012- ben segédkezett abban, a 2011-ben elrabolt Weinstein családja váltságdíjat fizessen az al-Kaida terrorhálózatnak, bár hivatalosan nem hagyták ezt jóvá. Lo Polio holttestének Olaszországba szállítása után a Weinstein család értetlenségének adott hangot, amiatt, hogy az amerikai kormány a tragikus CIA-dróncsapás után nem szerezte meg azonnal a holttesteket. Az akció után az amerikai drónok nyomon követték, hogy a halottakat hová temették el, majd a hírszerzés tudomására jutott, hogy a holttesteket kihantolták és elszállították. A holttesteket nem ugyanaz a fegyveres csoport kaparintotta meg, amely fogva tartotta a túszokat. (MTI) Romák, koalícióban KOCURLÁSZLÓ H étvégén koalíciós szerződést kötött a Szlovákiai Roma Unió Pártja és a Roma Koalíció Pártja. A két párt közös nyilatkozatban azt állítja, tanultak a múlt hibáiból, és a jövőben közösen próbálnak fellépni, hogy javítsanak a Szlovákiában élő romák körülményein. Lám, a romák megértették, amit a magyarok nem, mondhatnánk, ha csak ezt az egy tényt ismernénk. A koalíció- kötés bár dicséretes, sajnos a szlovákiai romák körülményein önmagában ez a tény nem fog tudni változtatni. Országunkban a rendszerváltás óta 18 párt tűzte zászlajára a romák érdekképviseletét. Több, mint a magyarokét valaha, beleszámítva a mérhetetlen támogatottságú pártokat, és pünkösdi királyságnyi pártokat is. Ezek közül jelenleg már csak három aktív, így az ügynek már csak a Szlovákia Roma Kezdeményezését kellene megnyerni a teljes reprezentativitás kedvéért. A helyzet azonban még így is csalóka lenne. A romáknak ugyanis, sajnálatos módon, a rendszerváltás óta nem volt pártszintű etnikai képviseletük a szlovák törvényhozásban. (És így is túl lehet élni, vonhatjuk le a keserédes tanulságot, de ez nem céljajelen írásnak.) A legutóbbi parlamenti választáson csak a Szlovákiai Roma Unió Pártja indult, és összesen 2891 -kétezer-nyolcszázkilecvenegy! - szavazatot sikerült begyűjtenie. Ez 0,11 százalékot jelent. Értékelhetetlen. 2010-ben a Roma Koalíció Pártja indult, 6947 vokssal zárt, ami abban az évben 0,27 százalékra volt elegendő. 2006-ban nem is indult önállóan roma párt a választásokon. Anélkül, hogy tovább untatnánk statisztikai adatokkal az olvasót, elmondhatjuk, a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban önmagát romaként meghatározó pártnak sosem sikerült magát egy százalék fölé küzdenie a parlamenti választásokon. Ugyan a legutóbbi, 2011 -es népszámlálás szerint Szlovákia lakosságának két százaléka, azaz 105 ezer ember roma, a valós szám más mérések szerint 350—400 ezer körül lehet. A roma pártok eredménye ennek függvényében siralmas. Ennek számos oka lehet, amelyek között bizonyosan ott kell tudnunk, hogy a választási-részvétel területi eloszlását mutató térképek a romák által sűrűn lakott régiókban sokkal halványabbak, a lakmuszpapírként is használható hírhedt Luník IX lakótelepen például rendre országosan a legalacsonyabbak között van, nem is beszélve Eperjes megye számos szegregált falujáról. A telepeken élő romák túlnyomó többsége a hagyományos kampányeszközökkel elérhetetlen. Ez pedig egy spirált indít el: mivel a politikai pártok szempontjából a romák nem, jó” választók, a standard pártok közül egyik sem fordít különösebb energiákat a meghódításukra, leszámítva pár kötelező, polkorrekt lózungot. A parlamentbe még soha be nem jutott roma pártok lehetőségei és eszközei pedig még a többi pártnál is szerényebbek. A kör lassan bezárul. Pedig kellően nagy embercsoportról van szó ahhoz, hogy igényeiket következmények nélkül tartósan negligálni lehessen. FIGYELŐ Dzsihád John a londoniakat fenyegeti Január óta először jelent meg videófelvételen Dzsihád John, az Iszlám Állam brit hóhéra, aki fo- gadkozik, hogy folytatja a lefejezéseket, és az Iszlám Állam vezetőjével tér haza Nagy-Britanniába. A Daily Mail című lap megszerezte az egy perc, 17 másodperc hosszú felvétel egy részét, amelyen először mutatja meg az arcát az Dzsihád John. Ä 27 éves férfit februárban azonosították, akkor derült ki, hogy Mohammed Emwazinak hívják, és Londonban élt. A felvételen Emwazi brit akcentussal kijelenti: „tovább folytatom a lefejezéseket”, és azzal fenyeget, hogy hamarosan visszatér Nagy- Britanniába, de a kalifával, vagyis az Iszlám Állam vezetőjével, Abu Bakr al-Bagdadival együtt. Júliusban olyan hírek terjedtek el, hogy Emwazi Líbiába tette át a székhelyét Szíriából. Ő a világ egyik legkeresettebb terroristája, fejére hatmillió fontos vérdíjat tűzött ki az Egyesült Államok, miután tavaly kivégezte James Foley amerikai újságírót. Áz Iszlám Állam hóhérja és a családja 400 ezer fontjába került a brit adófizetőknek, mert húsz éven keresztül segélyeken éltek. Emwazi családja még mindig évente 40 ezer fontot kap különböző támogatások formájában, holott már nem is élnek Nagy-Britanniában - derítette ki a Daily Mail. Családja - a szülei és hat testvére - visszatértek Ku- vaitba, ahonnan azért menekültek el, mert az apát megvádolták, hogy együttműködött az iraki hatóságokkal, amikor Szaddám Húszéin csapatai az első öbölháború előtt lerohanták az országot. A család 1996-ban kapott menedékjogot Nagy-Britanniában, majd öt évvel később brit állampolgárságot is. Egész Nagy-Britanniában való tartózkodásuk alatt lakhatási támogatást kaptak, amelyet még mindig folyósítanak nekik a Que- en’s Park-i lakás után, ahol az elmúlt nyolc évben éltek. Nagy-britanniai tartózkodásuk alatt a szülőknek hivatalosan egyetlen napig sem volt munkahelyük, bár az egyik volt háziúr szerint az apa feketén dolgozott. Mi több, 300 ezer fontért meg is akarta venni az egyik lakást, amelyben az egyre gyarapodó család élt, bár a tulajdonosnak fogalma sincs róla, honnan vette rá a pénzt. A család a legkisebb, 12 éves gyerek után változatlanul kap évi 7821 font családi pótlékot, valamint jár nekik 23 400 font lakhatási és 5929 font álláskeresési támogatás. A 23 éves Shayma elméletileg a londoni Brunel Egyetem hallgatója, ahol 3387 font ösztöndíjat kap. (origo)
