Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-11 / 159. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON 2015. JULIUS 11. 211 A Trevor- projekt Minden idők leghíresebb műkezdetei között előkelő helyet foglal el Albert Camus Közöny című regényének nyitánya, így szól: „Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan. ” Kegyetlen ez a közöny. De legalább ennyire érdekes Franz Kafka Az átváltozás című novellájának sokat idézett és átírt kezdőmondata: „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. ” Vivát metamorfózis. ztán a technokultúra szempontjából William Gibson Neurománc című regényének nyitánya a referencia- pont: ,A kikötő felett úgy szürkéllett az ég mint a televízió képernyője műsorszünet idején." Ez már a cyberpunk, a valóság a médium felől írható le. A populáris irodalomnál maradva, Idhagyhatadan a listáról Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című regényének nyitó párbeszéde: Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? - Valami matrózban, [stb.j - Megvan a kés! - Hol? - A hdtamban. "Jó alap ez a humorra. Ezen a ponton pedig már arra a műre hivatkozhatunk, melyről a továbbiakban szó lesz, és amely így kezdődik: ,A ház előtt feküdtem a füvön, és egyértelműen egy kés állt ki a hátamból. ” Ez sem rossz, ugye? Induljunk ki ebből. James Lecesne Trevor című kisregényének nyitójelenete egy performansz. A főhős a ház előtti gyepen olyan pozíciót vesz fel, mely azt sejteti (az utcafront felől nézve úgy látszik), hogy megölték. Ezzel eljátssza saját halálát, de - s ez a jelenet lényege - a szüleit ez hidegen hagyja. „Vicces, ha az ember halottnak tetteti magát, és csak hever ott, miközben a világ megy tovább nélküle” - állapítja meg Trevor, miközben a szülői közönnyel szembesül. Ez a jelenet remekül előkészíti a mű fő problémáját, amely első ránézésre a tizenéves fiatalok önértési kérdéseivel és önprezenciájával függ össze. A második fejezetben ez a játéktér kiegészül egy fontos mozzanattal. Trevor találkozik Zac nevű barátjával, aki megkérdezi tőle, hogy be fog-e öltözni halloweenkor. Trevor azt válaszolja, hogy „talán Lady Gaga leszek”. Zac helyteleníti az ödetet, mire Trevor elmagyarázza neki, hogy Lady Gaga olyan sztár, aki új szabályokat állított fel arra vonatkozóan, hogy mi a normális. Trevor ezzel nem győzi meg barátját (pedig igaza van), aki azzal kontrázik rá, hogy válasszon valami „kevésbé buzisat”. Trevor erre elmagyarázza, hogy egyrészt Gaga nem „buzi”, másrészt követendő példát nyújt az identitásépítés szempontjából. Főhősünk ezzel a modellel azonosul, amikor kifejti, hogy neki is azt kell tennie, amit Gaga tett a céljai elérése érdekében. A tét itt már világos, arra megy ki a játék, „hogy saját magam lehessek”. Mindez már ezen a ponton ellenállásba ütközik, Zac ugyanis a nemi identitás zavaraként értelmezi Trevor vonzódását a Gaga-féle szereprepertoárhoz. A kérdés exponálásának következő állomása egy tanóra, melyen a művészet hatékonyságáról folyik a beszélgetés. A tanár Picasso Guernica című képét hozza példaként, majd az osztályhoz fordul: „ Tudtok más olyan példát, mikor egy művész a müvével változtatni tudottá dolgokon!” Trevor nem szól ugyan hozzá az elhangzottakhoz, de a gondolatairól értesülünk. „Majdnem feltettem a kezem, hogy megemlítsem Lady Gaga híres esetét, mikor teljes egészében húsból készült ruhát vett fel, hogy tiltakozzon, mert a melegeknek titkolniuk kell a szexuális orientációjukat a hadseregben, vagy gyalázatos módon kirakják őket onnan. De aztán meggondoltam magam. Nem akartam, hogy mindenki azt higgye, figyelem a melegekről szóló híreket. ” Trevor meghátrálása itt szintén azzal függ össze, hogy a környezet elutasító lehet a melegekkel kapcsolatban. Másrészt a monológ folytatása - korrekt módon - arra is utal, hogy Gaga médiabalhéja többértelmű gesztus volt, az óvatosság ennek is betudható. Amikor viszont az óra hatására Trevor ismét egy performanszot készít elő, amely meghiúsul, művészi hajlamának felerősödését így magyarázza: „Lady Gagához hasonlóan az volt a tervem, hogy megváltoztatom a világot. ” Trevor identitását egy másik iskolai tevékenység is meghatározza: a színjátszó kör tagja lesz. Ez a mozzanat a környezet számára ugyancsak jelzésértékű. Sőt, olyan képzettársításról van szó, amely kétségtelenül a múltban gyökeredzik, azaz egyfajta kulturális örökség. Peggy Phelan Holtat játszani a kőben című tanulmányában így fogalmaz: ,A színjátszást nagyon régóta kapcsolatba szokták hozni a férfi homoszexualitással, részben azért, mert a fiisodorban lévő modem nyugati színjátszás kettős test létrehozásában érdekelt. A színésznek azt tanítják, hogy azokat a gesztusokat kell reprodukálnia, amelyek valamely más testtől, az »alaktól« származnak, sót »azonosak« vele. [...] Ha férfiak próbálnak egyszerre két testet láthatóvá tenni, akkor nőiesnek bélyegzik őket. Ez része annak a régóta tartó gyanakvásnak, hogy a férfi színészek homoszexuálisok. "Ez a sztereotípia vagy hamis előfeltevés szintén hozzájárul Trevor elszigetelődéséhez. (Lecesne - színházi emberként - valószínűleg mélységesen tisztában van ezzel az összefüggéssel, mindenesetre jól kamatoztatja a fordulat előkészítéséhez.) Aztán jön a töréspont. Trevor egyik „barátja” (az idézőjel itt indokolt) ekképpen reagál a főszereplő levelére: „ Utálom, hogy ezt kell írnom, de buzi vagy, gyenge ember, és talán meg sem érdemied, hogy éljél. "Trevor kiborul, és egy „barátnőjéhez” fordul lelki vigaszért, aki elmondja neki, hogy a fiúk szerint úgy megy, mint egy lány. A főhős elhatározza, hogy változtat valamin: „Egyenesen hazamentem, kidobtam a fekete kezesw A kisregény nyitójelenete egy performansz. A fóhös a ház előtti gyepen olyan pozíciót vesz fel, mely azt sejteti, hogy megölték. Eljátssza saját halálát. lábast, a flitteres pelerint és minden csillogó sminkcuccot. Kizárt, hogy valaha Lady Gagának öltözzek. Az életemnek ez a szakasza lezárult.” Az elhatározás azonban kevésnek bizonyul, az iskolában továbbra is sértegetik és gúnyolják Trevort: ,A köcsögön kívül még a képembe vágtak sok mindent: voltam karika, bu- zeráns, hercegnő, kislányka, Evelin, Marika. ” A helyzet elmérgesedik, ezért Trevor elhatározza, hogy öngyilkos lesz. A kisregény tizenharmadik fejezete Trevor búcsúlevele. Először biztosítja a szüleit, hogy nem az ő hibájuk a dolog, majd röviden végrendelkezik. Közben kimondja a történet egyik kulcsmondatát: „Más vagyok, és ezen a világon semmi sem változtathat. "Ezek után egy fontos Lady Gaga-dalra tereli a figyelmet: „Es ha lehetséges, játsszátok le a Bőm This Wayt a temetésemen! Az elmond mindent. A második album címadó dala, a legkedvencebb kedvencem. ” Ez a párhuzam valóban sokat mondó. Lady Gaga világslágere a toleranciáról szól, önmagunk vállalásáról és a másság tiszteletéről. A dalszöveg ide vonatkozó egyik részlete nyíltan fogalmaz: „Élvezd az életet és szeresd önmagod / Mert drága, ilyennek születtél / Nem számít, hogy meleg hetero vagy biszex / Leszbikus vagy transzvesztita élet. ” Trevor búcsúlevele tehát joggal utal erre a számra, de a kisregény maga is felfogható úgy, mint a Born This Way kommentárja (vagy fordítva). Végül a mű tartogat egy meglepetést záróeffektusként: ,A kórházban tájékoztattak, nem lehet úgy öngyilkosságot elkövetni, hogy az ember túl sok aszpirint vesz be. ” A sikertelen öngyilkossági kísérlet mögött viszont felsejlik egy lehetőség, Trevor megérti, hogy a problémáiról beszélnie kell valakivel, akiben megbízik. Majd két Lady Gaga koncertjeggyel érkezik Zac, az egyik „barát”, aki cserbenhagyta Trevort (a gesztus nyilván felfogható bocsánatkérésként), s ezzel a pozitív jelenettel zárul a kisregény. Az utolsó szó azonban azt sejteti, hogy még nincs vége a történetnek: „Oké, talán csak a jegyek miatt, de ott és akkor döntöttem. Hogy élni fogok. Legalább szombatig.” Ez a nyitott befejezés (szombat a koncert napja, de mi lesz azután?) jelzésértékű, amit felerősít Lecesne utószava. A szerző elmondja, hogy Trevor története hogyan keletkezett és milyen formában látott napvilágot a kisregény mellett (pl. 1994-ben a legjobb kisfilmnek járó Oscar-díjat is elnyerte a Peggy Rajski által rendezett változat). Az utószónak azonban ezen túlható, kb. olyan fontos üzenete van, mint a Born This Waynek (és az azonos nevű alapítványnak). Mint láttuk, Trevor öngyilkossági kísérlete a nemi identitással függ össze a kisregényben, Lecesne pedig egy megdöbbentő adatra hivatkozik az utószóban: a serdülőkori öngyilkosságok egyharmada érint homoszexuális gyereket. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Föld számos országában a homoszexualitás törvénytelennek számít, néhol börtönnel, testi fenyítéssel büntetik, és van, ahol kivégzés jár érte, akkor ez a probléma több mint égető. Lecesne és csapata létrehozta a Trevor-vonalat az USA-ban, amely egy 24 órás kríziskezelésre szolgáló öngyilkossági segélyvonal meleg tinédzserek számára. Évente 30 000 hívás fut be ide. Az ideológia tehát világos: ,A fiatalok, mindannyian, a jövőhöz tartoznak, nélkülük nem lesz holnap. Ha csak egyetlen gyereket meggyőzünk róla, hogy érdemes élni az életét, azzal meggyőzzük magunkat, hogy a világot érdemes megmenteni. ” Mindezek fényében a Trevor elfoglalhatja helyét a legaktuálisabb ifjúsági regények között. (Illetve már megtette; csak két évet késett a magyar.fordítás; az ilyet azonnal be kell dobni a diskurzusba - az idő igenis számít.) H. Nagy Péter A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
