Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-18 / 112. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 18. Kultúra 7 Szalay Zoltán regénye, Vida Gergely verskötete és Tóth László meseregénye mellett tette le a voksát a SZMÍT választmánya Hármas könyves díjátadó Diószegen A díjazottak - Tóth László, Vida Gergely és Szalay Zoltán - fiatalon elhunyt kollégájuk, Tálamon Alfonz bronzszobra mellett (A szerző felvétele) A Tálamon Alfonzról el­nevezett díjat 2006 óta minden évben a fiatalon elhunyt író szülőhelyén, Diószegen adják át az előző év legfigyelemre­méltóbb prózai alkotásá­ért. 2012 óta a legjobb lí­rikust illető Forbáth Im- re-díjat, valamint a leg­jobb gyermekirodalmi műnek járó Sinkó Tibor- díjat is itt adják át. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának választ­mánya idén Szalay Zol­tán, Vida Gergely és Tóth László egy-egy kötete mellett tette le a voksát. JUHÁSZ KATALIN A legtöbb összevonással el­lentétben ez a változtatás remek ötletnek bizonyult. A hármas díjkiosztó ugyanis egyszerre emel az érdeklődés középpont­jába három szépirodalmi mű­fajt, az ünnepségen előadott szövegekből pedig komplett kis irodalmi est kerekedik. Idén ezért Benkő Géza színművészt illeti dicséret, aki ügyesen vá­lasztott részleteket a díjazott kö­tetekből, előadásával pedig érezhetően sikerült felkeltenie a figyelmet a művek iránt. A pró­zai részeket Buják Andor (szaxo­fon) és Bohus Zoltán (zongora) duója gazdagította finom, film­zenéket idéző, egyszerre aláfes­tő jellegű és önálló muzsikaként is kellemes hatású kompozíci­ókkal. Ők ketten egyébként évek óta állandó közreműködői a dió­szegi díjátadónak, valamiféle megnyugtató folyamatosság ér­zetét keltve a résztvevőkben. Az ünnepség forgatókönyvének ÖSSZEFOGLALÓ Cannes. A 68. cannes-i film- fesztivál első igazi revelációja- ként értékelte hétvégén a nem­zetközi sajtó Nemes Jeles László Saul fia című alkotását, amelyet pénteken mutattak be a hivata­los versenyprogramban. A Variety című filmes szaklap szerint a Saul fia olyan nyo­masztóan és kompromisszum­mentesen mutatja be a holoka- usztot, ahogyan azt még soha senki nem tette meg, jóllehet a témát már számos alkalommal feldolgozták a filmművészet­ben. Justin Chang kritikus sze­rint az alkotás a narráció meg­szüntetésének és az érzékelte­tésnek a mesteri gyakorlata. A France Info francia hírrá­dió, a Le Journal du Dimanche, a Télérama és a Paris Match című francia lapok is arra hívták fel a figyelmet, hogy miközben a film a koncentrációs tábor legnehezebben elképzelhető helyszínein, a gázkamrákban és a krematóriumokban játszódik, a rendező elkerüli a „kukkolás” csapdáját, nem rekonstruálja másik állandó eleme Tálamon Alfonz szobrának megkoszorú­zása. És az is hagyománnyá vált az évek során, hogy a díjazottak egy fotó erejéig helyet foglalnak a pádon kollégájuk bronzszobra mellett, mintegy bevonva a tra­gikus körülmények között el­hunyt írót a történésekbe. Ezúttal Szalay Zoltán, Vida Gergely és Tóth László tett így, mindannyian második alka­lommal. (Tóth László korábban Forbáth-díjat vehetett át, idén pedig ő kapta a Sinkó Tibor-dí- jat). Szalay Zoltán a Drága ven- delinek című regényért kapott Talamon-díjat. Csanda Gábor kritikus így méltatta a művet: , A jelek szerint azoknak a köny­veknek a sorát gyarapítja, ame­lyeket mind az irodalommal hi­vatásosan foglalkozó közönség, mind az átlagolvasó szíves­örömest és elismeréssel fogad. Ráadásul a mű nagyon szeren­csésen ötvözi a művészileg hite­lest a fogyasztóilag sikeressel, sőt, a kettőt nem is olyan egyszerű benne különválaszta­ni. Prózatechnikailag bonyo­lultságában is bravúros megol­dás, hogy az eseményeket egy magát krónikásnak nevező és pártatlannak feltüntető elbe­szélő mondja el, miközben ter­mészetesen nem pusztán elbe­szélője a történéseknek, de nem is simán kutató rekonstruálója. /.../ Összetetté az teszi ezt a bravúrt, hogy maga a krónikás is hangsúlyozottan teremtett alak, szereplője a könyvnek, így fordulhat elő, hogy a krónikást mint narrátort egy fölérendelt, másik narrátor láttatja, beszéli el, vezeti vagy vezeti meg.” Vida Gergely személyében egy másik duplázó díjazott lé­pett a színpadra átvenni az el­ismerést Hodossy Gyulától, a Szlovákiai Magyar írók Társa­obszcén és részletes módon a helyszíneket, hanem végig e- gyetlen fogoly szemszögéből láttatja a dolgokat, az ő gesztu­sait és tekintetét követi a kame­ra. A Paris Match szerint „meg­lepő, sőt megdöbbentő lenne, ságának elnökétől, Demóverzió című verskötetéért. Az a meg­tiszteltetés ért, hogy a Forbáth- díjat érő műről én oszthattam meg gondolataimat a közön­séggel. A szerző olyan gyer­mekkori élményeket, képeket, tapasztalatokat, elfojtásokat fed fel a tematikusnak tekinthe­tő kötetben, amelyek valamiért a mai napig hatással vannak rá. De ne egy gyermekszemmel lát­tatott világot képzeljünk el, ne is egy nosztalgikus visszatekin­tést a romlatlan, tiszta létre, sokkal inkább valamiféle to­vábbgondolt múltat. Olyan ez, mint amikor a fényképész nem csak rögzít, hanem később kü­lönböző utómunkálatokat is végez a fotón. Itt nem a szem exponál, hanem az emlékezet. ha a Saul fia díj nélkül távozna Cannes-ból”, a Le Nouvel Ob- servateur című lap pedig a fő­szereplő Röhrig Gézának adná a legjobb alakítás díját. A Libération és a Le Figaro című lap is úgy vélte, hogy az És a vékony filmrétegen megta­padnak az ujjlenyomatok, szé­pen, jól kivehetően. Vida Ger­gely rendkívüli szuggesztivitás- sal hívja elő a továbbgondolt va­lóság részleteit. A Simkó Tibor-díj egészen új keletű, tavalyelőtt alapította az írószervezet azzal a céllal, hogy méltó rangra emelje a szakmai szempontból meglehetősen mostoha helyzetben levő hazai magyar gyermekirodaimat. Az elismerést kétévente osztják ki, először Z. Németh István költő és író vehette át, idén pedig ő méltatta a friss díjazott, Tóth László meseregényét, A boszor­kány porszívóját. Feladata egy­szerre tűnt könnyűnek és ne­héznek, mivel már gyermekko­ra óta olvassa Tóth László verse­ismereüen Nemes Jeles László úgy robbant be első filmjével a cannes-i fesztiválon, ahogy 2006-ban Jonathan Littel a Goncourt-díjat nyert Jóakara- túak című regényével. A Libér­ation szerint ugyanakkor az it és meséit, fiatal felnőttként pedig alaposan beleásta magát a gyermekirodalom történeté­be. Beszédében érezhető volt a személyes kötődés, amely a fel­nőtt elemző alaposságával pá­rosult, de benne volt a szülő és a kolléga attitűdje is - előbbi bi­zonyítéka, hogy Z. Németh is szerepeltette már saját lányait meseregényben, utóbbi pedig oly módon, hogy a méltatásba időnként Tóth László mesere­gényének jellegzetes fordulata­it is belopta. Az estet kellemes meglepe­tésként két kisfiún zárta az idei díjazottakról, valamint Dió­szegről. Mindkettőt a város pol­gármestere, Szabó Antal rakta össze képkockákból, életrajzi adatokból és mozgóképekből. „ambiciózus és virtuóz” alkotás, amely „remegő bénultsággal” köti le a nézőt az egész vetítés alatt, elveit és célját illetően is kérdéseket vet fel. A Saulra koncentráló nézőpont Dider Péron kritikus szerint egy video­játék mozgására emlékeztet. A módszerrel a rendező elkerüli az áldozatok arcának és tekinte­tének filmezését, s ezzel az ér­zelgősséget is, ugyanakkor ki­zárja a tanúságtétel dimenzió­ját. A Le Figaro szerint a kocká­zatos témaválasztású filmet so­kan fogják majd mindenféle rosszal vádolni, noha „a rende­ző nem lépi át a jó ízlés határát, és megáll a borzalom ajtajában. /.../ A kérdés mégis felmerül, hogy hova akar eljutni.” A bemutató után az egyik leg­jelentősebb amerikai forgalma­zó, a Sony Pictures Classics megvette a Saul fia című filmjé­nek észak-amerikai forgalma­zásijogait. A cannes-i hangulat alapján úgy tánik, az amerikai­ak díjesélyesnek érzik az alko­tást a jövő évi Oscar-gálán, és ezt kívánják előkészíteni a film megvásárlásával. (MTI, k) 1945: a béke éve? Pozsony. 1945: a béke éve? címmel a pozsonyi magyarok és németek ki­lakoltatása kezdetének 70. évfordulójára emléke­zik a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma szer­dán, 17.00-kor kezdődő hagyományos rendezvé­nye, a Múzeumi Szalon keretében. A múzeum po­zsonyi székházában, a Brämer-kúriában (Žižka utca 18.) Miklósi Péter Popély Árpád törté­nésszel, egyetemi oktató­val, valamint Ploczek Er­zsébettel, az események tanújával beszélget, (k) Májusi téma: a gyerekirodalom Pozsony. Hol volt, hol nem volt címmel megje­lent az Irodalmi Szemle májusi száma, benne ma­gyar és világirodalmi szerzők gyermekirodalmi szövegeivel. A lapszámot csütörtökön 19.00-kor mutatják be a szerkesztők a Café Nappaliban (Véd- cölöp út 54.). Közre­működik: Vig Balázs me­seíró, A rettegő fogorvos, a Három bajusz gazdát ke­res és a Puszirablók című nagy sikerű kötetek szer­zője. (k) 2015 európai múzeumá­nak választották az amsz­terdami intézményt Győzött a Rijksmuseum Amszterdam/Glasgow. Az amszterdami Rijks- museumot választották a 2015-ös év európai múze­umának. Az Európai Mú­zeumi Fórum (EMF) zsűrije az újonnan nyitott vagy alaposan átalakított múzeumoknak ítéli oda az elismerést. A zsűri szerint a Rijksmuseum átalakítása rendkívül jól sikerült. Az indoklás kiemeli az eredeti freskók „lélegzetelállító” restaurálását, a világhírű festmények elegáns elhe­lyezését, az új ázsiai mű­vészeti pavilont és az új kö­zépkor-galériát. Az 1885- ben épült amszterdami múzeum 2013 áprilisában nyüt meg új ra tíz évig tartó renoválás után. A Rijks­museum főleg régi holland mesterek műveiről ismert, leghíresebb képe Remb­randt Éjjeli őijárata. (MTI) A Paris Match azt írja: megdöbbentő lenne, ha Nemes Jeles László rendezése díj nélkül maradna a filmfesztiválon A sajtó szerint a Saul fia Cannes első igazi revelációja Clara Royer, a forgatókönyv társszerzője, Nemes Jeles László rendező, Erdély Mátyás operatőr és Röhrig Géza, a Saul fia főszereplője a film cannes-i bemutatója előtt (TASR/AP-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom