Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-28 / 121. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 28. Vélemény És háttér 7 Idén egymillió bevándorló, menekült érkezik Európába csak a Földközi-tengeren keresztül Kell a menekült? Nem kell, de jön. Pedig nem jókedvéből érkezik, ezt mi is beláthatnánk. Ám az se megoldás, ha minden harmadik világbeli ide költözne, mert akkor Európa is a harmadik világ része lesz - ezt ők láthatnák be. Ám belátás itt nincs, mint ahogy jó megoldás sem. MÓZES SZABOLCS Többhetes hallgatás után Robert Fico kormányfő is kikelt Brüsszel ellen a menekültkérdés rendezése miatt. Első körben az EU 319 menedékkérőt irányítana Szlovákiába, tegnap pedig kiderült, hogy második körben jönne még közel ezer. S ne legyünk naivak: ha beindul az „üzlet”, akkor még nagyon sok forduló lesz. Ezért is teljes mértékben érthető a közép-kelet-európai vezetők berzenkedése az uniós ötlettel szemben. Van egy probléma, amit mi messziről nézünk, akárcsak a moziban. Nem vagyunk okolhatók a kialakulásáért (nem voltunk gyarmattartók, nem exportáltunk demokráciát), nem vagyunk célpont sem (itt messze nem olyan az életszínvonal, mint Nyugaton, még 25 évvel a rendszerváltás után sem). A menekültekkel gyakorlatilag nincsenek tapasztalataink (multietnikus, ám civilizációs szempontból nem „multikulti” régió vagyunk), és van egy komoly szociális és társadalmi problémacsomagunk, a romakérdés, amit nagyon meg kellene oldani, de már évtizedek óta nem megy. És akkor besétál a „moziba” Brüsszel - mert néhány érintett nyugati tagállam ezt szeretné -, és felveti: legyünk szolidárisak, osztozzunk a terheken. Fogadjunk be évi pár ezer, pár tízezer - jó, lehet, hogy később pár százezer - menekültet, akik amúgy nagy ívben elkerülnék Szlovákiát. A történet paradoxona, hogy Brüsszelnek ebben részben igaza is van: ha nincs Schengen, az évi több százezer menedékkérő be sem jut Németországba. így viszont minden harmadik ott köt ki, és ez már Berlinnek sem tetszik annyira. Idén várhatóan több mint egymillió bevándorló, menekült érkezik Európába csak a Földközi-tengeren keresztül. Az olaszok mérgesek, hiszen első körben a többségük náluk köt ki. Pedig senkit sem hívtak. A németek - és a gazdag északi tagállamok - mérgesek, mert aki továbbszökik, az náluk köt ki. Pedig ők sem hívtak senkit. A szlovákok, magyarok, lengyelek szintúgy mérgesek, mivel az unió nekik passzolná át őket - ők meg aztán végképp nem vártak, hívtak senkit sem. Sajnos nem ez az a kommentár, amiből az olvasó megtudhatja a megoldást, ehelyett azt ajánlom, tekintetünket kicsit emeljük feljebb, s a 2015-ös év helyett nézzünk előre - akár egy-két évtizeddel. Afrikában nem állt le a népességrobbanás, több helyen a lakosság száma olyan mértékben fog nőni, hogy a népesség „exportja” nélkül gyakorlatilag összeomlik több térségbeli állam. Vagyis amit most látunk, az valószínűleg csak a felvezetés. Intő jel, amely azt mutatja, ha nem sikerül az optimálishoz leginkább közelítő megoldást találni - ami nem jelent egyet az összes bevándorló befogadásával -, a helyzet tarthatatlanná válik. A megoldáshoz a kulcsot annak felismerése jelentheti, hogy nem minden bevándorló menekült is - csak egy részük menekül egy elnyomó rendszer elől. A többség a jobb életszínvonal miatt érkezik - ami egyébként részben szintén érthető. Ám ugyanúgy érthető, hogy minden országnak joga van meghatározni, hány bevándorlót akar és tud befogadni. A gazdaság teljesítőképessége, a lakosság nagysága együttesen szabja meg, hányán jöhetnek még. Nagy pénz, nagy korrupció (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Három kérdőjel: kik szavazhatnak, mikor, és hogy szól majd a népszavazásra bocsátott kérdés? A nagy londoni kísérlet FELEDY BOTOND II. Erzsébet brit királynő tegnap megnyitotta a választások után felálló új parlament ülését, kezdődhet a munka a kampányban ígért számos érzékeny törvénykezési témában. David Cameron dörzsölheti a kezét. A koalíciós évek után a konzervatív párt szűk, de önálló többséggel rendelkezik a brit alsóházban. Sok belpolitikai ügyet fog napirendre venni, ezek közül Közép-Európa számára továbbra is a brit uniós népszavazás az egyik legérdekesebb. A brit rendszerben a népszavazásról törvényt kell elfogadni, rögzítik a kérdés pontos szövegét, a referendum időpontját és azoknak a körét, akik részt vehetnek rajta. Máris mindhárom témában fellángolt a vita. A kérdés szövegezése nem dőlt még el. Ahogy azt a legutóbbi, bevándorlókkal kapcsolatos magyar nemzeti konzultáció is mutatja, egy-egy megfogalmazás is lehet erősen politikai célzatú, a kommunikáció eszköze, így minden szó, minden formaság számíthat. Cameron feltehetőleg olyanra akarja gyúrni a kérdést, amelyhez majd jól illeszkedhetnek a későbbi kampányszlogenek. A referendum időzítése sem veszélytelen kérdés. Az ígéret szerint 2017-ig bonyolítják le. Két dolog feszíti a konzervatívokat: minél előbb rendezik meg, annál inkább szól majd a szavazás magáról az ügyről, és ha sokáig halogatják, a népszavazás átcsaphat a kormány teljesítményének értékelésébe. Legalábbis a szakértők ettől tartanak. Másrészt Cameron csak akkor kezdheti meg nyugodt szívvel a kampányt, ha „újratárgyalta” a brit uniós tagságot Brüsz- szellel. Ez pedig nagyon időigényes folyamat. Bár hétfőn munkavacsorán fogadta Jean- Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét, érdemi dolgok még nem hangzottak el. Az újratárgyalás eleve olyan precedens, amelyet más uniós tagállamok nem támogatnak ebben a formában, másrészt szentesítéséhez akár mind a másik 27 tagállam hozzájárulására szükség le- het-mindez évekbe telhet. Komoly vita van arról is, hogy kik szavazhatnak. Míg ez a közép-európai országokban ritkábban vetődik fel éles kérdésként, az Egyesült Királyságnak nagyon sok opciója van. Elvileg az önkormányzati választásokon minden uniós tagállamban az ott élő uniós polgárok is szavazhatnak, míg a parlamenti választásokon csak az állampolgárok. Most épp ott tartanak, hogy az uniós munkavállalók nem szavazhatnának, míg a Brit Nemzetközösség tagjai igen, s ez elég távoli földrészek lakóinak adna döntési lehetőséget... E nagy londoni kísérlet arra, hogy Brüsszellel új hangot találjanak és újra legitimizálják az uniós tagságot a saját állampolgáraik szemében, nagyon sok tagállam számára lehet példa. Ha jól sikerül. Ha félrecsúszik, amit korántsem lehet kizárni, akkor az egész uniót veszélyeztetheti a brit miniszterelnök ha- zardírozása. KOMMENTAR Kötelező szlovák zene KOCUR LÁSZLÓ Államra - és itt most pusztán a struktúrára, nem pedig az ideára gondolunk - bizonyos feladatok nagybani hatékonyabb elvégzése végett van szükség. Ez meglehetősen durva, ám lényegretörő leegyszerűsítés. Kell állam, hogy legyenek utak, iskolarendszer, egészségügyi ellátás, hadsereg, rendfenntartás, katasztrófaelhárítás stb. De ahhoz nem kell állam, hogy megmondja, milyen zenét hallgassak. E sorok írója számára mindig irritáló, ha az állam szeretne jobban belefolyni polgárai életébe a szükségesnél. A napokban - szerencsére - elbukott az Egyszerű Emberek javaslata, amely megtiltotta volna a dohányzást olyan autókban, amelyekben 18 évesnél fiatalabbak is utaznak. „Vezetni azért szabad lesz még?” - kommentálta az erről szóló cikket az Új Szó online kiadásában egy olvasónk. A felvetésből az állami túlterjeszkedés miatti frusztráció is kiolvasható. Senki se olyan hülye, hogy egy autót, amelyben csecsemő is utazik, telefüstöljön. Ha meg igen, az állam úgyse tudja ellenőrizni. 2008-ban a Smer-SNS-HZDS-koalíció Rafael Rafaj és Rudolf Púčik javaslatára elfogadta, hogy a zebrán átkelve ne lehessen zenét hallgatni vagy telefonálni. Tegnap a kormány rögzítette, milyen arányban kötelesek a hazai rádióállomások szlovák zenét játszani. A javaslatra még a parlamentnek is rá kell bólintani, így a szám még emelkedhet is, addig is a kereskedelmi állomások jövőre legalább 20,2017-től 25 százalékban, a közszolgálati rádió jövőre harminc, 2017-től 35 százalékban lesz köteles szlovák zenét sugározni. A kvóta maga nem az ördögtől való, Szlovénia 20, Lengyelország 33, Magyarország 35, a liberális Franciaország meg 40 százaléknyi hazai zenét ír elő. Szóval máshol is van ilyen, de minek? Hallgasson mindenki olyan zenét, amüyet akar, és ennek függvényében preferálja azt a rádióállomást, ahol a legtöbb ilyent hallja. Ha ez a nemzeti főadó, akkor azt, ha meg egy kis alternatív rádió, akkor azt. A törvény szigorú, a szlovák zenét nem lehet elmismásolni, azt gondolva, hogy majd éjszaka lezúzzák, amikor úgyis csak a kamionsofőrök, mozdonyvezetők, pékek és éjszakás nővérek hallgatják. A 6 és 24 óra közötti sugárzásra vonatkozik. Szerencsére a Pátria rádiót nem kell temetnünk, nem feltétlenül Hex, Kabát, Gladiátor és Tublatanka fog szólni a hangfalakból. A törvény szerint szlovák zene az, amelynek zeneszerzője, szövegírója, vagy előadója, ha több van, akkor legalább egyikük, szlovák állampolgár, vagy az volt, vagy legalább szlovákiai tartózkodási hellyel rendelkezett. Az MP3 és egyéb audioformátumok elterjedésével, a zenekarok, de főleg a kiadók nagy bánatára a zene elvesztette a hordozó fizikai formátumát. A mai tizenévesek már nem is értik, hogy az Androidban miért a kazetta a hangrögzítő ikonja, jó eséllyel nem is láttak már kazettát. A zene fizikai teste a telefon, mobileszköz, számítógép lett. Szerencsére, mondjuk, amikor ilyen törvényről hallunk. Marek Maďarič törvényének 10-15 éve talán még lett volna, 2015-ben viszont már nem lesz semmilyen gyakorlati haszna. Aki akart, eddig is hallgatott szlovák zenét, aki meg nem, ezután se fog. Hanem rámegy a YouTube-ra, a Soundcloudra, a fülébe dugja a Spotifyt. A honi kultúrát ily botor módon védő politikusok meg a törvényüket dughatják, belátásuk szerinti helyre, így van az, amikor az állam olyan területekre téved, ahol semmi keresnivalója. FIGYELŐ Moldovai orosz propaganda Felfüggesztették a Rosszi- ja-24 orosz televízió sugárzását Moldovában. A moldovai audiovizuális tanács egyebek között A Krím: a hazatérés című dokumentumfilm bemutatását és a moldovai ga- gauz autonóm tartomány vezetője márciusi megválasztásáról szóló tudósítást kifogásolta. A választáson az oroszbarát Irina Vlah győzött már az első fordulóban. Hasonló okokból megbírságolták az orosz műsorokat sugárzó Prime, REN Moldova, RTR- Moldva és TV7 csatornákat is. A moldovai parlamentben folyik a vita a médiatörvény módosításáról, amelynek célja az ország információs térségének megvédése a külföldi propagandától. A cél az orosz hír- és beszélgetős műsorok sugárzásának betiltása, és az orosz propaganda ellensúlyozása. Ä tervezet értelmében a moldovai műsorközlők csak helyi hír- és elemző műsorokat sugározhatnának, ezek 80 százalékát kötelező lenne a hivatalos nyelven, románul. A módosítás ugyanakkor lehetővé tenné az uniós tagállamok, az Egyesült Államok és a határokon átnyúló televíziós sugárzás európai egyezményét ratifikáló országok hír- és elemző műsorainak sugárzását. (MTI)