Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-05 / 128. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 5. Nagyítás 9 Védve - mégis védtelenül? A környezeti ártalom általában nem látványos tömegkatasztrófa, hanem az áldozatait alattomosan szedő, tartós folyamat Elég egyszer átkarolni egy fát? Jozef Kiinda (Somogyi Tibor felvétele Vitatott és sok indulatot kavaró kérdése napjainknak a természet kímélése, ideológiaként, filozófiaként s társadalmi mozgalomként a környezetvédelem. Divatos nevén az enviromenta- lizmus, amely értékei révén igyekszik hatni a közpolitikái gondolkodásra, a hétköznapokban pedig a környezetvédő gondolatra. MIKLÓSI PÉTER A gyakorlati életben mindezt olykor heves politikai szóváltások, máskor rokonszenvek és türelmetlenségek, túlzó törekvések vagy környezetkárosító, nemegyszer büntetendő köny- nyelműségek kavargása jellemzi. Ugyanakkor azt is tapasztalni, hogy az emberek többsége nem rosszindulatból rombolja védett értékeinket, szennyezi fűtől fáig környezetét, hanem természetrajzi és környezetvédelmi „analfabetizmusból”. Ezért június 5-e, a környezetvédelmi világnap jó alkalom arra, hogy ebben a nemcsak a jelent befolyásoló, hanem az élet fenntarthatóságát is meghatározó kérdéskörben eligazodást és eligazítást keressünk. Dr. Jozef Kiinda, az illetékes szaktárca korábbi főosztályvezetője, környezetvédelmi szakértő és szakíró volt a riporter segítségére. Ön a reális zöldek vagy inkább a szigorúbb haragoszöldek táborába tartozónak tartja magát? Nem a radikális, hanem a tárgyilagos enviromentalizmus híve vagyok. Olyan ember, aki kerülve a szélsőségeket alkotni akar; a környezetét jobbnak, szebbnek, értékőrzőnek kívánja látni. Aki nemcsak tudatosítja, hanem másokkal is igyekszik elfogadtatni, hogy az élőlények és az életkörnyezet kölcsönös viszonyának egyensúlyban kell lennie. Hogy az emberiség felelősséggel tartozik és persze függ is az őt körülvevő környezettől, ezért alapvető érdeke és kötelessége a lehető legtöbbet megtenni annak élhetően s használ- hatóan tartásáért. Egyaránt vonatkozik ez a természeti értékek megőrzésére, illetve a fenntartható környezet védelmére és kialakítására. A környezetvédelemben az egyén felelősségére vagy a társadalmi tevékenységre helyeződik nagyobb hangsúly? Mi a különbség a hivatásos környezetvédő és a civil szférában mozgó természetbarát között? Ebben aligha szabadna jelentősebb különbséget tapasztalni. Az enviromentalizmus valamennyi ágazata számára fontos, hogy az emberiség termelési és fogyasztási rendszere fenntartható legyen, illetve azzá váljon. Ezért politikai követeléseket is fölvet, fölvethet. Tömören szólva a környezet- védelem az emberi társadalom által saját ökológiai létfeltételeiben a saját maga okozta károsodások megelőzésére, mérséklésére, szerencsés esetben azok elhárítására irányul. Ennek érdekében - mozgalomként - az olyan megoldásokat és esetleges döntéseket szorgalmazza, amelyek előterében a természetvédelem, a fenntartható fejlődés, a tudatos fogyasztás, a megújuló energiaforrások használatának támogatása és a körültekintő energiahatékonyság növelése áll. A környezetvédő gondolat egyben a felelősségvállalás gondolata is, hiszen az emberiség valamennyi cselekedete összefügg a természettel. Nem kezelhetők hát kü- lön-külön a szociális, a gazdasági megoldások, illetve az ökológia kérdései. Egy Földünk van, annak egyetlen életkörnyezete; és ebben a közegben, a továbbélés reményével, jelenleg több mint hétmilliárd lélek él. A jó levegő, a tiszta víz, az egészséges táplálék létkérdés. Szlovákiában milyen tekintélye van a környezetóvásnak? Magát a világnapot mindenkinek eleve tisztelnie illenék, elvégre rólunk, az emberiségről van szó. Június ötödiké az a nap, amikor 1972-ben Stockholmban elfogadták az életkörnyezet megóvását célzó első, globális vonatkozású elvi nyilatkozatot, bár az akkori Csehszlovákia nem vett részt azon a nemzetközi konferencián. A szóban forgó deklaráció viszont világviszonylatban elindított egy közös megfontolást a környezetvédelem globális gondjairól. Évről évre ezért figyelemre méltó ez a júniusi dátum. Az egész esztendőre szóló üzenete pedig, hogy az életkörnyezet hatékony védelme minden ország közös cselekvési platformja, amelyet a kormányzati büdzsék kialakításától a községi költségvetések megszabásáig minden szinten és mindenkinek szem előtt kell tartania. Ennek dacára Szlovákiában lámpással is ritkán találni a zöldekkel nyíltan szimpatizáló politikust, pedig a zöldek támogatottsága még a rendszerváltáskor 10-14 százalékos volt! Egyrészt működnek a politikai pártok, amelyek választási, esetleg kormányzati szerepkörbe kerülve hivatalos programjában környezetvédelmi célok is szerepelnek. Kérdés, tudatosítják-e, hogy ez pusztán egy kiindulópont, amelyet a lakosság és a minél szélesebb körű közvélemény bevonásával tovább kell/kellene fejleszteni. Sajnos, a gyakorlatban sok a politikus, de jóval kevesebb az államférfi. Másrészt viszont az is igaz, hogy a civil szféra jóvoltából az országban számtalan, a társadalmi aktivizmust és a környezettudatos magatartást forszírozó szervezet működik abban a reményben, hogy egyre több követőre találnak. A hazai élenjáró aktivisták egyike, Juraj Mesík vélekedett úgy egy helyütt, hogy a zöldek egykor két számjegyű támogatottsága azért foszlott szinte semmivé, mert 1989 után nem volt meg bennük az akarat a hatalomszerzésre - őket „csak” a természetvédelme érdekelte... Szlovákiában egyszerűen ilyen irányt vett a politikai és társadalmi fejlődés. Persze, ma is mindenkinek szíve joga olyan pártot támogatni, amelynek világos környezetvédelmi céljai vannak. Ugyanakkor nem árt látni, hogy a környezetvédelem, annak teljességében, nemigen bontható szűk szektoriális területekre. A rendszerváltásban is szerepet vállaló természetvédők soraiban valóban ott voltak a zöldek, de a környezetvédelem lényegesen szerteágazóbb feladatkör, mint a természetvédelem ábécéje. A környezetvédelem tárgykörébe ugyanis különböző részterületekként a hulladékgazdálkodás, a lég- szennyezés, a tájvédelem, a mezőgazdaság, a globális fel- melegedés, a klímaváltozás, az egészségügy mind-mind beletartozik. Egy ökológus is akkor jó gazda, ha az unokái leendő életkömyezetére is gondol. Nem elég átkarolni egy fát, mert szeretem! Miként lehet egyensúlyt teremteni a környezetvédelem és az idegenforgalom fejlesztése közt? Ugyanis Szlovákiának volt már olyan gazdasági minisztere, aki szerint az ökológusoka turizmus sírásói! Természetesen a környezetvédelem meg az idegenforgalom nem zárja ki egymást, hiszen manapság a turizmusnak különböző formái vannak. Újabban például az egyes országok természeti és kulturális örökségét együtt kínáló élményturizmus van fellendülőben. Ennek egyik jól bevált formáját a tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek, geoparkok átgondoltan irányított, környezetvédelmi szempontokból felügyelt látogatása nyújthatja. Hadd említsek csupán egy távoli, ületve egy közeli vonzó példát: Kínában rengetegen keresik fel az utóbbi időben kialakított geoparkok hálózatát; de Magyarországon, a valóban közeli ipolytamóci tájvédelmi körzetben is pusztán május elsején hétezer ember fordult meg! Ezek attraktív és egyben védett idegenforgalmi látványosságok. Annak fényében pedig már napjainkban is jó turisztikai célpontok, hogy a klímaváltozás miatt, mondjuk az Alpokban, ki tudja meddig lehet majd zavartalanul síelni. És akkor egy téli olimpia a Tátrában? Ha ott véletlenül épp hó is lenne? Az irónia nyilvánvaló jussa egy újságírónak. De ténynek tény, hogy élsport csakis ott űzhető, ahol ennek a feltételei is adottak. És hát a Magas-Tát- ra az Alpokkal vagy a Kordille- rákkal szemben, csupán tenyérnyi óriáshegység. Lehetséges egyáltalán harmonikusan együtt élni a természettel, megóvni az ép és egészséges környezetet - a pénz diktátumának, a gátlástalan lobbisták és beruházók szándékainak, a fakitermelő cégek kíméletlenségének világában? Bizonyságképpen csupán egy a hazai gondok közül: 2000-ben Szlovákia összterületének 40-41 százalékát erdők borították, ez az utóbbi kereken tíz esztendőben legalább 50 négyzetkilométerrel csökkent! A környezetvédelem folyamatos figyelmet, állandó gondoskodást igényel. Az erdő- gazdálkodás is. Régebben az ország fakitermelése évente 4-5 millió köbméter volt, ez ugrott meg azután a duplájára, jelenleg azonban ismét csökkenő tendenciát mutat. Az erdő értékes természeti erőforrás, hasznosítható is, de csak a megújulási képességének arányában. Hasonló a helyzet nálunk a termőfölddel. Vétek beépíteni, környezetileg szeny- nyezni, vagy nemtörődöm módon parlagon hagyni a legjobb minőségű termőtalajt kínáló Duna menti földeket, mert ezzel a hazai élelmiszer-termelést veszélyeztetjük. Ha elkótyavetyéljük a kiváló minőségű mezőgazdasági területeket, akkor Mexikó vagy Brazília sorsára juthatunk; ráadásul kérdéses, hogy meddig importálhatjuk a fokhagymát Kínából, a hagymát valahonnan Tasmániából. Mert az szintén környezetvédelmi kérdés, vajon tönkretesszük-e élelmiszer- ipari önellátásunkat! Akkor az irónia csekélyke jele nélkül kérdezem: a jogos aggályok tudatában eléggé „lármásak” a szlovákiai civil szféra szervezetei, vagy talán ők is elhallgattathatók egy tál lencséért? Nem hiszem, hogy egy tál lencséért eladnák magukat. Szlovákiában ezernél is több környezetvédő csoportosulás működik. Különböző területeken különféle terveik és szándékaik vannak. Akadnak közöttük radikálisabbak, másutt a kömyezetjavításra és -felújításra törekszenek, illetve bőven vannak olyan enviromen- talista szervezetek, amelyek „csak” a környezettudatos oktatással foglalkoznak. Egyesek pályázatok révén valósítják meg az elképzeléseiket, mások merő lelkesedésből végzik dolgukat. Én abban sem látok semmiféle kivetnivalót, ha nem létesítenek politikai platformokat, a lényeg az, hogy akti- vizmusuk eredménye pozitív legyen. Szlovákiában melyek a környezetvédelem legégetőbb gondjai? A törvényalkotás esetlegessége és lassúsága, vagy a meglévő törvények betartásának hiányosságai? A környezetvédelmi jogszabályaink jók, az Európai Unió bármely tagállamának törvényeivel összevethetők. Viszont erősen kifogásolható az emberek könnyelműsége az életkörnyezetükkel szemben. Általában mégis azt bírálják, aminek így vagy úgy, de elsődlegesen önmaguk az okozói. Kevesen gondolnak akár csak arra, hogy életkömyezet, hogy természet a szoba levegője is, ám hogy az tiszta-e, abban jelentős felelősségünk van. Ezért figyelmeztet az enviromentológia az élő természet és a környezetkímélőn épített értékek megőrzésére; a pazarló gazdasági-szociális nyerészkedéssel szemben a Föld természetes erőforrásainak megóvására takarékoskodással. Napjainkban már elkerülhetetlen, jó esetben csak fékezhető a klímaváltozás. Milyenek lesznek ennek legjellemzőbb megnyilvánulási formái a Kárpát-medencében? Precíz jóslatokba bocsátkozni nehéz, riogató próféciákba pedig kár. De ami biztos, hogy a változások mértéke a hőmérséklet általános emelkedésének függvényében alakul majd. Ha ez 3,6 Celsius-fok lesz, akkor a mező- és vízgázdálkodás- ban alapvető változásokra tanácsos számítani. Ez az iparra, az időjárási szélsőségek pedig a gazdaság más ágazataira szintén hatással lesznek. Valószínűsíthető, hogy az unokáink vagy az ő gyermekeik már nem a mi nagyapáink hagyományosan ismert négy évszakában fognak élni. Hírmondónak marad hát Vivaldi remek zenedarabja, a Négy évszak. De még védve a védhetőt, az emberiségben miért nincs alázat a természettel, a saját élet környezetével szemben? Évekkel ezelőtt azt írtam valahol, hogy az ember nem érti a természetet, hiszen akkor, a természet részeként, önmagát kellene megértenie. Ám ha képtelenek vagyunk erre, és nem tudjuk megfékezni önmagunkat, hogyan tudnánk - ár- tás helyett - megregulázni a természet uralta világmindenséget?!
