Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-14 / 85. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 14. Vélemény és háttér 7 Önreflexióról egyáltalán nem beszélhetünk a szlovák társadalom részéről Kitelepített emléknap Andrej Kiska és Áder János egy tetszőleges határ menti településen - mondjuk Komáromban - közös rendezvényen emlékezik meg a lakosságcseréről, és biztosítják együttérzésükről a kitelepített és áttelepített családokat. TOKÁR GÉZA Aztán szakemberek nyílt napon kalauzolják körbe az érdeklődő szlovák és magyar iskolásokat egy, a lakosságcserével foglalkozó kiállításon, miközben tematikus műsorokat vetít a szlovák közszolgálati televízió a két ország kettészakított közösségeinek hányattatásairól és az egyéni sorsokról. Valahogy így kellene kinéznie a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjának, és az, hogy ilyesmiről szó sincs, a valós szlovákiai társadalmiviszonyokról árulkodik. A tények kedvéért szögezzük le, hogy az emléknap 2012 óta létezik, a magyar Országgyűlés döntött róla egy határozatban, a szlovák felet nem kérdezte senki. Nem mintha bármiféle igény megfogalmazódott volna rá az államunk részéről - a szlovák érdeklődés hiánya miatt maga a megemlékezés is ki lett telepítve, ahogy annyi más, a magyar közösséget érintő kezdeményezés. A szlovák társadalomban a sajátos történelemfelfogásnak is köszönhetően nem rögzült és nem kap figyelmet ez az időszak, legfeljebb az áttelepült családokban őriznek emlékeket. A helyi magyar közösségekben az idő múlásával szintén egyre halványodik a trauma emléke - ahogy fokozatosan eltávoznak a közvetlenül érintett családtagok. A beneši dekrétumok korszaka már nem közösségi sokk, s az emlékezésnek csakis szlovákiai magyar viszonylatban van jelentősége, önreflexióról egyáltalán nem beszélhetünk a szlovák köztudatban. Olyannyira nem, hogy a dekrétumok a mai hivatalos álláspont szerint is a szlovák jogrend megkérdőjelezhetetlen részét képezik, az egyéni jellegű bocsánatkérések és gesztusok pedig egy rövid fellendülést követően megbicsaklottak. Aszimbo- likus bocsánatkérés mellett nem esik szó, még csak említés szintjén sem, az érintettek és a csalá- dokkárpótlásáról. A szlovák társadalom nagy része nem is ismeri a beneši dekrétumok valós következményeit, s a Szlovákiában ezzel kapcsolatban kialakult helyzet egy nagyon káros, egyben tipikus status quo. A konfliktusok nincsenek kezelve és mérsékelni sem próbálja azokat senki, arra a „megoldásra” várva, hogy kialakul az apátia, kihalnak vagy elhallgatnak az elégedetlenek, a nyilvánosság pedig elveszíti az érdeklődését. Ez nem öngyógyító folyamat, hanem belenyugvás abba, hogy a sebek maradandó károsodásokat okoznak. A probléma - ami túlmutat a Beneš- dekrétumokon és a deportálásokon - az, hogy a szlovák társadalom minden más konfliktusra hasonló választ ad. Azokat a problémákat, amelyeknek kiindulópontja a másság, nem képes kezelni. Szlovákia következő ötven évébe pedig bele van kódolva, hogy óriási gondok lesznek azokból a problémákból, amelyeket nem lehet elhallgatással és ignoranciával kikerülni. A beneši időszakot sajnos ki lehet - mindehhez elég „csak” kitelepíteni az emlékezést és a megbánásra való hajlamot is. Y NAGYON komolyan ^ LESZÖGEZNI, HOGY AZT A KORMÁNYTAGOT, AKI DURVÁN HIBÁZIK, EZBŇTÚL IS ABBÁN A ^ MINUTUMBAN BRÜSSZELBE A KÜLDJÜK! (Cartoonizer) LÖVÉSZÁROK Az utolsó tehén Félreértés ne essék, nem az észak-amerikai indiánokról szeretnék írni, de akaratlanul Kari May regényének kissé átformált címe jutott eszembe, amikor a megszűnő uniós tejkvótákkal kapcsolatban a tejtermékek árának várható csökkenéséről, a tejtermelés, a te- henészetekjövőjéról kérdeztek. Már vagy hat éve tudtuk, hogy 2015-ben megszűnnek a tejkvóták. Volt rá idő, hogy felkészüljön a szlovákiai mező- gazdaság, felkészítse a hazai tehenészeteket a tejpiacon várható fokozott nyomásra. Történtek ugyan intézkedések, elfogytak azok a források, amelyeket erre a célra szabtak meg, csak éppen az eredmény valahogy nem látszik. Ami viszont szembetűnő, az a tenyésztők elkeseredettsége a nyerstej felvásárlási árának csökkenése miatt. Az intézkedések teljesen célt tévesztettek. A legnagyobb és egyben végzetes hiba volt az uniós forrásokat átcsoportosítani az ún. 2. pillérből - amely az innovációkat hivatott támogatni - az 1. pillérbe -, az általános támogatásokhoz. így ahelyett, hogy a termelés hatékonyságának növelését támogatná a tárca és ezzel a tenyésztési, takarmányozási, de a fel- dolgozási technológiákhoz is hozzájuttatná a tenyésztőket, inkább a tehénhez köti a támogatást. Magyarán: függetlenül, attól, hogy mennyi tejet ad egy tehén, beteg, vagy akár dögrováson van, gazdaságosan termel vagy sem, a támogatás alanyi jogon jár a gazdának. Odáig már nem jutott el a miniszteri szaktudás, hogy ezzel gyakorlatilag csak a nem megfelelő termelést, az effektivitás hiányából adódó kiesést lesz képes fedezni a tárca, a versenyképesség növelése helyett. Ezzel a támogatások - mint halottnak a csók - ablakon kidobott, elherdált forrásokká válnak. A jelenlegi tárcavezetés gyakorlati tapasztalatlanságának szomorú iskolapéldája, hogy a miniszter csupán bejelentette a fejőstehenekre szánt támogatás összegét, ami önmagában nem elegendő. A nyerstej amúgy is csökkenő tendenciát mutató felvásárlási ára azonnal a támogatás mértékével csökkent, vagyis valójában a tejtermelő gazdák támogatása a feldolgozóiparnál landolt. A helyzet ma az, hogy a tenyésztők jó része már komolyan az állomány felszámolását mérlegeli, pedig elvben a tehenekre szánt támogatások önmagukban nem alacsonyak. Lassan már tényleg csak a végletekig elszánt hazai tenyésztők maradnak a piacon. Szerencsére ők viszont kitartanak az utolsó tehénig. A tény az, hogy mindkét esetben, amikor a problémára megoldást lehetett volna találni, a Smer által vezetett kormányok voltak hatalmon. A kormánypárt pedig köztudottan nem hallgat az ellenzékiek szakmai javaslataira, figyelmeztetéseire, amelyek ebben a fontos ügyben sem maradtak el. Mindhiába. így aztán a kései vagy kimondottan rossz intézkedéseiknek az árát másokkal, ezúttal a tejtermelőkkel fizettetik meg. Csicsai Gábor, a Híd parlamenti képviselője KOMMENTAR A kormányfő három éve NAGY ANDRÁS H Robert Fico tegnap önértékelést tartott, cirka egy órában foglalta össze, mennyire jól irányítja az országot, mennyire elégedett önmagával. Ha valakinek egypárti kormánya van, olyan kellemes többséggel, mint amilyennel a Smer rendelkezik, túl sok problémával nem kell megküzdenie. Ha nem akar rendszerszintű, a társadalmat megosztó változásokat véghezvinni, alig van valós konfliktus, amelyet kénytelen lenne felvállalni. Fico gyakran beszél arról, milyen ellenséges környezetben kell vezetnie az országot, mennyire nehéz a dolga, ám az igazság az, hogy az elmúlt huszonöt évben egyetlen miniszterelnöknek sem volt olyan könnyű dolga, mint neki. Koalíciós partnerei láthatatlanok, a Smer mögött húzódnak meg, s úgy tűnik, megtanult élni velük, sőt egészen jól tud sakkozni a háttérben mozgó oligarchákkal. A minisztercserék, személyi változások is folyamatosan nekik szóltak, nem mindig a konkrét miniszterek munkáját minősítették. A Smer semmit nem tett az elmúlt években, ami komolyabban előremozdította volna az országot, akár gazdasági, akár szociális, akár a társadalmi igazságosság szempontjából. Azok a látszatintézkedések, melyeket bizonyos rétegek, például a nyugdíjasok és a diákok megnyerésére hoztak, teljesen értelmetlenek, és ahelyett, hogy segítenének, devianciákat alakítanak ki. Mindenki tudja, hogy az ingyen vonatozást valakinek meg kell fizetnie, egyre nagyobb mértékben kell dotálni az állami vasutakat, miközben a magánszféra szolgáltatásai már ezen a területen is kenterbe verik az államiakat. A kormányfő szeret beszélni a minimálbér emeléséről, amely Ausztriát kivéve meghaladja minden szomszédunkét. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért-térségünkben mégis Szlovákiában a legmagasabb a munkanélküliség, s ezen a téren a kormány nem sokat tudott tenni. Mert a kisvállalkozóktól csak elvett, növelte a terheiket, és az elmúlt években egyetlen komoly befektetőt sem tudott becsalogatni az országba. Merthogy Szlovákiában egyre nehezebb vállalkozni. Fico egyetlen dologban számolta el magát nagyon csúnyán, az pedig az elnökválasztás volt. Sem ő, sem tanácsadói nem érzékelték, hogy az emberek nem akarnak pártelnök-államfőt, így eshetett meg az a szégyen, hogy egy, a politikában újonc jelölttel szemben nagy különbséggel elbukta az államfőválasztást. Ám becsületére legyen mondva, minden jóslással ellentétben gyorsan fel tudott állni a vereség után, rendet tett maga körül, és nagyjából ott folytatja, ahol abbahagyta. Ha a következő hónapokat nézzük, a kormányfő leginkább további értelmetlen osztogatásokat ígér, bizonyos második szociális csomagot. Hogy ez pontosan mit jelent, nem tudni, de a környéken nyertek már populista osztogatással, avagy rezsicsökkentéssel választást, így sejthetjük, mire gondolFi- co. A Váhostav ügye kapcsán is érzi, hogy az már a Smernekis kellemetlen, így 11 hónappal a választási ciklus vége előtt az igazságszolgáltatás és az egészségügy reformját, a korrupció- ellenes harc megerősítését is beígérte, de mindenki tudja, hogy ezt egy percig sem gondolja komolyan a kormány, hiszen akkor nem az utolsó pillanatban jutna az eszükbe. Ami pedig a választások utáni időszakot illeti, elővette megszokott mantráját: 2016-tól a Smer szívesen kormányozna egy megbízható, tradicionális partnerrel. Hogy kire gondol, mindenki tudja, de ez a sztori csak a választások után fog eldőlni. És a miniszterelnök osztogatási vágyát elnézve az is lehet, hogy leginkább továbbra is egyedül szeretne kormányozni. Hiszen az emberek azt szeretik, aki ad. Legalábbis még egy ideig. FIGYELŐ Erősít a cseh hadsereg Tíz év alatt a mai 16 600-ról legalább 24 ezerre nő a hivatásos cseh hadsereg létszáma - írta a Mladá fronta Dnes. Emellett ötezer fő aktív önkéntes tartalékos folyamatosan rendes kiképzést kap. A hadseregre fordított kiadások a GDP tavalyi 0,96%- áról 2020-ra az 1,4%-ára nőnek, 41 milliárd koronáról 71,5 milliárdra, a pénz nagy részét korszerű haditechnika beszerzésére fordítják. Ha a parlament rábólint, már jövőre újra bevezetik a 18 évesek sorozását, de ez nem jelenti a tíz éve megszüntetett sorkatonai szolgálat felújítását. A sorozás a katonai szolgálatra való alkalmasság megállapítását jelenti, és nem behívót. Újdonság, hogy a sorozás a nőkre is vonatkozna. A hadsereg nemcsak hivatásos katonákat, hanem aktív tartalékosokat is külföldi katonai misszióba küldhetné. „A sorozás lehetővé teszi, hogy objektív képet kapjunk a lakosság egészségi állapotáról, és arról, hogy veszély esetén mennyire hajlandók az emberek részt venni az ország védelmében” - mondta Martin Stropnický védelmi miniszter. (MTI)
