Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-10 / 82. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 10. www.ujszo.com Színpadon és filmben is kivételes színésznő volt Elhunyt Pap Vera UJ SZÓ-HÍR Hosszú, súlyos betegség után 59 éves korában tegnap elhunyt Pap Vera, a budapesti Vígszínház Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művésze. Már főiskolás kora óta komoly szerepekben bizonyította kivételes tehetségét. Első színpadi szerepét Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékában aratta Gáspár Sándor partnereként, akivel - friss diplomás színésznőként - a Vígszínház házi színpadán Kroetz A vadászat című drámájában remekelt nem sokkal azután, hogy kirobbanó sikerrel eljátszotta az Üvegcipő Irmáját. Ő volt Constanze Az Amadeus- ban, Mica a Farsangban, Stella A vágy villamosában, Marja Levjadkina az Ördögökben. Eszenyi Enikő első rendezésében, a Leonce és Lénában - Kaszás Attila partnereként - külföldön is elnyerte a közönség tetszését. Az Úri muri Rozikájaként ugyanolyan meggyőző alakítást nyújtott, mint Törő- csik Mari partnereként Kornis Mihály Kozmájában. Filmszerepei közül ő maga is a Gábor Páltól kapott Angi Verát tartotta a legfontosabbnak. Ezért a játékáért előbb a chicagói filmfesztiválon, majd Rómában részesült komoly elismerésben, ahol Catherine De- neuve-vel megosztva kapta meg a legjobb női alakítás díját. Komoly szerepe volt a Rejtőzködőben, a Roncsfilmben és a Randevúban is. Komikai vénáját a Csapd le csacsibban mutathatta meg. Számtalan tévéfilmje közül hármat emelünk ki, A névtelen várat, a Rómeó, Júlia és a sötétséget, valamint az Illatszertárt. Színpadon legutóbb az Augusztus Oklahomában gyógyszerfüggő Violetjeként, a Mik- ve fürdővezetőjeként és a Fátyol nélkül iraki nőjeként nyűgözte le a közönséget. Élete volt a színpad. El is vitt most belőle egy darabot. (tébé) Megjelentette a Kalligram Giambattista Basile Pentameron című mesegyűjteményét Öt nap, ötven mese Bökötör, Hamucicuska, Kecskepofa, Faszari Csóka Jákob,Csonkakezű Penta, Nennillo és Nen- nella - mesehőseinek beszédesebb nevet ki sem találhatott volna. Giambattista Basile azonban nem a gyerekeket, hanem a pöffeszkedő hatalmasokat célozza meg írásaival. SZABÓ G. LÁSZLÓ Utolsó színpadi szerepében a Fátyol nélkülben Tomyi Ildikóval (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Öt napra ötven mesét kínál, amelyekbe a szerelemnek és a pajzánságnak ugyanakkora teret ad, mint az erősebb, helyenként akár alpárinak is tűnő paraszti beszédnek. Ezzel együtt vannak velős megállapításai, meselezáró következtetései is. Például: Gonosz embernek büntetése késhet u- gyan, de el sosem marad. Vagy: Aki felköp az égre, a saját nyála hullik vissza rá. Vagy: Elveszett hajónak isten rendel kikötőt. És még egy: A kutya, ha forró víz egyszer már megkopasztotta, a hideg víz elől is nyüszítve menekül. „Közel fél évezredes gyűjtemény kerül most az olvasóközönség kezébe, az európai mesekincs első, intézményes gyűjteménye - írja a Kalligram ldadó gondozásában nemrég megjelent Pentameron - A mesék meséje avagy A kicsik mulattatása című kötet fordítója, Király Kinga Júlia. - A gyűjtemény sokáig a népi irodalom süllyesztőjében vesztegelt. Hiába gyámkodott fölötte Adriana Basile, aki közvetlenül fivére halála után kiadás alá rendezte a kéziratot, majd 1634 és 1636 között megjelentette, hiába követte a 17. század folyamán még jó néhány kiadás, hiába használja Carlo Gozzi népszerű mesejátékaihoz, a Pentameron nem tudott kitörni abból a titkos rekeszből, amibe talán maga a szerző kényszerítette bele. Az igazi nemzetközi áttörést a Grimm- fivérek saját gyűjteménye hozta el... Később, a 20. század elején fedezték fel ismét, amikor Benedetto Croce nápolyiról olaszra fordította.” De ki is volt voltaképpen a szerző, Giambattista Basile, akinek életrajzírói még születésének pontos dátumát sem tudták megállapítani, s kalandos életútjának fontosabb állomásait is csupán az általa írt mesékből és levelekből tudták kikövetkeztetni? Négy évszámot is megjelölnek születésének időpontjaként: 1566-ot, 1570-et, 1575-öt és 1585-öt. Hónap és nap csak a halála dátumában szerepel: 1632. február 23. Ami viszont biztosra vehető: Egy Nápoly mellett élő, jómódú polgárcsalád sarja, fiatalkorát zsoldos katonaként Krétán töltötte, aztán Velencébe költözött, majd a mantovai herceg szolgálatába állt, aki palotagrófi és lovagi címmel tüntette ki. A városok városa, Európa szíve azonban Nápoly maradt számára. Az a város, amely a 17. század első évtizedében - a kötet magyar fordítója szerint - „a világnak tükre és pöcegödre” volt, ahol „egymás nyakára hágva tolongott a kikötői csőcselék, a feltörekvő udvaronc, a spanyol alkirályok sleppje”, és „kereskedők, zsoldosok, ügyvédek, doktorok, kurtizánok, tahók, rabszolgák és az elszegényedett nemesek” színes serege hömpölygött. Első írása, előszó egyjó barátja vígeposzához, 1604-ből maradt ránk, négy évvel később adja ki A szűz panasza című versét. Európa-szerte híressé azonban mesegyűjteményével vált, a- melyből sokan merítettek, közülük is a leggyakrabban A szarvaskirály szerzője, Carlo Gozzi. Basile írói világára viszont a Közel- és Távol-Kelet meséi hatottak, Boccaccio és Navarrai Margit módszerét követve pedig ő is keretbe foglalta történeteit. Bár fürdött az uralkodói kegyekben, megrendelésre sosem írt. Benedetto Croce, aki a nápolyi nyelvjárásból olaszra fordította Basile mesegyűjteményét, sőt komoly jegyzetanyaggal is ellátta azt, Király Kinga Júlia szerint „épp azt miskárolja ki belőle, ami Basilét naggyá teszi: az eszement beszédsodort, a fény és árnyék játékát, a szenvedélyt, az erotikát. Ez a további fordításokat is kicserzi rendesen, hiszen majd mindenki Crocét tekinti kiindulópontnak, és csak a 20. század második felében születnek meg azok a verziók, amelyek szinte egymással vetekedve újrafényezik a mesegyűjteményt.” A barokkos szövegáradat, mondatszerkezet egyáltalán nem fékezi az olvasót. A mesék meséje, amelyet nyugodtan nevezhetünk a nápolyi Ezeregyéjszakának, a fantázia színes, érzéki tájaira csal bennünket. Szerencsésnek tarthatja magát, aki még álmában is élvezni tudja mind az ötven történetet. Giambattista Basile: Pentameron - A mesék meséje avagy A kicsik mulattatása. Pesti Kalligram Kft., 2014. 504 oldal. Pozsonyban először rendeznek olyan szemlét, amely a hazai filmtermés legjavából válogat Szlovák filmek hete a Lumiere moziban TALLÓSl BÉLA Pozsony. A Szlovák Televíziós és Filmakadémia a Szlovák Filmintézettel, valamint a szlovák közszolgálati televízióval együttműködve először rendezi meg a Szlovák Filmhetet április 13. és 19. között a fővárosi Lumiere moziban. A szervezők hasonló rendezvényt szeretnének elindítani és rendszeresíteni, mint amilyen Csehországban, Lengyelországban, Ausztriában és Magyarországon már létezik. Olyan szemlének az alapjait teszik le az idei, első évfolyammal, amely egyfajta számvetés, és az adott év nemzeti filmtermését térképezi fel. A filmhét szeretne rávilágítani a hazai mozgóképkultúrában az utóbbi években végbemenő pozitív változásokra, vagyis elsősorban arra, hogy egyre több film készül, azok egyre szélesebb tömegeket vonzanak, és műid nagyobb sikereket érnek el jelentős nemzetközi fesztiválokon. A filmtermés szempontjából a 2014-es esztendő rekordév: 27 szlovák vagy szlovák koprodukcióban készül nagyjáték- film született. Összehasonlításképpen, 1993-ban mindössze három nagyjátékfilm készült, 2001-ig pedig 2-4 mozifilmet forgattak évente. A mindenkori szemlén újravetítik az aktuális idényben bemutatott hazai mozgóképeket. Lehetőséget teremtve arra, hogy akinek nem sikerült eljutnia moziba a bemutatót követő pár napban, utólag is megnézhesse még a filmeket egy olyan, vonzó rendezvényen, ahol konfrontálhatja a produkciókat. Az idei filmhét alatt különféle, az éves terméssel foglalkozó, nyilvános szakmai tanácskozásokra is várják a közönséget. Jövőre az esemény csúcspontjaként tervezik megtartani a Nap a hálóban nemzeti filmdíj gáláját, azt követően pedig nem két-, hanem évenként rendeznék meg a díjátadót. A mostani kínálatban 23 alkotás szerepel, köztük több nagyjátékfilm, valamint dokumentum- és rövidfilm. A Szlovák Filmhetet megelőzi a Közönség- és fesztiválsikerek 2008-2013 elnevezésű szemle - ez április 12-éig tart. Ebben az összeállításban 17 olyan mozifilmet vetítenek az adott időszakból, amelyek nézettsége meghaladta az ötvenezret. Az első szlovák „filmma- raton” programjáról néhány mozgóképet a Szlovák Televízió is bemutat, köztük Zuzana Liová Ház című, sikeres alkotását Bárdos Judittal a női főszerepben, Martin Sulik Cigány című játékfilmjét, valamint Juraj Lehotský Vak szerelmek című dokumentumfilmjét. Juraj Nvota A túsz című mozgóképe is szerepel a Szlovák Filmhét programján. Képünkön a film két gyermekhőse veszélyes csínytevésre készül. (Fotó: Barracuda Movie) Mától látogatható Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galériában a Szobrásznők című kiállítás. Az Esterházy-palota termeiben közönség elé tárt alkotásokat a csehszlovák szobrászat fejlődését meghatározó, kiemelkedő szobrásznők munkáiból válogatták. Képünkön Éva Kmentová 1968-ban készült Embertojás című alkotása látható. A kiállítás augusztus 9-ig tekinthető meg. (Fotó: SNG)
