Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-21 / 194. szám, péntek
www.ujszo.com | 2015. augusztus 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A Szent István-rend Windischgratz, Haynau, Göring és Ribbentrop is megkapta MTI-HÁTTÉR A Szent István-rendet 1764. május 6-án alapította Mária Terézia királynő, és 1918-as megszűntéig a legmagasabb magyar kitüntetés volt. 1760-ban, a Habsburg Birodalmat megrendítő hétéves háború idején nyújtott be Esterházy Ferenc gróf - Moson megye főispánja, 1762-től magyar kamarai főkancellár - részletes javaslatot az uralkodónak egy civil érdemrend létrehozására az 1757-ben alapított Katonai Mária Terézia-rend mintájára. Esterházy 1764 elején újabb tervezettel állt elő, de a konzervatív udvar a Katonai Mária Terézia-rend és az Aranygyapjas rend tekintélyének csorbulásától tartott. Mária Terézia 1764. február 20-án fogadta el az előterjesztést, és Esterházyt nevezte ki az alapítandó rend kancelláijává. A királynő döntésében szerepet játszhatott, hogy 1764júniusára országgyűlést hívott össze, amelyen a hadiadó emelését szerette volna elérni, és gesztusával a rendek jóindulatát igyekezett elnyerni. (Mária Terézia Szent István király utódaként nem sokkal korábban kapta meg XIII. Kelemen pápától hivatalosan az apostoli király címet.) (Ľubomír Kotrha karikatúrája) 1764. május 5-én megtörténtek az első adományozások. A rend magyarjellegének hangsúlyozása érdekében a királynő magyar viseletben jelent meg, kíséretét magyar nemesek alkották, és fontos szerepet játszott a ceremónián a magyar testőrség. A rend ünnepe augusztus 20., Szent István király emléknapja, nagymestere pedig az uralkodó lett. Az alapszabály a rend tagjainak számát százban határozta meg három osztályban: 20 nagykeresztes, 30 parancsnok és 50 kiskeresztes, a létszámba az egyházi tagokat nem számították bele. A kitüntetést csak férfiak kaphatták (az egyetlen kivétel maga az alapító, Mária Terézia volt), az első két osztályban a kitüntetés elnyeréséhez négy nemzedékre visszamenőleg nemesi származást kellett igazolni, bár ettől kivételes esetben eltekintettek. A nagykereszt tulajdonosainak belső titkos tanácsosi, a parancsnoki kereszt birtokosainak grófi vagy bárói, a kiske- reszteseknek pedig bárói rangot lehetett kérelmezni. A jelvényt és a ruhát a kitüntetett halála után vissza kellett szolgáltami. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as felbomlása után a Szent István-rend megszűnt, újjáalapítását az a vita is nehezítette az immár független Ausztria és Magyarország között, hogy Mária Terézia osztrák főhercegnőként, német-római császárnéként vagy magyar királynőként volt-e alapító. Az 1938-as Anschluss (Ausztria német bekebelezése) után Horthy Miklós kormányzó rendelkezett a Magyar Királyi Szent István-rend adományozásáról, és átvette a rend nagymesteri tisztségét, de a felújított rendet csak néhány alkalommal adományozták. A kitüntetéssel az adományozók elsősorban a polgári szolgálatokat kívánták elismerni, politikusok, diplomaták, hivatalnokok, a 19. században már művészek és tudósok is megkaphatták. Az elismerést azonban protokolláris és külpolitikai okokból is adományozták, a kitüntetettek listáján így szerepel a szabadságharcot leverő Windischgratz herceg, a bevonuló orosz csapatok parancsnoka, Konstantin orosz herceg, a megtorlást vezénylő Haynau, vagy 1938 után Hermann Göring, a német Harmadik Birodalom marsallja és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter. A Szent István-rendet 1946-ban, a köztársaság kikiáltásakor megszüntették, majd 2011 -ben megújították, a legmagasabb magyar állami kitüntetés. Falunapok, hazai faktorral LAMPL ZSUZSANNA D úl a nyár (bár most épp esik), s egymást követik a falunapok. Divat a falunap. Szeretem ezt a divatot, mert az nagyon jó, ha helybejön a műsor. Én a programoknak leginkább azt a részét kedvelem, amelyet a hazai szereplők biztosítanak, mint például a nyárasdi citerazenekar, Kuttyomfitty, a Margaréta Népdalkor, a Bősi Táncstúdió, a Kis Megyer Gyermek-néptánc- együttes, a Pósfa zenekar, hogy csak azokat említsem, akiket átutazóban volt alkalmam látni, de persze sokkal többen vannak. Annak külön örülök, hogy a szervezők már nemcsak magyarországi vendégeket hívnak, hanem a hazaiakat is egyre többet szerepeltetik. Míg azonban az előbbiek műsorára özönlik a nép, s a falunap ennek következtében szinte kistérségi fesztivállá alakul, sajnos a hazai szereplők sokakat hidegen hagynak. Persze, mondhatjuk, hogy ők általában napközben szerepelnek, amikor még sok a munka otthon, meg meleg is van, meg lehet, hogy már látták őket máskor. De akkor is sajnálom, hogy vannak, akiknek egyébként kitűnő műsorát a szülőkön és a családtagokon kívül csupán néhány, a helyszínen kolbászfogyasztás céljából, tehát tulajdonképpen nem tudatosan, hanem csak véletlenül jelenlevő tiszteli meg. Persze értük is hála és köszönet, mert éppenséggel szedhetnék a sátorfájukat, mint egy mellettem ülő negyvenes pár. Nem tetszik a műsor? A, ezek csak gyerekek, mondják. De utána lesznek felnőttek, arra visszajönnek? Csak legyintettek. Nem, ezek csak itteniek, majd este jönnek az XX koncertjére. Az hova valósi, kíváncsiskodtam. Döbbenten néztek rám. Hát magyarországi! Maga nem ismeri XX-et?!! Tudja, az X-Faktorból! Az valaki! A nők is imádják! És szabályosan felmondták az életrajzát. Tényleg nem tudtam, ki XX. De maradtam a koncertjére, s mondhatom, tetszett. Főleg az XX. De a hangja is, a kisugárzása, és a zene. Demjén, Sinatra, Louis Armstrong és más ismert fülbemászó dalok, amikkel nem lehet nem sikeresnek lenni. Sőt, amikor sikoltozások közepette műsor közben lejött a színpadról, az én padomon állt meg, közvetlenül mellettem, a fejem fölött tornyosulva énekelt vagy öt percig, s vaktában háromszor is kezet adott. Erre mondj ák, hogy annak van szerencséje, aki meg sem érdemli (mármint nekem). Ritkán tévézek, így nem tudtam, kicsoda XX. Mint ahogyan a délutáni szereplőket sem ismertem. Persze ők nem szerepelhet)nek a tévében, nem celebek. (Bezzeg ha megírná a bulvár, hogy a dercsikai asszony kórus tagjai milyen márkájú rúzst használnak és kinek a kedvéért!) De attól még őket is megtisztelhetjük a figyelmünkkel. S ki tudja, talán megszeretjük őket. FIGYELŐ Tömegverekedós a menekülttáborban Németországban tömegverekedés történt egy menedékkérőket befogadó szálláson, az összecsapásban legkevesebb tíz ember megsebesült. Sajtójelentések szerint a Türingia tartománybeli Suhlban működő befogadótáborban vallási kérdések körüli vitából alakult ki erőszakos konfliktus. Egy csoport menedékkérő rátámadt egy lakótársukra, aki az állomás biztonsági őreinek helyiségébe menekült, és amikor a támadók megpróbáltak bejutni a helyiségbe, az őrség riasztotta a rendőrséget. A támadók kövekkel dobálták meg a rendőröket, akik erősítést kértek. Az insuedthueringen.de című regionális hírportál tudósítása szerint az állomás előtt „polgárháborút idéző jelenetek” játszódtak le, a támadók fotóriporterekre és egy forgatócsoportra is rárontottak vasrudakkal. A Spiegel beszámolója szerint a sebesültek között három rendőr is van, és néhány ember szúrt sebeket szenvedett. A suhli befogadó állomás túlzsúfolt, az 1200 ember elhelyezésére alkalmas intézményben 1800-an laknak. Az otthonban augusztus elején is történt tömegverekedés, akkor nyolcán sebesültek meg. (MTI) Háborúsdi és menekülősdi - gyerekek a gyüjtőtáborokban A szíriai polgárháború borzalmai elől menekülők közül sokan kizárólag a gyerekek miatt kockáztatják az átkelést Európába. „Ha nem lennének a lányok, soha nem szálltam volna fel erre a hajóra” - mondta a 33 éves szíriai Nada az AFP francia hírügynökség munkatársának, aki helyszíni riportot készített a görög Kosz szigeten. Nada férjével és három gyerekével indult útnak a háború dúlta szíriai Aleppóból. „Mindent kockára tettünk a jövőjük érdekében” - mondja, miközben a tengerparton játszó kislányait nézi. Rémálmok, rémes valóság „Ma is minden egyes alkalommal sírnak és üvöltenek a félelemtől, amikor hangos zajt hallanak, attól tartanak, hogy bombatámadás történt. De már újra képesek nevetni és játszani. Legalább a háborút magunk mögött hagytuk” - mesélte Nada. A rendkívül félénk Neszrín azt tervezi, hogy orvosnak fog tanulni, a kissé beszédesebb Vian táncos szeretne lenni. Az álmaira csak Vian emlékszik a nő gyerekei közül. „Egyik éjszaka azt álmodtam, hogy a katonák betörtek a házunkba és elhurcoltak minket” - mondta. A Savé the Children nevű segélyszervezet szerint megfelelő gondoskodás mellett is hosszú ideig tart, mire a háborús övezetekből érkező gyerekek újra képesek normális életet élni. A szíriai gyerekek egy jelentős része évek óta nem jár iskolába, a többségüknek túl gyorsan kellett felnőnie. Sarah Tyler szerint az ilyen gyerekeknek újra fel kell fedezniük a formalitás érzését”, ehhez pedig olyan helyek kellenek, ahol játszhatnak és tanulhatnak. „Pszichológiai segítségre is szükségük van” - mondta a szóvivő, hozzátéve, hogy a gyerekek közül néhá- nyan erőszakossá válnak, másoknak pedig pusztán arra van szükségük, hogy az érzéseikről beszélhessenek. Ezek a családok állandó mozgásban vannak, a befogadóállomásokon mostohák a körülmények, a gyerekeknek csak néhány játéka vagy kifestőkönyve van, amelyeket a helyi lakosoktól vagy turistáktól kaptak. Anyu, miért nem lőnek? A 34 éves Neszrín féijével és két gyerekével szintén Aleppóból érkezett, azt mondta, hogy a háború erős lélektani hatást gyakorolt a fiaira. ,A mai napig kizárólag háborúsdit játszanak” - mondta az asszony, akit meglehetősen nyugtalanít, hogy a gyerekei kiskanalakkal, ceruzákkal, bármivel felfegyverkezve „harcolnak” egymással, a géppisztolyok és a robbanások hangját utánozva. Elmondása szerint erőszakossá és nehezen kezelhetővé váltak. „Azt kérdezgetik, hogy miért nem halljuk már a bombázásokat” - közölte. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint a szíriai polgárháború elől eddig külföldre menekült mintegy négymillió ember fele 18 éven aluli. „Ók a legsérülékenyebbek, megfelelő védelemben kell részesülniük” - vélte Stella Nanou, a genfi székhelyű szervezet szóvivője. (MTI)
