Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-21 / 91. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 21. Kultúra-hirdetés 13 Ahogy James Bond és Batman példája is mutatja: egyre divatosabbak a komor, saját kísérteteikkel küzdő hősök Hollywood esete a mélylélektannal Christopher Nolan nyomasztó súlyú, komor drámaként vitte filmre Batman történetét. A főszerepben: Christian Bale. A Casino Royallal új Bond-korszak kezdődött. Eltűntek a túlrajzolt jellemvonások és a csodafegyverek. Maradt az ember, Daniel Craig alakításában. (Képarchívum) Az utóbbi években Hollywoodban nagy divat lett a „mélylélektan”: a hősök figuráit azzal teszik plasztikusabbá és emberközelibbé, hogy nemcsak a főgonosszal, . hanem saját lelkűk démonaival is szembe kell nézniük. MÉSZÁROS GYÖRGY A tendenciát nagyon jól megfigyelhetjük a Marvel-féle képregényadaptációkban és a Dániel Craig főszereplésével készült legújabb James Bond- filmekben - nem utolsósorban azért, mert a filmtörténet bőséggel kínálja azokat az előzményeket, amelyekkel ez az újfajta karakterábrázolás összevethető. Szuperhősökből emberek Batman először 1939 májusában bukkant fel képregényben. Népszerűsége gyorsan nőtt, 1943-ban már önálló, 15 részes filmsorozattal büszkélkedhetett, majd egyre több - igaz nem különösebben színvonalas - filmben tűnt fel a Denevérember. Tim Burton 1989-ben rendezte meg a Batman - A Denevérember című mozit, amely a leginkább emlékeztet a mai, realisztikusabb, komor tónusú képregény-adaptációkhoz. Nem véletlen, hogy nem is olyan régen így nyilatkozott a filmmel kapcsolatban: „Mikor megcsináltam a Batmant, az volt az első sötét hangulatú képregényfilm. Most már mindenki sötét és komoly szuperhős-filmet akar készíteni. Azt hiszem, ezt a trendet én teremtettem.” Ez ebben a formában azért túlzás, az viszont igaz, hogy Christopher Nolan is sokat merített Burton filmjeiből. Arról a Christopher Nolanről van szó, aki 2005-ben elkészítette a Batman: Kezdődik című filmet, melynek hatására gombamód elszaporodtak a komor, saját kísérteteikkel küzdő hősök Hollywoodban. Épp ezért inkább őt tekinthetjük e trend megteremtőjének. Már a Nolan rendezte Bat- man-trilógia felütése is sokkal emberibb, mint a korábbi adaptációkban: Bruce Wayne elmegy szülei gyilkosának a tárgyalására, hogy megölje a tettest, hogy elégtételt vegyen, csillapítsa a kínt, ami gyerekkorától emészti. A gyilkossal azonban valaki más végez. Mivel megfosztották a bosszútól, már nincs egyetlen személy, akire a haragját irányíthatná, célpontnak marad a bűnözés. Mert a fájdalom, a gyűlölet, a tenni akarás már annyira beleégett a fiatal Bruce-ba, hogy vagy a bűn eltörlője lesz, vagy belehal. Nincs középút. így születik meg Batman. Ez a karakterközpontúság aztán szépen végigkíséri a trilógia mindhárom filmjét. Főgonoszként u- gyan felbukkannak a Denevérember jól ismert ellenfelei - Madárijesztő, Joker, Bane -, de Batman mindvégig a saját démonaival küzd leginkább; újra és újra önmagában kell lejátszania, mennyit ér, meddig ér az elszántság, a kitartás, az erkölcs, a hit és a remény. Nolan Batman-filmjeit sokan próbálták másolni, Vasember és Amerika Kapitány alakját is igyekeztek valóságosabbra rajzolni az alkotók. Vasembert Shane Black rendező próbálta emberszerűvé tenni - már amennyire egy szuperpáncélba bújt, dúsgazdag playboynál ez elképzelhető. Ä Vasember 3-ban Tony Starkot poszttrau- matikus stressz kínozza, álmatlanságban szenved, és attól retteg, hogy nem tudja megmenteni a szeretteit. Az Amerika Kapitány második részében elsősorban a történet vált realisztikussá az által, hogy reflektált az NSA lehallgatási botrányára. A lecsupaszított titkos ügynök Batman és James Bond figurája bizonyos értelemben hasonló: egyiknek sincsenek szuperképességei, mindketten az eszükkel, a bátorságukkal és különböző szuperkütyükkel harcolnak a gonosz ellen. Ráadásul mindkettőjük gyerekkorát beárnyékolja egy súlyos családi tragédia. James Bond először 1962- ben ivott a vásznon vodka-martinit, az első színész, aki őfelsége titkos ügynökének a bőrébe bújt, Sean Connery volt. Utána George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan és Daniel Craig következett. 2006-ig Bond alapvetően laza figura volt, aki bal karjával a világ leggyönyörűbb nőit szorította magához, jobb kezében pedig fegyvert vagy valamilyen trükkös apróságot tartva mentette meg a világot. Ezt a lazaságot a Roger Moore és Pierce Brosnan főszereplésével készült filmek járatták csúcsra: az általuk megformált Bond már-már eltúlzott karikatúraként hatott. 2006-ban aztán a Casino Royal mindent megváltoztatott: egy új Bond-korszak kezdődött, amelyben teljesen lecsupaszították a főhőst. Eltűntek a túlrajzolt jellemvonások és a csodafegyverek. Maradt az ember, Dániel Craig alakításában, akinek szívesen elhisszük, hogy semmilyen terroristától nem riad meg, ugyanakkor a lelkét kikezdték a saját démonai. A Cra- ig-féle, komorra hangolt Bond- széria eddigi tetőpontja a Sam Mendes által rendezett Skyfall, amelyben ügynökünket megtörik, összezúzzák, hogy aztán szinte hamvaiból feltámadva megküzdjön lelke árnyaival, és - legalábbis egy időre - valamiféle békére leljen. Ebben a filmben Bond vérzik és szenved, korántsem az a tökéletes szuperügynök, akit az elmúlt 50 évben megismertünk. Persze, ahogy a sötét Batman, úgy a marcona James Bond is múlandó. Ma még ezt a fajta karakterrajzot másolja Hollywood, de a trend nem fog örökké tartani. Előbb-utóbb visszatér a kevésbé komor Denevérember és a bohókás, laza Bond is. Mert minden változik, így a filmipar és a nézői elvárások is. mm Kalligram-est Budapesten Budapest. Kalligram- esten mutatja be a könyvkiadó a legújabb kiadványait a budapesti Szlovák Intézetben ma 17.30-kor. Markó Béla Rekviem egy macskáért, Gazdag József Egy futballfüggő naplójából és Ferber Katalin Az elárult Japán című kötetét Mészáros Sándor, a kiadó főszerkesztője ismerteti. Csehy Zoltán három friss verskötetet (Németh Zoltán: Kunstkamera, Orcsik Rolalnd: Harmadolás, Vida Gergely: Demóverzió) méltat. Az esten Szigeti László, a kiadó igazgatója a Kalligram szerzőivel - Kende Péter szociológussal és politikai esszéíróval, Komoróczy Géza orientalistával és történésszel, valamint Csehy Zoltán költővel, irodalomtudóssal - beszélget, (ú) Vidnyánszky választ vár Budapest. Magyarázatot vár Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a Burgtheater váratlan akciójára: vasárnap, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón a bécsiek Sirály-előadásának végén a magyar demokráciáért érzett aggodalmuknak hangot adó nyilatkozatot olvasott fel a társulat egyik tagja. Vidnyánszky a Burg- theater intendánsának, Karin Bergmann-nak küldött levelében azt írta: „Úgy vélem, sem Magyarországon, sem bárhol a világon nem ízléses a színpadról direkt politikai leveleket felolvasni a közönségnek, mely aligha ezért érkezik az előadásra”. (MTI) Április 30-ig látható Bálint István kiállítása Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában Az egymásba mosódott álom és valóság tere Bálint István (hiper)realitásában a peremen élők világa jelenik meg (Somogyi Tibor felvétele) AJÁNLÓ Dunaszerdahely. Bálint István Sarokból sarokba című, Vermes-villabeli kiállításán olyan hiperrealista festményeket láthat a közönség, amelyeken - a tárlat anyagát és a művész munkásságát méltató Wehner Tibor művészettörténész szavai szerint - egy sötét erők által vezérelt, kíméletlen törvényekkel szabályozott rideg, hideg világ dimenziói jelennek meg. Bálint István 1950-ben született Budapesten, tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzete az 1970-es években. A dunaszerdahelyi tárlaton is látaható, társadalomkritikai szemléletű képeinek (hiper) realitásában a peremen élők, a hajléktalanok, a miskolci Ötödik utca lakóinak világa jelenik meg. A városi és építészeti környezetbe helyezett, vagy le- csupszított háttérből előlépő életképein, figurális portréin, helyzetképein a létezés peremén egzisztáló guberálók és koldusok, valamint a hatalom gőgös, öntelt képviselői a főszereplők. A kiállított anyagban helyet kapnak olyan ábrázolások is, melyeken a jelenkori környezetbe illesztett bibliai motívumok és képi átiratok dominálnak, vagy amelyeken a művész a világ ismert helyein tett utazásainak emlékképeit adja közre. ,A groteszk és ironikus hangvételű élet- és helyzetképein szereplők remény- vesztettségét sugallja, a kilá- tástalanságot sugározza a szürkeségekre, a tompa olajzöldekre, a barnákra, a feketékre hangolt színvilág is - mondja Wehner Tibor. - Egyes alkotásokon észrevétlenül felcserélődik, egymásba mosódik az álom és a valóság, a valószínűtlennek tetsző valóság és a valóságos dimenziók között életre kelő álom.” Ennek köszönhető, hogy „a lepusztult, szomorú világokat tükröztető, kihalt tereket ábrázoló, a létezés végső stádiumában leledző alakokat megmutató, kilátástalansággal és lemondással átitatott képek mégis a szépség, a lelki szépség győzelmével hatnak” - állapítja meg Wehner Tibor, (tébé) ]*onto ! 52 oldal rejtvények XVI. évf. j 5. s»óm 2015. május .»ie ■ Nyereményözön! ; 100 000 Ft ; készpénz Skandináv U “ Plusz Egy Az Új Szó ára az 52 oldalas QrSO €! n rejtvényújsággal együtt W* Vfv Április 25-én *A rejtvényújság nem része az előfizetésnek és nem előfizethető, csak standon kapható az Új Szóval együtt!
