Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-14 / 109. szám, csütörtök
o M C/} 2015. május 14., csütörtök, 8. évfolyam, 19. szám Amit látni kell Tunéziában Jövő csütörtökön Egy belga turista kiakadt azon, ahogy lehúzzák Velencében, ezért bejelentést tett az EU-nál a turistákat érő árdiszkrimináció miatt (Képarchívum) Durván lehúzzák a turistákat Velencében belga turista végképp kiakadt azon, ahogy lehúzzák Velencében, ezért bejelentést tett az EU-nál a turistákat érő árdiszkrimináció miatt, írja a La Stampa. Két családnak ugyanis a Dózse- palotát megnézni, vízibuszozni, kétszer vécére menni és internethez jutni önmagában 136 euróba kerül, míg egy helyi családnak csak 12 euróba. Az internet és a Dózse-palota a helyieknek ingyenes, a külföldieknek egy napra/egyszeri látogatásra 5 és 18 euró fejenként. A vízibuszozás a helyieknek 1,3 euró, a külföldieknek 7. De még a vécék is olcsóbbak a velenceieknek: nekik csak 25 eurócentbe kerül, míg egy külföldit még ott is lerántanak másfél euróval. „Képzeljük el, ha Párizs, London vagy Róma próbálkozna hasonlóval” - áll a panaszban. Az EU most elkezdte kivizsgálni a helyzetet. Fiorin Franco, a velencei közlekedési vállalat egyik vezetője azzal próbált védekezni, hogy nem a külföldiek és a helyiek közt diszkriminálnak, hanem az alkalmi és rendszeres utasok közt. A lap ehhez mondjuk azért hozzátette, hogy az érvelésen lesz mit finomítani, mert a rendszeres utazáshoz szükséges kártya 10 euróba kerül a velenceieknek, 20 euróba környékbelieknek, míg 50 euróba a külföldieknek. Silvio Testa, egy helyi konzervatív csoport alapítója más érvelést talált ki a külföldiek lehúzására. Ügy véli, a turisták cunamiként özönlik el Velencét, a számuk 22-25 millió évente, de szerinte elérheti a 30 milliót is. Ügy érzi, hogy külföldieknek szóló minden lehetséges dupla árazás csak a kisebbik rossz, egyfajta „törődés látszatát” kínálja az 59 ezer lakosnak Velencében. „Ami azonban Disneylandé vált” - méltatlankodott Testa. (MTI) Berlint soha nem lehet megunni A német főváros sűrű történelme, multikulti légköre, lazasága és minden sarkon szembeötlő kulturális gazdagsága olyan semmihez sem fogható elegyet alkot, amit egyszer mindenkinek látnia kell. Folyamatos múlt, folyamatos jelen - és közben a fal leomlása óta felnőtt egy generáció. A megosztottság emlékeit lassan, de biztosan vonja homályba a feledés, olyan legendás helyek, mint a Tacheles vagy az East Side Gallery darabjai ingatlanügyletek nyomán tűnnek el vagy értelmeződnek újra. A kreatív pezsgés és a szuperélhető hétköznapok - és hétvégék — azonban maradnak, így a turizmusnak akad bőven opciója a következő 25 évre is, ha a Checkpoint Charlie-nál osztogatott emlékpecsétek, és a Brandenburgi kapunál szovjet katonai egyenruhában pózoló utcai mutatványosok ideje lejár majd. Péntek: Tévétorony - Az Alexanderplatz vagy az Unter den Linden szuvenírboltjainak felfedezése előtt (ahol az ampelmannos hűtőmágnesek mellett egyelőre még kaphatók hitelesített, vagy éppen hamis, műanyag tasakos kis faldarabok) semmiképp ne hagyja ki az ikonikus építményt. A körbeforduló étteremmel, 368 méteres magasságával és űrkorszakbeli vasbeton struktúrájával egykor az NDK felülmúlhatadanságát hirdető városszimbólum persze akkor is megadja majd az alaphangulatot, ha csak messziről nézi. De a karakteres hatvanas évekbeli belső tér és a csodás kilátás után odafentről valójában szem nem marad szárazon, hát ha még az étterembe is beül egy legalább félórás körre! Ennyi idő kell ugyanis, hogy az asztala egyszer körbeérjen a torony tengelye körül. Ha nem foglalt előre, a rend és a maximális létszámmal összefüggő biztonsági előírások miatt türelmesen meg kell várni, hogy a személyzet kijelölje a helyét. Jó időben általában a toronyba való belépésre is hosszú Berlint látni kell Az Alexanderplatz vagy az Unter den Linden szuvenírboltjainak felfedezése előtt semmiképp ne hagyja ki az ikonikus építményt. sorok várakoznak, érdemes előre tájékozódni a látogatás rendjéről és a különféle sorbanállás nélküli VIP, és nem VIP lehetőségekről. Szombat: DDR Múzeum és Berlini Fal Emlékhely - További elmélyedés ajánlott a város és a két Németország múltjában még akkor is, ha valaki nem különösebben nagy történelemrajongó. A DDR (azaz NDK) Múzeum az NDK-s mindennapokat mutatja be trabiszimulátorral, levehető ajtós turmixgéppel és lakásenteriőrökkel, de a rengeteg szórakoztató interaktív elem között a diktatúra árnyoldalainak részletezéséről sem feledkeztek meg. A Berlini Fal Emlékhely és Dokumentációs Központ ma azon a helyen áll a Bernauer Strafién, amely a legszívszorítóbb szökési kísérleteknek lehetett tanúja előbb a fal építésekor, majd végig a megosztottság ideje alatt. A 90- es években mementóul meghagyták itt a határvédelmi rendszer, azaz a halálsáv egy 70 méteres szakaszát, amelyre a központ saját kilátójából vethetünk pillantást. Odabent a múzeumban pedig részletesen is tájékozódhatunk a történtekről és a közelben lévő szellemállomásokról. Vasárnap: Prenzlauer Berg - Nem kell, hogy teljesen ránk nehezedjen a történelem sötét pillanatainak hangulata - szerencsére Berlinben ezt sok minden feledteti. Vasárnapi korzózáshoz és kirakatnézegetéshez ideális lehet a multikulti Prenzlauer Berg városrész éttermeinek kaval- kádja, köztük a Prater Gartennel, Berlin legrégebbi sörkertjével. A Kastanienalle, az Oderberger Strasse és az Eberswalder Strasse egyaránt híresek alternatív divat és designer-boltjaikról. Mivel a vasár(Képarchívum) napi nyitva tartás nem a város erőssége, érdemes előre tájékozódni - a menő kávézókért azonban bármikor érdemes idelátogatni. A közeli sörgyárból átalakított Kulturbreuerei egészen biztosan ajánl programot vasárnap is. Ha mindez még mindig nem elég, vagy jóval prózaibb szórakozást keresünk, megnézhetjük az innen szintén elérhető távolságra eső Mauerparkban a bolhapiacok bolhapiacát, és választhatunk ebédnek egy currywurstot, vagy egy 40 éve Nyugat-Berlinben feltalált, autentikus dönert. (travelo)
