Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-23 / 93. szám, csütörtök
Kamerát lopott egy utastól a Ryanair légiutas-kísérője 14. oldal 2015. április 23., csütörtök, 8. évfolyam, 16. szám Nem kell órát állítani az Egyiptomba utazó turistáknak (Képarchívum) Nem lesz idén nyári időszámítás Egyiptomban N em állítják át az órákat az idei nyárra Egyiptomban; erről döntött hétfőn az egyiptomi kabinet, továbbá arról is, hogy tanulmányozzák a villamosenergiafogyasztás csökkentését célzó gyakorlat végleges felfüggesztésének lehetőségét is - jelentette az Ahram Online hírportál. Egy korábbi kormányrendelet értelmében május elsejétől a nyári időszámítás lépett volna érvénybe, ezt azonban később egy országos közvélemény-kutatás eredményétől tették függővé. A kormány közleménye szerint a felmérés eredményéből az derült ki, hogy a legtöbben ellenzik az órák átállítását. Az ébrenlét és a természetes világosság idejének lehető legmegfelelőbb összehangolását célzó, először 1988-ban alkalmazott gyakorlatot 2011 áprilisában már felfüggesztették egyszer, azonban az energiahordozók hiánya okozta krónikus áramkimaradások miatt 2014 májusában újra bevezették azt. Azon a nyáron az egyiptomiak négyszer állították át óráikat, ugyanis egy kormányrendelet értelmében a Ramadán hónapra újra a téli időszámítás lépett érvénybe, annak érdekében, hogy lerövidítsék az emberek világosban ébren töltött idejét, ezzel próbálva meg a nappali böjtöt elviselhetőbbé tenni a hívő muzulmánok számára. Az egyiptomi időzóna jelenleg megegyezik a középeurópai, köztük a szlovákiai idővel. (MTI) Az egyiptomi időzóna jelenleg megegyezik a szlovákiai idővel Turistamentes hely? Suriname az egyik legjobb választás Clarence Seedorf, Patrick Kluivert, Edgar Davids, Jimmy Floyd Hasselbaink... ezeket a neveket a holland fociválogatottból ismerhetjük, de tudják, hogy honnan származhatnak, hol nőttek fel? Surinameban, de az hol van. Afrikában? —P után nyúlt, JL. JL vt hogy megnézze, hogy tényleg van-e ilyen ország, és ha igen az hol van, akkor segítek. Ez a holland gyarmat Dél- Amerikában, Brazíliától északra található, Francia Guyana és Guyana szomszédságában. Francia Guyana és Suriname határán állok, mögöttem a francia és az uniós zászló lobog. Eddig elég volt személyi igazolvánnyal utazni az unión belül, itt azonban kell az údevél. A francia légió katonája rövidnadrágban pecsétet nyom az útlevelembe és az mondja; bon voyage. Egy hajóba ülök, amely érzésem szerint semmilyen biztonsági ellenőrzésen nem ment át, így csak imádkozni tudok, hogy átérjek a folyó túloldalára, ahol nem egyenruhás határőr vár, hanem egy rendőr törülközővel a dereka körül. Állítólag éppen most furdött és mutatja a félig szétesett bódét, állítólag itt zajlik a hivatalos beléptetés. Egy folyó, egy határ és olyan érzésem van, mintha Amerikából egyenesen Afrikába értem volna. Afrikai ritmusok, illatok és főleg az angol nyelv afrikai akcentusa hallható mindenütt. Az első város, ahova ellátogatok Paramaribo, melynek már a neve is egzotikusán hangzik. Amit itt látok, az lélegzetelállító. Úgy is nevezném, mint Dél-Ame- rika legszebb városa, a történelmi központban szebbnél szebb faépületek, amilyeneket talán már Hollandiában sem láthatunk. A hollandok nemcsak a saját, hanem az indonéz kultúrát is idehozták, kiépítették az árvízvédelmi rendszert, és úgy nevezték ez az utcákat Onafhankelijksplein vagy Jodenbreestraat. A Suriname-folyó partján egy eredeti erőd áll, innen szállították a kávét és a teát az európai piacokra. Mellette egy kis épület. Állítólag ez a parlament, az ott pedig az elnöki rezidencia, de semmi hivalkodás, mint a többi országban, sőt még a fotózás sem okoz gondot, az őrség pózol a turistáknak. Ebben az országban nagyon kevés turistával találkozunk, hiszen, aki ilyen messze repül, az Brazíliát vagy Argentínát választja úti célul - panaszolja a szálloda tulajdonosa. Természetesen a hotel is fából készült, a padló kellemesen recseg-ropog, a régi fából készült bárban pedig koloniális italt fogyaszthatunk, a falakon pedig mindenütt régi képeket, amelyek azon túl, hogy hangulatossá teszik az épületet, bemutatják az európai történelem egy részét is. Paro, így hívják a helyiek a várost, amely az UNESCO-világörökség része, nem véledenül, hisz minden turistát elvarázsol. És a helyi specialitás? Olyat itt nem talál, inkább az egyes konyhák keveréke jellemző és éppen ez a mix lesz olyan igazán helyi. Kezdjük a Soto ayam nevű étellel, mely Jáva szigetéről származik, ez nem más, mint csirkehús rizzsel, főtt tojással és marhalevessel leöntve, de vigyázat, nagyon csíp. Utána érdemes megkóstolni a pakisztáni curryt marhahússal, az evés után pedig nem marad más hátra, mint megkóstolni az igazi Paro sört. Miért járnak a turisták ide? Elsősorban az őserdő miatt. Dél- Amerika vad természete egészen a fővárosig húzódott. Az őserdő adta csend és nyugalom máshol csak több órás utazással érhető el, itt elég csak kimenni a város szélére és furödhetünk is a gyönyörű vízesésekben, gyönyörködhetünk a végtelen zöldben. Sokak szerint ez az őserdő szebb, mint a madagasz- kári vagy az ecuadori. Az édesvízi delfinekkel nagyon kevés helyen találkozhatunk már, aki ide jön, ezt az élményt sem hagyhatja ki. A giccses naplemente után feléled az őserdő, meghallani az őserdő hangját. És ami igazán meglepő, az a mindennapi eső, amely szinte percre pontosan érkezik, ragyogó napsütésben megrendelem a Báliról származó kávét, öt perc múlva beborul, és úgy kezd zuhogni az eső, mintha dézsából öntenék. Mire megiszom a kávét, újra kisüt a nap. Nem hiszi? Jöjjön el és győződjön meg róla. Ha egy olyan biztonságos országot keres, amelyet még nem árasztottak el a turisták, akkor Suriname az egyik legjobb választás. Martin Navrátil A szerző a Bubo utazási iroda idegenvezetője MP140917
