Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-20 / 141. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 20. Szalon 21 MEDIATER Ha harc, hát legyen harc! Három Locus-díjas ifjúsági regény. A sci-fi, a steampunk, a dark fantasy és társaik ma élő kérdések és identitásminták sokaságát közvetítik az ifjúságnak. Tanárként pláne érdemes figyelni erre a tendenciára. (Képarchívum) Jól működő, akciódús vagy háborús ifjúsági regényt írni nem könnyű. Bizonyos műfajok viszont közelebb állnak a fiatalabb korosztályhoz. Orson Scott Card Ender árnyéka című sci-fijéhez írt egy előszót, melyben arról tudósít, hogy a Végjáték, amelynek középpontjában egy idegen faj elleni háborúra való felkészülés áll - bár nem ifjúsági regénynek szánta - népszerű lett az iskoláskorúak körében, és sok tanár is bevonta az oktatásba. H. NAGY PÉTER Félreértésekhez vezethet viszont, ha az ifjúsági regények kapcsán reflektálatlanul marad ez az olvasási dilemma. Például Gárdonyi Géza műveivel is az történt, hogy bár ifjúsági olvasmányként kerültek be a köztudatba, mégsem ilyen alkotásnak készültek. Itt azonban arról van szó, hogy ha a téma érdekessége kivívja is az érdeklődést egy ideig, a befogadás műfajilag áthelyezi és művészileg leértékeli az alkotást, mivel a kérdésfelvetése és a nyelvi megalkotottsága elavult. Rengeteg olyan mű létezik viszont, melyek az ifjúság körében eleve sikert arattak (vagyis innen nézve nem mentek át a leértékelődési folyamaton). Az SF műfajtömbjén belül is sok ilyen akad (a Harry Potter-sorozattól kezdve a Sötét anyag-trilógián át Az éhezők viadaláig), ezek ugyanis jócskán megmozgatják és fejlesztik a képzelőerőt (korosztálytól függetlenül). Az alábbiakban álljon itt három Locus-díjas, tehát az olvasóközönség által nagyra értékelt példa az intellektuális hadszíntérről. Dzsungel helyett temető Neil Gaiman A temető könyve című regénye minden idők egyik leghíresebb gyerektörténetének, A dzsungel könyvének a szabad újraírása, de a Kipling-mű nélkül is tökéletesen működik. A történet egy árván maradt kisfiúról szól, áld a temetőben talál otthonra és támogatókra: szellemek nevelik fel. A temetőben persze számtalan veszély leselkedik rá (a domb alatt az Indigóember, a kapu mögött egy vámpírváros és egy különös lény, a szlír), ugyanakkor - mint hamar kiderül - mégsem olyan vészjósló a hely, amilyennek látszik. A főhős sok-sok kaland után sikeresen visszatérhet az igazi életbe, s mivel ezt éppen a temetőbeliek által közvetített tapasztalatoknak köszönhetően teszi, Gaiman műve másodlagos értelemben arról is szól, hogy a kísértethistóriák, a vámpírtörténetek stb. is lehetnek nevelő hatásúak. Darwinistákvs. barkácsok Témánk szempontjából kiemelendő műfaj az ifjúsági steampunk. Scott Westerfeld Leviatán-trilógiája (Leviatán, Behemót, Góliát) alternatív történelemben játszódik, melyben Darwin már fölfedezte a DNS-t, sőt új fajok alkotására is lehetőség nyílt. Másrészt a technológia is a miénktől eltérően fejlődött, a hadiipar lábakon járó gépeken alapszik. A Nagy Háború 1914-ben a darwinisták és a barkácsok között robban ki, az események középpontjában a fiatal trónörökös áll, a meggyilkolt Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg. Westerfeld joggal hangsúlyozta műve kapcsán, hogy az legalább annyira szól a lehetséges jövőkről, mint az alternatív múltról. „Előrevetít egy olyan kort - írja a Leviatán utószavában -, amelyben a gépek élőlényekre fognak hasonlítani, az élőlényeket pedig úgy gyártják majd, mint a gépeket.” Felsorolni is hosszadalmas lenne, hogy Westerfeld kitűnő trilógiája milyen kérdések megbeszélésére alkalmas a genetikától a politikán át a fikció természetéig. Tátongó szakadékok A jövőben játszódik Paolo Bacigalupi Hajóbontók című regénye, amelynek nem valamilyen tudományos-technológiai kérdés előrevetítése, hanem az olajválság a kiindulópontja. A címszereplők a Mexikói-öböl partjainál abból élnek, hogy a megfeneklett olajszállító tartályhajókat alkotórészeikre bontják, s ezeket újrahasznosítják. Egy kamasz fiú a hurrikánt követően egy léket kapott luxushajóra bukkan; ezzel választás elé kerül: kifossza a hajót, vagy megmentse a túlélőjét? A fiú az utóbbi mellett dönt, és ezzel kezdetét veszi az akciósorozat, amely végül megváltoztatja a hajóbontók életét. A regény eközben olyan értékszempontokat jár körül, melyek nagyban elősegíthetik az ifjúsági olvasók önértését. Ugyanakkor mindez olyan jövőben játszódik, melyben az egyes régiók között óriási szakadékok tátongnak, a regény legfőbb kérdése pedig éppen az, hogy áthidalható-e az ilyen szakadék, és ha igen, hogyan. Mindez visszavezet korunk egyik globális düemmájához, ezért Bacigalupi regényének is ott a helye a legaktuálisabb ifjúsági regények között. Tehát a sci-fi, a steampunk, a dark fantasy és társaik ma élő kérdések és identitásminták sokaságát közvetítik az ifjúságnak. Tanárként pláne érdemes erre a tendenciára odafigyelni. Kinccsé lett Eisenstein lépcsője Odessza. A júliusban megrendezendő Odessza Nemzetközi Filmfesztiválon az Európai Filmakadémia (EFA) európai filmkultúra kincsei státussal díjazza Szergej Eisenstein kilencven éve forgatott filmjének, a Patyomkin páncélosnak odesszai helyszínét, a Patyomkin-lépcsőt. A szemlén egy speciális emblémát helyeznek el a fekete-tengeri kikötővárosban található lépcsősor mellett. „Minden kétséget kizáróan, ez a vüág egyik leghíresebb filmes helyszíne” - olvasható az EFA közleményében. A Patyomkin-lépcső a listán szereplő ötödik helyszín, a svéd Bergmancen- ter, az orosz Eisenstein Központ, a francia Lumiere Intézet és az olasz Tonino Guerra Világa múzeum mellett. Az EFA tervei szerint a sor az elkövetkező években további helyszínekkel bővül. A kezdeményezéssel az akadémia szeretné felhívni a figyelmet az európai mozi szimbolikus és történelmi jelentőségű helyszíneire, amelyeket fontos megóvni az eljövendő generációk számára is. Az odesszai film- fesztivált egyébként július 10. és 18. között rendezik meg, a rendezvényen vetítik az idei cannes-i filmfesztiválon a zsűri Nagydíjával kitüntetett Saul fia című filmet, Nemes Jeles László alkotását is. (MTI) Az ösztönvilág és a valóság mezsgyéjén játszódó mozgókép azt mutatja meg, hogy az emberek ma nagyon kevéssé élnek az ösztöneik szerint Morcsányi Gézával forgat fanyar szerelmesfilmet Enyedi Ildikó Enyedi Ildikó a Testről és lélekről című, készülő filmjének két főszereplőjét, Morcsányi Gézát és Borbély Alexandrát instruálja a forgatáson (MTI-felvétel) ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. Testről és lélekről címmel fanyar humorú szerelmesfilmet forgat Enyedi Ildikó. Az ösztönvilág és a valóság mezsgyéjén játszódó mozgókép azt mutatja meg, hogy az emberek ma nagyon kevéssé élnek az ösztöneik szerint, ezáltal önmagukat zárják kalodába, pedig a konzervatív világ elvárásai nélkül sokkal szabadabbak és boldogabbak lehetnének. A film egy kapcsolat történetét öleli fel, négy évszakon át mutatva be, hogyan bontakozik ki egy szerelem, és hogyan törnek felszínre az elfojtott érzések, ösztönök látszólag két egymáshoz nem illő ember között. „Két fő évszakunk van, egy forró nyár és egy igazi havas tél. A kettő kontrasztja a történet szempontjából azért fontos, mert a két pólus, a két világ és a kétfajta nézőpont szerepét mutatja be: a forró nyár a valóság, az emberek világa, a havas tél pedig a pár belső világát szimbolizálja” - fejtette ki Enyedi Ildikó, aki forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzi a filmet. Mint mondta, az álomszerű környezet és a hétköznapok világának szembe állításával arra szeretne rámutatni, hogy a ma embere mennyire nem éli meg valódi belső működését. „Ez a film inkább egy kis bátorítás, hogy nem kell annyira komolyan venni azt, amit sugall a külvilág, és nem kell annyira félni az ismeretlentől”- tette hozzá. Az alkotás férfi főszereplője Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó egykori igazgatója, a női karaktert pedig Borbély Alexandra alakítja. Enyedi Ildikó a szereplőválasztásról elmondta: a féri szerepre egy ötvenes éveiben járó karizmatikus férfit keresett, és ha Andorai Péter egy picit fiatalabb lenne, őt kérte volna fel. A férfi olyan életszakaszba ért, amikor a peremén van annak, hogy feladja az életét, azonban a történtek hatására rádöbben, hogy erre semmi oka. „Gézához nagyon közel van ez a szerep, és mivel teljesen amatőr színészről van szó, akinek egész életében ezt az egy szerepet kell eljátszania, csak azt a biztonságos környezetet kellett megteremteni számára, amelyben eligazodik és képes saját maga lenni. Más eszközökkel kell dolgozni egy profival és máshogy egy amatőrrel, más körülményeket kell teremteni, másra lehet építeni. Egy profi színésznek meg kell teremtenie, létre kell hoznia valamit, amit Morcsányi Géza készen hozott” - vallotta a rendező. A pár másik tagját alakító Borbély Alexandráról Enyedi Ildikó megjegyezte: régóta figyeli a színésznő karrierjét, sok szerepben látta, és biztos volt benne, hogy sok tartaléka van még. A Testről és lélekről többször indult el a megvalósítás felé vezető úton, azonban valami mindig útját állta. Most lassan a végéhez ér a 45 napra tervezett forgatás, már csak a téli jelenetek rögzítése marad hátra. Enyedi Ildikó olyan munkák után, mint Az én XX. századom, a Bűvös vadász, a Tamás és Juli, legutóbb 1998-ban forgatott nagyjátékfilmet: az Andorai Péter főszereplésével, magyar-francia koprodukcióban készült Simon Mágus 1999-ben a 30. Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb rendezésért, a legjobb operatőri munkáért és a legjobb férfialakításért járó díjat is. A rendezőnő az utóbbi másfél évtizedben csak tévés produkciókon és dokumentumfilmeken dolgozott. (MTI, ú) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
