Új Szó, 2015. május (68. évfolyam, 100-123. szám)
2015-05-09 / 105. szám, szombat
2015. május 9., szombat SZALON 9. évfolyam, 19. szám Közép-Európa közel fél évszázadra a szovjet érdekszférába került, ami együtt járt a totalitárius kommunista rendszerrel A háború, amely átrajzolta a világot 70 évvel ezelőtt ért véget a történelem legpusztítóbb háborúja, amelybe az akkori világ országainak többsége aktívan bekapcsolódott (a Föld népességének 80 százaléka a hadviselő államokban élt). A konfliktus közel hat évig tartott, és több mint 60 millió áldozatot követelt. Hosszú távú hatása is jelentős volt: teljesen megváltoztatta Európa és a világ geopolitikai térképét. MÓZES SZABOLCS Diktátorok csatája, totális háború, gázkamrák, értelmetlen pusztítás - a II. világháború távolról sem csak a frontvonalakról és a katonákról szólt, sokkal több volt fegyveres konfliktusnál. Nemcsak háború, hanem kataklizma és törésvonal is az emberiség történelmében. Meglevő folyamatokat erősített fel és újakat indított be. Bukott nagyhatalmak Szovjet zászló a Reichstag kupoláján - a háború utolsó napjaiban több hasonló fotó készült Berlinben (Képarchívum) A világégés egyik közvetlen eredménye Európa súlyvesztése s ezzel együtt - fél évszázad erejéig - a világ kétpólusúvá válása. Az I. világháborút megelőzően öt nagyhatalom volt az öreg kontinensen - a német, a brit, a francia, az orosz és az osztrák-magyar birodalom -, az ő vetélkedésük robbantotta ki 1914-ben a kortársak által nagy háborúnak nevezett konfliktust. A két háború közötti időszakra már csak négy nagyhatalom maradt - közülük a németnek és a szovjet-orosznak súlyos vereség után kellett újból építkeznie -, 1945 után pedig egy: a Szovjetunió. A háborús veszteségek magukkal hozták az európai gyarmatbirodalmak gyors összeomlását. A háború előtt Afrika területének harmada francia gyarmat volt, Párizsnak Indokínában és a Közel-Keleten is komoly érdekeltségei voltak. Afrika közel fele az angolok uralma alatt állt, a brit gyarmatbirodalom ékköve India volt. Valószínűsíthető, hogy egy idő után a kimerítő világháború nélkül is „lemorzsolódtak” volna a gyarmatok, ám a világégés ezeket a folyamatokat egyértelműen felgyorsította. így szűk húsz évvel a II. világháború után szinte az összes korábbi kolónia függetlenné vált. Két szuperhatalom A hagyományos európai nagyhatalmak a következő évtizedekben sem lakosságszámban, sem nyersanyagforrásokban, sem katonai erőben nem tudták felvenni a versenyt a szuperhatalommá váló Amerikai Egyesült Államokkal, valamint a Szovjetunióval. Ráadásul a haditechnika látványos fejlődése, az új harcászati-taktikai lehetőségek (tankok, repülőgépek) miatt a világ „összement”, az európai léptékkel mérve nagy, ám világléptékkel csak közepes nagyságú nyugat-európai államok hadászati szempontból nehezen védhetővé váltak. Ezek a folyamatok két, paradigmaváltozásként leírható változást hoztak magukkal. Az egyik az európai egység megteremtése volt, a másik pedig az USA politikai és katonai szerep- vállalása - nem csak Európában. Európai egység Kezdjük az elsővel, amely alapvető változás a korábbi viszonyokhoz képest. A korábbi évszázadok az európai nagyhatalmak közötti vetélkedésről szóltak - gondoljunk akár az angol-francia százéves háborúra, a 30 éves háborúra vagy a napóleoni háborúkra, mindennek kicsúcsosodása pedig az I. világháború volt. Ehhez képest az európai integráció 180 fokos fordulatot jelent, melynek több kiváltó oka volt, ezek pedig jórészt mind a II. világháborúban keresendők. A legfőbb kiváltó ok a fenyegetettség érzete: a korábbi nyugati hatalmak felismerték, hogy külön-külön nem lesznek képesek ellenállni a szovjet veszélynek. Emellett pedig megszűnt egy korábbi fenyegetés: Németország elvesztette szuverenitását, a győztesek megszállási övezetekre osztották, s nagyon hamar világossá vált, hogy nem lesz veszélyes szomszédjaira. Emellett a világháborús pusztítás, a gyarmatok elvesztése gazdaságilag is megroppantot- ta a nyugat-európai államokat. Az európai népek egyesítése azt a lehetőséget is magában rejtette, hogy az USA és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerheti nemzetközi súlyát. Az egységhez vezető első komoly lépését már hat évvel a háború után megtették, amikor 1951-ben Franciaország, Nyugat-Német- ország, Olaszország és a Benelux államok létrehozták az Európai Szén- és Acélközösség. Az 1957-ben aláírt római szerződéstől, mellyel az Európai Gazdasági Közösséget teremtették meg, már egyenes út vezetett az Európai Unióhoz. Amerikai szerepvállalás A hagyományos nagyhatalmak bukása új feladat elé állította az Egyesült Államokat. Az USA megalakulása óta a be nem avatkozás politikáját követte, aminek megvoltak a történeti okai: volt gyarmatként elvárta, hogy az akkori nagyhatalmak ne szóljanak bele saját dolgaiba. Az izolacionizmus végigkísérte az Egyesült Államok 19. századi történetét, s az első, majd a második viláhábo- rú elején is komoly belpolitikai csatákat okozott annak a kérdésnek az eldöntése, hogy Washington beavatkozhat-e az „európai ügyekbe”. Az első világégést követően az USA visszavonult; ennek egyik oka a csalódottság érzete volt, mivel a nyugat-európai reálpolitika elsöpörte az ideális vélt megoldásokat kereső, naiv amerikai próbálkozásokat. 1945 után viszont Washingtonnak is fel kellett ismernie, hogy nem hátrálhat ki, mivel ezzel már saját érdekeit is veszélyeztetné. Az amerikaiak eredetileg csak pár évig maradtak volna Nyugat-Németor- szágban, ám be kellett látniuk, hogy ha kivonulnak Európából, gyakorlatilag Sztálinnak engedik át az öreg kontinenst. Az Egyesült Államok szerepe nem csak Európában vált hangsúlyossá: a dekolonizáció éveiben a harmadik világban is igyekezett átvenni a volt gyarmattartók pozícióit, megakadályozandó ezzel Moszkva térnyerését. Ezzel magyarázható egyebek mellett a vietnami háború is. Egyesült világ A II. világháború eredményeként jött létre az a nemzetközi szervezet is, amelyet számos kritika ér gyengesége miatt, ám összevetve elődjével, a Népszövetséggel, stabil fórumnak bizonyult a vitás ügyek megtárgyalására. Az 1945-ben megalakult Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Franklin D. Roosevelt álma volt, ám a háborús amerikai elnök a megalapítását már nem élhette meg. Míg az első világháború után létrehozott Népszövetség rövid időn belül elvesztette értelmét, az ENSZ sokkal tartósabb nemzetközi fórumnak bizonyult. Vasfüggöny és megosztott magyarság A közép-európai nemzetek számára a II. világháború legkeserűbb következménye a vasfüggöny leereszkedése volt. A térség közel fél évszázadra a szovjet-orosz érdekszférába került, ami együtt járt a totalitárius kommunista rendszer bevezetésével. Ezzel még nagyobb lett a közép-kelet-európai társadalmak lemaradása a Nyugattal szemben. A kommunista rendszerben pedig számos probléma kibeszéletlen és megoldatlan maradt, ilyen például a kisebbségi kérdés is, melyet az elmúlt 25 évben sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Magyarország másodszor bukott el egy világháborút, ennek pedig jelentős, minket is érintő következményei lettek. Míg 1920 után minden remény megvolt arra, hogy módosuljanak az igazságtalanul meghúzott trianoni határok, 1945 után ennek esélye gyakorlatilag szertefoszlott. Az ország kivérzett, ráadásul a keleti blokk része lett, így bő 40 évre zárójelbe kellett tenni a nemzeti sorskérdéseket. Ez idő alatt jelentősen gyengült a határon túli magyarság ereje is. AII. világháború szörnyűségei generációk számára jelentettek mementót, következményei pedig alapvetően formálták át a világot. 1945 + január 12-15. - megindul a szovjet 1. és 4. ukrán, az 1., 2. és 3. belorusz front csapatainak általános támadása a keleti front lengyelországi szakaszán. ♦ január 17. - Varsót elfoglalják a szovjetek. Budapesten a németek, a szovjet előrenyomulás lassítása céljából valamennyi hidat felrobbantják. Másnap a magyar főváros pesti oldalán megszűnnek a harcok. ♦ január 20. - fegyver- szünet a szövetséges hatalmak és Magyarország között. ♦ január 21. - Kari Dö- nitz német admirális kiadja azt a parancsot, mely szerint minden rendelkezésre álló német hajónak mentenie kell a szovjetek elől azt, amit lehet. A „Hannibal hadművelet” május 9-éig tart: közben a szövetségesek számos, menekülteket szállító hadihajót elsüllyesztenek. ♦ január 27. - a Vörös Hadsereg felszabadítja a birkenaui és auschwitzi koncentrációs táborokat. ♦ február 1. - Kassán megkezdi működését a Szlovák Nemzeti Tanács. ♦ február 4-15. - A jaltai konferencia, ahol a szövetséges hatalmak vezetői döntenek Németország lefegyverzéséről. ♦ február 6. - a szovjet csapatok átkelnek az Oderán. ♦ február 11. - a budai várba szorult német és magyar csapatok megkísérlik a szovjet gyűrűből való kitörést. (Kari Pfeffer- Wildenbruch tábornok városparancsnok 43 900 katonájának kevesebb mint két százaléka jutott át, a többiek fogságba estek vagy meghaltak; a legtöbben az első hat órában estekel.) ♦ február 13. - elkeseredett harcok árán a szovjet hadsereg a budai oldalon is kiszorítja a német erőket, a Vörös Hadsereg Budapest egészét ellenőrzése alatt tartja. Az angol és az amerikai légierő bombázza Drezdát hatalmas károkat és több mint 150 000 ember halálát okozva.
