Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-30 / 149. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 30. Vélemény És háttér 7 Népszámlálás-alapú pánikhangulatban működünk és tízévente rádöbbenünk a valóságra Táboron és a szekértáborokon túl A felnőtté válásról nem­csak az embereknél, ha­nem talán kulturális rendezvények esetében is beszélhetünk. TOKÁR GÉZA Az egyik legjelentősebb szlo­vákiai kulturális rendezvény a Gombaszögi Nyári Tábor, ame­lyeken a szerző előbb szervező­ként, aztán már csak sima tábor­lakóként vett részt. A tábor üzenete - saját magunk is létre­hozhatunk színvonalas és ba­rátságos rendezvényt - talán soha nem volt annyira aktuális, mint ma. Az általa generált jó­kedv meg kitarthatna bő fél évig, az általános rosszkedv el­lenszereként. Pár éve költözött át Gomba­szögről Krasznahorkára a tábor, s az utóbbi öt-tíz évben fokoza­tosan nőtte ki magát egyetemis­ta rétegrendezvényből egy olyan hellyé, ahová a fiatalok - sokszor már kisgyerekestől - tapasztalt táborozóként vissza­járnak, gyakran csak a barátok kedvéért. A rendezvény a szlo­vákiai magyar szellemi pezsgés fontos központja, hiszen évente többtucatnyi előadásnak ad he­lyet a legkülönfélébb közéleti, művészeti témákban, helyet biztosít a gondolkodásra és a szórakozásra is. Mindenki meg­találhatja azt, amire az adott hangulatában szüksége van, nem a programok szűkössége, hanem gyakran már a bősége je­lenti a problémát. A kötetlen­ség, a tarkaság és a szertelenség kialakított egy olyan sajátos ba­rátságos atmoszférát, amire évekkel később is nagyon sokan nagyon szívesen emlékeznek vissza, akár az előadók, akár a résztvevők köréből. A tábor egy kicsit olyan, mint saját magunk, hiszen magunk­nak csináljuk - már csak ezért is örvendetes, hogy létezik, gya­rapodik, és folyamatosan képes megszólítani a társadalmi eli­tünk képviselőit. Még ha a külső körülmények változnak is. Az idén például vélhetően nem lesz nyilvános pártelnöki vita, miután a parlamenti választá­sokra készülődő Híd erről a fó­rumról (is) kivonult, így átér­telmeződhetnek a politikai jellegű programok. De ez - ha jól sikerül a rendezvény - mel­lékszál, mert fontosabb a társa­dalmi üzenet. A szlovákiai magyarság nap­jainkban alapvető önmeghatá­rozási gondokkal küzd. Nem nagyon talál közös témákat, amikért képes lenne fellépni, eltűnnek az önmeghatározás alapvető pillérei. Népszámlá­lás-alapú pánikhangulatban működünk, nagyjából tízéven­te, a magyarság csökkenő szá­mait látva döbben rá a társada­lom, hogy közös pontokra és összefogásra van szükség. A hisztéria és a különbözőség ki­hangsúlyozása, az ellenségke­resés pedig a választásokig egé­szen biztosan fokozódni fog. Ilyen körülmények között nagyon fontos jó példákat mu­tatni és hirdetni, hogy az általá­nos rosszkedv ne telepedjen rá a közéletre. A komáromi Cirill— Metód szobor kétnyelvűsíté- sétől kezdve az oktatási petíció­zásig vannak ígéretes kezde­ményezések, túl a táboron és a szekértáborokon. Ezeket felis­merni és terjeszteni kell - hátha minél többen kapnak kedvet a jó és hasznos dolgokhoz.- Azt a négyest nem én kaptam. A tanár úr azt mondta, brüsszeli kvóta szerint szét kell osztani a Kovács Pisti rossz jegyeit. (Peter Gossónyi rajza) LOVESZAROK Hazai élelmiszer - új munkahely Szlovákia önállósulásakor az ország élelmiszer-önellátása 90 százalék feletti volt. 2015-re 40 százalék alá csökkent. Sajnos a csökkenés tartós, és térségünk­ben jelentős munkanélküliséget okoz. Mindez öt tényezőre ve­zethető vissza. A központi tá­mogatás elosztásakor az illeté­kesek figyelme egyre inkább el­kerüli Dél-Szlovákiát, amely korábban a szövetségi köztár­saság éléskamrája volt. Teljesen megnyílt a kiskereskedelem. Elmaradtak az élelmiszer-ipari infrastrukturális beruházások, a mezőgazdasági támogatások struktúrája, területi eloszlása egyre kevésbé kedvez Dél-Szlo- vákiának. A szomszédos országokban a gazdák és az élelmiszeripar olyan támogatásokhoz jut, ami­lyenekről az itteniek csak ál­modhatnak. Emiatt a regionális yersenyben elveszítették ver­senyképességüket. Mindez az utóbbi kormányok agráriumhoz és az élelmiszeriparhoz fűződő elutasító hozzáállásának követ­kezménye. A vállalkozók szá­mára az energiahordozók ára Közép-Európában nálunk a leg­magasabb, sőt magasabb, mint számos nyugat-európai ország­ban. Végül nálunk az alapélel­miszerekre kirótt hozzáadott ér­ték adókulcsa az Európai Unió­ban a legmagasabbak közé tar­tozik, 20 százalékos. Összeha­sonlításképpen: Nagy-Britanni- ában, Írországban és Máltán 0 százalékos, Olaszországban és Spanyolországban 4 százalékos, Lengyelországban és Franciaor­szágban 5 százalékos. Mindezek miatt drága nálunk az élelmi­szer. Az élelmiszer-iparosok kö­zül sokan lehúzták a rolót, mert a magas árak miatt kevesebb élelmiszer fogy, szűkül a piac. A kormány csökkentette az alapélelmiszerek adóterheit, ezzel részben az MKP program­ját teljesíti, ám ez kevés. Tovább kell lépni: a hazai élelmiszer- gyártóknak vissza kell szerez­niük korábbi pozícióikat, ver­senyképességüket. Az MKP vá­lasztási programjába foglaljuk azokat a konkrét intézkedése­ket, amelyek megtalálhatók a Baross Gábor Tervben. Régió­inkat, szülőföldünket szeret­nénk fejlődési pályára állítani. Adottságainkra kell építenünk, helyzeti előnyeinkre. Ezek pe­dig a kiváló termőföld és a ked­vező időjárási viszonyok. Ezek lehetőséget nyújthatnak az ag- rárium és az élelmiszeripar fej­lesztésére. Nemcsak régióink lakossága, az itteni munkahely- teremtés, hanem az ország élelmiszer-önellátása érdeké­ben is. Ezen kívül létre kell hoz­ni a termelői-értékesítési szö­vetségeket, láncokat is, ezek nélkül sikertelen lesz minden próbálkozás. Ehhez központi ösztönzés és anyagi források szükségesek, térségünk számá­ra megfelelő támogatási rend­szer kell. S végül mi magunk te­hetünk legtöbbet vásárlási szo­kásaink módosításával. Ne fe­ledjük: ha hazai élelmiszert vá­sárolunk a boltban vagy a pia­con, hazai munkahelyeket tá­mogatunk. Farkas Iván, az MKP gazda­ságpolitikai alelnöke KOMMENTAR Zsák a foltját NAGY ANDRÁS Ategnapisajtótájékoztatóalapján végleges­nek tűnik, hogy Daniel Lipšicék Nováj a össze­áll Matovičékkal, és koalícióban vágnak neki a jövő tavaszi parlamenti választásoknak. Első ránézésre nagyon is logikus döntés, melyet számos közvélemény-kutatás során teszteltek. Ezek szerint ha a két párt egyesül, bőven tíz százalék felett lesz a támogatottsága, nem vesznek el a Nová- ra adott szavazatok, erősödik a jobboldal, sőt, a párt szerintük a jobboldal vezető ereje lehet (ehhez annyit tegyünk hozzá: hahaha). A jobboldal szánalmas állapotát tükrözi, hogy ha va­laki tíz százalék fölé kerül egy felmérésben, máris vezető erő­nek gondolja magát, és miniszterelnök-jelöltet akar megne­vezni. Egyébként örülhetnénk is ennek a hímek, hiszen fon­tos, hogy minden párt, amely a Smert gyengítheti, bejusson a parlamentbe. Ám Igor Matovičot és eddigi tevékenységét is­merve egyáltalán nem biztos, hogy ez egy végső döntés. Ugye emlékszünk még arra, amikor az előző parlamenti választá­sok előtt felvett a listájára néhány független személyiséget, majd a választások előtt pár nappal kipenderítette őket, mivel nem voltak hajlandóak hazugságvizsgálatnak alávetni magu­kat? Na és az OĽaNO valójában nem is párt, de még csaknem is gyűjtőpárt, hanem a világról egymással teljesen ellentéte­sen gondolkodó emberek laza gyülekezete, akik Matovič po- pulizmusának köszönhetően jutottak be aparlamentbe. Lipšicéknek mindenképpen szükségük van egy partnerre, aki képes őket bevinni a törvényhozásba, hiszen egyedül erre képtelenek. A KDH-val is tárgyaltak, de ott valószínűleg sok­kal szigorúbbak lettek volna a feltételek, meg hát mégis kel­lemetlen oda visszamenni, ahonnan az ember egyszer már nagy csinnadrattával lelépett. Ugye arra is emlékszünk, ami­kor Lipšic teleplakátolta az országot azzal, hogy ő lesz a jobb­oldal új vezére, ám ennek ellenére, vagy talán emiatt is pártja támogatottsága évek óta meg sem közelíti a bejutási küszö­böt. A Nova és az OĽaNO szimbiózisa talán úgy nyer majd va­lódi értelmet, hogy Matovič szavazókkal rendelkezik, Lipšic- nek pedig arról van konkrét elképzelése, hogy mit kellene kezdeni az országgal. Tehát a Nova tartalommal tölthetné meg az OĽaNO-t. De hogy ez mennyire tetszik majd Matovič jelenlegi szavazóinak, nagy kérdés. Biztos találnak majd szá­mos közös pontot, de Matovičékra nagyjából azért szavaztak eddig az emberek, mert nem hittek egyetlen korábbi politi­kusnak sem, beleértve Daniel Lipšicet is, aki ugye nem tegnap érkezett a politikába. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az egész egyesülősdi azért kezdődött el, mert a Rado Procházka vezette Sieť lassan kezdte elszívni az Egyszerű Emberek sza­vazóit. Ezután következett Matovič húzása a Procházkát lejá­rató felvétellel, és a Lipšicékkel való egyezkedés. A pakliban ugye benne van még az SaS is, állítólag őszre tolta ki a döntést arról, hogy beszáll-e a koalícióba. Az ideológiai közös halmazt itt már inkább nem is próbáljuk keresni. De legalább történik valami, nem lesz nyáron sem politikai uborkaszezon. FIGYELŐ Athéni hangulat: utálom őket! Szomorúan és feszülten telnek a napok Görögor­szágban, a lakosság rendkí­vül bizonytalan a jövőt ille­tően - írta az AFP francia hírügynökség helyszíni tu­dósítója. Bár a kormány va­sárnap este bejelentette, hogy zárva maradnak a ban­kok és korlátozva lesz a bankautomatáknál a kész­pénzfelvétel, pénzt valójá­ban már a hétvégén se na­gyon lehetett kivenni. Athénban már korábban sok automatából kifogyott a pénz, sokan az utcákat járták működő ATM-et keresve. „Több automatát is próbál­tam, hasztalan. Nyugtalan vagyok, szomorú és harag­szom a kormányra. Utálom őket!” - mondta egy Vula nevű görög nő kimerültén. A kevés működő bankautoma­ta előtt hosszú sorok kígyóz­tak. Egy másik nő, Anna még reménykedett benne, hogy „történik valami, ami meggá­tolja Görögország elszakadá­sát Európától”, de amióta Alekszisz Ciprasz miniszter- elnök bejelentette, hogy népszavazást ír ki, kétségbe­esés lett rajta úrrá. „Az maga lenne a csoda, ha az emberek igennel szavaznának” - vélte az asszony. Attól függetlenül, hogy igennel vagy nemmel sza­vaznak a hétvégi referendu­mon, sokan rossznak tartják mindkét lehetőséget, az eu- rózóna elhagyását és a meg­szorító politika folytatását is - mondta a 72 éves Antoni- osz Kuzisz. Arra panaszko­dik, hogy a nyugdíja az utób­bi években havi 1400 euróról 1000-re csökkent. „Jobbat remélünk. Túl sok rossz év van mögöttük. Az emberekjó életét akarnak és munkát. Túl sok férfi és nő van munka nélkül, ez nem igazságos” - tette hozzá. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom