Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-11 / 133. szám, csütörtök
I Extrém 2015. június • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI I 'A suiseki már az ókori Kínában is a művészet egyik ágazata volt. A külső megfigyelő számára a lényeg talán a következőképpen foglalható össze. Valahol ráakadunk egy különleges formájú vagy mintázatú kőre. A követ hazavisszük, majd a stílusának megfelelően kiállítjuk. Ez a kiállítás kétféle módon történhet, daizával vagy suibanfial. A daiza lényege, hogy a kőnek egy tálcaszerű apró állványt faragunk. TÁLCA KEMÉNYFÁBÓL Ez többnyire keményfából készül. Kivitelezhető ugyan puhafából is, mondjuk fenyőből, de mivel a faanyagok között ez alacsonyabb minőséget képvisel, a legtöbb suiseki- készítő mellőzni szokta. A keményfáknak egyébként is szebb az erezetük. Itt szintén érdemes kitérni az egyik leggyakoribb keményfára, a bükkre. A bükkfának ritkán van igazán eredeti és látványos struktúrája, ezért a daizakészítésnél sem igen szokott labdába rúgni. Napjainkban már szinte bármilyen egzotikus faanyag beszerezhető internetes rendeléssel, de ha Suiseki - amikor a kő életre kel Vajon kinek jutna eszébe egy darab követ fatálcára helyezve kiállítani? Vagy homokot szórni köré, és egy edénybe helyezni precíz megkomponálás után, órákig tartó munkával. A japánoknak eszükbejutott, a suiseki művészete pedig már Közép- Európában is egyre elterjedtebb. A bonsai árnyékában A suisekivel leginkább a bonsaiokkal kapcsolatos rendezvényeken vagy fórumokon találkozhatunk. Gyakran előfordul, hogy egy bonsaikiállítás kiegészítéseként suisekiket is kiállítanak, vagy hogy egy bonsaiszaklap suisekivel is foglalkozik. Ennek oka főleg az, hogy mindkét tevékenység a távol-keleti kultúrából került hozzánk, és sok bonsai-kedvelő foglalkozik suisekivel is. Az egyik blogon például azt írják, hogy a suiseki kiváló időtöltés lehet a bonsai- nevelőknek a téli hónapokra, amikor a bonsaifákkal viszonylag kevés a munka. th-’i-y-ilSMiit-« „belföldi" köveknek készítünk daizát, talán érdemes az itthon elterjedt fafélékből kiválasztani az alapanyagnak valót. Viszonylag könnyen beszerezhető a cseresznye, a meggy, az akác és a tölgy is. Érdemes alaposan megvizsgálni a nyersanyagot, elsősorban az erezet szempontjából. A túl harsány erezet ugyanis viszaüthet. Ha a suiseki formája és mintázata is harsányabb, érdemes visszafogottabb erezetű faanyagból készíteni a daizát, hogy a két minta ne üsse egymást. Ugyanakkor előfordulnak olyan esetek is, amikor a görcsös erezet és a kő mintázata jól kiegészítik egymást. Erre nincs egzakt recept, a készítő esztétikai Tilos formázni a követ! A suisekiművészet egyik alapszabálya, hogy a követ, amellyel dolgozunk, nem alakítjuk, hanem abban a formájában állítjuk kompozícióba, amilyenben hozzájutunk. Jó esetben ez megegyezik azzal az állapottal, amely a kő eredeti alakja. Viszont a szállításkor vagy a tároláskor a kövek sérülhetnek, és egy láthatóan új sérülés levonhat a suiseki értékéből. Tehát akár a daiza, akár a suiban mellett döntünk, nem nyúlhatunk a kő formájához, nem véshetjük, és nem törhetünk le belőle. Ezért sem ajánlják suisekikészítésre a homokkövet, mert nagyon könnyen formázahtó, és fennállhat a veszélye, hogy a kiállított darabot nem a természet, hanem a suiseki készítője alakította érdekes formájúra. szempontjai döntenek a kompozícióról. A követ a falapra nemcsak egyszerűn ráerősítik, hanem sok esetben bele is faragják. Ez úgy történik, hogy a fadarab felületére ráhelyezik a követ, körberajzolják, majd fűrésszel kifűrészelik a kívánt alakot. Utána vésővel kimélyítik a daizát, hogy a kő egy bizonyos részig belemélyedjen. TÁJAT ÉPÍTÜNK Ugyanez mondható el a suibanokról is, mivel az alkotó kreativitásának itt sem szabhat semmi határt. Ez nem azt jelenti, hogy egy suiban összeállítása egyszerű és könnyű folyamat. Pedig úgy nézhet ki, hiszen semmi más nem történik, csak beszórnak egy zacskó kavicsot egy tálba, majd beleteszik a suisekit, vagyis a követ. Más-más kőformák másmás elrendezést igényelnek, másmilyen alakú edényeket, és akkor még a suisekitartó asztalkákról nem is esett szó! A cikk terjedelme nem engedi meg, hogy ezekre is A suisekialkotások egyébként nem minden esetben formáznak tájat. kitérjünk, de érdemes rákeresni az interneten, mekkora pénzeket képesek egyesek kifizetni az ilyen asztalkákért, vagy egyéb tartozékokért. De térjünk vissza a suibanok- hoz. A suibanedényeket a kő struktúrájától függően megtölthetjük homokszemnagyságú apró, vágy durvább kaviccsal, esetleg lávakőőrle- ménnyel. Ezek is különböző színben kaphatók. A kövek helyett az elrendező a vizet is választhatja, vagyis a suisekit a tálban nem kavics-, hanem víz veszi körül. Ezzel már nemcsak imitáljuk a miniatűr tájat, amelyet az edényben létrehozunk, hanem egy tényleges miniatűr tájat építünk fel, hiszen ugyanaz történik az edényben, mint a természetben, vagyis egy bizonyos meny- nyiségű vízből kiemelkedik egy kőszikla. A suisekialkotások egyébként nem minden esetben formáznak tájat, van, amikor állati vagy emberi alakra enged asszociálni az alkotás. Máskülönben ez az egész suisekiművészet lényege, vagyis hogy a kövek alakzatai beindítják a megfigyelő fantáziáját, így az ember azt „lát bele" a kőbe, amit akar, vagy amit a kreativitása, pillanatnyi hangulata diktál. Pinkhammer Rudolf (A szerző felvételei)
