Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-07 / 79. szám, kedd
* \ Ronaldo újabb rekordokat döntött 14. oldal 2015. április 7., kedd, XI. évfolyam, 13. szám Szurkolói rendbontás miatt március 27-én már az első percben félbeszakadt az oroszok Montenegró elleni Európa-baj- noki selejtezője. Az orosz válogatott és a CSZKA Moszkva kapusát, Igor Akinfejevet pirotechnikai eszközökkel dobálták meg a szurkolók, emiatt kisebb égési sérüléseket szenvedett, és kórházba kellett szállítani. A történteken gyorsan túltette magát, az első adandó alkalommal visszaállt a kapuba, ráadásul egy újabb forró hangulatú rangadón a Zenit ellen. A meccset ugyan 2-1-re elvesztette a CSZKA, Akinfejev teljesítménye mégis példaértékű lehet a nemzetközi futball számára. I gor Akinfejev a Moszkva melletti Vidnojban született 1986-ban. Apja sofőr, anyja óvónő volt, de nagyapja a szovjet második vonalban kapuskodott. „Nagyapának volt egy ismerőse a CSZKA- utánpódásnál, ezért négyéves koromban oda vittek le - emlékszik vissza Akinfejev. - Azt hiszem, nálam jobban senki nem szereti a CSZKA-t.” Tizenhat éves volt, amikor bemutatkozhatott az első csapatban. 2-0-ra nyertek a Krilja Szovjetov ellen, ő pedig egy büntetőt is kivédett. „[Venjamin] Mandrikin megsérült, és nekem kellett beáll- nom. Iszonyú ideges voltam, és nem tudtam, hogy a csapattársak hogyan fogadnak majd. Az edzőtáborban bezárkóztam a szobámba. Nem beszéltem senkivel. De délután edzés volt, így kénytelen voltam előbújni. A fiúk barátságosan meglapogattak, és az első meccs után a szaunában már egy jókora korsó sörrel ünnepeltem.” Ahogy a nagykönyvben meg van írva Kívülről nézve soha nem tűnt idegesnek. Az egykori kapus Vjaa kezdeti várakozásoktól. Ahhoz, hogy vitathatadanul ő legyen a legjobb, gyorsabban kellene előre haladnia. Eleinte sok minden jól alakult, lépésről lépésre fejlődött, de megrekedni látszik Az hiszem, nagyon is itt lenne az ideje, hogy külföldre menjen. Ha ezt nem lépi meg, akkor neki ennyi volt a nagy kaland, és itt a vége.” Akinfejev mindezzel egyetért, de azt állítja, még egy kéthetes európai edzőtábor végén is teljesen kikészíti a honvágy. Ez a jellemvonás egyébként sok honfitársánál megfigyelhető: számtalan orosz játékos panaszkodott gyógyíthatatlan honvágyra, miután nyugati klubokhoz került. A futball egyszerű játék Akinfejev lelkében elevenen élnek az ősi vonzalmak, de kapusként is pontosan tudja, milyen örökségről kell számot adnia. ,Az orosz kapusiskola hagyományait szeretném követni, még akkor is, ha nekem már egészen más dolgokat kellett megtanulnom, mint annak idején Jasinnak, Homicsnak vagy Daszajevnek. A mai futball nagyon felgyorsult, és sokszor kerülsz olyan helyzetbe, hogy inkább a lábadat kell használnod, mint a kezedet. Daszajev ennek mestere volt, de nagyra tartom az összes kiváló orosz kapust, és büszke vagyok arra, hogy a nyomukba léphetek.” Igor Akinfejev az első adandó alkalommal, már a Zenit elleni rangadón visszaállt a CSZKA kapujába (SUA) Aki mindennél jobban szereti a CSZKA-t cseszlav Csanov szerint: „Mindig megvolt benne a kellő vagányság. Soha nem veszítette el a fejét. Az önbizalma a legnagyobb erőssége, és ez nemcsak őt segíti, hanem szétárad csapattársai között is. A helyezkedése elsőrangú, szinte mindig úgy mozog, ahogy a nagykönyben meg van írva”. Akinfejev a 2003-as szezonban már tizenhárom mécsesén lépett pályára, a CSZKA pedig megnyerte a Szovjetunió széthullása utáni első bajnoki címét. A következő évben már ő lett a csapat első számú hálóőre, és az év kapusának is megválasztották. A 2005-ös szezonban a CSZKA len az első európai kupát elhódító orosz csapat, miután az UEFA-kupa döntőjében, a saját stadionjában győzte le 3-1-re a Sporting Lisszabont. Ekkor kezdett el először azon morfondírozni, hogy talán ideje lenne külföldre igazolnia, bár távol állt tőle mindenféle lelkesedés ezzel a lehetőséggel kapcsolatban. Akinfejevben igazi orosz szív dobog. „Oroszország sorsszerű, áhí- tatos és elszakíthatadan vonzalmat ébreszt saját gyermekeiben - állítja Colin Thubron Oroszok között című könyvében. - A földanya zsarnoki erővel szorítja magához őket, és ők levegőért küzdve is zsibbadt áhítattal csüggnek karjaiban.” Ennyi volt a nagy kaland? Akinfejev esetében az eltéphetet- lennek látszó köteléket ortodox vallásossága is erősítette. ,Amint van egy kis szabadidőm, próbálok eljutni a templomba. Csak meggyújtok egy gyertyát... és azonnal érzem, hogy megkönnyebbül a lelkem. El sem tudom képzelni magam a CSZKA-n kívül semmilyen más csapat mezében, de azért ha egyszer megkapom a nagy esélyt, hogy egy patinás klubban játszhassak, akkor azt nem hagyhatom ki. Ennek talán még nem jött el az ideje, de huszonöt éves koromban mindenképpen meg kell próbálnom. Oroszországban, ha eléred a harmincat, azonnal leírnak, és áméznek rajtad. Sokan jártak így, nemcsak labdarúgók, hanem országos hírű, ünnepelt színészek is, akik nyomorban és teljes elfele- dettségben haltak meg” - mondta korábban a ma már 28 éves kapus. Amikor azonban betöltötte huszonötödik életévét, még mindig bizonytalan volt a jövőjét illetően. „Ő volt a legtehetségesebb a fiatalok között, amikor feltűnt — szólt hozzá a kérdéshez a legendás Rinat Daszajev. - Nagyon ígéretesnek indult, de most úgy tűnik, elmarad A futball ízig-vérig globális játék, és bár Akinfejev a régi nagy szovjet-orosz elődök elismerésre méltó nagyságát emlegeti, igazi példaképet Spanyolországból választott. „Gyermekkori hősöm Santiago Canizares volt. Nem arról van szó, hogy az ő stílusát akartam volna utánozni, de van egy fontos közös vonásunk: a magabiztosság. Amíg nyugodt vagy, addig a kapud is biztonságban lesz. A futball egyszerű játék, és ha túlcifrázod a dolgokat, azzal nagyon nagy kockázatot vállalsz. Minek elugrani és elrepülni a felső sarokig, ha elég csak kettőt lépni, hogy magabiztosan megkaparintsd a labdát? Amikor René Higuita híres skorpiórúgását megláttam, azt mondtam magamban: ez a fickó nem normális, óriási mázlija van, hogy gerinctörés nélkül megúszta. Ez a fajta magamutogatás nagyon távol áll tőlem. Attól a pillanattól kezdve, hogy Canizares visszavonult, többet nem nézegettem más kapusok játékát.” 185 centijével Akinfejev csak átlagos méretű a mai kapusok között, de van egy tulajdonsága, ami kiemelkedően jónak számít, ez pedig páratlan passzkészsége. „Orosz szövetségi kapitányként Guus Hiddink mindig azt magyarázta, hogy nagyon számít rám a támadások elindításában. A 2008-as Eb-n arra kérte a belső védőket, hogy tegyék le nekem a labdát, ha éppen nem látnak szabad társat a közelben. Én hatvan-hetven méterre is tudok pontosan passzolni. Nagyon szeretek is, ezért gyakran és lelkesen élek az ilyen lehetőségekkel.” Egyedül kell megvívni a harcot Ez volt az a torna, melyen Akinfejev 2007 májusi térdsérülése után visszatért. A sérülés nagyon megviselte. „Minden embernek szüksége van lelki kapaszkodóra. Én szörnyű sérülést szenvedtem. A műtét után egy hónapig csak a hátamon fek- hettem, és nem fordulhattam még oldalra sem. A teljes rehabilitáció hat hónapig tartott. A szüleim és a barátaim rengeteget segítettek, de a testi és lelki fájdalmat ők sem szüntethették meg. Nekem magamnak kellett megvívnom a harcot - és végigcsináltam. Nálunk, Oroszországban azonban az emberek nem sokat törődtek azzal, hogy Akinfejev min ment keresztül, és hogy azok után mégis visszatért ugyanarra a szintre, amelyen korábban is teljesített. Ilyenfajta megbecsülésről nálunk szó sem lehet. Külföldről lényegesen több elismerés érkezett” - olvashatjuk a neves angol szakíró, Jonathan Wilson a kapusok történelmével foglalkozó könyvében. Kérdés, hogy valóban visszanyer- te-e korábbi formáját. 2009 vége felé kezdett feltűnő lenni, hogy egyre többször kap olyan gólt, amikor a lába között megy be a labda. A korábbi szovjet válogatott Anzar Kavazasvili szerint ennek technikai V Ez a fajta magamutogatás nagyon távol álltáim. oka volt, és arra lehetett visszavezetni, hogy nem a régi sebességgel futott ki kapujából. Akinfejev erre változtatott a helyezkedésén, és egy kicsit előrébb állt, hogy kisebb legyen a távolság közte és a kiugró csatárok között. Cipőjét is másfajta stoplisra cserélte, és úgy tűnt, megoldotta ezt a bizonyos problémát. És akkor 2011 augusztusában egy szerencsétlen esés következtében elszakadt a térdszalagja, miután Wellinton, a Szpartak csatára késve és értelmetlenül ütközött vele. Wellintont hat mérkőzésre tiltották el a szabálytalanságért. Huszonöt éves korára Akinfejev ötven válogatott és több mint kétszáz bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Úgy tűnt, ő lesz az, aki megdönthetetlen rekordokat állíthat fel. Félő azonban, hogy bár kétéves küzdelemmel felépült első sérüléséből, a második után már soha nem lesz korábbi önmaga. így bár tehetsége alapján méltó követője lehetne három legendás elődjének, szerencsétlen pályafutása és leküzdhetetlen honvágya valószínűleg megakadályozták ebben. Bátorságát viszont senki sem kérdőjelezheti meg, és a hétvégi események tényleg azt látszanak alátámasztani, hogy „nála jobban senki nem szereti a CSZKA-t”. Hegedűs Henrik
