Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-25 / 95. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 25. Vélemény És háttér 7 Megfelelő kommunikáció nélkül az európai közvélemény a szerződés ellen fordulhat Transzatlanti partnerség Szép lassan végső fázisaihoz érkezik az EU és az USA közötti történelmi léptékű szabadkereskedelmi tárgyalás a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség [TOP) megkötéséről. RAVASZ ÁBEL Több okból is történelmi jelentőségű lépésről van szó: egyrészt méretéből adódóan, másrészt azért, mert a TTIP több évtizednyi óvatos közeledés (pontosabban húzd meg, ereszd meg) után az EU és az jUSA végre intézményes keretek között is össze tudja fűzni gazdaságát. Olyan lépésről van szó, amely nemcsak a két szereplő számára, hanem a globális porondon is megváltoztatja a játékszabályokat. A TTIP jelentősen megnövelné a transzatlanti kereskedelem volumenét és megkönnyítené a gazdasági kommunikációt az Atlanti-óceán mindkét partján, azonban megítélése vegyes. A fő érv mellette, hogy a növekvő globális versenyben az ún. BRIÓS államok (és különösen Kína) folyamatosan erősödő gazdasági súlya mellett muszáj valamiféle válaszlépést találni a Nyugat államainak. A TTIP ilyen szempontból logikus lépés: az USA és az EU értékrendje, világnézete közel áll egymáshoz, és ennek okán a gazdaságról alkotott, valamint a gazdaság és a társadalom viszonyáról alkotott elképzeléseiben is. Ha a két szereplő erejét a jobb koordináció révén egymáshoz adjuk, akkor egy, ha nem is hegemón, de mindenképpen domináns pozícióban lévő új résztvevőt kapunk a globális piacon. Érdemes hozzátenni, hogy a rendszerbe integrálódna Kanada is, amellyel az EU már meg is kötötte a szorosabb integrációról szóló gazdasági megállapodást, az USA-val pedig eleve gazdaságilag összenőtt. Egy ilyen új blokkhoz igazodhatnának azok a szereplők is, akiknek az értékrendje és érdekei hasonlók: például egy demokratizálódó Eszak-Afrika, az unióba nem integrált európai államok, Ausztrália, Japán, és távolabbi perspektívában fokozatosan mások is. Másfelől jogosak a TTIP-pel kapcsolatos aggályok is. Az egész tárgyalási folyamat sűrű füstfüggöny mögött zajlik, a képviselőivel szemben eleve egyre inkább szkeptikus európai közvélemény nehezen tudja lenyelni, hogy az európai tárgyalók nagyon kevés információt adnak arról, mi lesz pontosan a TTIP tartalma, és hogyan érinti majd az európai emberek mindennapi életét. Merthogy érinteni fogja: a megállapodás keretében szabványok összehangolásáról, eddig mesterségesen védett piacok kinyitásáról, ellenőrzési mechanizmusok szigorításáról vagy éppen enyhítéséről, ezáltal a termékek megváltozó áráról, elérhetőségéről és minőségéről is szó van. A TTIP tehát gazdasági értelemben egy nagyon fontos tervezet, de megfelelő kommunikációs és politikai odafigyelés nélkül az európai közvélemény könnyen ellene fordulhat. Ami még rosszabb, a közvélemény kontrollja nélkül a megegyezésbe bekerülhetnek olyan elemek is, amelyek gazdasági érdekcsoportok, és nem az állampolgárok érdekeit szolgálják. Ahogy az Atlanti-óceán túlpartján mondják, a napfény a legjobb fertőtlenítő - ha valami szem előtt van, kisebb az e^ély, hogy probléma lesz vele.- Szerencsére kormányunk megvédi a keményen dolgozó oligarchákat! (Peter Gossónyi rajzaj JEGYZET Rimaszombati morfondír JUHÁSZ KATALIN E Javában zajlik a Tompa Mihály országos verseny, a legjobb versmondók, prózamondók és verséneklők viadala Rimaszombatban. Ez a huszonnegyedik évfolyam. Ennyi idő alatt sokat változott a világ, és - kényszeredetten bár, de azért mégiscsak- igyekeztek követni ezen változásokat a verseny szervezői is. A familiárisán csak Tompikának nevezett rendezvény sok színészt, előadóművészt, irodalmárt, publicistát adott magyar közösségünknek. És tudjuk, hogy csak azt becézzük, akit szeretünk. Ma azonban nehéz megmondani - legalábbis én nem vál- lalkoznékrá-, milyen mértékben nevezhetők irodalomkedvelőknek ezek a srácok, és mennyire „csak” egy tökéletes produkcióra betanított, azt a lehető legjobban előadni igyekvő versenyzőkről beszélhetünk. Annyi bizonyos, hogy a választott szöveg, főleg a nagyobbak esetében, lehet önkifejezés, olyan gondolatközlés, amelyhez a szerzőt segítségül hívja az előadó, illetve lehet a hatáskeltés, pontszerzés eszköze is. Sok múlik a felkészítőkön. Aki olyan szerencsés, hogy az iskolában találja mega tehetségét felismerő, az előadó-művészet kunsztjaival megismertető, lelkes és hozzáértő embert, aki nemcsak szöveget választ, hanem gyakorol is vele, csiszol- gatj ák a produkciót, az könnyebben eljut(hat) az országos versenyre. A tanároktól azonban ma már nem lehet elvárni, hogy szabad idejükben ilyesmivel foglalkozzanak. Vagyis nem automatikus az értő segítségnyújtás. Sokesetben a szülőre hárul e nemes feladat. A gépészmérnökre, egészségügyi nővérre, bolti eladóra. .. Óriási szerencse kell ahhoz, hogy ezek a saját szakmájukban feltehetően remekül teljesítő dolgozók egyben a szövegmondás szakértői is legyenek. Olyan ez, már elnézést, mintha mondjuk én mű- körömépítő versenyre készítenék fel egy lelkes fiatalt. Egy ismerősöm gyereke például úgyjutott el az országos döntőig, hogy „hivatalból” senki sem foglalkozott vele. Abban a suliban sajnos nem olyan a magyartanár, mondta az anyuka, hozzátéve, fogalma sincs, hogyan segítsen a gyereknek azon felül, hogy elkíséri. Persze másik véglet is van. Olyan iskolák, ahol presztízs- kérdést csinálnak diákjaikjó szerepléséből. Szervezetten, nagy szigor közepette folyik a munka ennek érdekében. Nem kedv kérdése a felkészülés, felkészítés. És nem is az irodalomról szól a történet, hanem az intézmény hírnevének öregbítéséről. Ezek a fiatalok, mihelyst leérettségiznek, illetve kikerülnek az iskolából, abba is hagyják a „művészkedést”. Az országos versenyen tizenöt-húsz éve még volt értékelhető felnőtt kategória, ahová az elődöntők győztesei érkeztek. Ma már egyenesen Rimaszombatba mennek azon kevesek, akiket érdekel ez a fajta önkifejezés. KOMMENTAR Zsebmagyarország NAGY IVÁN ZSOLT Ha valaki meghallgatta Orbán Viktor pénteki rádióinterjúját, egészen világosan megértette, mennyire megütötte a Fideszt a Jobbik ta- k.| polcai választási győzelme. EBiiHi Méltánytalanul kevés figyelmet kapott a magyar sajtóban Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter (civilben egyébként református lelkész) egyik tapolcai kijelentése. Még az áprüis 12-i választás előtt voltunk, amikor ez a remek ember arról értekezett, hogy hát a magyarokat két kategóriába lehet sorolni: szívmagyarok és zsebmagyarok. Szóval Balog úr (lelkész úr) úgy gondolja, hogy a szívmagyarok (igazi keresztyén, rendes, nemzeti érzelmű polgárok) mindenképpen rájuk szavaznak, mert.. .mert ez így van, na. A zsebmagyarok azonban megnyerendők minden választás előtt, mert azokat - miként nevük is mutatja - tényleg csak a zsebük érdekli: kerüljön bele bármi, csak kerüljön. Például a Fidesz - folytatta a pásztor - megnyerte őket még a szocik idején, amikor a szociális népszavazást kezdeményezte, hiszen ezek a (nyilván hitvány) emberek már akkor is azt nézték, hogy ne vegyen ki senki és semmit a bukszájukból. Aztán persze képesek lettek volna elkódorogni máshova, ám a Fidesz ezt is felismerte, és előállt a rezsicsökkentéssel, és lám, a zsebmagyarok tömege hozta is az újabb kétharmadot. Ennyi tehát. És hát, ha így van, Tapolcán rákellett jönniük, hogy ott és akkor legalábbis (de igazábóljó fél éve mindenhol) elvesztették a zsebmagyarokat. A kulcs tehát: ígérni kell. Ha kell, olyat, mint a Jobbik. Vagy olyanabbat! Most például azzal nyitottak, hogy hirtelen bejelentettek egy egyszázalékos adócsökkentést (a szakportálok számítása szerint átlagosan 1500 forintot jelent havonta egy embernek), majd nyomban bemondták: a magyar ember disznóhúst eszik, tehát annak áfáját csökkentik 27-ről öt százalékra (nem, egyébként nem igaz, főleg baromfit eszik, de nyilván járjanakmár jól a haverok is, akiknek sertéstelepeikvannak). Ez azonban még mindig kevésnek tűnhetett, mert jött Orbán pénteki interjúja, ahol előbb megmondta, hogy noha csökken jövőre a bankok különadója, azért ne feledd (ne aggódj), magyar ember, csak ez marad a legnagyobb teher, amit Európában erre a szektorra kivetnek, majd jött a ráadás - egy egészséges adag idegenellenesség. A magyarok kormányának fője hosszan beszélt keresztény Európáról meg illegális menekültekről, akiket szerinte nyomban vissza kell küldeni, ha viszont valamiért mégis maradhatnak, akkor bizony zárják be őket és dolgozzanak, nehogy már csak eltartottak legyenek. A zsehmagyar már láthatta is maga előtt, amint a szerencsétlen földönfutókat reggelente kihajtják egy táborból munkára, este pedig szigorúan vissza, aztán rács, zár, lakat - ahogy kell. Totálisan szembemegy ez az EU-szabályokkal, de Orbánt ez aligha érdekli. Őt most az foglalkoztatja, hogy visszaerősödjön, ehhez pedig, ha kell, átveri az embereket. Azokat, akiket most nemzeti konzultáción kérdeznek meg arról, így bánjanak-e a menekültekkel, és - ne legyen illúziónk- a többség igent fog mondani. Aztán ha az EU mégis nemet mond, akkor összeborulhat kormány és idegengyűlölő, és jöhet a sóhaj: mi csak egymásra számíthatunk. (u.i: Lesz még egy nemzeti konzultáció, ahol azt kérdezik: minek a díját kellene eltörölni vagy csökkenteni? Csak hogy ha lenne olyan zsebmagyar, aki megérti a menekültek nyomorát.) A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Orosz egyetemes országimázs Egyharmaddal növelnék, összesen húszezerre a külföldi diákok arányát az oroszországi egyetemeken, így erősítve az oroszbarát eliteket más országokban. ,A külföldi hallgatók később hatékonyan tudják képviselni hazájukban az orosz hosszú távú érdekeket” - írta a Kommerszant című napilap. Az oktatási tárca szerint a megemelt kvótára Angola, Banglades, Bulgária, Brazília, Burundi, Venezuela, Vietnam, Németország, Zambia, Jordánia, Irán, Jemen, Palesztina, Szerbia, Szíria, Szomália, Szudán, Mongólia és Dél-Afrika is igényt tart Az erre fordított pénzt fokozatosan emelik, míg 2019-re összesen 75 millió eurónak megfelelő összeget költ majd a külföldi diákokra évente az orosz államkassza. „Nincs ebben semmi új a volt Szovjetunió egykori gyakorlatához képest” - mondta Szergej Jerofejev, a moszkvai Közgazdasági Főiskola rektorhelyettese. (MTI)
