Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-18 / 112. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 18. Sport 15 BC PRIE1 DZA A komáromi kosarasok a klubtörténet # első bajnoki címét nyerték. Luka Igrutinovics: „Fantasztikus mérkőzés volt, amelyet nagyon jól kezdtünk. Sikerült megvalósítanunk az edző utasításait, amelyeket már két nappal korábban az öltözőben megbeszéltünk. Ezt a győzelmet csapatként értük el: az idény és a rájátszás elejétől fogva együtt voltunk jóban-rosszban. Gratulálok az ellenfélnek a sportszerű és korrekt játékhoz, a saját csapatomnak pedig a győzelemhez. Nem volt olyan pillanat, amikor azt éreztük volna, hogy elúszik a győzelem - ha így álltunk volna hozzá, akkor biztos vagyok benne, hogy nem nyerünk. Hittünk benne, hogy sikerül meglepetést okozunk, s habár az előző mérkőzést elveszítettük, pozitív volt a gondolkodásunk, s bíztunk benne, hogy idegenben is sikerül nyernünk. Ez össze is jött, ez a legfontosabb." „This is title fight” - hirdette a privigyei fanklub transzparense a férfi-kosárlabdaextraliga döntőjének utolsó, hetedik mérkőzése előtt. Félelmetes hangulat, majdnem háromezer hazai néző, mellettük próbált kibontakozni a száznyolcvan komáromi, akiktől a meccs előtt el akarták szedni a dobokat, aztán a dobverőket. Végül ezek maradhattak, de a dudák, kürtök nem. A privigyeieket már a meccs előtt bajnokként ünnepelték, a látványos, fény-show-s bemutatás után klubszínekben pompázó lufik hullottak a játéktérre. A lufikon ment el? Talán merészség kijelenteni, de lehet, hogy ezeken a lufikon ment el a privigyeiek negyedik szlovák bajnoki címe. A meccs előtti utolsó hat percet ugyanis a komáromiak bemelegítéssel, kosárra dobálgatással tölthették, a hazaiak meg esedenül pakolász- ták ki a több száz lufit a pályáról a reklámtáblák mögé. A bajnokság mindent eldöntő mérkőzése előtt így a hazaiak a saját ünneplésük áldozataként estek ki a koncentrációból és a ritmusból. A komáromiak pedig álomszerűén kezdték a meccset. Megállíthatatlan Bannister Miután szerdán Komáromban a privigyeiek győztek, kevesen hitték, hogy a piros-fehérek innen is fel fognak állni, és a nagy rivális otthonában tudják kiharcolni a bajnoki címet. A jó kezdés kulcsfontosságú volt: a gyors komáromi pontok még azelőtt BC Prievidza-MBK Rieker Com Therm Komárno 68:78 (16:30, 18:15, 18:12, 16:21) A sorozat végeredménye: 3:4, a komáromiak a bajnokok. A vendégek összeállítása: Bannister 25, Igrutinovics 20, Alawoya 11, S. Jankovic 6, Bilic 4 (Hulada 6, Kratochvíl 5, Maslik 1). A keret tagjai még: Kozlík, Stojanov, Slezák, Jurčina, Marchyn, Vezetőedző: Miljan Csurovics. lehűtötték a közönséget, hogy igazán rákapcsolhatott volna. A vendégek kiválóan védekeztek a kosár alatt, rendre megszerezték a lepattanókat, ellopták az ellenféltől a labdát. TJ Bannister pedig megállíthatatlan formában játszott, az első húsz komáromi pontból 13-at ő szerzett. Az első negyed végén 30:16 volt az állás a komáromiak javára - ezt senki nem várta. Csökken a különbség A második negyed elején azonban öt és fél perc alatt csak egy kosarat dobtak Miljan Csurovics védencei, a privigyeiek pedig lassacskán faragták le a hátrányukat. Feljöttek 27:33- ra, de innen gyorsan 27:39 lett, köszönhetően az ezúttal is parádésanjátszó Igrutinovics kosarainak is. A második negyed végén tizenegy ponttal, 45:34-re vezettek a vendégek, de a meccsnek még nem volt vége. Jött egy újabb komáromi hullámvölgy, a hárompontos kísérletek kimaradtak, a privigyeiek kezdtek vérszemet kapni. Klaric vehemens kézmozdulatokkal biztatta a közönséget, és most Bannistereket érezhetően meghatotta, hogy ennyi drukker várt rájuk Éjszakai ünneplés Komáromban OROSKY TAAAAS Őszinte szeretettel, tisztelet- teljesen fogadta szombat éjjel a komáromi sportcsarnok előtt összegyűlt mintegy 250 tagú ünneplő tömeg a férfiextraliga újdonsült bajnokait. Az egyik közösségi oldalon szombat reggel meghirdetett szurkolói akció kezdetekor, éjfélkor nagyjából hetven drukker ácsorgott a komáromi Sport utcában. Kisvártatva megérkeztek a csapatot Privigyére is elkísérő fanok, s a hangulat egyből ünnepibbé vált. „Figyeljetek, mindenei figyeljen. Amikor majd szállnak ki a fiúk a buszból, mindent nele kell adnunk, amíg az utolsó cosaras is ki nem száll” - vázolta a teendőket a piros-fehérek vezérszurkolója a várakozás perceiben. Amikor azonban éjjel egy óra előtt nem sokkal begördült az utcába a komáromi csapat első autója, nem kellett biztatni a tömeget, az összes rigmust tele torokból skandálta mindenki. Zúgott az „Egy, kettő, három - hajrá, Komárom”, melyet az alkalomhoz illően a „Négy, öt, hat - bajnokcsapat” újabb kétsoros egészített ki. Időbe telt, míg a pezsgővel áztatott autó sofőrjének kilétére fényt derül, annál nagyobb volt az ujjongás, amikor Paulík József menedzser szállt ki belőle. „Hugo, Hugo, Hugo” - zengett a kórus a komáromi kosárlabda örökös mindenesének. Közben megérkezett a mikrobusz is a játékosokkal. Luka Igrutinovics rögtön a jármű tetején termett, ott lengette a szurkolói zászlót, amelyet PJ Alawoyának, Sasa Jankovicnak és TJ Bannistemek is átadott. A bajnoki serleget Sinisa Bilic mutatta meg elsőként a folyamatosan tapsoló és skandáló drukkereknek, akik ezután a szerb vezetőedzőt, Miljan Csurovicsot kezdték éltetni. A szimpatikusán visszafogott kosarasokra megszámlálhatatlan fényképezkedés, aláírásosztás és pacsizás várt még a bő fél óráig tartó ünneplés során. „Ennyi ember ilyen későn, ez parádés, erre nem számítottunk” - jegyezte meg Ján Kratochvíl csapatkapitány, útban a közeli hotel étterme felé, ahol társaival tovább folytatták a bulizást. először tényleg zúgott a csarnok. A harmadik negyed végére a privigyeiek feljöttek öt pontra (52:57), vágni lehetett a feszültséget a csarnokban. Mindennel megküzdöttek A negyedik negyedben szinte alig született akciókosár. Klaric biztos kézzel lőtte a büntetőket, Bilic két próbálkozása azonban kimaradt, és már csak két pont kellett volna a hazaiaknak az egyenlítéshez (60:62). Bannister viszont ismét jókor villant (az előző két játékrészben több akciójából sem született pont, de ez nem törte le az önbizalmát), s amikor 62:69-nél időt kért a privigyeieket irányító Krunoslav Krajnovic, a hangszórókból zengő „Nonstop”-ot már csak a komáromi tábor ordította: „És bármi jön, azzal meg akarok küzdeni!” így nyerték meg a komáromiak ezt a bajnoki címet. Bármi jött - pénzhiány, sérülések, rövid kispad, fájdalmas hazai vereség -, azzal megküzdöttek. Nem játszottak műidig jól, nem voltak sebezhetetlenek, de soha nem adták fel, a bajnokság legfontosabb meccsét pedig idegenben 78:68-ra megnyerték. Sportszerű gesztus A kőkemény Krunoslav Krajnovic a könnyeit törölgette, a hazai drukkerek hitetlenkedve csóválták a fejüket. Aztán megtapsolták az ellenfél játékosait - lám, létezik még sportszerűség. Egy privigyei mezes fiú zokogva gratulált Igrutinovicsnak, de aztán már nem metszette egymást a győztesek és a vesztesek univerzuma. Míg Krajnovic a vereség okairól elmélkedett („Talán fékeznem kellett volna a meccs előtti eufóriád’), a komáromiaknak már nem kellett visszafogniuk az örömüket: TJ Bannister és PJ Alawoya „hallás után” énekelte a „Mindenki itt van, mindenki tapsol” -t, Bilic a hálót nyiszálta le a kosárról, Jankovic horvát mezben grasszált mosolyogva, Csurovicsot a levegőbe dobálták, Paulík József pedig a háttérben, szerényen mosolyogva fogadta a gratulációkat. A munka beérett, a komáromi kosárlabdacsapat felért a csúcsra. Bőd Titanilla Sasa Jankovic: „Hogy meddig fogunk ünnepelni? Nem tudom, de ha három napig nem mennék haza, ne féltsenek, megjövök a negyedik napon!" Sinisa Bilic: „Ez volt a szezon utolsó meccse, tudtuk, hogy nincs mit vesztenünk. Mindent vagy semmit - és végül sikerült! Nagyon boldogok vagyunk. Komárom korábban mindig második volt, most nagyon szerettük volna már otthon eldönteni a sorozatot. Nem jött össze, de megmutattuk, milyen a csapatszellem. Győzni tudtunk itt Privigyén, egy nagyon erős ellenfél ellen. A döntősorozat előtt mindenki azt hitte, hogy a privigyeiek fognak nyerni. Aztán 3:l-re vezettünk, és mindenki azt gondolta, mi fogunk győzni. De a Prievidza kiegyenlített, és otthon játszhatta az utolsó mécsesét. Megint mindenki azt hitte, hogy a privigyeiek fognak nyerni. De ez a kosárlabda varázsa, hogy vannak benne meglepetések. Ez a legjobb sport!" íl o Ezek a fiúk sosem adják fel! „Kicsit még mindig sokkolva vagyok, de tudom, hogy azért nyerhettünk, mert megérdemeltük. A hazai, nagyon fájó vereség után összekaptuk magunkat, és ilyen környezetben is győzni tudtunk. Ahogy már többször ebben a szezonban, most is megmutattuk, micsoda tartása van a csapatnak. Ezek nagyszerű srácok, kiváló a kémia a csapatban. Az elvesztett hazai meccs után többféleképpen igyekeztem motiválni a játékosokat, nem is mindegyik metódus való az újságba... De az a lényeg, hogy felpörgettük magunkat, és megnyertük ezt a fontos mérkőzést. TJ Bannister egész szezonban nagyszerűen játszik. Talán elfogult vagyok, de szerintem ő a bajnokság legjobb kosarasa. Csak mi tudjuk, milyen egészségi gondjai voltak, csak mi tudjuk, mi mindenen ment keresztül, hogy végül a húzóemberünk lehessen. Amikor a privigyeiek feljöttek ránk, az edző csak egyet tehet, biztatja a csapatát, hogy ne adja fel. Nekem nem nagyon kellett ezt hangsúlyoznom, ezek a fiúk sosem adják fel! Voltak meccsek, amelyek nem sikerültek, de a legfontosabb pillanatokban mindig képesek voltak nyerni. Nem sokan hitték, hogy idegenben ki tudjuk harcolni a bajnoki címet, de megcsináltuk" - mondta lapunknak Miljan Csurovics vezetőedző, (bt) T3 Bannister: „Nagyszerűen érzem magam. Nagyon jól felkészültünk a meccsre, az edzőnk remekül motivált minket, jó volt a taktika. Egész szezonban a tartás szót ragozzuk, és pontosan ezt jelenti, ha egy csapatnak van tartása: kikaptunk a saját druk- kereink előtt, de eljöttünk Privigyére, és győzni tudtunk! Mélyen hiszek Istenben, és már egy nappal a meccs előtt úgy éreztem, hogy Isten győzelemre fog minket vezetni. Tőle kaptuk az erőt, hogy győzni tudjunk." (bt)
