Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-18 / 89. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2015. ÁPRILIS 18. 14 PORTRÉ www.ujszo.com Mechwart András, az ig A mikor napjainkban a közéleti személyiségek diadalittasan közlik, hogy ismét egy nyugati/távol- keleti nagyvállalat nyitott fióküzemet nálunk, a gyanúdan szemlélőben fel sem merül, hogy nem is olyan régen, egy boldogabb korban a magyarországi vállalatot fogadták ekképpen a világ különböző tájain. Ekkor Budapest a legkorszerűbb ipar legnagyobb fellegvára volt. Amikor olyan zsenik dolgoztak a városban, mint Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa és Zipernovsky Károly, a transzformátor feltalálói és egy sor villamos motor, egyéb műszaki berendezés kifejlesztői, Kandó Kálmán, a fázisváltós villanymozdony megalkotója, a porlasztót szabadalmaztató Bánki Donát és Csonka János. Legfőképp pedig főnökük - aki a nevezett urakat összehozta a nagy feltaláló, zseniális szervező, váteszi menedzser, Mechwart András. Hogy mekkora szolgálatot tett fogadott nemzetének, az is bizonyítja, hogy tevékenységéért Akadémiai aranyéremmel tüntették ki, nyugdíjba vonulásakor az uralkodó nemesi rangra emelte, néhány évvel a halála után szobrot állítottak neki, amelyet a róla elnevezett budai ligetben állítottak fel. E nem mindennapi ember egészen elképesztő életúton jutott el a világhírnévig és a gazdagságig. Ráadásul csupán saját erejére és tudására támaszkodva. Lakatosinasként indult Szegény család gyermekeként látta meg a napvilágot a bajoroszági Schweinfurtban, 1834. december 6-án, Mikulás napján. A család szűkös anyagi helyzete miatt csak a négy elemit végezte el, majd lakatosinasnak állt. A gyerekemberről hamarosan kiderült, hogy aranykeze van, vizsgamunkája akkora feltűnést keltett, hogy a város vezetői ösztöndíjat adtak neki, így került az augsburgi politechnikumba, ahol 1855-ben mérnöki oklevelet szerzett. Négy éven át a nürnbergi gépgyárban dolgozott, ahol malomhengerszékek és vasúti kocsik szerkesztésével foglalkozott. Majd nyakába vette a világot, hogy tapasztalatot gyűjtsön. A véletlen folytán augsburgi isnmerőse, Eichleiter Antal ekkor a budai Ganz és társa gyárában dolgozott. Hirtelen elhatározással bemutatta a cégtulajdonosnak a nála tartózkodó barátját. Amikor Ganz Ábrahám megtudta, hogy a fiatalember épp olyan berendezésekkel foglalkozott eddig, amelyek az ő gyárának a fő termékei, habozás nélkül állást ajánlott neki. Mechwart András huszonötödik születésnapján, 1859. december 6-án belépett a budai gyár kötelékébe. Ekkor még aligha sejthette, hogy napra pontosan 40 évig lesz a vállalat szolgálatában. Ehhez persze hozzájárult Eichleiter Antal másik „ismertetési akciója” is: saját húgának is bemutatta a fiatal mérnököt. A közöttük fellobbanó szerelemből házasság lett, ami végleg a magyar városhoz kötötte Mechwartot. Ganz Ábrahám 1867. december 15-i váratlan halála után az örökösök Mechwartot és Eichleitert kérték fel a vezetésre. Mechwart első javaslata az volt, hogy a családi vállakózást alakítsák részvénytársasággá, ez megnyitja a befektetők előtt az utat. Hogy mennyire igaza volt, arra a legjobb példa, hogy 1874-ben, vezérigazgatói kinevezésekor a Ganz-gyárnak 500 f
