Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-11 / 106. szám, hétfő
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 201 5. MÁJUS 11. www.ujszo.com KOMMENTAR Szlovmagy bohózat MOLNÁR NORBERT Úgy tűnik, tíz hónappal a parlamenti választások előtt végre lezárult az a teljesen abszurd politikai bohózat, amely a Váhostav-ügy árnyékában a szlovákiai magyar térfélen játszódott. A háromszereplős történet minden karaktere ismert, egyik sem drámai alak. Egyik oldalon áll a Magyar Közösség Pártja, ismertebb nevén az MKP, a másik oldalon a Most-Híd, ismertebb nevén Híd, kvázi középen a Szlovákiai Magyarok Kerékasztala, ismertebb neve nincs, lustaságból néha Kerékasztalnak hívják, akik ismerik. Egy évvel a választások előtt valamiféle negociációs folyamatba kezdett a Kerekasztal, mondván, üljenek össze a szlovákiai magyar pártok és döntsék el, hogy együtt kellene indulni a választásokon, hiszen ez mindenki érdeke. Az MKP rögtön igent mondott, azonnal elfogadta a meghívást, a Híd pedig valamiféle kerekasztalos elfogultságra hivatkozva, konkrétan, hogy a Kerekasztal egyik embere már ígéretet kapott arra, hogy az MKP listáján indul a választásokon, visszakozott. Kettesben tárgyalt a Kerékasztallal, és az egyetlen logikus következtetésre jutottak: nem lesz itt semmi a választásokig. Amióta létezik a Híd, és kiderült, biztos a parlamenti helye, míg az MKP-é nem, tehát jó pár éve, megfogalmazódik a gondolat néhány szlovákiai magyar politikacsinálóban és politikai kibicben, hogy össze kell fogni, mert elvesznek a szavazatok. Ami ugyan igaz, de kíváncsi vagyok, hogy ugyanezek a figurák, ha fordított lenne a politikai állás, összefogásért kiál- tanának-e. Nem kell válaszolni, nem. AHíd stabilan a parlamenti küszöb felett van, az vesse rá az első követ, aki ebben a helyzetben nem a saját eredményét próbálja maximalizálni. Noha a Híd még adott esélyt Komáromban az együttműködésnek, de erre még visszatérünk. Ma az MKP a létéért küzd országos szinten. Ha harmadszor egymás után nem kerülne be a parlamentbe, az vagy a végét jelentené, vagy végérvényesen önkormányzati párttá süllyedne, a Jobb Levegőt Ólublónak Mozgalom mellé. S mivel preferenciái inkább a parlamenten kívüli pozíciót valószínűsítik, logikus, hogy az együttműködést próbálja erőltetni, ehhez találta meg magának a furcsa dolgokra is kapható Kerekasztalt. Csakhogy most kellene feleleveníteni, mi is történt Komáromban. Országos szinten az egyedüli hely volt a novemberi önkormányzati választások előtt, ahol teljes együttműködést alakított ki a két párt, vagyis közös lista, közös polgármesterjelölt. Rögtön felrobbant a helyi MKP, kilépések, háborgás. Majd a közös polgármesterjelölt ellen elindult az MKP helyi tótumfaktuma, vagyis a közös MKP-Híd politizálás ellen először az MKP lépett fel. Ha bagatellizálni akarnánk az ügyet, elintézhetnénk azzal, hogy helyi izé, ott mindig mások az érdekek és a viszonyok. Csakhogy az MKP-ból központilag kizárták az együttműködőket, az alapszervezetet szélnek eresztették. És éppen most készülnek visszavenni a pártba a polgármestert, áld az együttműködéssel szembement. így viselkedik az a párt, amelyik együtt akar működni? Nem. Ezek után bárki komolyan veheti az MKP együttműködési szándékát? Nem. Aki ebben asszisztál, az ugyanezt az őszintéden, népámító játékot játssza. A Kerekasztal pedig beállt az MKP partijába, hiteltelenné téve önmagát is. Éppen ideje, hogy vége ennek a bohózatnak. A Smernek tökéletesen megfelel a tétlen Számvevőszék, így amíg nem muszáj, nem lesz új elnöke Egy borítékolható pofon felé Nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani - mondja Rejtő Jenő szerethető csavargója, Fülig Jimmy, miután a Honolulu Star luxusgőzös fedélzetén egy irtóztató balkezes pofonnal leteríti a maláj erőművészt, aki az ütést jobbról várta. KOCUR LÁSZLÓ Hogy az ellenzéket saját, hathatós közreműködésével május 19-én felpofozza a Smer, forgalmi rendőr nélkül is, csaknem biztos. Szlovákia furcsa állam. Ugyan az államszerűség bizonyos jegyeit kétségkívül mutatja, az álíamiság bizonyos funkciói csak papíron működnek. Ezt az előfeltevést az egészségügyi, szociális vagy éppen alkotmányossági szféra számos példájával igazolhatnánk, de most csak az ellenőrzési funkció látszóla- gosságáról szeretnénk írni, az Állami Számvevőszék (NKÚ) elnökének közelgő meg(nem)vá- lasztása kapcsán. Ha valaki újfajta totalizmus- ról elmélkedne, könnyen gyanúsíthatnák azzal, hogy sapka nélkül ment az erős tavaszi napra, azért beszél félre. Szlovákia látszólag demokratikus ország, választás van, akármennyi, csak győzzünk szavazni, akinek pedig nem tetszik a rendszer, anélkül vonulhat utcára, hogy a haja szála görbülne. A parlamentnek vannak ellenzéki alelnökei és bizottsági elnökei. Már-már Ferenc Józseffel mondhatnánk, „minden nagyon szép, minden nagyon jó”, de ez már a gesztusok szintjén sem igaz, nem is beszélve a kormánypárt gazdasági érdekeiről, ahol aztán végképp nincs kompromisszum. A választási ciklus első hónapjaiban hálás témát biztosított az újságíróknak, hogy a Smer új, békülékeny, kompromisszumkereső arculata valódi politikai fordulatot jelent-e, vagy csak számító PR-máz. Az új arculat aztán rövidesen úgy hullott le Fi- co pártjáról, „mint ruha másról a boldog szerelemben”. Kedvezőtlen posztszocialista örökség, hogy a mindenkori - s ebben nincs kivétel jobb- és baloldal között - kormány úgy gondolja, a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak pártirányítás alatt kell állniuk, ezért a kormányváltásokkor menetrendszerűen lecserélik azok vezetőit. Ugyanilyen kommunista csökevény a főügyészek, főbírók, alkotmány- bírók pártalapú megválasztása (ez utóbbinál még különböző kulcsok is érvényesülnek, különben nekünk, magyaroknak soha nem lett volna alkotmány- bíránk). Az állami önellenőrzés kiiktatásának szinte már művészi szimbóluma az Állami Számvevőszék története, melynek élén továbbra is az egykori HZDS-jelölt Ján Jasovský áll, noha mandátuma már 2012 februárjában lejárt. Az NKÚ-ról szóló törvény értelmében azonban addig kell posztján maradnia, amíg az új elnököt meg nem választják. így Jasovský már három évet ráhúzott, ami példátlan. Az új elnök megválasztásához a jelenlevő képviselők szavazatainak többsége szükséges, azaz nem választható meg a Smer nélkül. Természetesen nem ez az első próbálkozás. A Smer profi kommunikációs offenzívával az ellenzéket igyekszik kedvezőtlen színben feltüntetni, mondván, nem képes megegyezni egyjelöltben. Maga az állítás kétségkívül igaz, de hát miért is várnánk a heterogén, különböző célok vezette, a kormányzás nyomása alatt nem álló ellenzéktői, hogy megegyezzen egyjelöltben? (Persze, ettől még megegyezhetne.) A választás éppen arról szól (na), hogy legalább két lehetőség van. Az ellenzéknek most három jelöltje van, a nevük nem lényeges. A fi- cói, megegyezésre képtelen, folyton vitázó jobboldali tákolmányról szóló retorikának nem bedőlve beláthatjuk, hogy a legerősebb ellenzéki támogatással bíró jelöltet akár a Smer önállóan, az ellenzék nélkül is megválaszthatná, ha valóban fontos volna neki, hogy a tisztség be legyen töltve. Ha végiggondoljuk, hogy a mindenek ellenőrzésére hivatott, „pártsemleges” intézmény hány közpénzherdálást, korrupciós ügyet tárt fel az elmúlt években, világos, hogy a Smemek az álmatag Jasovský a legjobb megoldás. így amíg lehet, marad. Az orosz hadsereg erősebb és korszerűbb, mint a hidegháború óta bármikor, de a további fegyverkezésre aligha lesz elég pénze Putyinnak Az új orosz szupertank már az amerikaiakkal is felveszi a versenyt MTl-ELEMZÉS A moszkvai díszszemlén bemutatott Armata típusú orosz T- 14-es harckocsi gyorsabb, mint amerikai vetélytársa, és ágyúja nagyobb kaliberű ágyúval rendelkezik, mint az Abrams páncélosé - írta az Army Times című katonai lap. Elemzők szerint ez az első orosz tank, amely képes felvenni a versenyt a legkorszerűbb nyugati modellekkel. 48 tonnát nyom és több mint 80 kilométeres óránkénti sebességet képes elérni. Az amerikai Abrams „csak” 65 kilométerest. Az Aramata 125 müliméteres lövege percenként tizenkét lövésre képes, az ágyúval 8 kilométeres hatótávolságú rakéták is indíthatók. A páncélost 360 fokos látószögű kamerákkal, hőérzékelőkkel és az Afganit nevű aktív védelmi rendszerrel is felszerelték, amely radar segítségével azonosítja, majd rakétával megsemmisíti a célpontokát. A lövegtorony automatikus célzóberendezéssel van felszerelve és távvezérléssel is működtethető, tehát nem ül benne a tüzér. Az Egyesült Államok hadseregének egyik elemzőközpontja szerint a T-14-es alváza a jelenleginél 15 tonnával nehezebb szerkezetet is elbír. Ez lehetővé teszi, hogy az Armatát 152 milliméteres önjáró tarackká alaEgészen kecses, ahhoz képest, hogy orosz (SITA/AP-feIvéteI) kítsák át, építhetnek azonban hidak vagy aknák telepítésére, esetleg teher- vagy személyszállításra alkalmas típusokat is. Az orosz kormány egyik szócsöve, az RT televízió szerint az új tankban többrétegű páncélzattal van védve a vezető, a tüzér és a parancsnok páncélkapszulája, amelyet elkülönítettek a lőszertártól, s ezáltal biztonságosabb és tágasabb. A korábbi orosz és szovjet harckocsikkal ellentétben most a személyzet biztonságát is figyelembe vették. A T-14-es továbbfejlesztésével egy teljesen robotikus harckocsijuk lesz az oroszoknak. A The Telegraph az orosz haderőfejlesztést elemezve kiemelte: tizenöt évvel Putyin hatalomra kerülése után az orosz hadsereg erősebb, korszerűbb és jobban felszerelt, mint a hidegháború óta bármikor. Az orosz fegyveres erők létszáma 766 ezer, Oroszországnak minden más országnál több harckocsija van, légiereje a harmadik a világon. A fejlesztések ellenére azonban még mindig sok az elavult szovjet felszerelés, ezért Oroszország katonai erejét tekintve továbbra is messze elmarad az Egyesült Államoktól, technológiája pedig több nyugati országétól Kérdés, hogy meddig tartható fenn a haderőfejlesztési program, az orosz gazdaság ugyanis rendkívül nehéz helyzetbe került az olajárzuhanás, a nemzetközi szankciók és a magas infláció miatt.
