Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-17 / 63. szám, kedd

real riß rj 5, tófeStí* if í VjS* V í aSjS'lW^^£^ Cc Ly ri/Ä, 3 0,1,1 c ml o /tur >OU T$C3f. i zpimtŕnau4 \svý3 r t duet t z 11 ■ 3í3tttnt?rncliu\ ffiíä - - \1Z<)+ ‘ íl CejpCii ;A - • [ á 3 72 -/jy f - ií ŕ &QuHiwt ifuXíít, ŕlíóčtsAim íi stdtf ^Écíjttma in zfdxcRiíiűncj JUi _ chvijét flgĽ’CB.traitf-.., _____ « ec «<wt i(ri cxjjttiiíium $)umcfonm a fôtpili wuverfam cjlmjimcmjíituint. ^nfatau, micatn cealcfcd}ťúm ?rif< fiu-itrrt .rcp'rtUníím,!. ß I[é.ja»rv>^XV iiatuuíiŕfc] itlj/' mté j Holé. 16 Szín folk ÚJ SZÓ 2015. AAÄRCIUS 17. www.ujszo.com Újfaluról bővebb a közlés: „Kerülő ház, kerített kerttel, udvarral, istálló és egy rossz pajta. Majorság földek, melyek két rendes vetőre vágynak osztva." Apáti és Újfalu a 18. században Blaskovich Birtokok a 18. század közepén .lelmafjyará/M«: r’.'.'F K ^ Blaskovich Birtokok a település területén- Egyéb tájékozozódáirt segítő városok fiént ňgŕráďe a, ArcHtp *J ftlkaVfiáUtsiwl helységben vágynak zsellérek­nek dézsma alá kiosztott földje, usque bene placitumi Dominii. Vágynak dézsmás szőlők, me­lyek közösek, ezen részre fele esik. Vágynak dézsma alá való káposztás földek, közös kortsmáltatás, jó karban lévő erdő, közös legelő”. A Blaskovichok Apátiban és Újfaluban folytatott gazdál­kodására, birtokviszonyaira is fény derül a családi levéltárban őrzött iratokból. Mint a közne­mesi család történetének ku­tatója úja: „A Blaskovich javak teljes állományának meghatá­rozásához, melyben az úrbéri, majorsági földek és egyéb ha­szonvételek is benne vannak, rendelkezésre álló források az 1797. évi osztályszerződés, amely Blaskovichné Dacsó Anna halála után keletkezett gyer­mekei között. Ez a Blaskovich- Dacsó házaspár gazdasági, va­gyoni helyzetét tárta fel”. A fent nevezett szerződés sze­rint az Újfaluban birtokolt föl­dek így oszlottak meg: 1. belsőség (6 hold, 644 négy­szögöl); 2.12 jobbágy által bírt belsőség (11 hold); 3. zsellére­ké (2 hold, 354 négyszögöl); 4. szántóföld (192 hold, 638 négy­szögöl); 5. jobbágyoké (264 hold, 14 négyszögöl); 6. zsellé­reké (79 hold, 617 négyszögöl); 7. rétek (33 hold, 461 négyszög­öl); 8. jobbágyoké (63 hold, 331 négyszögöl); 9. zselléreké (11 hold, 111 négyszögöl); 10. kenderföldek (9 hold, 71 négy­szögöl); 11. káposztás földek (2 hold, 16 négyszögöl); 12.kocs- ma helye (699 négyszögöl); 13. szőlő (1 hold, 457 négyszögöl); 14. dézsmás szőlő (22 hold, 21 négyszögöl); 15. erdőség (156 hold, 1041 négyszögöl). Az egyezség szerint minden Blaskovich testvér kapott 1961 négyszögöl belsőséget (belte­rületet). (1200 négyszögöl tett ki egy magyar holdat.) Közülük az újfalusi birtokból örökölt Pál, Ferenc (Pál mellett), Renáta (ő addig is Újfaluban lakott) és Terézia (ő megtarthatta újfalusi belső fendusát). Újfalu határá­ban majorsági földek is voltak: legnagyobb részt szántó, erdő és rét, kisebb mennyiségben szőlő, káposzta- és kendeföld. Az újfalusi határban első vetőre használt földek voltak, ezeket is felosztották a testvérek közt, akárcsak a majorsági réteket, ká­posztásokat és kenderföldeket. Hasonló pontossággal osztották szét az egész jobbágytelkeket, az újfalusi zsellérhelyeket és kerte­ket (egy főnek 997 négyszögöl), a bevetett zsellérföldeket (8409 négyszögöl testvérenként) és zsellérugarokat (7817 négy­szögöl fejenként). Egyben hagyták Újfaluban a korcsmaházat és az istálló fun- dusát, hogy „árendába (bérbe) adhassák, s az így kapott bérleti díjat” osztották szét a testvérek. Mivel Dacsó-puszta és Apáti földjei zálogban voltak, azokat a többivel nem vonhatták össze, nem oszthatták szét, ezért azo­kat Blaskovich Zsuzsanna keze­lésében hagyták. A másfél százados török jelenlét, a különböző há­borúk és a hadátvonulá­sok után településeink is magukon viselték a sok­sok adózás, hadisarc és pusztítás-fosztogatás nyomait. A föld új birto­kosok tulajdonába ju­tott; a két falut szinte új­ra kellett telepíteni, újabb jobbágyok, zsellé­rek kerültek ide. CSÁKY KÁROLY Újfalu 1715-ös cenzusában az alábbi adózó lakókkal ta­lálkozunk: Thomas Urban, Mi­chael Toth, Gregorius Toth, Petrus Toth, Gregorius Szabó, Gregorius Bővicz, Martinus Bő- vicz, Stephanus Siket, Martinus Rimóczy, Albertus Siket, Ioan- nes Zelai. A felsoroltak közül a Nógrá­di szandzsák 1570-es defteré­ben csak a Szabó névalakkal találkoztunk, tehát a lakosok legtöbbje az újabb telepítés­kor kerülhetett ide, s szinte valamennyi név előfordul ma is. A legkedveltebb keresztnév a György és a Márton volt, de felbukkannak az olyan kereszt­nevek is, mint a Tamás, István, Péter, Mihály, János és Albert. A Mária Terézia korabeli Úr­béri Tabellákból kiderül, hogy Apátiban az 5 birtokos csupán néhány hold földön osztozott. Ezek a következők voltak: Ba­logh János, Blaskovics József- né, Géczy Imre, özv. Géczy Pál- né Révay Krisztina és Kövesdy László. Közülük Géczy Imré­nek és Kövesdy Lászlónak is csak 30 holdas birtoka volt itt, a többiek 15 holddal vagy an­nál kevesebbel rendelkeztek. Legtöbbjüknek 2 jobbágya, 1-2 cselédje volt, háza pedig csak Blaskovics Józsefnének és Géczy Imrének. (A neveket a Tabellákban előforduló alak­nak megfelelően írtuk.) Újfaluban kiterjedtebb birto­ka, 263 holdja volt Blaskovics Józsefnénak. Hozzá 12 jobbágy és 17 zsellér tartozott. Egy 1790-es kataszteri térképen (melyet ma a szolnoki levél­tárban őriznek) két Tihanyi nevű birtokos is felbukkan a településeken. A Géczyek már a 14. század­ban birtokosok voltak itt. Géczy Péter 1359-ben Nógrád megye alispánja volt. Birtokaikat később a távolabbi tele­pülésekre is kiterjesztet­ték. Kapcsolatba kerül­tek a poltári Soósokkal, a Lipthayakkal, a Sárközyekkel, a Tihanyiakkal, a Kubinyiakkal és a Lukákkal is. Géczy Imrének a nényei Luka Apollónia volt a felesége; nagyapja, Ádám pe­dig a Hont megyében is honos Kubinyiak lányát, Borát vette nőül. A Blaskovich család őse, Sámuel a 18. században tűnt fel Hont megyében, a család a legjelentékenyebb és legva­gyonosabb földbirtokossá vált. Blaskovich Márton 1766-ban szolgabúó lett a megyében, Blaskovich József pedig az al­ispáni székbe került (1758). A családnak kiterjedt birtoka volt Deménden, Blaskovich Jó­zsefnek és feleségének, Dacsó Annának pedig Nényén, Bátor­faluban, Újfaluban és Apátiban. Az ő gyermekük volt Blaskovich Pál főstrázsamester. Pál fia, ifj. Blaskovich József (1771-1849) selyemtenyésztési biztos lett Arad, Krassó, Temes, Torontói és Békés megyékben. A selyem­tenyésztésről több művet is írt. Blaskovich Józsefnek és Dacsó Annának több gyermeke is volt: Márton és Zsuzsanna Bá­torfaluban telepedett le. Mihály Pest vármegye táblabírája volt, Terézia, Gyurcsányi Ignácné Alsópetényben lakott, Rená­ta Újfaluban élt. Férje, Pyber Benedek nógrádi főszolgabíró volt (1761-1763). Benedek apja 1736-ban Nógrád megye alispánja, anyja, Kovács Teréz a házasnényei templom egyik jó­tevője volt. A jónevű Pyber csa­ládból származott Pyber János megyéspüspök (1562-1633) és Pyber László választott püspök, lekéri apát (1649-1719). Újfaluban nagyobb bútoka volt Blaskovichné Dacsó Anná­nak. A falu 1770-es Urbáriuma szerint a földbirtokosnak 12 örö­kös jobbágya volt. (Megemlít­hetjük, hogy a magyar hangzású nevek kivétel nélkül megtalálha­tók a község mai lakónyilvántar­tójában is, azzal a különbséggel, hogy a Bővízből például Bevíz, a Szabóból Sabó, a Bapkából Babka lett.) A legtöbb jobbágynak 2 po­zsonyi mérőre való egész házhe­lyes telke volt. Volt továbbá 18 hold szántója, 6 „ember vágó” rétje. Uruknak tartoztak egy évben 52 napi marhás vagy 104 napi kézi robottal. Ezenkívül a kender és a len kivételével min­den terményből kilencedet ad­tak. Ehhez jött még 1 öl tűzifa, 6 font „fonyás”, 1 icce főzött vaj, 2 kappan, 2 csirke és 12 tojás be­szolgáltatása. Az uraság házaszsellérei a kö­vetkezők voltak: Péter György, Tóth György, Tóth János, Tóth Pál, Szabó Albert, Tóth Mihály, Tóth András, Bőviz György, Szabó János, Hecsei Antal, Hecsei Mihály, Szabó Pál, Mihály Péter, Szabó György, Szabó Pál, Torgyik (Korgyik) János, Bapka György. Ők tar­toztak uruknak 18 napi kézi szolgálattal és esztendőbeli árendával. A Blaskovich családról Gócsáné Móró Csilla írt doktori értekezést a Debreceni Egyetem Tör­ténelmi és Néprajzi Dok­tori Iskolájában, melynek címe A Blaskovichok világa - Egy köznemesi család törté­nete és életmódja a 18. század közepétől a 20. század közepéig. A dolgozat több, számunkra is fontos és értékes helytörténeti adatot kínál. Elmondja, hogy miután Blaskovich József 1731- ben feleségül vette Dacsó Annát, Bátorfaluban telepedett le. Itt állt residentionális házuk a „16 bolthajtás alatt lévő szobákkal, boltozott kamrákkal, udvari ká­polnával, ló- és szarvasmarha- istálókkal, kocsi- és szekér­színekkel, cselédek házaival, akollyal, nagy kő pajtával, nagy veteményes és gyümölcsös kert­tel, kő kutakkal és pinczékkel”. A tekintélyes udvarház birtokosa a ranglétrán is egyre feljebb jutott: szolgabúó, aljegyző, főjegyző, majd első alispán lett. A birtok 1749-ben a feleség révén Apáti­val és Újfaluval is kiegészült. Apáti kapcsán az egyik Blas- kovich-féle vagyonösszeúásban egyebek közt ezt jegyezték fel: „Vagyon egy jobbágy, vagyon egy kis majorság, szőlő, szőlő dézsma közös és portió osztatik fel, közös kortsmáltatás, közös legelő”. Újfaluról bővebb a közlés, s az alábbi vagyonról tudósítanak: „Kerülő ház, kerített kerttel, ud­varral, istálló és egy rossz pajta. Majorság földek, melyek két rendes vetőre vágynak osztva. Azon vető, mely most bé vagyon vetve, vetődött beléje 137 kila. A második vető ehhez hasonló. Vagyon ezen kívül egy harma­dik calcatura. 30 kilát az én ré­szemre, hanem ez promisaere használtatik. Vágynak kaszálók az idén termett rajtuk. Major­ság szőlő, bor és présházzal. Vagyon 6 házhelyes jobbágy. Vágynak zsellérek N:18. Ezen (Képek Apátújfalu történetéből)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom