Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-04 / 153. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2015, JÚLIUS 4. www.ujszo.com ÉVFORDULÓ 15 n Nyong o egy sor nemzetközi híresség nyomába lépett, akik a vadvilág emblema- tikus emlősei - köztük az elefántok vagy orrszarvúak - megmerr= tésén fáradoznak. dákból készített illegális termékek kereskedelmének felszámolásában. „Az orwadászat veszélybe sodorja az ország biztonságát és az idegenforgalomból élők megélhetését. Bátor és elkötelezett emberekre van szükségünk, hogy véget vessünk ennek”- fogalmazott. A WildAid vezetője, Peter Knights hangsúlyozta: a hírességek képesek meggyőzni a kormányokat, az üzleti életet és a hétköznapi embereket a vadon élő állatok védelmének fontosságáról. Knight szerint biztatóan nagy léptekkel halad az elefántok védelme érdekében indult kampány. Az elefántcsont-kereskedelmet 1989-ben tiltották be világszerte. Az illegális kereskedelem azonban folytatódott, miközben számos országban - Kína és más ázsiai országok mellett az Egyesült Államokban is — továbbra is erős az igény az elefántcsont-termékekre. Az Elefántok Határok Nélkül civil szervezet szerint Afrikában jelenleg 470 ezer elefánt él, szemben a 2006. évi 550 ezerrel. Egy Botswanában tartott szakértői konferencia szerint húsz éven belül kihalhatnak a vadon élő elefántok, ha a jelenlegi ütemben folytatódik az orvvadászat. (MTI) A Mátyusföldről a világhírig Negyedszázada hunyt el Blaskovics József B laskovics József, az ismert hungaroló- gus, világhírű tur- kológus, a prágai Károly Egyetem hungarológiai tanszékének, valamint a török irodalom és nyelv szemináriumának a megalapítója, a Török Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a budapesti, bukaresti, isztambuli és ankarai egyetem vendégprofesszora, az ókori türk-török kapcsolatok és a középkori oszmán diplomácia avatott szakértője, a latin nyelven íródott feltételezett Osgeszta török változatának, a Tárih-i Ungürüsznek (A magyarok története) közreadója, a fiatal helyi kovácsmester első gyermekeként Imelyen született 1910. június 12-én. Igazi szerelemgyerekként: édesapja mindössze tizenkilenc, édesanyja tizenhét éves volt, amikor világra jött. Gyermekkorát néhány véletlen esemény határozta meg: édesapja az első világháború alatt orosz hadifogságba esett, és több évet Türkmenisztánban töltött, élményeiről gyakran mesélt serdülő fiának. Ugyanebben az időben a sors úgy hozta, hogy nagyapja ekéje szántás közben középkori tatár fegyver- és edénytöredékeket fordított ki a földből. A helyi legenda szerint a falu határában véres ütközetet vívtak a betörő tatár seregek a velük rokon, ám a magyar király szolgálatában álló kunokkal. Annál is inkább megmozgatta ez a történelmi esemény a fantáziáját, mivel tudta, hogy az ő ereiben is magyar, szláv és türk vér folyik: családnevét a vesztes rigómezei csata után a Dunán hajón felfelé menekülő vízihorvát őseitől örökölte, míg Kaszan nevű nagyanyja kun, anyai nagyanyja Kajan lányként viszont avar-türk származású. Ezek a gyermekkori élmények erősítették meg benne az elhatározást, hogy a türkök történetének szentelje életét. Csakhogy az élet keményen közbeszólt: édesapja fizetéséből arra még futotta, hogy elvégezze a komáromi bencés gimnáziumot, viszont érettségi után munkába kellett állnia, segédtanítóként helyezkedett el a csallóközi Alsónyárasdon. Közben - ekkor tört ki a nagy világgazdasági válság - édesapjától elsajátította a kovácsmesterséget. Fél évszázad múltán anekdotába ágyazva közölte velem, hogy valószínűleg ő a világ egyetlen egyetemi tanára, aki még lovat is patkóit. Hamarosan elvégzi a pozsonyi tanítóképzőt, viszont eredeti álmáról nem mond le: önszorgalomból megtanul törökül, később elsajátít még hat türk nyelvet. Publikációs tevékenységét huszonegy éves korában kezdi, amikor megjelenteti Fevlik Fikret Reggeli ima című novellájának magyar fordítását. Ezt követően kisebb-nagyobb rendszerességgel közli írásait a török kultúra és irodalom témaköréből. Első szakmai próbálkozása katasztrófával végződik: a harmincas évek elején ugyan jelentVendégprofesszorként a világ négy táján tárt karokkal várják. kezik a prágai Károly Egyetem orientalisztikai szakára, de nem veszik fel, mivel olyan csehül állt a cseh nyelvből, hogy még a felvételi kérdéseket sem értette meg. Ekkor még aligha sejtette, hogy épp e patinás intézmény professzora lesz. Blaskovics József számára a reménysugár az 1938-as impériumváltás után villan fel: először matematika-fizika szakos tanári diplomát szerez a szegedi egyetemen, 1943-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Germanus Gyula, Németh Gyula és Fekete Lajos tanítványa lesz. Különösen ez utóbbi van nagy hatással az életére: ő fejtette meg az egyik, tájainkon gyakran előforduló írásmódot, a szijákatot (siyokat). Blaskovics József életében ennek a gyakorlati alkalmazása a múlt század hatvanas éveiben következik be. A második világháborút követő zaklatott időszakban is a turkológián jár az esze: ismét szerencsét próbál a Károly Egyetemen. Ezúttal sikerrel: 1949-ben megszerzi turkológusi diplomáját. A következő évben megvédi doktori disz- szertációját A Magas Porta okiratai Kassa város hódoltságáról, a kassai és erdélyi adólevelek feldolgozásával. Ezt követően megbízzák őt, hogy Rákos Péterrel megalapítsa a hungarológia tanszéket, majd rá hárul a turkológiái szeminárium megszervezésének a feladata is, amelyet huszonnyolc éven át, egészen nyugdíjba vonulásáig betölt. Megírja a török nyelvtant, amelyet később több külföldi egyetemen is használnak. Blaskovics professzor elsőként dolgozza fel 1953-ban a legutóbbi száz év török irodalmát, amelynek úttörő jellegét bizonyítja, hogy több nyelvre is lefordítják. Az 1957. évi turkológiái kongresz- szuson, amelyet a Török Tudományos Akadémia megalapításának huszonötödik évfordulóján rendeztek, akkora sikert arat előadásával, hogy megválasztják az akadémia tiszteletbeli tagjának. Tevékenységével a hódoltság alatti területek legnagyobb szakértőjévé válik, erről a korról az ankarai és isztambuli egyetemen is ő ad elő. A hatvanegy miskolci török oklevél feldolgozása 1961-ben a szenzáció erejével hat. Ezzel nemcsak a kandidátusi fokozatot, majd a docensi kinevezést szerzi meg, hanem vendégprofesszorként a világ négy táján tárt karokkal várják: ő ismerteti meg a jövendő turkoló- gusokkal a berlini, moszkvai, budapesti és bukaresti egyetemeken a hódoltság irodalmát. 1961 egyébként is döntő az életében: ekkor sikerül feldolgoznia a rimaszombati török okiratokat. Ezek valójában kétnyelvűét első oldalukon - a Fekete Lajos által megfejtett - szíjákattal írt szöveg található, míg hátoldalukon - hogy a városatyák ne feledjék, mit intéztek a pasánál - magyar feljegyzések vannak. A kétszázötvenhat okmány nemcsak mély betekintést nyújt a korabeli társadalmi, politikai és közviszonyokba, hanem még a korrupcióról, sikkasztásról is pontos képet ad: a huncut török hivatalnok rendre jóval kevesebb leadott terményekről ad kimutatást, mint azt a helyi városatyák lejegyezték. Ez a munkája hosszas hányattatás után 1974-ben az Obzor Kiadó gondozásában szlovákul jelent meg. Magyarítására épp e sorok íróját kérte fel 1980-ban, hogy Bécs ostromának háromszázadik évfordulójára, 1983-ra a magyar közönség számára is hozzáférhetővé váljék; könyve végül 1995-ben látott anyanyelvén napvilágot. E kiváló elme személyes tragédiája, hogy épp főműve, a Kegyes szultánok és a nagyságos Rákóczy fejedelmek levelezése a Kassai Királyság ügyében nem jelent meg, halála után elkallódott. Bár a középkori török diplomácia szakértője volt, foglalkozott a türk népek őstörténetével, az avar, óbolgár, kun, valamint türk személy- és helységnevekkel - ide tartozik szülőfaluja is -, a magyar és a cseh nyelvben előforduló török jövevényszavakkal. Életében harmincnál több könyve, csaknem kétszáz szakdolgozata jelent meg. A sajátjairól mindig kitüntetett figyelemmel gondoskodott: a Csehországba száműzött magyarok gyermekei számára a prágai Magyar Kultúrában huszonnyolc éven át nyelvkurzusokat szervezett, amelyeken mintegy tizenkétezer hallgatója végzett. Az értékeink iránt nyitott, mintegy hatszáz cseh értelmiségit - irodalom-, művészet- és zenetörténészeket, műfordítókat - vezetett be édes anyanyelvűnk titkaiba. Ehhez a tankönyveket is megírta. A Normatívni gramatika madarčiny című munkáját több külföldi egyetemen tankönyvként használták. E reneszánsz műveltségű tudós élete nyolcvanéves korában, negyedszázaddal ezelőtt zárult le: 1990. július 6-án, Húsz János mártírhalálának ötszázhetvenötö- dik évfordulóján hunyt el prágai otthonában. Ozogány Ernő
