Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-23 / 93. szám, csütörtök

Kamerát lopott egy utastól a Ryanair légiutas-kísérője 14. oldal 2015. április 23., csütörtök, 8. évfolyam, 16. szám Nem kell órát állítani az Egyiptomba utazó turistáknak (Képarchívum) Nem lesz idén nyári időszámítás Egyiptomban N em állítják át az órákat az idei nyárra Egyiptomban; erről döntött hétfőn az egyiptomi kabinet, továbbá arról is, hogy tanul­mányozzák a villamosenergia­fogyasztás csökkentését célzó gyakorlat végleges felfüggeszté­sének lehetőségét is - jelentette az Ahram Online hírportál. Egy korábbi kormányrendelet értelmében május elsejétől a nyári időszámítás lépett volna érvénybe, ezt azonban később egy országos közvélemény-ku­tatás eredményétől tették füg­gővé. A kormány közleménye szerint a felmérés eredményéből az derült ki, hogy a legtöbben ellenzik az órák átállítását. Az ébrenlét és a természetes világosság idejének lehető legmegfelelőbb összehango­lását célzó, először 1988-ban alkalmazott gyakorlatot 2011 áprilisában már felfüggesztették egyszer, azonban az energiahor­dozók hiánya okozta krónikus áramkimaradások miatt 2014 májusában újra bevezették azt. Azon a nyáron az egyiptomiak négyszer állították át óráikat, ugyanis egy kormányrendelet értelmében a Ramadán hónap­ra újra a téli időszámítás lépett érvénybe, annak érdekében, hogy lerövidítsék az emberek világosban ébren töltött idejét, ezzel próbálva meg a nappali böjtöt elviselhetőbbé tenni a hívő muzulmánok számára. Az egyiptomi időzóna jelenleg megegyezik a közép­európai, köztük a szlovákiai idővel. (MTI) Az egyiptomi időzóna jelenleg megegyezik a szlovákiai idővel Turistamentes hely? Suriname az egyik legjobb választás Clarence Seedorf, Patrick Kluivert, Edgar Davids, Jimmy Floyd Hasselbaink... ezeket a neveket a holland fociválogatottból ismerhetjük, de tudják, hogy honnan származhatnak, hol nőttek fel? Suriname­ban, de az hol van. Afrikában? —P után nyúlt, JL. JL vt hogy meg­nézze, hogy tényleg van-e ilyen or­szág, és ha igen az hol van, akkor segítek. Ez a holland gyarmat Dél- Amerikában, Brazíliától északra ta­lálható, Francia Guyana és Guyana szomszédságában. Francia Guyana és Suriname határán állok, mö­göttem a francia és az uniós zászló lobog. Eddig elég volt személyi iga­zolvánnyal utazni az unión belül, itt azonban kell az údevél. A fran­cia légió katonája rövidnadrágban pecsétet nyom az útlevelembe és az mondja; bon voyage. Egy ha­jóba ülök, amely érzésem szerint semmilyen biztonsági ellenőrzésen nem ment át, így csak imádkozni tudok, hogy átérjek a folyó túl­oldalára, ahol nem egyenruhás határőr vár, hanem egy rendőr törülközővel a dereka körül. Állító­lag éppen most furdött és mutatja a félig szétesett bódét, állítólag itt zajlik a hivatalos beléptetés. Egy folyó, egy határ és olyan érzésem van, mintha Amerikából egyene­sen Afrikába értem volna. Afrikai ritmusok, illatok és főleg az angol nyelv afrikai akcentusa hallható mindenütt. Az első város, ahova ellátogatok Paramaribo, melynek már a neve is egzotikusán hang­zik. Amit itt látok, az lélegzetelállító. Úgy is nevezném, mint Dél-Ame- rika legszebb városa, a törté­nelmi központban szebbnél szebb faépületek, amilyeneket talán már Hollandiában sem láthatunk. A hollandok nemcsak a saját, hanem az indonéz kultúrát is idehoz­ták, kiépítették az árvízvédelmi rendszert, és úgy nevezték ez az utcákat Onafhankelijksplein vagy Jodenbreestraat. A Suriname-folyó partján egy ere­deti erőd áll, innen szállították a kávét és a teát az európai piacokra. Mellette egy kis épület. Állítólag ez a parlament, az ott pedig az elnöki rezidencia, de semmi hivalkodás, mint a többi országban, sőt még a fotózás sem okoz gondot, az őrség pózol a turistáknak. Ebben az or­szágban nagyon kevés turistával ta­lálkozunk, hiszen, aki ilyen messze repül, az Brazíliát vagy Argentínát választja úti célul - panaszolja a szálloda tulajdonosa. Természete­sen a hotel is fából készült, a padló kellemesen recseg-ropog, a régi fá­ból készült bárban pedig koloniális italt fogyaszthatunk, a falakon pe­dig mindenütt régi képeket, ame­lyek azon túl, hogy hangulatossá teszik az épületet, bemutatják az európai történelem egy részét is. Paro, így hívják a helyiek a várost, amely az UNESCO-világörökség része, nem véledenül, hisz minden turistát elvarázsol. És a helyi specialitás? Olyat itt nem talál, inkább az egyes konyhák ke­veréke jellemző és éppen ez a mix lesz olyan igazán helyi. Kezdjük a Soto ayam nevű étellel, mely Jáva szigetéről származik, ez nem más, mint csirkehús rizzsel, főtt tojással és marhalevessel leöntve, de vigyá­zat, nagyon csíp. Utána érdemes megkóstolni a pakisztáni curryt marhahússal, az evés után pedig nem marad más hátra, mint meg­kóstolni az igazi Paro sört. Miért járnak a turisták ide? El­sősorban az őserdő miatt. Dél- Amerika vad természete egészen a fővárosig húzódott. Az őserdő adta csend és nyugalom máshol csak több órás utazással érhető el, itt elég csak kimenni a város szé­lére és furödhetünk is a gyönyörű vízesésekben, gyönyörködhetünk a végtelen zöldben. Sokak szerint ez az őserdő szebb, mint a madagasz- kári vagy az ecuadori. Az édesvízi delfinekkel nagyon kevés helyen találkozhatunk már, aki ide jön, ezt az élményt sem hagyhatja ki. A giccses naplemente után feléled az őserdő, meghallani az őserdő hangját. És ami igazán meglepő, az a mindennapi eső, amely szinte percre pontosan érkezik, ragyogó napsütésben megrendelem a Báli­ról származó kávét, öt perc múlva beborul, és úgy kezd zuhogni az eső, mintha dézsából öntenék. Mire megiszom a kávét, újra ki­süt a nap. Nem hiszi? Jöjjön el és győződjön meg róla. Ha egy olyan biztonságos országot keres, amelyet még nem árasztottak el a turisták, akkor Suriname az egyik legjobb választás. Martin Navrátil A szerző a Bubo utazási iroda idegenvezetője MP140917

Next

/
Oldalképek
Tartalom