Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-17 / 164. szám, péntek

6 I KULTÚRA 2015. július 17.1 www.ujszo.com A pesti szabó dédunokája A nyitrai Fiatalok Galériájában augusztus 23-ig látható Zuzana Pustaiová fotókiállítása VRABEC MÁRIA Zuzana Pustaiová (Somogyi Tibor felvétele) RÖVIDEN Meryl Streeppel nyit Locarno Locarno. Meryl Streep legújabb filmjével, a Ricki and the Flash című családi drámával nyílik meg idén a Locamói Nemzetkö­zi Filmfesztivál augusztus 5-én, amelynek födíjáért, az Arany Leopárdért ezúttal 18 alkotás versenyez. A rangos svájci se­regszemlére váiják Andy Garciát és Edward Nortont is. A fesztivál művészeti igazgatójakiemelte, hogy idén a társadalomkritikus alkotások vannak túlsúlyban. Carlo Chatrian a program szerdai bemutatóján úgy vélte, a filmek nagyban hozzájárulhatnak a je­lenkor összetett problémáinak megértéséhez. A nemzetközi zsűriben Udo Kiér német szí­nész, Jerry Schatzberg amerikai és Nadav Lapid izraeli rendező foglal helyet, de tagja Daniela Michel mexikói fesztiváligaz­gató is, csakúgy mint Mun Szó Ri dél-koreai színésznő. (MTI) Új helyszínen a Deszka díjak Pozsony. Idén Nyitóról Po­zsonyba költözik a nagy presztízsű Deszka színházi díj átadóünnepsége - derül ki a Szlovák Nemzeti Színház sajtó- közleményéből. Az aktuális évad hazai színházi teljesítmé­nyeit elismerő Deszka díjakat a hagyománynak megfelelően eddig a Nyitói Nemzetközi Színházi Fesztiválon adták át. A díjátadó, idei jubileumi, husza­dik évfolyamát azonban már Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Színház új épületében tartják szeptember 20-án. A színikriti­kusok és színházi szakírók ja­vaslatai alapján nyolc kategóri­ában osztanak ki Deszkát prózai színházi, opera-, musical-, balett-, valamint báb- és kortárstánc-színházi előadáso­kat értékelve. Az idei díjátadó rendezője David Jarab cseh színházi és filmrendező lesz. (tb) James Franco krimit forgat Los Angeles. A The KillerNext Door című bűnügyi regényből forgat filmet James Franco: a filmsztár producerként dolgozik a mozin, amelyben Ahna O'Re- illy alakítja az egyik főszerepet. Alex Marwood krimije tavaly jelent meg, a könyv hat szom­szédról szól, akik közül az egyik gyilkos, és mindent elkövet, hogy erre ne derüljön fény. A brit szerző első krimije, A sátán lá­nyai címűpszichothriller, amely elnyerte az Edgar Allen Poe iro­dalmi díjat, három éve került a boltokba, a magyar fordítás ta­valy látott napvilágot. Franco, aki számos független film producere volt, idén rendezőként és produ­cerként jegyezte a Késik a szüret című 1936-os James Steinbeck- regény adaptációját, amelyben maga is szerepelt. Ugyancsak idén rendezte a negyvenes évek­ben játszódó The Long Home című filmjét, amelyben Josh Hutcherson és Zoe Levin voltak a partnerei. Francót legutóbb Az interjú című vígjátékban láthatta a közönség a filmvásznon. (MTI) Zuzana Pustaiová fotó- kiállítása augusztus 23-ig tekinthető meg Nyitrán, a Fiatalok Galériájában. A fiatal művész a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem ötödéves hallgatója, és a fotókat nemcsak a doku­mentáció, hanem inkább az önkifejezés eszközeként fogja fel. Csipkével, horgolással, papírvi­rágokkal dísziti a fotókat, elképzelt történeteket mesél el, régi korokat idéz meg általuk. Talán a dédnagy- apja öröksége is ez, aki a századfor­dulón híres szabó volt Pesten, és aki­ről az egyik fotósorozatát elnevezte. Történeteket mesél Zuzana Pustaiová kiskorától festő szeretett volna lenni, aztán a lévai művészeti középiskolában egyik ta­nárának köszönhetően felfedezte a fotózást. „Rájöttem, hogy a fényképezés által sokkal jobban ki tudom fejezni magam, mint a festéssel. A klasszi­kus dokumentum- vagy riportfotó­zás soha nem érdekelt, mindig úgy éreztem, hogy a valósághoz valamit hozzá kell tennem önmagámból. Ezért mindig úgy indulok fényké­pezni, hogy van elképzelésem arról, milyen történetet akarok elmesélni. Ezt már a főiskolán tanultam meg; hogy a kattintgatás helyett konkrét gondolathoz keresek kifejezési for­mát” - mondja a fiatal művész, aki gyakran saját családtagjaival ját­szatja el a kitalált helyzeteket. Oly­kor pedig régi fotók között kutatva talál érdekes darabokat, amelyeket a saját fantáziája szerint egészít ki - továbbgondolva a régi történeteket. „A családi albumot lapozgatvajutott eszembe, hogy a felmenőim életét kiszínezhetném, folytathatnám ilyen módon. A képek így tartalmilag és esztétikailag is megújulnak, meg­változnak, gyakran egészen másról szólnak, mint eredetileg.” A híres szabó dédapa A családi album képeit felvonul­tató sorozat azért kapta a Dédnagy- apám híres szabó volt Pesten címet, mert az egészet a dédnagyapa inspi­rálta. Az ő emlékére díszítik a képe­ket pamutgombolyagok, csipkék, gombok, szövetdarabok, holott Zu­zana keveset tud róla. „Anyukám is nagyon kreatív, so­kat varr, kézimunkázik. Egyszer együtt mentünk bevásárolni egy rö­vidáruboltba. Ott kérdezte az eladó, kitől örököltük a kézügyességet, anyukám akkor mondta, hogy a déd- nagyapja neves szabó volt Pesten. Ez a mondat megmaradt a fejemben, és amikor rábukkantam a régi fotókra, rögtön bevillant. Az jutott eszembe, hogy abban az időben még a jó sza­bónak és a jó fotográfusnak is rangja volt, mert ruhát vagy fényképet csi­náltatni egyformán eseménynek számított. Ez az érzés a konfekció- ipar és a digitális fényképezőgépek megjelenésével eltűnt. Ma már min­denki azt hiszi, hogy mindenhez ért, és nemcsak a kézműves szakmák­ból, hanem magából a művészetből is eltűnt a lélek. Ezért akartam em­léket állítani a dédapámnak, akiről többet nem is tudok. Számomra a hangulat, a megérzés fontosabb, mint a tények, bár érdekes volna megtudni, hogyan került Pestre, vagy hogy a leszármazottai hogyan kerültek Lévára. Lehet, hogy ez egy következő sorozat témája lesz....” Egy elképzelt élet A Képzőművészeti Egyetem di­ákjai sokszor felhívásokra, pályáza­tokra reagálva alkotnak - így volt ez Fleischmann Gizi albumával is. Az ismert cionista a második világhá­ború éveiben szlovákiai zsidók ez­reit mentette meg a korrupt hivatal­nokok lefizetésével. Két gyermekét is kimenekítette Palesztinába, de neki nem sikerült megmenekülnie, az utolsó transzporttal Auschwitzba vitték, és 52 éves korában megölték. Az életéről Anna Grusková forga­tott filmet és írt színdarabot A rab­binő címmel, s ő kért fel fiatal fotó­sokat, hogy „dokumentálják” Fle­ischmann Gizi életét. „Addig nem is hallottam róla, de ahogy olvastam a forgatókönyvet és a szövegkönyvet, egyes mondatok megragadtak az emlékezetemben. Ezekből az érzé­sekből kiindulva próbáltam meg­személyesíteni őt, elképzelni, ho­gyan élt, milyen volt mint nő és anya” - meséli Zuzana Pustaiová arról a másik sorozatról, amely most a nyit­rai Fiatalok Galériájában látható. Műtét a konyhában Zuzana több nemzetközi verseny­be is benevezett már, a montreali Just főt laughs festiválon a harmadik dí­jat nyerte egy női fenék szilikonos feltöltését parodizáló felvételével. „Ezek iránt a beavatkozások iránt olyan nagy az igény, hogy bizonyos államokban illegálisan, házilag végzik - meséli a fotós. - Ezért a fo­tón is konyhai környezetben ábrá­zoltam a műtétet, mert annak az ab­szurditását akartam kifejezni, hogy sokan mindenáron meg akarják vál­toztatni a testüket, mert azt hiszik, ettől boldogabbak lesznek.” A hagyományokhoz és a mester­ségbeli tudáshoz való ragaszkodás Zuzanánál abban is megnyilvánul, hogy filmre fényképez, és azt maga hívja elő. Mint mondja, ezek a fotók lágyabbak, plasztikusabbak, és arra kényszerítik az alkotót, hogy min­den kattintás előtt gondolkozzon. „Számomra fontos, hogy fejben és kézzel is dolgozzam a fotón, ne csak a gombot nyomogassam. Mert akik­ről a kép készül, az arcukat adják hozzá, az életük egy pillanatát hagy­ják megörökíteni, és ehhez mindig tisztelettel kell közeledni. Hasonló tiszteletet érzek a hagyományok iránt is, ezért dolgozom nagy kíván­csisággal és lelkesedéssel azon a so­rozaton, amely arról szól, hogyan válik a népi hagyomány és kultúra újra az életünk részévé akár egy ki­egészítő vagy berendezési tárgy for­májában.” Kérdésünkre, hol van a művészi fotózás helye a mai világban, Zuza­na Pustaiová csak egy sóhajjal vá­laszol. Azt mondja, ma mindenki azt hiszi, hogy tud fotózni, a minőségért kevesen hajlandók fizetni. Arról ál­modik, hogy egyszer tanítani fog, mert hisz abban, hogy a képek fon­tosak: általuk őrizhető meg a legjob­ban, milyenek voltunk és mit gon­doltunk a világról. Egy fotó a családi albumból. „A képek tartalmilag és esztétikailag is megújulnak, megváltoznak, gyakran egészen más­ról szólnak, mint eredetileg" - vallja módszeréről a fiatal művész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom