Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-18 / 89. szám, szombat

o N t/b A macskakávézó ere­deti ödete a Távol- Keletről ered. ,A megvalósítása nem volt egyszerű: egy­részt bonyolult volt az engedé­lyeztetés, hogy minden előírásnak megfeleljen a hely, másrészt a teret úgy kellett kialakítani, hogy ven­déglátóhelyként is működjön, de a cicáknak is biztosítsa a megfelelő életteret, a játszóteret és a bújóhe­lyeket is” - magyarázza Szépvölgyi Zoltán, miközben Rintin éppen belemászik a fotóstáskába, csak a farka látszik ki. Rintin fekete-fehér Maine Coon, és hajgumi-fétise van. Akármilyen táskából képes kikotorni a hajgu­mit (olyanokat is, amelyekről már a tulajdonosuk is megfeledkezett), hogy utána boldogan elrohanjon vele. Miután megbizonyosodik róla, hogy a fotóstáskában nincs hajgumi, kissé csalódottan odébb vonul. Pongó ezalatt az asztalon lévő tiramisut kontrollálja. Nem kós­tolja meg, csak szagolgatja: a sütemények teljesen hidegen hagyják a kávézó lakóit. „Benne van a szabályzatunkban, hogy a vendégek ne etessék a macská­kat emberi táplálékkal. Nálunk kaphatók kifejezetten cicáknak való jutalomfalatok is - mondja Szépvölgyi Zoltán, s hozzáteszi, a macskák szeretnek felugrani az asztalra, megnézni, mit fogyaszta­nak a vendégek, néha kunyerálnak is, de ők is tudják, hogy az nem nekik való. - Melegszendvicseket is felszolgálunk, és egyszer szem­tanúja voltam, hogy az egyik cica, Vladimir az asztalon heverészve látszólag közömbösen figyelte a vendéget és a tányérját, majd az utolsó falatot gyorsan megkapa­rintotta és bekapta!” A Cat Caféban azonban ritkán történik ilyen „étellopási eset”, szökési kísérletre pedig egyálta­lán nem volt példa. Ugyan nincs dupla ajtó (tűzvédelmi szem­pontból nem engedélyezett), a macskák nem akarnak kislisszolni az utcára. „Az ablakban szívesen nézelődnek, de egyébként nem vonzza őket a külvilág. Jól érzik magukat nálunk. Nagy életterük van, mindent megkapnak, nem akarnak elszökni” - hangsúlyozza Szépvölgyi Zoltán. A Cat Cafénak jelenleg 12 la­kója van: négy Maine Coon, egy Szomáliái cica, a többi pe­dig házimacska, ők menhelyről kerültek a kávézóba. Három szint, összesen 300 m2 terület áll a rendelkezésükre, mászókák, ülőkék, kosarak, párnák szolgál­ják a kényelmüket, és ha elegük van a vendégseregből, lemehet­nek az alsó szinten levő privát szobájukba, vagy felmászhatnak a magasan levő pihenőhelyeikre, ahol az emberek nem érhetik el őket. „Érdekes, ahogy a cicák re­agálnak a kávézó forgalmára. Ha kevesebb a vendég, többet sza­ladgálnak, pörögnek, ha nagyon sok a vendég, akkor inkább lus­tálkodnak, szunyókálnak” - tud­juk meg a tulajdonostól. Costa Rica és Nicaragua között 17. oldal 2015. április 18., szombat, 9. évfolyam, 16. szám A „macskávézóban” a szigorú hi­giéniai előírásoknak megfelelően a pult teljesen zárt, nehogy a cicák hozzáférjenek az élelmiszerekhez. A felszolgálók mellett macska­gondozók is dolgoznak a Cat Caféban, akiknek a cicák ellátása, szórakoztatása, rendben tartása a feladatuk, valamint felügyelik a cicák és vendégek kapcsolatát. Ott jártunkkor Azúr, a hatalmas, vörös Maine Coon éppen kü­lön tápot kap, így a gondozóval együtt eltűnik a titokzatos-va­rázslatos „kajásajtó” mögött. A gondozó kis segítséget is kér a vendégektől, akik addig távol tartják a többi kíváncsiskodót az ajtótól. A kint rekedtek méltat­lankodva nyávognak, és fejüket egyforma szögben félrebillentve bűvölik az ajtót. A kivétel Vladi­mir, akinek vélhetően (orosz) kék vér is folyik az ereiben. A nyivákoló társaságra a füle botját sem mozdítja, hátrá­lj cammog a száraztápos tál­hoz, és jól belakmározik. A kávézó lakói olyan ci­cák, akik jól viselik, ha a figyelem középpontjában vannak, és nem félnek az idegenektől. „Előfordul, hogy valaki kismacská­kat ajánlgat nekünk, de a kávézóba tilos más állatot behozni. A cicáink rendsze­res állatorvosi felügyelet alatt állnak, ügyelünk rá, nehogy megbetegedjenek. De ha va­laki megkeres, hogy segítsek otthont keresni egy kóbor cicának, az általam működte­tett Macskavilág Alapítványon át igyekszem segíteni” — mondja Szépvölgyi Zoltán, és egy vicces történetet is elmesél: „Egyszer megtörtént, hogy egy nő az ajtón levő figyelmeztetés ellenére bejött a kutyájával. Kicsit megijedtünk, hogy most mi lesz, de a kisku­tyát féltettük jobban! Szerencsére mindenki megúszta, mert a nő időben távozott.” A főbb szabályokat házirend rög­zíti, de a vendégek általában tud­ják, hogyan kell bánni a macskák­kal. „Ide olyan emberek jönnek, akik szeretik a cicákat, így nem volt gond a vendégekkel. Gyere­kekkel adódtak apróbb problé­mák, de azt is meg tudtuk oldani - hangsúlyozza Szépvölgyi Zol­tán. - A látogatottság emelkedik az utóbbi hónapokban, volt olyan nap, amikor nem is tudtunk min­denkit leültetni. Ez egy hosszabb távon jövedelmező vállalkozás, hi­szen nekünk a cicák miatt sokkal több a járulékos költségünk, mint más kávézóknak.” De hát a Cat Cafénak éppen az a lényege, hogy nem hagyományos kávézó. Itt teljesen normális, ha egy cica éppen az asztalon alszik, és az is mindennapos, hogy is­meretlenek elegyednek szóba, és mesélik egymásnak a cicás szto­rikat. A macskák pedig ezalatt tökéletességük teljes tudatában járnak-kelnek, és pózolnak a fényképekhez. Bőd Titanilla Cicákkal együtt lenni jó - ebből az alapigazságból indult ki Szépvölgyi Zoltán, a budapesti Cat Café egyik tulajdonosa. Szépvölgyi Zoltán mindent megad a cicáknak A cicák nem zavartatják magukat, a legnagyobb nyüzsgés közepette is jól alszanak (Fotók: Somogyi Tibor) Macska az asztalon - itt ez teljesen megszokott látvány A macskávézó

Next

/
Oldalképek
Tartalom