Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-09 / 157. szám, csütörtök

KULTÚRA A nyár, a fák és a múlt hang) ai Karlovy Vary ötvenedik fesztiválja a második félidőbe lépve újszerűén megfogalmazott témákat kínál SZABÓ G. LÁSZLÓ Kanada ós Lengyelország is várhatóan beleszól majd a Kristályglóbuszért folyó versenybe. Karlovy Vary 50. fesztiválján már körvonala­zódik, melyik alkotásnak van igazán esélye a győzelemre. Francois Péloquin kanadai rende­ző, aki lélekben antropológusnak vallja magát, apa és fia kapcsolatát ábrázolja finoman A fák hangja című debütáns munkájában. Eddig főként dokumentumokat, reklámokat, vi- deoklipeket és útleírásokat forgatott, szakmai tudása tehát jól megalapo­zott. A fák hangjáért egy erdei fate­lepre ment, fel a hegyekbe, ahol nemcsak a levegő, az ott élők közti kapcsolatok is sokkal tisztábbak. Jé- rémie, a tizenhét éves kamasz utolsó nyarát tölti e festői kis faluban, be­segít apjának a fafeldolgozóban, az­tán kocsiba vágja magát, a környé­ken csavarog, szórakozik, időnként veszélyes játékokba keveredik bará­taival. Apa és fia viszonya az után erősödik fel, hogy az idősebbik fiú, Jérémie bátyja megnősül, és elköl­tözik otthonról. Ez a nyár valahogy több kalandot kínál ifjú hősünknek, apjával is elmélyül a viszonya, a vé­gén még sincs maradása. 0 is nya­kába veszi a világot, hogy majd érett, letisztult gondolkodású fiatalem­berként térjen vissza oda, ahol élete meghatározó éveit töltötte. Péloquin a feleségével (Sarah Lévesque) kö­zösen írta a film forgatókönyvét, s a remek anyagból kitűnő filmet forga­tott Antoine L'Ecuyer (a fiú) és Roy Dupuis (az apa) főszereplésével. Krakkóban, „a sötétség birodal­mában”, 1967-ben játszódik a len­gyel Marcin KoszaÜca lélektani kri­mije, A vörös pók. Egy orvosi pá­lyára készülő, kiemelkedő sporttel­jesítményekre hivatott műugró felfi­gyel a régóta körözött sorozatgyilkos Florin Serban egy fiatal ro m á n ö kö Ivívót és egy erdélyi magyar színésznőt állít egymás útjába: a srác napokon át árnyékként követi a nőt. hátrahagyott nyomára, s amíg a vá­ros rettegésben él, ő megpróbálja út­ját állni. Az ország politikai nyugta­lansága fut párhuzamosan a két fő­hős (a mindenre elszánt fiú és a ka­lapácsos gyilkos) belső nyugtalansá­gával, s ezt a rendező-operatőr Ko­szalka (messziről kerülve a hatásva­dászatot) nagyszerűen ábrázolja. A fesztivál félidejéhez érkezve a verseny nívója is mintha emelkedett volna. Bár sem a román, sem a cseh versenyfilm nem került az eddig ve­tített alkotások élvonalába, a Boksz és A Kígyó fivérek is a középme­zőny erősebbik feléhez tartozik. A román filmiskola Cannes-ban is, Berlinben is komoly elismeréseket szerzett az elmúlt években, Karlovy Varyban tizenhat esztendő után most van újra román alkotás a verseny­ben. Florin Serban egy fiatal román ökölvívót (Rafael Florea) és egy er­délyi magyar színésznőt (Péter Hil­da) állít egymás útjába, méghozzá szó szerint, hiszen a tizenkilenc éves srác anélkül, hogy megszólítaná, na­pokon át árnyékként követi a nőt, aki hosszas töprengés (és belső elbi­zonytalanodás) után végül is egy­szerűen gusztust kap a fiúra. A Kígyó fivérek (rendező: Jan Prušinovský) egymástól eltérő úton közlekednek az életben. Az időseb­bik fiú szilárdabb talajon áll, ami vi­szont nem jelenti azt, hogy néha nem omlik össze. Annyi ereje azonban mindig marad, hogy kábszeres, de főleg renitens öccsét talpra állítsa, s apja helyett apjaként vigyázza. Amíg a fiatalabb fiú nyaralókat rabol ki, hogy pénzhez és szerhez jusson, ad­dig a bátyja kölcsön kért pénzből üz­letet nyit, kettőjük kapcsolata pedig egyre inkább eldurvul. Kemény film A Kígyó fivérek. Kicsit olyan „tra- inspottingos”, legnagyobb pozitívu­ma azonban a Hádek fivérek (Matéj és Kryštof) hiteles színészi játéka. Matej Mináč Egy fotográfus sze­mével című 80 perces müve á doku­mentumfilmek szekciójában került a fesztivál programjába. A hétszáz „Panyi Zúza", ahogy kollé­gái hívják, a fesztivál elma­radhatatlan alakja, 1968-tól a rendezvény hozzáadott értéke, világsztárok legendás megörökítője. zsidó gyereket megmentett Nicholas Wintonról forgatott filmjeivel Euró­pa határain túl is híressé vált rendező ezúttal az édesanyjáról, Zuzana Mi- náčováról, a neves pozsonyi (de már jó ideje Prágában élő) fotóművészről készített rendhagyó portréfilmet. „Panyi Zúza”, ahogy kollégái hívják, a Karlovy Vary-i fesztivál elmarad­hatatlan alakja, 1968-tól a rendez­vény hozzáadott értéke, világsztárok legendás megörökitője. Válogatott portréit az idén ki is állították a fesz­tiválpalotában. Fia, Matej több éven át forgatott portréfilmjében látható is, hogyan kerül a sztárok közelébe, s milyen varázsszavakkal éri el, hogy úgy pózoljanak az objektívje előtt, ahogy senki másnak. Gyermek- és ifjúkoráról, életének legsötétebb (auschwitzi) fejezetéről talán még sosem beszélt annyira nyíltan, mint most, ebben a filmben, de bátran kommentálja a számára nem tetsző szlovákiai eseményeket is. Súlyos és megható emberi portré, amit tőle (ró­la) kapunk. Sok pontján lehet szívből kacagni, de a végén könnyeket hul­lami sem szégyen. PENGE Most élsz, hashtag, yolo! Douglas Rushkoffhoz, a népszerű amerikai médiateoretikushoz a kiber- és szubkultúrát tárgyaló első könyvének (Cyberia) megjelenése óta hűtlenek lettünk. Nem mintha csalódást okozott volna a 21 évvel ezelőtt megjelent munka, egysze­rűen csak így alakult. Legújabb könyvét olvasva elhatároztuk, a ki­maradt könyveket is behozzuk. A Jelensokk azt mutatja be, hogyan telítődünk a jelennel; ez az új jelenidejüség, a prezentizmus könyve. Az öt fejezet ajelensokk különféle formáit prezentálja. A narratíva összeomlása képezi az első fejezet tárgyát: elsősorban a popu­láris kultúrából származnak a pél­dák, melyek a narratíva elvesztésé­nek útját mutatják be; az egyik leg­fontosabb kérdés az, mit jelent fel­nőni egy posztnarratív korban, és mihez kezd a politika, a demokrácia a narratíva összeomlásával. Aje­lensokk második formája a digifré- nia, mely szóösszetétel második tagja, a -frénia a mentális tevékeny­ség rendezetlen állapotára utal. A digitális információ és kitelj eszté- seink szétzilálják, szétforgácsolják életritmusunkat. A következő forma a túlfeszítés, mely tulajdonképpen az idő kompressziója. Szemléletes példája a pénzügyi világ idősűrítése: a kamat, a hitel, az értékpapírok stb. A negyedik formát Rushkoff frak- tálnoiának nevezi, és a fogalmat a mintázatok, az összefüggések kere­sésének kényszerére használja a komplex rendszerekben. Az apocalypto lehetne ajelensokk vég nélküliségéből kivezető út. A posztnarratív jövő kontextusa az egyre bonyolultabb kapcsolatrend­szerek létrejötte, a szingularitáshoz, „az abszolút jelensokk” pillanatá­hoz való közeledés. Ennek a válto­zásnak a fő generátora a technoló­gia. Rushkoff álláspontja a követ­kező: „Sokkal kevésbé aggaszt, mi mindent képes tenni a technológia az emberrel, mint az, mi mindent képesek tenni egymással az embe­rek a technológia felhasználásával.” A Jelensokk elolvasása, a „most” . zsarnokságának megértése egy él­hetőbb emberi élet reményét nyújtja. Douglas Rushkoff: Jelensokk - Amikor minden most történik. Fordította: Böszörményi Jenő. HVG Kiadó, 2014.376 oldal. Értékelés: 9/10 JELENSOKK Douglas Rushkoff RÖVIDEN Nyitra, a szerzői színház jegyóben Nyitra. Nyolc külföldi és négy szlovákiai előadás szerepel az idei, szeptember 24. és 29. között meg­rendezendő Színházi Nyitra fő programjában -jelentették be a szervezők. A fesztivál nemzetközi mezőnyében egy-egy belga, izra­eli, német, lengyel, orosz, ukrán és két francia társulat produkciója lesz látható. „A fő programba be­válogatott valamennyi előadás a szerzői színházat képviseli, vagy a darabok kifejezetten az adott tár­sulat számára íródtak. A fesztivál kontextusában csupa új névről van szó, olyan rendezőkről és szer­zőkről, akikkel még nem találkoz­hattunk Nyitrán” - j egyezte meg Darina Kárová, a Színházi Nyitra igazgatója. Az idei fesztivál mot­tója az Empátia - adni és megosz­tani; ehhez a gondolathoz jól il­leszkedik a kassai Thália Színház Rükverc című előadása is, amely szintén a fő programban szerepel. A Színházi Nyitón először láthat­ják szlovákiai magyar teátrum produkcióját a nézők. (as) Megújul a rangos irodalmi díj London. Megújul a Nemzetközi Man Booker-díj: a rangos angol­szász irodalmi elismerés átalaku­lásának célja, hogy lendületet ad­jon az idegen nyelvű fikciós művek angolra fordításának. A Booker Prize Foundation közle­ménye szerint a kétévente átadott nemzetközi elismerést - amelyet nem egy-egy mű, hanem az író teljes munkássága alapján ítélnek oda - összevonták egy másik, évente kiosztott díjjal, az Inde­pendent Foreign Fiction Prize-zal. A megújult Nemzetközi Man Booker-díjat 2016-tól évente fog­ják odaítélni. A fordítás jelentősé­gének további elismeréseként a díjjal járó 50 ezer font pénzjutal­mat egyenlő arányban fogják megosztani az író és a fordító kö­zött. Idén a hatodik alkalommal kiosztott Nemzetközi Man Booker-díjat Krasznahorkai Lászlónak ítélte oda a zsűri, mely­nek elnöke „rendkívüli intenzitású és hangskálájú, látomásos íróként” méltatta Krasznahorkait. (MTI) Zuzana Mináčová és Richard Gere a fesztivál forgatagában

Next

/
Oldalképek
Tartalom