Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-14 / 161. szám, kedd
10 MAJOR LEAGUE SOCCER FOCITIPP ■ 2015. JULIUS 14. www.ujszo.com Lesz valaha nagy foci az Egyesült Államokban: A New York City FC-nél folytatja pályafutását Andrea Pirlo, a Juventus világbajnok labdarúgója, aki csapattársa lesz többek között a spanyol David Villának és az angol Frank Lampardnak az észak-amerikai MLS-ben érdekelt együttesben. A New York Cosmos zászlóvivője Pelé (10) volt M ár régóta vágytam erre a lehetőségre, és most, hogy elérhető közelségbe került, meg is ragadtam az alkalmat. A New York City csillaga emelkedőben van, és ugyanolyan éhes a sikerre, mint jómagam. Szeretnék szép eredményeket elérni, szeretném megnyerni a ligát. Mikor kiderült, hogy távozom Olaszországból, több lehetőségem is adódott, de egy pillanatra sem volt kétséges, hogy New Yorkban szeretném folytami, annyira lenyűgözött az emberek lelkesedése. Hosszasan beszélgettem Jason Kreis vezetőedzővel is, aki csodás képet festett a klub jövőjéről és a saját felfogásáról is - nyilatkozta Pirlo a bejelentést követően. A jövőbe vetett optimizmust tekintve Kreis sem akart lemaradni mögötte. „Semmi kétség, Andrea Pirlóra megérte várni. Senki sem kérdőjelezheti meg, hogy az érkezésével egy világklasszist köszönthetünk az MLS-ben. David Villához hasonlóan Pirlo is a Bajnokok Ligája döntőjében játszotta utolsó európai mérkőzését, ami azt bizonyítja, hogy a New York City egy, a csúcson lévő játékosnak is remek alternatívát kínál” - lelkesedett a vezetőedző. A sorból nem hiányozhatott Claudio Reyna sportigazgató sem, aki viszont elsősorban a klub szemszögéből közelítette meg az eseményeket. „Pirlo érkezésével a világfutball egyik legbefolyásosabb alakja került a csapatunkhoz. Úgy érzem, bátran kijelenthetem, hogy valami egészen különleges dolog épül New Yorkban, a tehetséges fiatalok és a már bizonyított játékosok elegyé- ből. Az amerikai labdarúgás rengeteget profitálhat Andrea Pirlo, David Villa vagy Frank Lampard jelenlétéből. Kiváltságosnak érezhetjük magunkat, hogy ezeket a játékosokat hétről hétre láthatjuk játszani a Yankee Stadion csodálatos szurkolói előtt” - jelentette ki Reyna, aki eddig remekül építgeti a NYC klubimidzsét, hiszen a szezonban már 18 500 bérletes előtt játsszák a meccseiket, ami európai mércével is szép szám. De lesz-e ebből világszínvonalú klubfutball az Egyesült Államokban, és miért nem alakult ki eddig? A gyökerek 1927. június 10-én John Kieran, a New York Times egyik vezető publicistája leült az írógépe elé, és figyelmét az asztalán lévő labdára irányította. „Ma már senki sem csóválja a fejét, ha valaki a labdarúgás iránt lelkesedik. A játék Amerikába is bevette magát, és elfogadta a társadalom. A szurkolók nyíltan, névvel és arccal vállalják rajongásukat, a jegyeket is hivatalosan értékesítik a számukra. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy idővel bizonyos társadalmi rangja lesz annak, ha valaki futballmeccsre jár” - írta szinte pontosan 88 évvel ezelőtt. Visszatekintve, Kieran publicisztikája, ami a nagy népszerűségnek örvendő „Napjaink sportja” című rovatában jelent meg, nem az első, és nem is az utolsó elhamarkodott örömujjongás volt a futball amerikai helyzetét illetően, de ha megnézzük az 1920-as évek középnyugati és keleti-parti labdarúgással kapcsolatos eseményeit, akkor látni fogjuk, hogy a maga idejében teljesen indokolt volt a szerző lelkesedése. A futball Eszak-Amerikában kezdett megerősödni mint professzionális sportág, és hogy ez nem volt véleden, Kieran arra is magyarázattal szolgált. „Minden a Hakoah Wien vendégjátékával kezdődött még a tavalyi évben. A túrának akkora volt a sikere, hogy a külföldi labdarúgók bevándorlásának egész hullámát indította el. Ha egy érkező gőzhajón nem volt egy valamirevaló futballcsapat, szinte elővették a kapitányt a kikötőben” - így Kieran. Az 1920-as években a professzionális sportok és sportszervezetek még az Atlanti-óceán mindkét partján alacsony fejlettségi fokon álltak. Emiatt is fordulhatott elő, hogy bár a közép- és felsőfokú oktatásban az amerikai futball jelentősen népszerűbb volt a labdarúgásnál, profi szinten nem mutatkozott nagy különbség: az Amerikai Labdarúgó Liga (ASL) komoly konkurenciát jelentett a Nemzeti Futball Ligának (NFL). Valós esély mutatkozott rá, hogy megfelelő stratégiával a futball kiszorítja az amerikaifocit a sportok nagyszínpadáról, amelynek egyik legfőbb oka a bevándorlás volt. Akkoriban még virágzott a brit játékosok exportja, akik a keleti part teljes hosszában megtalálhatóak voltak az 1920-as évek Amerikájában. Számos angol, de főleg skót játékos fedezte fel magának még a sztárok közül is, hogy az Atlanti-óceán túlpartján milyen remek pénzeket lehet keresni, ahol a nagy gyárak által támogatott csapatok jelentős és fizetőképes piacot jelentettek a tehetséges játékosoknak. Colin Jose, az amerikai labdarúgással foglalkozó történész szerint ez az emigráció volt az oka annak a magas intenzitású, agresszív harcmodornak, amivel az Európából érkező csapatoknak meggyűlt a bajuk, és ami a mai napig jellemző az USA labdarúgására. ,Az 1920-as években a Bethlehem Steel, a New Bedford, a Fall River vagy a Boston csapatai elsősorban skót idegenlégiósokból álltak, remek játékosokból, akik az angol első osztályban is megállták volna a helyüket. Olyan elismert labdarúgókról beszélünk, mint Alex McNab, aki skót válogatottságig is vitte, vagy mint Alec Jackson, aki angliai visszatérését követően a Huddersfield Town és a Chelsea színeiben játszott, és ő is megfordult a válogatottban is” — állítja Jose. Az első komoly európai gárda, amely hosszú túrára vállalkozott az Egyesült Államokban, a zsidóság kirakatcsapata, a bécsi Hakoah Wien volt 1926-ban - itt játszott többek között Guttmann Béla is. Őket az egyre erősödő európai antiszemitizmus elől menekülő osztrák és magyar zsidókból álló vegyes csapat, a Maccabbi követte. A két klub sorsa közös lett: szinte minden játékosuk a toleráns és jól fizető amerikai közegben folytatta pályafutásukat, csak a New York Giants öt játékost szerzett meg a Hakoah Wienből - köztük Guttmannt is. A stadionok lelátóin rekordméretű tömeg szorongott, egy-egy kiemelt összecsapást akár 40-45 000 ezer néző is megtekintett. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a szakszervezeteken keresztül számos olyan munkáscsalád jutott olcsó jegyhez, amely egyébként nem tudta volna megfizetni a 3-5 dolláros, vagy még drágább belépőket. Hitelvesztés Az 1920-as évek végére azonban a labdarúgás rengeteget vesztett népszerűségéből és vonzerejéből, elsősorban a tulajdonosok örökös vitáinak következtében, amelyek a klubok felépítéséről és a bajnokság lebonyolításáról szóltak. Charles Stoneham, a New York Giants tulajdonosa például a Maccabi vendégszereplését követően felvásárolta a New York Nationalst. Azonban az idő előrehaladtával, amikor rájött, hogy az adott körülmények között nem tudja rentábilisan működtetni a csapatot, egyre erősebb lobbitevékenységet folytatott, hogy változtassák meg a játék felépítményét. A baseball-ligához hasonló rendszert szeretett volna bevezetni, amelyben átalakítják a nemzeti kupa rendszerét is, hogy a legjobb csapatoknak ne kelljen hosszú és értelmetlen utazásokon részt venni. Ezzel a javaslattal azonban nem mindenki értett egyet, különösen az ASL azon klubjai, amelyek a labdarúgás legfőbb letéteményeseit az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetségében, és nem a klubtulajdonosokban látták. A vita végül szakadáshoz vezetett, az 1929/1930-as szezont pedig már két különböző, párhuzamos bajnokságban rendezték meg, ami elképesztő hitelvesztéssel és romboló hatással járt. Habár gyors és hatékony válságkezeléssel végül megoldották a problémát, de akkorra már jó néhány tradicionális nagy klubnak - mint például a Brooklyn Wanderersnek - be kellett zárnia a kapuit. A Wall Street 1929-es összeomlásával és a gazdasági világválság beköszönté- vel a szurkolók ezrei vesztették el a megélhetésüket, és így arra sem volt lehetőségük, hogy meccsbelépőket váltsanak. A játék eltűnt a saját maga ásta veremben, és az ASL végül 1933-ban lehúzta a rolót - először, de nem utoljára. Az amerikai labdarúgás gyors fel- emelkedésében tehát alapvetően az antiszemitizmus által kikény- szerített emigráció, és az európainál vonzóbb fizetések jelentették a legfőbb mozgatórugót, és elsősorban a fizetőképes hazai kereslet hiányában omlott össze a rendszer. Ma azonban sem kikényszerített emigrációról, sem az európainál vonzóbb fizetésekről nem beszélhetünk, így nagyon valószínű, hogy az MLS felfuttatásának kísérlete ugyanúgy végződik majd, mint korábban a New York Cosmosé. A Cosmost 1970-ben alapították, majd olyan neveket csábítottak a klubhoz, mint Pelé vagy Beckenbauer. Céljuk „a világ legnagyszerűbb” futballklubjának felépítése volt, de a fenntarthatadan modell már 1985-re összeomlott, és a klub feloszlott. Kudarcról mégsem érdemes beszélni: ennek a Cosmosnak és a futballból lassan kiöregedő sztároknak volt köszönhető, hogy egy évtizeddel később minden idők egyik legjobb világ- bajnokságát rendezhette meg az USA 1994-ben, amelyen egy olyan fiatal válogatott képviselte az országot, amely Pelé és Beckenbauer bűvöletében nőtt fel. Pirlo, Lampard vagy David Villa megszerzése önmagában nem fogja felemelni az amerikai klubfútballt, de ahogy korábban is, döntő szerepük lehet a játék népszerűsítésében, a felnövekvő generációk elbű- völésében. Hegedűs Henrik Ha egy gőzhajón nem volt egy valamirevaló n futballcsapat elővették a kapitányt a kikötőben. (Fotók: képarchívum)
