Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-18 / 89. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 18. Közélet-hirdetés 3 Fodor Attila: A szlovákiai magyar pedagógustársadalom rászokott arra, hogy bármi jön, a pedagógusszövetség megoldja „Fel sem fogjuk a probléma súlyát” Több magyarórát! Petíció az iskolákért Az oktatási minisztérium szeptembertől a magyar első osztályokban mindössze heti öt anyanyelvi (írás, olvasás) órát irányoz elő, miközben a szlovák elsősöknek kilencet. A témát Fodor Attilával, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatójával jártuk körül. VOJTEK KATALIN Mennyire újkeletű a probléma? A probléma 2008 óta fennáll. 2008 előtt a központi tanterv a szlovákoknak az alsó tagozat minden évfolyamában heti 9 szlovákórát irányzott elő. Amikor Ján Mikolaj minisztersége alatt bevezették a kétpólusú szabályozást, a szlovákoknál az anyanyelvi órák számát havi 36-ról 26-ra, a magyaroknál 29-ről 21-re csökkentették. Alighanem a szlovákok is berzenkedtek, hogy kevés az anyanyelvi óra, mert nekik idén februárban megemelték 31-re. A magyar iskolákban viszont változatlanul maradt a 21 óra. Most tehát egy szlovák elsősnek heti 9 óra anyanyelvi írás-olvasásórája van, a magyar gyereknek viszont csak öt. Igaz, hogy az illetékesek azt mondhatják, van 3 szabad óra az első osztályban, ezeket használjátok fel a magyar írás-olvasásra. De ha mi minden évfolyamban a szabad órákat az anyanyelvi oktatásra használjuk fel, akkor az iskola egyediségét biztosító szabad órák száma nulla lesz. Ha 2008-ban merült fel ez a probléma, nem kellett volna rögtön akkor lépni? Abban az évben május végén elfogadták az új közoktatási törvényt, amely jelezte, hogy szeptemberben az iskolák már az új rendszer szerint mennek. Júniusban, az iskolaév vége felé elfogadták a nemzeti alaptantervet. Az elfogadása és a bevezetése között 101 nap volt, beleszámítva a 62 napos nyári szünetet. Szlovákiában arra adtak szünetestől 101 napot, amire Magyarországon három évet, Csehországban pedig négyet, nagy támogatásokkal, felkészítésekkel. Ha 2008-ban nem tiltakozott a hazai magyar pedagógustársadalom, azért volt, mert az új rendszerből adódó feladatokkal volt elfoglalva, észhez sem tért, hogy mi történt. De miután észhez tért, sem tett semmit. Mert ott voltak a szabad órák. A magyaroknak akkor tíz Fodor Attila (Fotó: rozsnyovidek.sk) óra szabad sáyjuk volt. Most meg van hat. A szlovákoknak hány szabad órájuk van? Nyolc, amit tisztán felhasználhatnak bármire, mert nekik elegendő anyanyelvi órájuk van. Nekünk de iure 6 szabad óránk van, de ha az öt magyarórát nyolcra emeljük, de facto semmi sem marad. Ez ellen senki sem tiltakozott? De igen. Azok a tervezetek, amelyek ellen most tiltakozunk, 2013 nyarán megjelentek, és a pedagógusszövetség beadott róluk egy írásos véleményezést. Ezt az Állami Pedagógiai Intézetben elfogadták, és azt mondták, változatlanul küldik tovább a minisztériumba. Hogy aztán az oktatási minisztériumban mi történt, nem tudjuk, mert választ nem kaptunk. Jóval a pedagógusszövetség rozsnyói konferenciája előtt levelet írt Juraj Draxler- nek ez ügyben, de választ nem kapott. Nem kellene megsürgetni a minisztériumot, hogy válaszoljon végre? Nemcsak a mi levelünk ment el. Ugyanazt a levelet szétküldtük elektronikusan az iskoláknak, hogy ők is küldjék el a minisztériumnak. Olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy aláírta az egész tantestület, elküldték a minisztériumnak, de választ nem kaptak rá. Mondott valami konkrétumot Rozsnyón az oktatási miniszter? A lényeges kérdésekre nem válaszolt. Lehet, hogy nem is volt képben. Egyébként nem volt elutasító, azt mondta, mindenről beszélhetünk, tárgyalhatunk. Az a véleményem, hogy ezt az öt anyanyelvi órát nem hagyhatjuk így. Most gyorsan kéne lépni, tárgyalást kezdeményezni a miniszterrel. Az iskolák nemigen mozgolódnak. Az az érzésem, hogy ezt a súlyos problémát az iskolákban fel sem fogják. Rozsnyón a pedagógusok nemigen firtatták, pedig rákérdezhettek volna a minisztertől. Ehelyett olyan kérdéseket tettek fel neki, amelyek teljesen félresiklatták a dialógust. A tornatermek rekonstrukciójáról, köz- beszerzésről faggatták, számukra ez volt a fontos. A végén meg hatalmas lelkesedéssel megtapsolták a miniszter urat, aki pedig egyetlen kérdésre sem volt képes konkrét választ adni. Abnormális állapot, hogy egy polgári társulás oldja meg a szlovákiai magyarság létkérdését. Nem az lenne a normális, hogy a magyar iskolák igazgatói önszerveződő alapon összejönnének, és ők tiltakoznának, ők írnának petíciót? Hisz az igazgatónak is van felelőssége, kinevezték egy funkcióba. És nem polgári társulás alkalmazza, amely az államtól nem kap egy fillért sem, hanem kap egy tisztességes fizetést. Ilyen vészhelyzetben a járás iskola- igazgatói miért nem telefonálnak egymásnak, miért nem beszélnek meg egy találkozót? A szlovákiai magyar pedagógus- társadalom rászokott arra, hogy bármi jön, a pedagógusszövetség megoldja. „Adjátok a papírt, majd aláírom.” Pozsony. Aláírásgyűjtés kezdődött a magyar, a történelem és az úgynevezett szabad órák számának növelése érdekében. Fibi Sándor, a petíciós bizottság tagja szerint nagyon fontos, hogy legkevesebb húszezer aláírás gyűljön össze, mert akkor az oktatási miniszternek foglakoznia kell a petícióval. A támogató aláírásokat tárgyalási alapként kívánják felhasználni, mellyel azt szeretnék elérni, hogy az oktatási tárca hozzáértő szakemberek bevonásával megfelelő kerettanter- vet dolgoztasson ki a magyar iskolák részére. Fontosnak tartják, hogy legalább olyan óraszámban tanulhassák anyanyelvűket a magyar diákok is, mint a szlovák iskolában. Elengedhetetlennek tartják továbbá a szabadon felhasználható órák és a történelemórák számának növelését is. Az előbbi az iskolák nyújtotta képzés bővítéséhez, az utóbbi pedig a magyar történelem jobb megismertetéséhez szükséges. „Ezért nem elfogadható megoldás, hogy a minimálisra lefaragott szabad órákban tanuljanak írni és olvasni a magyar iskolákban” - mondta Fibi Sándor. A petíciós íveket május 20-ig gyűjtik, ezek elérhetők a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) és a Csemadok honlapján is. (ie) FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS KÖZÖSEN EGY MÉLTÓ ÉLETÉRT Vavrek István, a Híd romákkal és mélyszegénységgel foglalkozó szakpolitikusa, Rimaszécs polgármestere szerint eljött az idő a változásra, a roma integráció ügyének szakszerű és effektiv képviseletére. Ennek egyfajta kézikönyve lehet a Híd Polgári Víziójában található Mélyszegénységi- és romapolitika című fejezet, amely konkrét lépésekben vázolja fel a megoldásokat, a sikerhez azonban szükséges a többségi társadalom együttműködése is. Olyan kérdésről van szó, amely mindenki számára fontos: nemcsak a romáknak, hanem a velük élőknek és végső soron az ország mindenegyes polgárának érdeke, hogy ez az égető probléma a lehető leghatékonyabban rendeződjön. „Valamivel több, mint két évvel ezelőtt alakítottuk meg a PURT szervezetet, mely a Híd hathatós támogatásával, és a helyi közösségek összefogásával azóta is sikeresen működik. Ez az első olyan szervezet, amely elsősorban a szlovákiai magyar romákkal foglalkozik, és amelynek munkájába mára több, mint 50 település 300 aktivistája kapcsolódott be. A modell nagyon egyszerű, kis befektetéssel és rengeteg energiával, valamint az érintett falvak polgármestereinek közreműködésével nagy dolgokat hajtunk végre. Eddig szinte minden erőfeszítésünk sikeresen zárult, és ez csakis annak köszönhető, hogy a PURT-ban tevékenykedő aktivistáink tényleg hisznek az ügy sikerében. És itt nem egyszerűen csak arról van szó, hogy játszótereket építünk, óvodákat, iskolákat újítunk fel, rendezvényeket szervezünk és segítünk a bekapcsolódó falvak lakóin. A szervezet azért működik ilyen jól, mert a közösségi szellem viszi előre. A tenni akarás és a sikerélmény falakat dönthet le, még olyan magas munkanélküliségi aránnyal rendelkező vidékeken is, mint Gömör vagy Nógrád,” - mondta Vavrek István. „A hosszú aktivista évek alatt rájöttem, hogy a romák helyzetét megfelelő politikai képviselet nélkül csak enyhíteni tudjuk, megoldani nem. A folyamat lassú, rengeteg türelmet és munkát igényel, de el kellett kezdenünk valahol. Ezért is döntöttem úgy, hogy a novemberi önkormányzati választásokon megmérettetem magam, és elindulok Rimaszécs polgármesteri székéért. A roma szervezetben végzett munkám és a helyiek bizalmának köszönhetően sikerrel vettem az akadályt. A Híd színeiben indulva sikerült megnyernem a választásokat, és azóta is gőzerővel dolgozunk az előző vezetés okozta károk enyhítésén, valamint azon, hogy Rimaszécs újra az a falu legyen, ahol érdemes becsületesen és méltóságteljesen élni,” - szögezte le Vavrek. A Híd a 2014-es év elején mutatta be stratégiai dokumentuma, a Polgári Vízió a romák és a mélyszegénységben élő polgárok problémáira válaszokat kínáló fejezetét. A dokumentum a gazdasági válság egyik legkellemetlenebb jelenségére kíván választ adni: ez pedig a szegénység elmélyülése szerte a világon, amely alól Szlovákia sem kivétel. A Híd igyekszik a maga összetettségében szemlélni az említett kérdéseket: kitér a szociálpolitikára, a munkaerőpiacra, az oktatásügyre, a lakhatás kérdésére, az együttélés problémáira, valamint a kultúrára. „A gratulációk és a bíztató szavak mellett a romaszervezetet és engem személyesen is értek támadások a párttal való együttműködés miatt. Szeretném leszögezni, hogy a Híd volt az, aki segítséget nyújtott az itt élő romáknak és cserébe nem kért semmit. A Híd volt az a párt, amelyik semmitmondó üres ígéretek helyett konkretizálni tudta a romaüggyel kapcsolatos elképzeléseit. A Polgári Vízió romákkal foglalkozó fejezetének én is társszerzője voltam, és büszke vagyok arra, hogy egy olyan csapat tagja lehetek, amelyiknek nem csak a választások előtt fontosak a romák, és amelyiknek átfogó víziója van a jövőnkkel kapcsolatban. A dokumentumban külön foglalkozunk a szociális segélyek kérdésével is. Az állami szociálpolitika kiindulópontja nem lehet más, mint hogy az államnak mindenkor kötelessége a túléléshez szükséges létminimumot biztosítani minden állampolgára számára. Ez nem csak a segélyezetteknek, de a segélyezőknek is érdeke, hiszen a szolidaritás az európai kultúra egyik legfontosabb értéke. Viszont azt szeretnénk, hogy azért hogy megérje dolgozni, a minimálbérjóval nagyobb legyen a segélynél - hogy az emberek ne maradjanak otthon, ha van munka. Támogatjuk azt is, hogy a szociális segélyek egy része kötődjön a közmunkához. Az abban résztvevők bonuszhoz jutnának (néhány százaléknyi pluszról van szó), ami motivációt jelenthetne a segélyezettek közmunkavállalása szempontjából. Fontos azonban kitérni arra is, hogy egy ilyen bónuszrendszer önmagában nem elég a feketemunka elleni fellépésre. Annak visszaszorítása a fenti javaslattal egyidejűleg megoldandó szakpolitikai feladat. A párt és jómagam is ennek a feladatnak a végrehajtásán dolgozunk,”- folytatta Vavrek. „Ami pedig Rimaszécset illeti, azon dolgozunk, hogy a magas munkanélküliségi ráta ellenére a gazdasági mutatókat feljebb tudjuk tornázni. Ehhez elengedhetetlen a lakkosság együttműködése és az egymás iránti bizalom kiépítése. Az elkövetkező négy évben minden erőmmel azon leszek, hogy a falu egyfajta önfenntartó gépezetként működjön. Szeretnénk bevonni minél több lakost a folyamatba, ezáltal munkahelyeket és lehetőségeket teremtve nem csak egyéneknek, hanem egész családoknak. Természetesen külső segítségre is szükségünk lesz, olyan projekteket dolgoztunk ki, amelyek idecsábíthatják a befektetőket, legyen szó akár a mezőgazdaságról, akár fémfeldolgozásról. Rövid távú céljaim között szerepel egy állandó fogorvosi rendelő és egy szociális lakás -hálózat megteremtése is. Tudatosítanunk kell azt, hogy a lefektetett célok és egy méltó élet eléréséhez közösen kell dolgoznunk, méghozzá mindnyájunknak,” - zárta Vavrek István, Rimaszécs polgármestere. ® www.polgarivizio.sk MOST-HID POLGÁRI PÁRT - OBČIANSKA STRANA RE150126
