Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-18 / 165. szám, szombat
www.ujszo.coml 2015. július 18. GOMBASZÖGI NYÁRI TÁBOR I 3 Az iskolákban nincs forradalmi hangulat BŐD TITANILLA A kisiskolák fontosak, de hogyan mentsük meg őket? Erre kereste a választ az az Új Szó Stúdió oktatáspolitikai vitájában Prókop Mária (Híd) és A. Szabó László (MKP). A minimális osztálylétszámot előíró törvényt ugyan módosították, s ezzel egy év időt nyertek az iskolák, pedagógusok, diákok, de már most szeptembertől veszélybe kerülhetnek azok az intézmények, amelyekben az ötödikesek létszáma 15-nél kevesebb, A. Szabó László szerint ez a probléma szeptemberben 30 intézményt érinthet, a törvénymódosítás ugyanis csak az első osztály esetével foglalkozott. Gazdasági kérdés? A törvény a minisztérium által kiadott értelmezés szerint ugyan azt mondja ki, hogy bizonyos létszám alatt nem lehet nyitni osztályt, de a fenntartó nyithat, ám a többlet- költséget neki kellene vállalnia. „Ez alibizmus, hiszen az alapiskolák esetében az önkormányzatokra hárítja a felelősséget” - mutatott rá A. Szabó László. „A helyzetnek van egy gazdasági vonatkozása is. Az a cél, hogy végre tartós megoldásokat találjunk, hogy senki ne maradjon iskola nélkül. Nem hiszem, hogy pluszforrásokból, mecénások, alapítványok segítségével, esetleg szülői támogatással A. Szabó László és Prékop Mária az Új Szó Stúdióban (Fotó: Gombaszögi Nyári Tábor) hosszú távon lehet finanszírozni” - jegyezte meg Prékop Mária. A. Szabó szerint viszont nem szabad, hogy az iskola gazdasági kérdéssé váljon, hiszen ez nem egy vállalat, hanem közösségi szempontból is fontos intézmény. „Ha egy községben nincs iskola, ott széthullik a közösség” - mondta A. Szabó. A jövőben vélhetően elkerülhetetlen, hogy néhány iskola megszűnjön, de az a cél, hogy hatékony megoldás szülessen. „A térkép mellől könnyű kijelenteni, hogy a szilicei gyerekek majd járnak iskolába Szádalmásra, de a két település között nincs út, vagyis van, de olykor elönti a viz. Egy helyi tudja, hogy ez nem működhet. A megoldást mindig a helyieknek, az önkormányzatoknak, az iskoláknak, a szülőknek közösen kell megtalálniuk” - véli Prékop Mária. A: Szabó szerint bár jelenleg nincs nagy politikai akarat a szlovák politikum részéről a minimális osztálylétszám eltörlésére, a választások után ez megváltozhat. „Ezért fontos, hogy minél erősebb legyen a magyar képviselet a parlamentben” - mondta az MKP politikusa. Óriási szakmai tévedés A szlovákiai magyar oktatásügy másik komoly problémája a keret- tanterv megváltozása, amely szeptembertől immár csak öt anyanyelvi (írás-oktatás elsajátítására irányuló) órát ír elő. A szlovák intézményekben kilenc ilyen óra van, a magyar iskolák pedig az összes szabadon választható - három - órájuk ide sorolásával is csak legfeljebb nyolcra tudják feltornászni az anyanyelvi órák számát. Az anyanyelvi órák növelését szorgalmazó petíción több mint 26 000 aláírás gyűlt össze, de Juraj Draxler oktatási miniszter érdemi válasz nélkül visz- szadobta. „Ez egy hatalmas szakmai tévedés. Az ábécé betűinek csak a felét fogjuk megtanítani?! - tette fel a kérdést Prékop Mária. - Ha a politikában nem is, azért a szakmában bízom. Ezt a problémát a szlovák kollégáknak is meg kell érteni.” Prékop szerint a tiltakozás egyéb formáit sem kell elvetni, „ha egyszerre felmondana több ezer tanár, az megbénítaná az iskolarendszert”. A. Szabó szerint azonban az iskolákban nincs forradalmi hangulat, addig, amíg a pedagógusok nem érzik, hogy az ő bőrükre megy a játék. Ezt mutathatja az is, hogy Rozsnyón a magyar pedagógusok megtapsolták Draxlert, pedig a minisztérium döntései ellehetetlenítik őket. Mindkét politikus aggályosnak érzi, hogy az igazgatóválasztás joga az iskolatanácsoktól átkerül a fenntartóhoz. „így nem szakmai, hanem politikai döntések születnének” - szögezte le Prékop. Házi pálinka a reggeli kávé helyett Huszonnégy óra Miért nem foglalkoznak a bundaügyekkel, hány órát töltenek az oldalon, és milyen lesz a napirendjük szeptember 4-én, a magyar-román napján? Erről is beszólt a Gombaszögi Nyári Táborban a Trollfoci két adminja. Levente, azaz L. admin, és Lacika, azaz H. admin. A tábor nagysátra dugig megtelt a trolifocisok tiszteletére. A beszélgetés hangulata is tipikusan trollfocis volt: a józanság nem volt feltétel a részvételhez, jött sok kérdés a közönségből, például az „eurépa” meg a „sampinyon” ligáról. A Trollfoci ma megkerülhetetlen a futballal foglalkozók számára. Az oldal készítői igazi drukkerek, akik frissen és viccesen reagálnak az eseményekre, kifigurázzák a nemzetköri bajnokságokat, mémeket gyártanak az emlékezetes esetekből. Képeket, sztorikat posztóinak - mára negyed- millió lájknál tartanak a Facebookon. Mindezt úgy, hogy komolyabban csak a Krasznahorkán is jelen lévő két admin foglalkozik vele - rajtuk kivül még ketten „dolgoznak” az oldalon. Rengeteg inspiráció és ötlet jön a kommentelő közösségtől is. „Komolyabban ketten csináljuk Lacikával. Ő a munkahelyéről dolgozik az oldalon, de én is napi 10 órát töltök rajta. Napi 21 kép megy ki az oldalra, hasmos a Facebook időzítő funkciója is” - árult el néhány kulisszatitkot Levente. „Az olvasóktól régebben sokkal több használható kép jött be, most hetvenből jó, ha kettő megfelel az igényeinknek. Általában akkor küldenek sok jó képet az olvasók, ha valami történik, mondjuk Dzsudzsinak kifogy a benzin” - tette hozzá Lacika. A Trollfocinak már megvannak ikonikus alakjai, istenítettek és szétszívatottak is, de fontos leszögezni: az adminok szeretik a magyar focit. „Sokkal jobban szeretünk az ellenfél kárára élcelődni, mint például most, amikor a Gyirmót megverte a Romát” - jegyezte meg Levente. A futball rengeteg jelensége közül a Trollfoci csak a bundával nem foglalkozik komolyan. Van ebben egyfajta hárítás is. „Nincs benne semmi vicces, ez megöli a focit. A szurkoló a szívét is beleteszi a meccsbe, és azt látja, hogy jön egy Siófok-ZTE 5:5... Nem tudnánk így szívből szurkolni” - magyarázták az adminok. Szerintük egy szurkoló sokkal közelebbi kapcsolatot alakíthat ki a saját városa NB I-es csapatával, mint egy külföldi klubbal, a mennyei megyei pedig egészen varázslatos világot kínál - nem véletlen, hogy a megyei történetekre épül az Aranykönyvvé választott Trollfoci-könyv is. Másfél hónap múlva az év talán legfontosabb meccse vár a magyar válogatottra, amely a románokat fogadja Budapesten. „Csak a románokat oda-vissza!” - ez a Trollfoci egyik jelszava. De mit fognak csinálni az adminok a meccs napján? „Házi pálinkával indítunk a reggeli kávé helyett” - nevetett Levente és Lacika, hozzátéve, a munkabeosztás még nem tisztázott. „Ilyenkor minden admin meccsre szeretne menni, de persze valakinek dolgoznia is kell - mondta L. admin. - Az biztos, hogy én ott leszek a stadionban, ennyire még sosem éreztem, hogy megveijük a románokat.” (bt) Az Új Szó a rendezvény médiapartnere 16.00, finiselek a cikkel. Alig érek oda a Trollfoci-előadásra. Csak a románokat oda-vissza. 19.00, az Irodalmi Szemle előadása. Két fiatal költő - Győrfi Kata és Fehér Renátó felolvasása. „A városban minden, ahogy legutóbb hagytuk.” Aztán Czinki Ferenc tárcanovellái a Blahalouisiana kíséretével. Nagyon jó a zene, be is vonzza az embereket a sátorba. Blahalouisiana-koncertet a legközelebbi táborba! A tárcák a kocsmák világát idézik meg. Van egy sztori egy pozsonyi srácról, mellékszál, de az ragad meg, hogy a Spartaknak drukkol. Foglalkozási ártalom lehet. Egy született pozsonyi, aki a nagyszombatiaknak drukkol? - ezt már a „levezetés” során kérdezem, a kocsmaasztalokat idéző padoknál. Nekem így mesélték, válaszolja Czinki. És ez a hetvenes években volt, teszi hozzá. Akkor sem reális. Slovan vagy Inter. Jó, lehet, hogy ezt megváltoztatom. 21.00, ráborul az éj homálya. Örök déja vu. Mintha mindig ugyanígy ülnénk, hátul a szalmaszínháznál, szorongatjuk a privát poharunkat. Mintha mindig, pedig annyi minden változott. 22.30, koncert. Ezt csak a programfüzetből tudom, mert az interakció előbbre van a prioritási listán. 2.15, sötét a falu, egy neon sem ég. A Nagy Göncöl épp a vár felett, a Tejút fényesen ragyog. A panzióval szomszédos ház udvarából most nem bégetnek rám a bárányok. 7.27, reggel van. Az órám egy órával későbbre volt állítva, de az adrenalin nyilván dolgozik. 9.30, félkómásan a médiasátorban, előttem a laptop. Sorra érkeznek a kollégák, pont mint egy nagy nemzetközi esemény sajtóközpontjában. A sátor egyik oldalát két fenyőfa képezi. Á szomszédban benépesül a Gombaovi. 10.00, Simon Attila és Filep Tamás Gusztáv előadása a felvidéki szellemről. Létezik-e egyáltalán ilyesmi? Mások vagyunk-e, mint a magyarországiak? Mit tapasztaltak a visszacsatolás után a felvidéki települések lakói? Kényszerközösség vagyunk, akiket az első világháború után kialakított határok ítéltek közös sorsra, s igazán a két világháború közötti, a „magyarok alatti”, majd a második világháborút követő közös tapasztalatok kovácsoltak össze. Egy előadás, ami még tarthatott volna legalább egy órát. 12.30, egy nehéz döntés a hírszobában. A Kitekintő stábjának szimulációs gyakorlata arról, hogyan működik a sajtó. Nyilván nem hagyom ki a lehetőséget, hogy újságíróra játsszak. Én vagyok a fotós, akinek a képéről folyik a vita. Megjelenjen, ne jelenjen? A főszerkesztőm mellettem áll, de a jogászok óva intenek. Teljesen elvisz a hangulat, nincs más, csak ez a szituáció. A vita érdekes és vicces is, a fotó végül megjelenik. (A várható Pulitzer-díjamról sajnos nem esik szó.) Utána még jólesik kitárgyalni az élményt. 15.00, leülök a géphez. Négyre kész kell lennem, mert arról az előadásról is tudósítást várnak. 15.43, finiselek a cikkel... L adminnal és H. adminnal Gazdag József beszélgetett (Fotó: Gombaszogi Nyári Tábor)
