Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-09 / 81. szám, csütörtök
8 I Az olvasók oldala megtörtént Sim- WM íöimhúm vű*1?m líö lw*csívs*i ».^.s ,w jr-ssy ^ «"íSfoaSgaS1"'*3“'1«" ^ vasóival! S EgeszseSmagazin ol^ mef élményét,fstóldtdaínyi terjede,emben ftja A le?érdí=t-ora>ku e szerkesztőségünknek nunkbanírójáf pgdrténetet ^ÖZ°W ma umrnm^SStSi Szerencsére meggyógyultam ••• Epével műtötték 1981-ben, és hála istennek a műtét sikerült. Sajnos 1982. január 10-én volt a bátyám 41 éves, és 25-én tragikus hirtelenséggel meghalt. Nagy fájdalmamban lelkileg teljesen összeomlottam. Ketten voltunk testvérek. Néhány hónap múlva a gyomrom újra rettenetesen fájni kezdett. Készültséget kellett hozzám hívni, kaptam injekciót és beutalót ultrahangos kivizsgálásra. Pokol lett az életem. Többször előfordult, hogy nem tudtam munkába menni. Hiába volt gyógyszerem, nem segített. Nem tudtam lehajolni, felemelni egy kanna vizet. Rettenetes éveket éltem át. Egyszer vettem tonik üdítőt, ami nagyon jót tett. Azóta csak azt a vizet iszom, s nagy örömömre a panaszom elmúlt. Az orvosom is elcsodálkozott. Elmondtam neki, hogy minek köszönhetem a jó állapotomat. Azt mondta, lehet, mert működésre serkenti a hasnyálmirigyet. De azért nagyon vigyázok, főleg az evésre. A fokhagymát, a füstölt húst, a kolbászt egyáltalán nem ehetem, de ezek nélkül lehet élni. Biztosan sokan vannak, akik ebben a betegségben szenvednek. Jó szándékkal ajánlom mindenkinek. Chudý Lászlóné, Calánta 2015. április EGÉSZSÉGMAGAZIN www.ujszo.com ■ www.vasarnap.com ujszo@ujszo.com ■ vasarnap@vasarnap.com Vége lett a barátságnak Gyerekkori barátnők voltunk több mint 60 évig. Azt hittem, hogy ez olyan őszinte részéről is, mint részemről. Sajnos, az utóbbi években nagyon megváltozott. Évente többször is meglátogatott 2-3 napra, de ezzel nem is lenne semmi baj. Én is elmentem hozzá évente egyszer, mivelhogy én napközben az unokáimat neveltem. Mindig nagyon örültem, rátriőm, neki több ideje amikor megjött a ba- volt. Aztán észrevettem, hogy hiányzik a pálinka a szekrényből. Kezdtem őt figyelni, és bizony rájöttem, hogy ő lop, sőt még pénzt is. Nem is keveset. Amikor ezt szóvá tettem, nem tagadta, csak annyit mondott, hogy miért nem figyelmeztettem, hogy figyelem őf. Nemcsak barátnőm volt, hanem a lányaimnak a keresztanyja is. Elegem lett belőle, és a hosszú barátságnak így vége lett. Még annyi hozzátartozik, hogy amikor én mentem el hozzá, nekem gondoskodnom kellett az ebédről, mert ő nem kínált meg. C. Hol az igazság? Nyolcéves koromban, 1946-ban jobboldali gyermekbénulásom és mellhártyagyulladásom volt. Bevittek a lévai kórházba, s két hét után azzal adtak haza, hogy nincs rajtam segítség. Egy évig otthon feküdtem bénán, úgy etettek. Egy év után kezdtem járni. Amikor megmondták az orvosnak, aki kiadott, azt mondta, isteni csoda, hogy megmaradtam. Amikor elértem a 15 éves kort, a szövetkezetben dolgoztam tavasztól őszig. Nehéz volt a munka, a hátam mindig fájt, de azt gondoltam, hogy fiatal vagyok, kibírom. Amikor férjhez mentem, a gyerekeket is kivittem a földre a babakocsival, úgy kapáltam. 27 éves koromban az állattenyésztésben dolgoztam a férjemmel együtt. Az egyik munkatársam olyat követett el ellenem, hogy epilepsziát kaptam, tovább nem dolgozhattam. Amikor nyugdíjat kértem, azt mondták, hogy nem kaphatok, s hogy ők arról nem tehetnek, hogy beteg vagyok, meg hogy dolgozzon rám a férjem. Mondtam, hogy ő is beteg, kórházban van. A férjem nemsokára meghalt, akkor kaptam özvegyit. Jelenleg 282 euróból élek, de sok kell a gyógyszerre, naponta 7 tablettát szedek. Már önöknél is érdeklődtem, s azt válaszolta a jogász, hogy kellett volna kapnom a betegségemből kifolyólag pénzt, de sajnos, eddig mégsem kaptam. özv. Zrifcsák Ferenaié, Bori wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm
