Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-20 / 90. szám, hétfő
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 20. www.ujszo.com KOMMENTAR A Váhostav nem elég MOLNÁR NORBERT Nem egészen egy évvel a parlamenti választások előtt kipattant a Fico-kormány eddigi legnagyobb botránya. Legalábbis az ellenzék és az ellenzéki választó is a legnagyobbnak ítéli a Váhostav körül kialakult helyzetet. Valószínűleg Robert Fico is megijedt, hiszen a hagyományos megmentő-szerepen túl megpróbálta, pontosabban a mai napig próbálja Ján Figeľre kenni a bili tartalmát, még olyan áron is, hogy az egyik jövőbeni lehetséges koalíciós partnerét idegeníti el magától. Persze abban bízik, hogy a választók emlékezete rövid, tizenegy hónap múlva már senki sem fog emlékezni arra, hogy mi zajlott itt a Váhostav körül, de abban is bízhat, hogy mindegyik párt kormányra akar kerülni, hiszen az érdekérvényesítés erősebb akárcsak három kormánypárti képviselővel, mint hatvan ellenzékivel. És Fico azzal is tisztában van, hogy nem a kereszténydemokraták az első számú koalícióspartner-esé- lyesek, vannak pártok, amelyekjobban Tiszáinak, mint Figelek. Elég megnézni, mely pártok nem szóltak hozzá a Váhostav-mizériához. De Fico leginkább a saját választóiban bízhat. Azoknak nincs emlékezetük, és teljesen érzékedének a korrupcióra, a kormány tehetetlenségére. A Smer-választó csak a saját zsebére érzékeny. Ha beledugnak plusz két eurót, mindenki annyit lophat odafent, amennyit akar. Plusz tíz euróval már azt is el lehet náluk érni, hogy választani is elmenjenek, és rutinosan válasszák a Smert. Ajobboldalnak ilyen szempontból pechje van, választója emlékezik, és érzékeny a korrupcióra, sok mindent nem tud megbocsátani. Ficónak nyert ügye van. Valami szuper váraúan dolognak kellene történnie, hogy ez az ügy megingassa a Smer dominanciáját. A patemalizmust igénylő, tehetetlen választó dönt, és belőlük van a legtöbb. A jobboldal pedig hiába igyekszik, hiába mond nagyokat, és hiába lengeti Fico és Široký közös képeit a parlamentben. Azon túl, hogy a baloldali választó érzéketlen, a jobboldali választónak a jobboldali pártok nehezítik meg a dolgát. Ennyire szétesett, a saját létét féltő ellenzékkel nem lehet kormányt váltani. Nem is érdemes. Ha egy kompaktnak tűnő kormány, mint a Radičová-kabinet, másfél éven belül összeomlik, altkor egy hat-nyolcpártos koalíció fél évig se bírná. Főleg egy olyan, amelyben Matovičék is benne vannak. Arra semmi szükség, hogy ismét gyorsan megbukjon egy jobboldali kormány, mert ez csak még inkább növelné Fico erejét. Fico lassan fog gyengülni. Ahhoz még száz Váhostav- nak kell jönnie és csodának történnie a jobboldalon, hogy Ficónak reális alternatívája legyen. Csodák pedig nincsenek. FIGYELŐ Az egyházak a lista végén Legkevésbé az egyházakban bíznak a csehek- derült ki abból az országos felmérésből, amelyet a cseh tudományos akadémia közvéleménykutató intézete készített. Csehországban a kilencvenes évekközepe óta rendszeresen mérik, hogy a lakosság mennyire bízik az állam és a közélet kiválasztott intézményeiben. Abizalmi index listáját másfél évtizede a hadsereg vezeti, míg az egyház hagyományosan az utolsó. A mostani felmérés szerint a hadseregben a megkérdezettek 64 százaléka bízik, a rendőrségben 59 százalék. A cseh média aránylag nagy bizalmat élvez. A legnagyobb bizalom hagyományosan a rádióállomások iránt nyüvánul meg - tavaly 59, idén 58 százalékban. A televíziók bizalmi indexe 50 százalék, míg a nyomtatott sajtóé 44. A civil szervezetek bizalmi indexe 45 százalék. A lista végén, lényegesen lemaradva kullognak az egyházak, amelyekben csak a csehek 26 százaléka bízik, bár a korábbi évekhez viszonyítva ez mérsékelt növekedés. A cseh lakosság több mint kétharmada ateista. (MTI) Un, a hős hegymászó Kim Dzsong Un észak-koreai vezető megmászta a szent helyként tisztelt Pektu-he- gyet, hogy így tisztelegjen apja, Kim Dzsong II emléke előtt. A Koreai Munkapárt lapja, a Rodong Színműn arról számolt be, hogy Kim az ország legmagasabb hegyét katonai vezetők és vadászpilóták százainak társaságában mászta meg. „A Pektu-hegy megmászása értékes szellemi táplálék, erőteljesebb, mint bármilyen nukleáris fegyveres. így lehet továbbvinni a forradalmi hagyományokat” - mondta Kim Dzsong Un. A hivatalos verzió szerint Kim Dzsong II, az előző diktátor a 2744 méteres csúcson született 1942- ben. A történészek szerint viszont a Szovjetunióban. A hegyen a kommunista rezsimet megalapító Kim ír Szén a japán megszállás idején gerüla- táborthozottlétre. (MTI) Feladvány a választóknak: vajon mi köthetné össze az SaS-t, az OLaNO-t és a Novát Koalíció Matoviécsal? Hétvégén tartotta kongresszusát a Szabadság és Szolidaritás, az egyik húzó téma az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek párttal és az Új Többséggel kötendő koalíció volt. Érdekes elgondolás... KOCUR LÁSZLÓ Daniel Lipšic volt igazságügyi, majd belügyminiszter - ténykedése miatt - kellően sok embernek lehet a begyében. Lejáratására komoly ipar alakult. Két „tematikus” honlap is igyekszik legalább heti szinten gya- lázni ót, pártja állítólagos homályos hátterét, illetve valós vagy vélt nőügyeit taglalva. Míg az előzőeknél nyilvánvaló a cél- zatos, demagóg hírmagyarázat, az utóbbiról a feleségével kell elbeszélgetnie, engem nem izgat. Daniel Lipšic standard politikus, leginkább az elhibázott arányérzékét róhatjuk fel neki, pártja ugyanis jelenleg legfeljebb egy új kisebbség, semmi esetre sem az Új Többség. Acélosabb preferenciák esetén pártja kormánytényező lehetne, így viszont maximum csendestársi szerepre ácsingózhat. Na de ott vannak Igor Mato- vič Egyszerű Emberei, akik annak idején csak négyen, kormányzati szerepvállalás nélkül is destabilizálni tudtak egy jobb sorsa érdemes kabinetet. Á múlt század fordulóján, a második búr háborút (a nagy túlerő és a brit koncentrációs táborok mellett) azért vesztették el ajobb terepismerettel, és a reguláris hadsereg ellen mindig hatékony gerillataktikával harcoló helyiek, mert csapataik lazán voltak szervezve, és akinek nem tetszett egy döntés, az egyszerűen hazament, és nem vett részt az általa vitatottnak tartott hadmozdulatban. így háborút nem lehet nyerni, de kormányozni is nehéz. Próbáljuk meg elképzelni, e búr módra szervezett (nem)pártban hogyan működne egy politikai döntés végrehajtása. Ha az OLaNO miniszterének nem tetszene egy parlament által elfogadott törvény vagy kormányrendelet, akkor azt egyszerűen figyelmen kívül hagyná? Nem hajtaná végre? Esetleg a beosztottjait is erre buzdítaná? Vagy utasítaná? Mert a párt jelenlegi krédója az, hogy nincs pártirányvonal és pártutasítás, minden képviselő azt csinálhat, amitakar. Ez pedig koalíciós potenciáljukat a nullához közelíti. Mert ki szeretne úgy kormányozni, hogy valamiben megegyeznek a zöld asztal mellett, aztán a partner nem tartja be az egyezséget, mert neki nem tetszik? Matovič eddigi politizálásának ismeretében már a koalíciós szerződés tartalma is komoly érdeklődésre tarthatna számot, nem is beszélve annak megvalósíthatóságáról. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hárman együtt is csak tíz százaléknál valamivel magasabb e- redményt tudnak produkálni, ami egyrészt nagyon messze van a kormányzáshoz szükséges 51-től, másrészt a Jézust sza- domazochistának tartó Romana Schlesinger szavazói nem biztos, hogy voksolnának olyan listára, amelyen a homoszexuálisokat gyógyítani akaró Štefan Kuffa is szerepel - és fordítva. A naponta változó szlovákiai politikai élettel kapcsolatban jóslásokba bocsátkozni legalábbis kockázatos vállalkozás, azt azonban már most bizonyossággal kimondhatjuk, hogy egy SaS-OLaNO-NOVA hármaskoalíció nem tűnik kormányváltó erőnek. (Cartoonizer) „3 A Szabadság és Szolidaritás, az Egyszerű Emberek és az Új Többség lehetséges programja KRONOLÓGIA A legsúlyosabb tragédiák a Földközi-tengeren Illegális bevándorlók ezrei haltak meg az utóbbi években a Földközi-tengeren, akik egy jobb élet reményében Európába tartottak a polgárháború és szegénység sújtotta afrikai, illetve közel-keleti országokból. A túlélők beszámolói alapján a következők voltak az utóbbi évtizedek legsúlyosabb menekülttragédiái a Földközi-tengeren: 1996. december 25.: Háromszáz menekült veszett tengerbe Málta és Szicília között. 2003. június 20.: Ötven holttestet és negyvenegy túlélőt találtak a tunéziai partoknál, százhatvan embert eltűntként tartanak számon. 2003. október 20.: Legalább hetven illegális bevándorló belefulladt a vízbe Szicíliától nem messze. 2008. május 12.: Ötven ember életét vesztette egy Szicília mellett történt hajószerencsétlenségben. 2011. május 6.: Egy hatszáz migránst szállító hajó süllyedt el Líbia közelében, több százan odavesztek. 2011. június 2.: 270-en vesztették életüket amiatt, hogy felborult egy hétszáz menekültet szállító vízi jármű Tunézia és Olaszország között. 2012. július 10.: Küyukadt egy afrikai bevándorlókat szállító motorcsónak Líbia és az olasz Lampedusa sziget között, ötvennégyen meghaltak. 2012. december 14.: Legkevesebb huszonegy ember meghalt, hat eltűnt egy hajószerencsétlenségben a görög Leszbosz sziget mellett. 2013. augusztus 10.: Hat ü- legális bevándorló holttestére bukkantak az olaszországi Catania egyik strandján. A menekülteket szállító halászbárka a parttól mindössze tizenöt méterre megfeneklett, a holtan talált hat ember pedig nem tudott úszni. 2013. október 3.: 366 ember halt meg egy hajószerencsétlenségben Lampedusa közelében. Százötvenöt embert kimentettek. 2014. január 20.: Tizenkét ember, köztük kilenc gyerek fulladt meg a görög Farmako- nisz szigetnél. 2014. február 6.: Legalább tizenöt ember meghalt, miközben úszva próbálta megközelíteni Marokkóból az egyik észak-afrikai spanyol enklávét, Ceutát. A rendőrség gumüöve- dékeket vetett be ellenük. 2014. szeptember 10.: Mintegy ötszáz szíriai, palesztin, egyiptomi és szudáni bevándorló veszett tengerbe, miután hajójuk összeütközött egy másik menekültszállító hajóval Málta közelében. 2014. szeptember 14.: Kétszáz ember veszett oda Líbia partjainál. 2015. február 8.: Huszonkilencen meghaltak, háromszázan eltűntek, amikor négy, menekültet szállító csónak elsüllyedt a líbiai partoknál. 2015. április 12.: Túlélők beszámolói alapján négyszázan fulladtak a tengerbe Líbia közelében. Az olasz parti őrség 144 embert kimentett. 2015. április 15.: Muzulmán bevándorlók tizenkét, velük utazó keresztényt vízbe dobtak, miután vallási vita robbant ki a hajón levőkközött. (MTI)
