Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-01 / 150. szám, szerda

8 | ISKOLA UTCA 2015. július 1.1 www.ujszo.com Ünnepelt a 60 éves Jókai Mór Alapiskola Egy város utcáin Kis csapatunk Potsdamban (Fotó: SJG) BESZÁMOLÓ Komárom. Hatvan éve nyitotta meg kapuit a II. lakótelepi Béke ut­cában a város egyik legpatinásabb alapiskolája, mely ma nemcsak a város, hanem a megye egyik leg­elismertebb oktatási intézménye. Tíz éve vette fel Jókai Mór nevét, és törekszik arra, hogy méltó módon kövesse az ő szellemiségét. „Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el” - Jókai szavai ihlették, az ő gon­dolatai hatották át a június 3-i ün­nepi műsort a városi művelődési központban. A pedagógusok és ta­nítványaik ékesen bizonyították, hogy értő kezekben szárnyakat kap a tehetség, a minőséget, a szépre való törekvést ma is érdemes cél­ként követni. Csodálatos képzőművészeti al­kotások fogadták a nézőket a rög­tönzött tárlaton, bizonyítva, hogy az intézményben működő Tehet­ségpont kiválóan végzi munkáját. A varázslat a színpadon folytató­dott, a műsor kezdetétől a végéig az íróasztala mellet ülő és figyelő Jó­kai kihangosított gondolatai ve­zették a jelenlévőket. Mátyás Katalin, az iskola igaz­gatója szóban és képekben idézte fel az iskola történelmét, kiemelve az elődök, Böszörményi János, Bar­tha Vilmos, Vörös Mária tevé­kenységét, kitért az eseménydús jelenre, köszönetét mondva mind­azoknak, akik az elmúlt évtizedek­ben pedagógusként, alkalmazott­ként, szülőként, diákként hozzájá­rultak a sikerekhez: „A mi mun­kánk csapatmunka. Nagyon fontos, hogy meglegyen az összhang, hogy mindenki tudja és tegye a dolgát legjobb képessége szerint egy szív­ből jövő, közös cél érdekében”. Az ünnepi műsor méltó volt a 60. születésnaphoz. Színpadra lépett az iskola színe-java: a többszörös aranykoszorús minősítésű két énekkar, a sikeres szavalok, a gimnasztika- és a drámaszakkör tagjai. A szemet-lelket gyönyör­ködtető születésnapi műsor végén a kilencedikesek a hagyományos Palotással vastapsot arattak. Az énekkar egykori tagjaiból ál­ló Gaudium vegyes kar és vezetője, Stirber Lajos, az iskola nyugalma­zott pedagógusa is nagyszabású gálaműsorral tisztelgett a jubiláló iskola előtt június 20-án a vmk-ban. Az egykori növendékek, sokan ma elismert művészek, művésztanárok és vendégeik szórakoztatták a kö­zönséget. A művésztanárok hang­szeres előadásukkal, énekükkel művészi énjük legjavát mutatták meg, a fellépő profi művészek pe­dig feltették a koronát a fergeteges hangulatú estre. (jmai) HUNČÍK REBEKA A komáromi Selye János Gimnázium két lelkes német- tanárnője idén is kirándulást szervezett a más országok, kultúrák, illetve a német nyelv iránt érdeklődő diákjainak. Hatalmas élmény- anyaggalgazdagodtunk, melynek felhalmozásába szeretnék betekintést nyújtani. Az elsődleges úti cél Berlin volt, ám a szervezés folyamán a terv bő­vült. Berlin ugyan megőrizte ki­emelkedő pozícióját a programban, de útba ejtettük a tragikus múltú Drezdát is. Számomra az egész ki­rándulás alatt ez a város jelentette a legnagyobb s egyben legkevésbé várt meglepetéssel ötvözött csodá­latot. Anyanyelvűnket bájos akcen­tussal beszélő idegenvezetőnknek lépten-nyomon lehetősége nyílt fi­gyelmünket valamilyen káprázatos újdonságra felhívni. A II. világhá­ború végén a város súlyos bombá­zást szenvedett el, ám ma ebből mit sem érzékelni. A festői szépségű te­reket, templomokat, emlékhelyeket mesteri pontossággal rekonstruál­ták. Drezda terein elfogott valami megmagyarázhatatlan kábulat, úgy éreztem magam a sok régi épület, kopogó konflisok, vidám teraszok között, mintha visszaléptem volna egy idilli békeidőbe. Berlini kőrútunkat a Reichstag, azaz a parlament megtekintésével kezdtük. Rengeteget merítettem a mélyreható és átfogó ismertetőből, mely révén sok mindent megtud­tam a parlament felépítéséről, az egyes frakciók ideológiájáról, el­helyezkedéséről a politikai palet­tán, helyéről a plenáris ülésterem­ben, valamint a német választási rendszerről. Úgy gondolom, ezek az információk nemcsak a politika iránt érdeklődőknek jelentősek, hanem a ma emberének, Európa polgárának is. Másnap a potsdami Sanssouci kastélyhoz kirándultunk, délután a nagynevű Check Point Charlie Mú­zeumot kerestük fel. Mindig is ér­deklődtem a múlt iránt, kiemelten a 20. század eseményei vonzottak, a kommunizmus évei. Türelmetlen izgalom fogott el a múzeum nevé­nek hallatán, s egyfajta gyermeki boldogság, hogy végre eljutok ide. A múzeum feladatának tekinti a szo­cialista rezsim borzalmainak bemu­tatását, felhívja a figyelmet az ember soha, semmilyen eszközzel el nem nyomható szabadságvágyára, az eh­hez való jog elvitathatatlan szüksé­gességére, elénk tálja, mikre is va­gyunk képesek, ha egy rendszer megfoszt bennünket szabad akara­tunk érvényesítésétől. (Boldog büszkeséggel töltött el, amikor fel­fedeztem a falat, mely teljes egészé­ben népünk 1956-ban vívott szabad­ságharcának állít emléket.) De ami talán a legfontosabb: kö­zelebb hozza e mára már letűnt re­zsim abszurditását a fiatalokhoz, akik sosem éltek ennek a rendszernek az elnyomó hatalma alatt. Kora este ismét Berlin turistalát­ványosságainak szenteltük figyel­münket egy kellemes hajózással a Spree folyón. Következő nap tartal­mas pár órát tölthettünk el a híres berlini Múzeumsziget Pergamon nevet viselő múzeumában antik kin­csek áradatának csodálata közben. Felkerestük a Potsdamer Platz egyik felhőkarcolóját, mely tetejére Euró­pa leggyorsabb liftje mindössze 10 másodperc alatt repített fel bennün­ket. A tetőről káprázatos kilátás tá­rult elénk a belvárosra. Innen az is­mert találkozóhely, az Alexander­platz felé vettük az irányt. Érdekes volt Berlin modernsége között egy cseppnyi múltat tapasztalni, mert ha az ember figyel, érzékelheti a téren a mára már történelmi nyomokat. Zá­rónapunkra a tanárnők meglepetés­programmal készültek: bebarangol­hattuk a berlini állatkertet. E minden tekintetben gazdag és élménydús programsort végignézve szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehettem az útnak, és remé­lem, hogy ezzel a kirándulással egy hagyomány alakul ki iskolánkban, mert a jövő generációinak is hasz­nos tapasztalata lehet. Az Iskola Utca legközelebb szeptemberben jelentkezik. Vidám vakációt kívánunk! Toldi projekt a nádszegi iskolában Toldi és a cseh vitéz csatája a hatodikosok előadásában (A szerző felvétele) Zoknilovat is készítettek ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nádszeg. Idén különleges módszer segítségével ismerkedtek meg a 6. osztá­lyosok Arany János Toldi című művével. Néhány hete a szülőknek is bemutatták a rendhagyó projektet. Fülöp Leona magyar szakos pe­dagógus elmondta, a 6. évfolyam­ban nagyon sokat foglalkoznak a Toldival. A pedagógus egy többhe­tes projektet dolgozott ki azért, hogy a diákok könnyebben elsajátíthas­sák a művet. Idén másodszor való­sult meg a Toldi projekt a Nádszegi Alapiskolában. „Véletlenszerűen csapatokba osztottam a gyerekeket. Négy témakörrel dolgoztunk. Az el­ső csoportnak Toldi Miklós gyerek­koráról kellett verset írni aa-hb pá­ros rímmel. A másik csapat makettet készített a csata színhelyéről, a har­madik a nádas élővilágát mutatta be. A negyedik csapat bemutatót készí­tett Nagy Lajos koráról” - mondta Fülöp Leona. Az osztály közös pro­dukcióval is készült, zenével, tánc­cal és az eredeti szöveg segítségével adták elő Toldi történetét. A pro­jektben a gyerekek együtt dolgoztak Czakó Mária biológia-rajz szakos tanárral és Pint Szabolccsal, aki tör­ténelem szakos. A projekt zárása­ként az osztály az iskola pedagógu­sainak és diákjainak, később a szü­lőknek is bemutatta az elkészült műveket és előadást. A bemutató egyik vendége volt Szarka Gyula zeneszerző, a Toldi megzenésítője. A gyerekek előadásukban felhasz­nálták Szarka Gyula zenéjét. Szarka Zsuzsanna divattervező szintén vendég volt, ő egykor ruhákat ter­vezett az egyik Told- előadáshoz. Fülöp Leona leszögezte, a gyere­keknek élmény volt a közös munka, miközben észrevétlenül sajátították el a Toldiról szóló ismereteket. A gyerekek munkáiból kiállítás nyitot­tak az iskola előcsarnokában, (béva) BORKAROLAND Gúta. Érdekes kézműves­foglalkozásokkal tarkított hagyo­mányőrző napot tartottak a II. Rá­kóczi Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskolában, fennállásának 87. és névfelvételének 12. évfordulója alkalmából. Különleges ősi mes­terségek bemutatóhelyévé vált a tanintézmény tornaterme. Számos gútai kézműves mutatta be mester­sége fogásait. Volt kosárfonás, gyékényezés, hálókészítés, mé­zeskalács-készítés, de a diákok zoknilovat, tolltartót, hűtőmágnest és szalvétát is készítettek, gyertyát öntöttek. Jelen volt a bakonyszom- bathelyi Benedek Elek Általános Iskola több tucat diákja és peda­gógusa. Bemutatkozott a Schola Privata Gutaiensis Magán Szakkö­zépiskola tűzzománc szaka, de üvegmozaikokat is készítettek, il­letve fodrászok is foglalkoztak az érdeklődőkkel. Természetvédelmi, geológiai előadáson és helytörténeti tanul­mányúton is részt vehettek az ér­deklődők. Peimli Piroska, a Fertő- Hanság és Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Pannonhalmi Tájvé­delmi Körzetének tájegységveze­tője Győr és Komárom természeti értékeiről és a magyarországi ter­mészetvédelem felépítéséről tar­tott izgalmas előadást. Nagy Bá­lint, a budapesti Rákoshegyi ás vány gyűjtemény gondozója a különféle kőzetekről és ásványok lelőhelyeiről, tulajdonságairól mesélt. Varga Tamás tanár Gúta nevezetességeivel ismertette meg az érdeklődő diákokat. „Célunk az volt, hogy gyermekeink felismer­jék gyökereiket. Elmélyüljön ma­gyar identitástudatuk és a régió­hoz való kötődésük. Fontosnak tartjuk, hogy bemutassunk olyan mestereket, életpályákat, akik, il­letve melyek pozitív példaként állhatnak gyermekeink előtt pá­lyaválasztásuk során” - nyilat­kozta Bagita Judit, az iskola igaz­gatója. (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom