Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-21 / 115. szám, csütörtök

2 I Zöldségeskert 2015. május • www.ujszo.com KERTÉSUDVARi Zöldellő vetemények, fejlődő palánták Május másik felétől is akad elég tenniva­lónk a kertben, és már meg­örvendeztet bennünket az első termények betakarítása is. A veteményesben, ha szükséges, ritkítanunk kell a sárgarépát, petrezselymet, salátát, céklát. Az ágyások soraiban megjelennek a gyomok is, amelyek elveszik a tenyész­tem letet, fényt, tápanyagot a kultúrnövényeinktől. Ezek eltávolításával egyúttal lazít­suk is termőtalajunkat, így a levegő és a víz bejutásának is nagyobb esélye lesz. A tápanyag-utánpótlásáról se feledkezzünk meg, a fejt­rágyákat a sorok közé szór­hatjuk és bekapálhatjuk. A korai burgonyát, borsót töltögessük fel. A májusi meleg, nedves földben a palánták is gyorsan fejlődésnek indul­nak. A salátát, káposztát, karalábét, zellert ültessük a helyükre. A védett, na­pos termőhelyet szereti a paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán, dinnye, uborka, csemegekukorica. Az időjárás szeszélyessége folytán arra is számítani kell, hogy jöhetnek még hideg éjszakák, ezért az érzékeny palántákat május vége felé ültessük csak ki. Ha sikerült fólia alatt salátát, retket, spenótot nevelnünk, bizony már be is taka­ríthatunk belőle. Az első rebarbaraszárakat is fel­használhatjuk. Az egyéves fűszernövényeket is helyre vethetjük. A tenyészidőszak alatt le­hullott csapadék nem ele­gendő a legtöbb zöldség­növény megfelelő termés­átlagának kialakításához. A zöldségfélék nagy része igen sok vizet használ fel, ezért öntözni kell. Gondol­junk a szinte állandó jelleggel jelenlévő szél szá­rító ha­tására is. Kelesztő vízpótló öntözésre a vetés, illetve pa­lántázás után kerül sor. Ezzel segítjük a fiatal növé­nyek kezdeti fejlődését. Ekkor a növénynek csak kisebb vízadagokra van szüksége. Vízpótló öntözés­sel a talajból elpárolgó vagy a növény által elfogyasztott nedvességet pótoljuk. Erre az öntözésre júniustól van szükség, amikor az őszi-téli tárolt csapadék a zöldségfé­lék számára nem elégséges. A frissítő, kondicionáló öntözés (pár mm főleg éjjeli órákban) hatására a növényállományban megnő a páratartalom, és így a növények kevesebbet párologtatnak. A talajra kerülő víz lehűti a felszínt, és az kevesebbet párologtat majd. A vízzel tápanya­got, növényvé­dő vegysze­reket, mű­trágyákat is kijuttat­hatunk. A késő tavasszal jelentke­ző hajnali fagyok ellen fagy­védő öntö­zéssel tudunk védekezni. Fucsek Margit kertészmérnök A káposztafélék betegsége: gyökérgolyva Ez a súlyos betegség mindenütt előfordulhat, ahol káposztafélét termesztenek. Okozóját gombának tartották, de ma már inkább az állati egysejtűekhez sorolják. A gyökereken különböző alakú daganatok, golyvák keletkeznek. A gyökér károsodik, víz- és tápanyagszállítása nem megfelelő. Hervadnak, sárgulnak vagy lilulnak a levelek, majd a növény elpusztul. A kórokozók ún. pihenő spórák for­májában akár több évig is megőrzik életképes­ségüket, még akkor is, ha nincs gazdanövény. Egy gramm fertőzött talajban több millió spóra található. Hajlamosító tényező lehet, ha sava­nyú a talajunk, vagy magas a talajnedvesség. Feltétlenül csak egészséges növényt szabad elültetnünk. Ne fertőzzük meg talajunkat fertőzött talajrészecskével, t fertőzött komposzttal vagy istálló- S trágyával. Ha mégis fertőzött a tala­junk, arra a területre csak 8-10 év , Jg múlva kerülhet vissza káposztaféle. M Védekezésként 2-3 héttel ültetés előtt mésznitrogént alkalmazhatunk. % Kisebb területeken hőkezeléssel is próbálkozhatunk. A fejes káposzta Valaha a szegények orvo­sának is nevezték. A belőle készült ételekről már az ókorban és a kö­zépkorban is tudták, hogy mennyire egészségesek. A legrégebbi kerti nö­vényeink egyike. Vita­minokban, elsősorban C-vitaminban gazdag. Ásványi anyagokat, vasat, kalciumot, ként, foszfort, káliumot is tartalmaz. Nyersen vagy főzve is egészséges, tápláló. Rost­tartalma jelentős, kedvez a bélflórának is. Alacsony kaló­riatartalma miatt fogyókúrázók­nak is ajánlott a fogyasztása, s fertőtlenítő, anti- biotikus hatású is. pálos, hidegtűrő növény, optimális számára a 13±7 °C. Ha a hőmérsék­let meghaladja a 25°C-t, A káposztát már időszámításunk előtt ismerték és termesztették. TALAJ, VÍZ, HŐ Minden kerti talajon megterem, ahol meg­felelő a tápanyag- és vízellátása. A keresztesvirá- gúak családjába tartozik. Két­éves növény, az első évben káposztafejet, / a második évben maghozó szárat fejleszt. Hosszúnap­fejlődése lelassul, kisebb fejek keletkeznek. Igényes a hőre, a ned­vességre és a légköri páratartalomra. A korai fajták számára a lazább, hamar átmelegedő talajok a megfelelőek. A későbbi fajtáknak a kötöttebb tala­jok is megfelelnek. A közömbös vagy gyen­gén lúgos talajokat kedveli. Szerves trágyát kíván, de tápanyagigényét műtrágya-adagolással is kielégíthetjük. Alap­trágyaként a foszfor- és káliumtartalmú trágya kétharmadát alkalmaz­zuk. A szerves trágyát a gyökeresedés mélységéig, azaz 20-30 cm-re, míg az indító és fejtrágyát a talaj felső rétegébe adjuk. Indító trágyaként nitrogént és káliumot adjunk- ezek gyorsítják a fejlődését, és javítják a minő­ségét. A kései fajtáknál a sok nitrogén okozhatja, hogy a zöldség rosszul tárolha­tóvá válik. Fejtrágyaként csak nitrogént adunk, rövid tenyészidejű fajták­nak egyszer, a hosszabb tenyészidejűeknek 2-3 alkalommal. A fejtrágyát öntözővízzel is kijuttat­hatjuk. A korai szabadföldi fejes káposzta termesztéséhez a palántát legtöbbször földlabda nélkül neveljük, ez a szálas palánta. Körül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom