Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-22 / 168. szám, szerda
6 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2015. július 22.1 www.ujszo.com Ki fél a törvényszéktől? MARIÁN LEŠKO M últ héten volt egy éve, hogy az MH-17-es járat 298 utasa életét vesztette csak azért, mert rossz időben voltak rossz helyen. Nemcsak azokat az embereket, akik használják a légi közlekedést és szerencséjük volt, hogy akkor éppen nem Kelet-Ukrajna felett repültek, hanem a nemzetközi közösséget is érdekelni kellene, hogy felel-e majd egyáltalán valaki ennyi ember haláláért, vagy a mészárlást csak járulékos veszteségként könyvelik el, ahogy az ártatlan emberek legyilkolását szokás nevezni. Ha eltekintünk a mediális csalásoktól, az internetes őrültségektől és a konspirációs tévelygésektől, akkor az alapdilemma, hogy mi vezetett a tragédiához, már egy éve ismert. Vagy az történt, hogy a maláj légitársaság gépét Bük rendszerrel lőtték le, amit oroszpárti szeparatisták kezeltek, vagy egy ukrán SzU-25-ös katonai vadászgép lőtte le e repülőt. A holland biztonsági tanács már kivizsgálta az ügyet, s a jelentést elküldte az összes országnak és intézménynek, amelyik releváns módon kiegészítheti. Malajzia július elején arra kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy támogassa egy nemzetközi büntetőtörvényszék létrehozását, amely segít a bűnösök kiderítésében és szavatolja, hogy bűnhődni fognak. Nem lehet nem észrevenni, hogy az orosz félnek kifogásai vannak a büntetőtörvényszék miatt. Oroszország védelmi minisztériuma már 2014. július 21 -én bejelentette, hogy tud egy ukrán vadászgépről, amely három-öt kilométerre megközelítette a maláj Boeinget, így lehetősége volt levegő-levegő rakéta használatára. Az orosz kormányhoz közeli sajtó még tanúkat is talált, akik azt állították, hogy az SzU-25-öst egy Volosin nevezetű pilóta vezette, aki rakéták nélkül, feldúlva érkezett vissza egy ukrán támaszpontra és azt mondta, nem a helyes repülőt lőtte le. Ha tényleg így lett volna, akkor éppen Oroszországnak állna érdekében, hogy a büntetőtörvényszék felálljon, s bebizonyosodjon, hogy az ukrán pilóta követte el a bűncselekményt. De a Kreml nem akar büntetőtörvényszéket. Oroszország ENSZ-képviselője, Vitalij Csurkin kijelentette, hogy a büntetőtörvényszéknek nincs indoka és értelme, mivel a repülő lelövése csak „egyedi eset” volt, így nincs ok azt feltételezni, hogy „állandó veszélyt jelentene a nemzetközi békére és biztonságra”. Vlagyimir Putyin orosz elnök a holland miniszterelnökkel folytatott beszélgetése során elítélte a büntetőtörvényszék megalakítását mint „korai és kontraproduktiv kezdeményezést”. Azt nem magyarázta meg, hogy mi korai és mi kontraproduktiv a kezdeményezésen. Egyértelmű, hogy az érv hamis, csak hogy valamiféleképpen megindokolja, miért vétózza meg Oroszország a nemzetközi büntetőtörvényszék megalakítását. Az is biztos, hogy ha megvétózza, akkor biztosan nem azért, hogy Ukrajnának segítsen. A Der Spiegel már fél éve azt írta, hogy nemcsak Moszkva, hanem a Nyugat is tudja, ki okozta a katasztrófát, de a nyugati országok nem akarják zsákutcába terelni Putyint. Ha a német hetilapnak igaza lenne, akkor semmilyen büntetőtörvényszék nem alakul meg az ENSZ-ben. Csak a holland jelentést hozzák nyilvánosságra, amit Putyin elnök majd elutasít, s ezzel letagadja az oroszok felelősségét a bűncselekményért. A szerző a Trend kommentátora FIGYELŐ Külföldön kiképzett kínai dzsihádisták Szíriából visszatért ujgur férfiakat tartóztattak le Kínában azzal a gyanúval, hogy külföldi kiképzésüket követően terrorcselekmények elkövetésére készültek - jelentette a Global Times című angol nyelvű kínai napilap. A lap szerint egyikük a Kínai Központi Televízió (CCTV) adásában vallotta be - sárga rabmellényben -, hogy még év elején bombatámadásra készült Hopej tartomány székvárosában, Sicsiacsuang egyik bevásárlóközpontjában. Az Ekber néven említett férfi állítólag a Kelet-turkesztáni Iszlám Mozgalom (ÉTIM) terrorszerve- zettől kapottkiképzést, miután 2013-ban külföldön találkozott egy közvetítővel. Utóbbi 3 hónapot töltött Szíriában, ahol megtanulta a fegyverhasználatot és a robbanószerkezetek készítését. A Global Times idézte a kínai külügyminisztériumot, amely szerint az északnyugat-kínai hszincsian- gi régió önállóságáért harcoló ÉTIM a Közel-Keletre csábítja ujgur követőit azzal a céllal, hogy később visszaküldje őket kínai földre, szent háborúba. (MTI) Varufakisz: európai privatizációs bosszú A hitelezők fejlesztések helyett a törlesztéseket finanszírozó privatizációs megoldást kényszerítettek Görögországra - fejtette ki Janisz Varufakisz görög expénzügymi- niszter az FXstreet.com pénzügyi portálon. Az euróövezeti vezetők segítségért nyújtott egyik feltétele a megmaradt görög állami vagyon privatizálása volt - űj a a volt pénzügyminiszter, rámutatva, a görög állami vagyont egy olyan Treuhand-szerű vagyonkezelőnek kell átadni, mint ami a vasfüggöny lebontása után a keletnémet állami javakat kótyavetyélte el. Miközben azonban a német Treuhand tevékenységét hatalmas infrastrukturális beruházások és szociális juttatások ellentételezték, a görög nép semmi ilyesmire nem számíthat. „Utódom, Evklídisz Cakalotosz minden tőle telhetőt megtett a Treuhand-terv legkárosabb elemeinek a semlegesítésére. Elérte például, hogy ne három, hanem 30 év alatt kelljen értékesítenie az államijavakat” - mutat rá V arufa- kisz, aki szerint a görög Treuhand szégyenfolt kell, hogy legyen Európa lelkiismeretén. (MTI) Görög köd, kínai lufi A kínai tripla buborék a világgazdaság legnagyobb veszélye M iközben az öreg kontinensen a görög adósságválság elvonta a - hőségben amúgy is lanyhuló - figyelem nagy részét, addig Kínában összeomlottak a tőzsdék. Globális szinten az utóbbi esemény sokkal fontosabb és még nagyobb rizikót jelent a többi kínai lufi. A Credit Suisse bankház elemzése Kínában tripla buborékról beszél: minden idők harmadik legnagyobb hitelbuborékjának, legnagyobb beruházási buborékjának és második legnagyobb ingatlanpiaci buborékjának kombinációjáról. Ha ez a megalufi kidurran, az egész világgazdaság visszhangozni fog tőle, hiszen Kína - vásárlóerő-paritáson számolva - az Európai Unió és Amerika mellett a három legnagyobb gazdasági hatalom egyike. Egyelőre látványosan „csak” a tőzsdei buborék durrant ki. Június elejéig a sanghaji tőzsdeindex őrült száguldáson ment keresztül, éves szinten mintegy 150%-ot erősödve. Mint minden tőzsdei buborék idején, ráharaptak a piacra a tapasztalatlan kisbefektetők, és megnőtt a hitelből finanszírozott részvényvásárlás aránya. Mivel Kínáról van szó, szokni kell a nagy számokat: 90 millió körül van a tőzsdéző kisbefektetők száma, ők adják a piac csaknem 90%-át. Ezért nagyon sok embert ért jókora pofon, amikor a részvényárak pár hét alatt 30%-ot zuhantak. A részvények 90%-ának a kereskedését kellett átmenetileg felfüggeszteni. Bár a kormány masszív intézkedéscsomaggal válaszolt, az általános gazdasági hatások itt még visszafogottak. A piacon forgó részvények értéke a kínai hazai összterméknek (GDP) kb. egyhar- mada, a fejlett országokban többnyire 100% felett van ez az arány, és a kínai lakossági befektetéseknek is „csak” mintegy 15%-a van részvényekben. Más a helyzet a hatalmas ingatlanpiaci lufival: az ingatlanok összértékének GDP-hez viszonyított aránya háromszorosa az amerikai ingatlanpiaci csúcsnak (a válság kirobbanása előtt). Egész szellemvá- rosok vannak, hegyekben állnak a túl drága eladatlan lakások. Az elmúlt években az ingatlanpiaci árak idegesen rángatóztak, minimális csökkenés, majd brutális, 10%-ot meghaladó drágulások voltak. Most éves szinten 6%-os a visszaesés, a modem mérések történetében ilyen még nem volt. Egy további áresés már alapjaiban megrázhatja a bank- rendszert és a gazdaságot. Az eladósodás gyors felfutása egyébként is tarthatatlanul magas volt, akárcsak a világtörténelem legmagasabb beruházási rátája. Ezt talán az az összehasonlítás szemlélteti a legjobban, hogy Kína 3 év alatt több cementet használt fel, mint az Egyesült Államok az egész 20. században. Hogy ebből mennyi ment kihasználatlan ingatlanokba, üresen kongó bevásárlóközpontokba, felesleges kapacitást adó gyártócsarnokokba, az mostanában derül ki, és ez a Credit Suisse szerint is könnyen „kemény landolást” okozhat. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Elnézést, a víz elpárolgott ebben a hőségben! (Peter Gossányi karikatúrája) Terror a komfortzónában VERES ISTVÁN H árom idézetre szeretném felhívni a figyelmet annak kapcsán, hogy érdemes-e tartani a terrorcselekményektől, vagy nem. Mert nem hogy naponta, de naponta többször értesülünk terrorcselekményekről. Robbantottak itt, meg amott, turistákat ejtettek túszul itt, vagy amott. Régen nem volt ennyi rossz a világban, mondják az idősek, mi meg arra gyanakszunk, hogy régen nem volt ennyi tévé, meg újság, meg internet. Az első idézetet a Fa- cebookon olvastam: „Az élet ott kezdődik, ahol véget ér a komfortzónád”. A másodikat néhány éve egy Japánban élő ismerősöm mondta, amikor megkérdeztem tőle, nem akar-e hazajönni amiatt, hogy a fu- kusimai atomerőművel gondok vannak. Valami olyasmit válaszolt, hogy Dunaszerdahelyen is elütheti mondjuk egy autóbusz, tehát esélye a megmaradásra ugyanakkora Japánban, mint itthon. Tegyük hozzá, Japánban még talán kicsit nagyobb. A harmadik idézetet elfelejtettem, de helyette itt egy ropogós nyári igaz történet egy kiscicáról. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kiscica. Nagyon aranyos volt, mert akiscicák ilyenek. Kapott is szépen enni, hogy nőjön, és legyen belőle nagy cica. De nem így lett, ugyanis egy szép napon odament az udvarban lakó komondor tányérjához, hogy megkóstolja, mit kapott enni a nagy kutya. Ezt viszont a kutyák nem szeretik, így a nagy kutya szájába vette a kiscica fejét, és szétroppantotta. Aztán evett tovább. Ki a bűnös? A cica, aki nem volt elővigyázatos? Vagy a kutya, aki nem szereti, ha evés közben zavarják? Mindezek fényében mit tanácsolhatnánk azoknak, akik valamelyik arab országba mennének nyaralni? Maradjanak itthon? Utazzanak rettegve? Kóboroljanak felelőtlenül az esti bazárokban? Talán az egyik sem jó megoldás. Döntsenek legjobb belátásuk szerint, és igye- kezzenekjól érezni magukat. Ha lehet, ne bámuljanak le túlzottan, mert Budapesten vagy Pozsonyban landolva még bevándorlónak nézik őket az aggódó helyi polgártársak, és kaphatnak a képükre. Vagyis a terrorért nem kell egzotikus országba utaznunk, megkapjuk itthon is, a saját komfortzónánkban. Mivel a terroristák, meg az aggódó polgártársak, meg a komondorok, meg a kis- cicák ugyanúgy Isten teremtményei, mint mi, valószínűleg akarva- akaratlanul is a teremtő akaratát teljesítik be, csak mi még nem értjük a nagy összefüggéseket.
