Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)

2015-05-04 / 101. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁJUS 4. Kultúra 7 Korpás Éva gyerekeknek válogatott népdalokat a dél-szlovákiai tájegységek kincsestárából A Charlie Hebdo munkatársa belefáradt Középpontban az aprónép A magyar népzene, az énekelt versek és a világ­zene műfajában is ottho­nosan mozgó komáromi Korpás Éva azon kevesek egyike, akiket Magyaror­szágon is számon tart a szakma és szeret a közön­ség. Új albuma a Fonó Bu­dai Zeneház gondozásá­ban jelent meg, ami már önmagában is a minőség egyfajta garanciája. JUHÁSZ KATALIN A pozsonyi sétatéren nem éppen népzenére utaló lemez­eim, ezért a biztonság kedvéért ott az alcím: népzene gyere­keknek. A szép, ízléses borítón ott a piros villamos, a pozsonyi vár és a dóm, a címadó dal pedig a jókai polgári tánczenéket tar­talmazó blokkban található, népi hangszeres kísérettel. Ezt a nyolc percet leszámítva csupa autentikus népi muzsika szere­pel a lemezen, népi gyerekjáté­kokkal, mondókákkal és két népmesével kiegészítve. Vala­mennyi dél-szlovákiai tájegység képviselteti magát, mintha is­meretterjesztő gyűjteménynek szánták volna a lemezt az alko­tók, felmutatva az anyaországi közönségnek a mi kincseinket. Részben annak is szánhatták ezt a csaknem egyórás összeállí­tást, emiatt kaphatta a „ráutaló” címet. Sokszor tesztelt, kipróbált anyagról van szó, Korpás Éva és zenész társai keresztül-kasul turnézták már vele széles e vidé­ket, figyelve a kicsik reakcióit. A felvétel három évvel ezelőtt ké­szült, a megjelenés mostanáig váratott magára. „Ennyi idő el­teltével sikerült mégis előhúzni a fiókunkból, leporoltuk, meg­édesgettük, és végül Barna Kriszta és Bíró Zoli segítségével külsejét mesésre varázsoltuk” ­úja a belső borítón az énekesnő, hozzátéve, hogy azoknak a gye­rekeknek ajánlja a lemezt, akik szeretnek játszani, táncolni, énekelni, és persze azoknak is, akik nem - hátha ők is kedvet kapnak. „No és a felnőtteknek, akik belecseppenve a gyerekek világába szeretnék elfelejtem mindennapi gondjaikat, és gyer­mekeikkel karöltve felhőtlenül jól tudják magukat érezni”. Hát igen, így teljes abefogadókköre. Es még csak nem is költői túlzás, hogy ez az összeállítás minden­kit megbabonáz (hat). Kezdjük ott, hogy a népda­loknak igenis, van mondaniva­lójuk a modern ember számára. A népzene egy nép közös lelkü- letének alaposan kiérlelt esz- szenciája, életének egy olyan rétege, amely valamilyen mér­tékben mindnyájunkban ott la­kik, ha rudunk róla, ha nem. Például figyeljük meg, hogyan reagálnak rá a 3-4 éves gyere­kek. Naná, hogy azonnal táncra perdülnek. Nekik és idősebb társaiknak készült ez a lemez. És mivel nem születtek népda­lok külön a gyerekek számára, Korpás Éva úgy válogatott a ha­talmas kincsestárból, hogy a szövegek ne legyenek túlságo­san pikánsak, kétértelműek. A hangszerelés rendkívül kreatív, a megszólalás hibátlan. Bár nem egy szűkebb tájegység anyagáról van szó, klasszikus vonószenéket válogattak össze elég széles merítéssel, nyilván, hogy minél izgalmasabb legyen az album felépítése, és még a népies műdalok is beleférjenek a koncepcióba. A muzsika a Rév zenekar érdeme (Lakatos Ró­bert és Takács Ádám hegedű, Hanusz Zoltán brácsa, Lelkes Tibor bőgő és harmonika, Kuti Sándor cimbalom, Oláh Attila ütőhangszerek). A lemez íve egyszerre elemi erejű és finom, hallani, hogy elképesztően sok munka van mögötte. Ilyen ízű és intenzitású megszólalást nem lehet sebtében kikerekíte­ni, viszont a lemezen nyoma sincs a profivá válással járó ru­tinköröknek. Annál inkább je­len van a játékosság, az éneklés és zenélés öröme. Az a legmeglepőbb, egyben legszimpatikusabb rajta, hogy Korpás Éva egy csapat gyereket is bevont a dalolásba, saját cse­metéivel az élen. Hangjuk töké­letesen beleillik a megidézett vi­lág szövetébe. Olyannyira, hogy gyakran csak a leánykákat és le­génykéket hallani a felvételen, az énekesnő diszkréten a hát­térben marad, mintha azt jelez­né, hogy ő itt már nem is annyi­ra fontos, nélküle is boldogul az aprónép. Azaz pontosabban: olyan szerepet tölt be, mint ko­vász a kenyérben. Megkeleszti és megérleli. És mivel a gyere­kek szeretik más gyerekek sze­replését hallgatni, a dolog tény­leg működik. Sőt, több dalnak kifejezetten jót tesz a drámai kórushangzás - az Egy boszorka van például talán sosem szólt még lemezen ilyen szép telten. A bodrogközi és az albumot zá­ró palóc népmese szintén szé­pen szól Agócs Gergely szak­avatott tolmácsolásában. A mondókákban pedig az a jó, hogy minden tájegységben egy kicsit másként mondják őket. Most meg lehet hallgatni az eredeti verziót, már ha egy­általán van ilyen. Több népdal esetében is léteznek különböző variációk, legtöbbször a telepü­lésnevek, személynevek vál­toznak bennük, de nem ritkán egész sorok, versszakok is. Összességében véve egy tö­mény, tartalmas, igényes és szórakoztató lemezt kapnak a kezükbe kicsik és nagyok. Saját régiójuk kincsei mellett megis­merhetik más tájegységek népi kultúrájának örökbecsű darab­jait is, néhol - a „szereposztás” és a hangszerelés miatt - for­mabontó előadásban, máskor hagyományos, ismerős aláfes­téssel. Egyszerre élhetik meg az otthonosság érzését és a felfe­dezés izgalmát. És kaphat-e az aprónép ennél többet? Korpás Éva: A pozsonyi séta­téren. Fonó Budai Zeneház, Budapest, 2015. Amikor a Bolsoj tagja lett, megtiltották, hogy a turnékon részt vegyen, nehogy Nyugatra jusson Elhunyt Maja Pliszeckaja, az orosz balett nagyasszonya MTl-HÍR Moszkva. Életének 89. évé­ben elhunyt Maja Pliszeckaja világhírű balerina, az orosz ba­lett nagyasszonya. A Németor­szágban élő balerina halálát szívroham okozta. Az orvosok küzdöttek az életéért, de már nem tudták megmenteni. Pliszeckaja 1925. november 20-án született Moszkvában. Közel hatvan éven keresztül táncolt, ebből több mint 50 évet a Bolsoj színpadán. A társulatba 1943-ban vették fel, és 1989-ig tartó karrierje során a legfőbb szerepekben táncolt, a Bolsoj legendás alakjává és szimbólu­mává vált. Saját számításai sze­rint egyedül a Hattyúk tavában több mint 800-szor lépett fel. Karrierje ugyanakkor ko­rántsem indult zökkenőmente­sen. Apja, bár a kommunista párt híve volt, 1938-ban a sztá­lini önkény áldozatául esett, anyját Szibériába száműzték. Ő ugyan tanulhatott, de a KGB, a rettegett szovjet titkosszolgálat megfigyelés alatt tartotta, és amikor a Bolsoj tagja lett, meg­tiltották, hogy a turnékon részt vegyen, nehogy Nyugatra jut­hasson. Hazájában azonban az 1950-es évekre ő lett a balett el­ső számú csillaga, majd később a világot is meghódíthatta. 1961-től szerepelhetett külföl­dön, előbb Párizsban, majd Londonban, később az Egyesült Államokban is. Leonyid Brezs- nyev pártfőtitkársága idején egy ideig nem turnézhatott, de francia barátainak közbenjárá­sára újra kiengedték. Férje, Rogyion Scsedrin zené­jére maga is koreografált balet­teket, amelyekhez Pierre Cardin tervezte a kosztümöket. 1987-89-ben a Spanyol Nemze­ti Balett művészeti igazgatója, 1996-tól az Orosz Balett elnöke volt; 1994-ben Szentpétervárott először rendezték meg a róla el­nevezett balettversenyt. Pliszeckaja Mihail Gorbacsov pártfőtitkársága idején - egy el­lenforradalmi puccstól tartva - hagyta el végleg hazáját, azóta Münchenben élt. Nem rajzol többé Mohamed-karikatúrát MTl-HÍR Párizs. Nem rajzol többé Mohammed-karikatúrát Re- nald Luzier, a Charlie Hebdo munkatársa, akinek a nevéhez fűződik többek között a francia szatirikus magazin elleni janu­ári terrortámadást követő első szám címlapja is. „Belefáradtam Mohammed rajzolásába, ugyanúgy, ahogy belefáradtam Nicolas Sarkozy rajzolásába is. Nem fogom az ő rajzolgatásukkal tölteni az életem” - nyilatkozta egy fran­cia magazinnak a karikaturista, akinek hamarosan saját képre­génye jelenik meg. Mint fo­galmazott, az ebben található rajzok elkészítésével tudta kife­jezni magát társai meggyilko­lása után. Tizenkét ember halt meg ja­nuár 7-én, amikor két iszlamis- ta fegyveres megtámadta a Charlie Hebdo szerkesztősé­gét. A magazin életben maradt munkatársai napokon belül új számot készítettek, amelynek címlapján Renald Luzier könnyező és „Je suis Charlie” feliratú táblát tartó Moham- med-rajza állt. Az iszlám köve­tőinek többsége szerint tilos a próféta ábrázolása. Luzier arról is beszélt, hogy a Charlie Hebdo hirtelen jött anyagi biztonsága - a januári támadást követően az eladá­sokból, adományokból és új előfizetésekből több tízmillió euró bevételre tett szert a lap - új kérdéseket vet fel a magazin jövőbeli működésével kapcso­latban. „Vajon a Charlie to­vábbra is politikai lap? Át tud-e alakulni hírmagazinná?” - tet­te fel a kérdést az interjúban. A lap szeptembertől új formában jelentkezik, de erről még keve­set tudni. Luzier januárban, a híres címlappal (Képarchívum) RÖVIDEN Új Buena Vista-film készül Los Angeles. Tizenhat évvel az után, hogy Wim Wenders a Buena Vista Social Club címmel filmet forgatott legendás kubai zenészekről, a brit Broad Green Pictures a folytatást tervezi. A Buena Vista Social Club - Adios munkacímű filmmel visszatér­nek a kubai zenészek vibráló világába, amelyet Wenders oly hűen ábrázolt és amelyért 2000-ben Oscar-díjra is jelölték. Ez­úttal Lucy Walker angol dokumentumfilm-rendező fogja elkí- sémi utolsó világkörüli útjára a kubai együttest. A film az együttes öt olyan tagjának életét követi, akik a kezdetektől ott voltak a Buena Vista Social Clubban. Felfedik, mi történt velük zenészként és magánéletükben 1999 óta és emlékeznek azokra a társaikra is, akik elhunytak az első film elkészülése óta. A for­gatás júliusban kezdődik, és a tervek szerint 2016-ban kerül a mozikba. A film készítése egybeesik a Kubában végbemenő nagyszabású politikai változásokkal, köztük az amerikai-kubai diplomáciai viszony újrafelvételével és a szigetország elleni embargó beszüntetetésével. (MTI) Egy majdnem világsztár Pozsonyban Pozsony. Ma este a NuSpirit klubban lép fel a rimaszom­bati származású Várady Andreas gitáros, aki még nincs 18 éves, de már veteránokat megszégyenítő sikereket mondhat magáénak a dzsessz világában. Kilencéves volt, amikor ze­nész édesapja úgy döntött, a család Írországban próbál bol­dogulni. Utcazenész csodagyerekből hamarosan helyi sztár lett, majd nemzetközi fesztiválok fellépője. A legendás ame­rikai producer, Quincy Jones is felfigyelt rá, második lemeze már az ő segítségével készült Los Angelesben. Andreas azóta járja a világot, trióban zenél basszusgitáros édesapjával és 12 éves dobos öccsével. A ma 20 órakor kezdődő pozsonyi koncerten Radovan Tariška is csatlakozik hozzájuk. Az egyik legismertebb szlovák dzsessz-szaxofonos eddig több, mint 50 CD-n működött közre, és olyan világsztárokkal játszott együtt, mint James Morrison, Oliver Kent, Harry Sokai vagy Brian Charette. (juk) Maja Pliszeckaja (1925-2015) (Képarchívum

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom