Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-27 / 72. szám, péntek
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2015. AAÁRCIUS 27. www.ujszo.com Komáromban premier, Kassán délelőtti előadás a színházi világnapon Nyolcvanöt éves az első csehszlovák hangosfilm, Karel Anton rendezése Fókuszban a színházak Új SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ma van a színházi világnap, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet fontosságára, tisztelegjen a színészek, az alkotók előtt és kérje a közönség támogatását. 1957. március 27-én nyílt meg Párizsban a Nemzetek Színháza, ezért a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlése úgy döntött, a világ összes országában üzenettel köszöntsék e napot. Az üzenet megírására minden évben egy-egy jelentős színházi embert kérnek fel. Idén a lengyel Krzysztof Warlikows- kira esett a választás, aki ma Európa egyik legelismertebb rendezője. „Nem vagyunk már képesek tornyokat építeni, a falak pedig - amelyeket megrögzött makacssággal húzunk fel -, már nem védenek meg semmitől, éppen ellenkezőleg, maguk is védelemre és gondoskodásra szorulnak. És mindez életenergiánk nagy részét felemészti. Már nincs erőnk, hogy észrevegyük, mi van a kapuk, a falak mögött. És éppen ezért kell a színháznak léteznie, éppen ebből kellene merítenie az erejét. Hogy belessen oda, ahová nem szabadna” - írjaWarlikowski. A Komáromi Jókai Színház premierrel ünnepli a világnapot. Ma este mutatják be Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvése című színművét Martin Huba rendezésében, Mokos Attila főszereplésével. A darab „színház a színházban”, hiszen Moliére életének egy szakaszát, valamint a művész és a hatalom viszonyát elemzi. A színházi világnap üzenetét a bemutató előtt Fabó Tibor színművész olvassa fel. A kassai Thália Színházban délelőtti előadás lesz, a 10 órakor kezdődő Liliom előtt olvassa fel a lengyel rendező gondolatait Illés Oszkár színművész. Czaj- lik József igazgató lapunknak elmondta, hogy üres gesztusnak tartja a színházi világnapot. „Ezek az üzenetek ritkán érnek célba és ritkán jók. Számunkra és a közönségünk számára sokkal fontosabb, és jobban is „bejön” a színházak éjszakája. Ezt minden évben megtartjuk, és a nézők is kedvelik”, (juk) Meghalt Dömölky János filmrendező Budapest. Elhunyt Dömölky János tv-, film- és színházi rendező, egyetemi tanár. A Balázs Béla-díjas érdemes és kiváló művészt 76 éves korában, tegnap érte a halál. Az egyik legeredetibb szemléletű televíziós alkotó volt. Elsősorban- irodalmi műveket adaptált egyéni hangvételű alkotásaiban. Az 1965-ben Vercors regényéből forgatott A tenger csendje című tévéjátékával elnyerte a monte-carlói fesztivál közönségdíját. Két évvel később Latinovits Zoltán főszereplésével, parádés szereposztásban készült el Mélyrétegben című tévéfilmjével. A kezdeményező szellemű műszaki értelmiség és a merev államapparátus konfliktusával foglalkozó alkotást csak egyszer, késő éjjel vetítették, és csak negyven év múltán került újra elő. A fiatal rendező számára az 1970-es évek volt a legtermékenyebb időszak, ekkor készítette A vendég (1971), a Magyar Médeia (1971), Az áruló (1975), a 6-os számú kórterem (1977) és a Ki lesz a bálanya? (1979) című filmjét. Dömölky János 1981-ben kereste fel Ottlik Gézát a Hajnali háztetők című regény filmtervével, és minden más addigi próbálkozással ellentétben a rendezéshez megkapta az író beleegyezését. Színházi rendezőként Dömölky János színpadra állította egyebek közt Miroslav Krleža Agónia című drámáját, Csehovtól a Sirályt (1981) és a Ványa bácsit (1997), Márai Sándor Parázs és más... (2008), a Gyertyák csonkig égnek (Parázs) (2010) című műveit. Utolsó munkája Dürrenmatt A fizikusok című darabja, amelyet januárban mutattak be és jelenleg is szerepel a Veszprémi Petőfi Színház műsorán. (MTI) Kornel Földvári írásai sokáig csak különböző álneveken jelenhettek meg Elhunyt „a humor professzora” JUHÁSZ KATALIN Tegnap reggel egy pozsonyi kórházban, 83 éves korában meghalt Kornel Földvári szlovák író, publicista, kritikus. Információink szerint halálának oka szívinfarktus volt. Személyével a meglehetősen szegényes szlovák intellektuális humor egyik meghatározó egyénisége távozott. Földvári rendkívül fontosnak tartotta a rajzolt humort is, szinte valamennyi hazai karika- turista tőle tanult jó ízlést, a toll- forgatók pedig főleg vitriolos stílusát igyekeztek ellesni. 1932. február 13-án született Trencsénben, a pozsonyi Come- nius Egyetem Bölcsészkarán szlovák nyelvet és irodalmat hallgatott, a politikai hatalom' Koméi Földvári (1932-2015) (TASR-felvétel) azonban közbeszólt: nem hagyták, hogy diplomát szerezzen, írásai és könyvei sokáig csak különböző álneveken jelenhettek meg. Az 50-es években egy ideig fizikai munkás volt, majd a Kultúrny život szerkesztőségében dolgozott a hetilap 1968-as megszűnéséig. Vezette a legendás Divadlo na Korze színházat is, a rendszerváltás után pedig a Milan Lasica és Július Satinský nevével fémjelzett Štúdio L+S dramaturgja lett. Olyannyira „egyhúronpendült” velük, hogy sokan a színész-humorista páros harmadik tagjának tartották őt. O karikatúre című könyvéért 2006-ban Dominik Tatarka-dí- jat kapott, amely a legelőkelőbb szlovák irodalmi elismerés - az előző év legfontosabbnak ítélt művétjutalmazzákvele. Kornél Földvári utolsó kötete ... až pod čiernu zem címmel tavalyjelent meg. Egy bukott angyal esete-'/ ŕ ••• ,ípzván.<y v prvním českém xuuUovém f&mu, 7Í3/VK4 ^IBE/VICE " ( A\>Ck/AI NO ŠTÉSTÍ) _ SLOVA / HUDBU NAPS AL ERNŐ KOŠ'ŤÁL tlakladalelJohn QollwelhProha i Karlova u( 22, Praha IhPalcc Lucerna Jószívű volt és tisztességes, sorstársai mégis megvetették. Antonia Havlová, vagy ahogyan ők nevezték: Tonka Šibenice (Akasztófa Tonka) ugyanis arra vállalkozott, amire egyikük sem Prága leghíresebb bordélyházában. Szégyenérzet nélkül sétált be a börtönbe, hogy teljesítse egy halálraítélt utolsó kívánságát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Egon Erwin Kisch tollából származik a történet, ő írta meg színdarab formájában, cseh színpadokon fel-felbuk- kan ma is a darab. De film is született belőle. Méghozzá 85 évvel ezelőtt, Karel Anton rendezésében. Ez volt az első csehszlovák hangosfilm. Prágában mutatták be 1930-ban. Egy bukott angyal drámája 79 percben, összesen 20312 méter hosszú filmszalagon. Voltak ilyen évek, írja Egon Erwin Kisch. A halálraítélt élete utolsó éjszakájára rendelhetett nőt is magának a cellába. Könnyűvérű nőt valamelyik fővárosi vöröslámpás házból. A szolgáltatást a fegyház fizette, a lányok között pedig mindig akadt valaki, aki vállalkozott e „nemes küldetésre”. Tonka is ilyen lány volt. Kedves, megértő. Vidékről került Prágába és kényszerhelyzetből a bordélyházba. Jótett helyébe azonban nem várhatott jót: társai, mint a darazsak, kiűzték a „paradicsomból”, és utcára került. Bűnös életére nem kapott fel- oldozást, felemelkedés helyett a teljes megsemmisülés várta. Karel Anton rendező kérésére Willy Haas melodrámai elemeket szőtt a történetbe. Tonka, aki anyját is, szíve választottját is őszintén szereti, egy elszegényedett faluból vetődik a fővárosba. Naivan úgy képzelte, hogy ő majd kiváltja őket nyomorúságos életükből. Prágában talál valami jövedelmező kis állást, és küldözgeti szépen haza a pénzt. Csakhogy a nagyváros gyorsabb és könnyebb kereseti forrást kínál számára, mint gondolta volna. Tonka pedig képtelen ellenállni a csábításnak. A bordélyház állandó látogatói között volt elég tehetős ember, mégsem őket választotta. Megesett a szíve azokon, akiknek már semmi sem jutott a jóból. És ez lett a veszte. Mások szemében a legnagyobb bűne. Karel Anton, a film rendezője Prágában született 1898-ban és Nyugat-Berlinben halt meg 1979-ben. Orvosi tanulmányait odahagyva 1918-tól a művészeteknek élt. Az első világháború éveiben színpadon játszott, majd leforgatta első (néma) dokumentumfilmjét. Három esztendővel később már a barrandovi filmgyár egyik részlegvezetője. A húszas évektől fogva játékfilmeket rendez, és ír vagy húsz forgató- könyvet, többek között a Monarchia Redl ezredeséről. 1934 és 1960 között francia és német filmeket rendezett, hírnevét azonban a Tonka Šibenice című alkotásnak köszönheti, amely a korabeli kritika szerint megismételhetetlen mestermű. Sikerében azonban oroszlánrésze van Italina Kravanjának, a címszerepet alakító szlovén színésznőnek, aki Ita Rina néven vált Európa-szerte ismertté. 1929-ben, tehát egy évvel a Tonka Šibenice prágai bemutatója előtt Gustav Machatý sikamlós drámájában, a filmtörténetijelentőségű Erotikonban játszott, amelyben két férfi küzdött a kegyeiért, egészen pontosan: kihívó bájaiért. Tonka édesanyját egy orosz színésznő, Vjera Baranovszkaja formálta meg, a bordélybeli muttert pedig Antonie Nedo- šinská, aki ezzel a szerepével el is veszítette népes rajongótáborát, hiszen ezt megelőzően éveken át csupa szeretni való, gondoskodó anyát játszott. A siker egyedül a rendezőt repítette magasba. Ita Rina a némafilmekben volt kitűnő, az új műfaj nem kedvezett az egyéniségének, vagy inkább a színészetének. Karéi Antont viszont valósággal elárasztották külföldi ajánlatokkal. Eredetileg nem is hangosfilmben gondolkoztak az alkotók, hiszen az még akkoriban gyerekcipőben járt Közép-Európában. (Amerikában 1927-től szólalnak meg a szereplők a mozivásznon.) A csehszlovák némafilmből végül úgy lett hangos, hogy a rendező élt a francia Gaumont cég ajánlatával, és a már kész anyaghoz hozzáforgatott pár hangos jelenetet a Párizs melletti Joinville stúdióban. Ám ami még érdekesebb: három nyelven is felvették a szöveget. A cseh mellett németül és franciául. Németországban Die Galgentoni, a franciaországi mozikban pedig To- nischka címmel vetítették a filmet. A német kópia később elveszett, a csehszlovák verzióból csak a film első tizenöt perce maradt fent. Arra a kérdésre pedig, hogy mennyit kap a néző a cellában történtekből, ami a szerencsétlen prostituált végső bukását jelentette, a válasz nem lehet meglepő. Tonka és az elítélt meg sem érintik egymást. Csak beszélgetnek. Nyolcvanöt évvel ezelőtt már maga a történet is sikamlósnak számított. A tartalomból: • Mi van az ajtó mögött? • Meseszerű villa, tele emlékekkel • Retro -vidám és egyedi lesz a lakás
