Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-23 / 143. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 23. Kultúra-hirdetés 13 Az idei Könyvhétre jelent meg a Magvető Kiadónál Kollár-Klemencz László első kötete Novellák a láthatatlan sávról Kollár-Klemencz László: „Nem élek tipikus zenészéletď' (A szerző felvétele) Kollár-Klemencz László diplomás tájrendező és diplomás hippológus lovastanár. A Kistehén zenekar alapítója és több más zenei produkció, például a Budapest Bár és a Rájátszás állandó szereplője. Rövidfilmek forgatókönyvírója és rendezője. Vidéken él, miközben a budapesti underground egyik fontos figurája. Most jelent meg első novelláskötete Miért távolodnak a dolgok? címmel. JUHÁSZ KATALIN Gondolom, sokakat meglepett, hogy kirukkoltál egy szépirodalmi művel. A filmjeim forgatókönyvét is magam írtam, a dalszövegírás is mindennapos dolog számomra. És időnként megszületett egy- egy novella, illetve rögzítettem egy-két számomra fontos vagy furcsa eseményt. Nem tudtam, mi lesz belőlük, forgatókönyv vagy dal. Szépen gyűltek a szövegek, aztán egyszer Karafiáth Orsi megkérdezte, van-e kötetem. Meglepődött, hogy még nincs. Összehozott egy sráccal, aki egy kiadónál dolgozott. Nézegette a novelláimat, és azt mondta, ők ezeket kiadnák. A dolog azonban valahogy elsikkadt, igaz, én sem forszíroztam. Három évvel ezelőtt megkeresett a Magvető egy másik ügyben, aztán őket is érdekelni kezdték az írásaim. Akkor gyűjtöttem össze a szanaszét levő szövegeket, és kirajzolódott belőlük egy kötet. Szóval igazából nem az én ötletem volt, csak belesodródtam a dologba. Az anyag nagy része tehát már megvolt, amikor a felkérés érkezett? Igen. Kicsit féltem az egésztől, mert hallottunk már olyat, hogy egy zenész kiadja a dalszövegeit vagy kötetet jelentet meg, kihasználva a népszerűségét. A könyvnek még mindig nagyobb súlya van, mint egy lemeznek, magasabb kultúrát képvisel az emberek szemében. Viszont a „zenészkönyveknek” csak nagyon kis hányada színvonalas irodalom, például Menyhárt Jenő vagy Nick Cave írásai. Csak akkor akartam kiadni ezeket a novellákat, ha tényleg jók, amit viszont én nem tudtam eldönteni. Ezért adott nagy lökést, hogy egy elismert kiadó mondott igent rá. Ha nem tudnám, hogy zenész vagy, nem jönnék rá a könyv olvasásakor, mivel egyáltalán nem esik szó benne zenéről vagy a zenészéletről... A filmforgatókönyveimnek sincs igazán közük a zenéhez. Ez részben tudatos igyekezet eredménye, másrészt én magam sem vagyok része ennek az egésznek. Nem járok össze szakmabeliekkel, nem velük bulizok, szóval nem élek tipikus zenészéletet. A rock and rollból egyedül az érdekel, ami a színpadon történik, illetve a dalszerzés. A dolog körítése már nem izgat. Szerintem valamennyi novella arról szól, hogy a főhős - vagy a környezetéből valaki - kimozdul a komfortzónájából, a számára ismert környezetből, és bekerül egy másik közegbe, ahol nem tud boldogulni. Mennyire önéletrajzi ez a helyzet? Nagyon. Minden ember életében vannak olyan történések, amelyek kizökkentik a megszokott kerékvágásból, és olyankor oda a biztonságérzete. Zenészként is megéltem már ilyet. Ami az írásokat illeti, azt hiszem, érezhető belőlük, hogy engem izgat a város és a vidék közötti „határvonal”, az a láthatlan sáv, amely a városi és a vidéki emberek között húzódik. Vidéken nőttem fel, és ezekkel az emberekkel tanultam meg kommunikálni. Ismerem a gondolkodásmódjukat, értem őket és jól érzem magam közöttük. Közben persze nagyvárosi ember is lettem, megtanultam Budapesten is élni, és ez a fajta kettősség egységgé vált bennem. A novellákban pont erről az egységről próbálok beszélni. Nem túl macerás megteremteni ezt az egységet? Egyáltalán nem. Például van olyan napom, amikor reggel elmegyek egy kan disznóért Nógrád megyébe valakivel, aki hozzám hasonlóan szintén gazdálkodik, délután pedig indulok az A38 Hajóra egy Budapest Bár-koncertre. És közben csak a ruhámat váltom, a tudatomat egyáltalán nem. Szóval, számomra van átjárás. Szerintem a városi emberben ugyanolyan erősen él a vidék, az érintetlen természet iránti vágy, ahogy a vidékit is vonzza a város által kínált szociális és kulturális élet. Csak nem igazán találják a megfelelő csatornákat. Érdekes például megfigyelni a Budapestre költözött vidéki írókat. Azt, hogy miként reagálnak a városra, kikkel keresik a kapcsolatot. Nos, általában vidéki írókollégák társaságát keresik, velük találják meg a közös hangot. Érezni náluk a zártságot, de ugyanakkor a vágyat is, hogy részei legyenek a budapesti létnek. Bennem viszont egyszerre van meg ez a két világ. Úgyhogy vidékieknek és városiaknak is ajánlom ezt a könyvet. A Jókai Színház 62. évadát két irány jellemezte: a kortárs dráma és a klasszikusok újraértelmezése Művészszínházi évadot zártak Komáromban V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. „Büszke vagyok a társulatra, a színház minden dolgozójára, beleértve magamat is, hogy a szűkös anyagiak és a minimális létszám dacára szakmailag izgalmas, igényes, magas művészi színvonalú előadásokat tudtunk színre állítani” - mondta Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója a tegnapi évadzáró társulati ülésen. A 2014/15-ös, sorrendben 62. évadot két irány jellemezte: a kortárs dráma és a klasszikusok újraértelmezése. .Általánosságban elmondhatjuk, hogy valamennyi előadás az egyén és a közösség viszonyát vizsgálja, azokat a harcokat, amelyeket az egyén folytat a környezetével. A Bányavirág szerint az alkohol, a Különös házasság szerint az elmenekülés a megoldást, a Csirkefej nem mutat kiutat, csak lehetőségeket a lassú vagy gyors pusztulásra. A dzsungel könyve a családban, két ember kapcsolatában látja a túlélés lehetőségét, Bulgakov pedig a művészetet és az alkotást emeli fel megoldásként” - jellemezte röviden a bemutatókat a direktor. Méhes László főrendező szerint is erős előadások születtek, és a gondolati-művészi, illetve a szórakoztató darabok aránya az előbbi irányába tolódott, mégpedig 4:1 arányban. „Kísérletinek is tekinthető ilyen szempontból az elmúlt évad, művészileg kiválóan sikerült, anyagilag már kevésbé - mutatott rá. - Jövőre vissza kell térni a korábbi évek gyakorlatához, ahol e két művészi irány kiegyensú- lyozottabban vanjelen.” A színház a 2014/15-ös évadban 169 előadást tartott (ezeket összesen 53 257 néző látta); ebTóth Károly mint Sir Kán (Kiss Gábor Gibbó felvétele) bői 69-et Komáromon kívüli helyszínen (26500 néző előtt). Az évadzárón hagyományosan kiosztották a legemlékezetesebb alakításért járó Ferenczy Anna-díjat; a társulat tagjainak szavazatai alapján ezúttal a színház fiatal művésze, Tóth Károly vehette át ezt a rangos elismerést. Tóth Károlyt az idei évadban több főszerepben láthatta a közönség: ő keltette életre a Különös házasság Butt- ler grófját, a Csirkefejben a Srácot, A dzsungel könyvében pedig Sir Kánt. Az évad legtöbbet foglalkozatott színészének járó Színészrobot díjat a férfiak kategóriájában holtversenyben Majorfalvi Bálint és Bernáth Tamás (148-148 előadás) érdemelte ki, a művésznők között pedig Holocsy Krisztina végzett az élen, 122 előadással. A legjobb műszaki dolgozó díját ezúttal kiterjesztették a színház valamennyi dolgozójára, hogy a más területeken tevékenykedőket se rekesszék ki. A kollégák szavazatai alapján - holtversenyben - Balaskó Edit rendezőasszisztens és Görözdi Szilárd hangtechnikus kapta az elismerést. Skandináv?-----p lus* egy^icc^ löktél xví, évf. ! sxám I 2015. július mcgjolen'1* *»n»or»ta | S2 oldal Nyereményözön! 100 ooo r -JP készpénz# * ~ Í taíi^Äcsak0f0€r Június 27-en úJSfusoknáü *A rejtvényújság nem része az előfizetésnek és nem előfizethető, csak standon kapható az Új Szóval együtt! MOZIJEGY Nagy futás, nagy sikítás MÉSZÁROS GYÖRGY A Jurassic Worldben immár negyedszer csendül fel John Williams klasszikus Ju- rassic-témája, hogy aztán a jól ismert dallamot felváltsa a dinók üvöltése és az áldozatok sikoltozása. John Hammond álma valóra vált: megnyílt az őslénypark, benne számtalan dinoszaurusszal és egyéb látványossággal. Ám, ahogy az általában lenni szokott, minden csoda három napig tart, a látogatóknak mindig újat kell mutatni. Ezért több faj keresztezésével „legyártják” az eddigi legfélelmetesebb és legveszélyesebb egyedet, az Indominus Rexet. A hüllő persze kitör a fogságból, és a parkba látogató 22 ezer ember felé veszi az irányt. Colin Trevorrow rendező az első Jurassic Park nyomdokaiban lépked tovább. Talán kissé túlságosan is tisztelte az elődöt, így a kelleténél több hasonlóságot mutat a két mozi: bajba jutott gyerekek, gonosz belső ember, a film végi dinó vs. dinó harc - csupa olyan elem, amely kapcsán azt érezzük, ezt már láttuk, ezért nem kellett volna elkészíteni a negyedik részt. Bár akad pár frappáns, egyáltalán nem túlzó utalás is a kezdetre, a nagy főhajtás közben Trevorrow sajnos megfeledkezett a saját hangjáról. Összességében: kevés az egyedi megvalósítás, kevés az újítás. A negyedik rész egyik legnagyobb érdeme az önreflexív kritika. Az Indominus Rex a mai mozis szuperprodukciókra reflektál: minél nagyobb, minél látványosabb, annál több nézőt és pénzt hoz a tulajdonosoknak. Egy másik jelentben egy fehér cápa válik egy Mosza- szaurusz eledelévé. Emlékezzünk csak: Spielbergnek 40 évvel ezelőtt elég volt egy cápa ahhoz, hogy lenyűgözze a nézőket; mára viszont jócskán kitolódott a nézők ingerküszöbe. 1993-ban Spielberg a Jurassic Park első részének látványvilágával mindenkit a székhez szögezett, óriási volt a „hűha-faktor”. E tekintetben a Jurassic World sem vall szégyent. Még sosem voltak ilyen élethűek a dinók, és a 3D-nek köszönhetően úgy érezhetjük, hogy mi is ott sétálgathatunk közöttük az őslényparkban. Amiben viszont nagyon is elmarad az első résztől, az a karakterek kidolgozottsága. Sem a két gyerkőc, sem a gonosz exka- tona, sem pedig a film húzónevének számító Chris Pratt karaktere nem túl árnyalt. Jurassic World. Amerikai kalandfilm, 125 perc, 2015. Rendezte: Colin Trevorrow. Még sosem voltak ilyen élethűek a dinók (SITA/AP-felvétel)
