Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-02 / 50. szám, hétfő

4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 2. www.ujszo.com KOMMENTAR Lesz még rosszabb is MOLNÁR NORBERT Már most, egy évvel a választások előtt mér- get lehet venni rá, hogy Robert Fico és az ő 9 Smere megnyeri a választásokat. S arra ugyan mérget nem vennék, hogy egyedül nem fog tudni kormányt alakítani, de ez is majdnem "ffíl biztos. És egy partner elég lesz neki a kor- I mányalakításhoz. Ami szintén tuti, hogy Fico azt választja majd, aki a legkevesebbet kéri a kormánypozí­cióért. Még egy dologban biztosak lehetünk: szinte mind­egyik parlamentbejutott párt ott fogja magát riszálni a Smer-székház környékén, hogy a bejárathoz közelítve mé­terről méterre leadjon valamit a követeléseiből. A jobboldal egyetlen pártja sem lesz képes megszorítani a Smert. Szétforgácsolódva fog nekivágni a választásoknak, noha a választói akarat - legalábbis a jobboldali választói - az, hogy már a választások előtt alakuljon ki egyjobboldali blokk. Aminek persze kevés a logikája, de mutatja, mennyire elkeseredett a Ficót meneszteni kívánó választói réteg. Mert mi köze van egymáshoz az SaS és a KDH választójának? Semmi. Mindkettő közelebb áll a Smerhez, mint a másikhoz, de közös ellenségük mégis a Smer. Bár a KDH esetében ez azért megkérdőjelezhető. Arról pedig külön vitázni lehet, hogy például az OĽaNO mitől jobboldali. De még ha az is volna, ki veheti ma komolyan Matovičékat? Senki. Ki merne velük kormányozni azzal a tudattal, hogy bármikor bárkinek képesek elvágni a torkát? Csak olyanok, akik önmagukat sem veszik komolyan. Érdeke lehet-e olyan pártoknak a választások előtti együtt­működés, amelyek biztos bejutónak számítanak, mint a KDH, a Sieť vagy Híd? Semmi ésszerűség nincs benne. Akiknek mindenképpen érdekük egy lista kialakítása, azok a 2-5 százalékos pártok. De azoknak meg akkora az egojuk, mint egy Jack Russell terriernek, amelyik azért nem néz tü­körbe, hogyne lássa, milyen kicsi. Az SDKÚ, az SaS, a No­va, a Šanca, a Skok, Hlináék mind azt kockáztatják, hogy elveszhet akár 20 százaléknyi jobboldali szavazat, ami megint csak Ficónak kedvez. És saját politikai jövőjüket is kockáztatják. Mert ha nincs egyesülés, vagy legalább re­gisztrált partnerség köztük, csak a saját jelentéktelensé­güknek állítanak szobrot. Az is tény, hogy ezzel a nagyobb jobboldali pártoknak kedveznek, mert a szavazatelszórás veszélye végül arra fogja kényszeríteni a jobboldali vokso­lót, hogy a biztosra szavazzon. Az MKP külön eset. Etnikai jellege miatt kénytelen lutrit ját­szani: Berényiékkel senki sem akar majd a választások előtt összeborulni, így újra orosz rulettezni fognak. Érdeke lehet-e egy országnak, hogy 5-6 vagy még több párt­ból álló koalíció irányítsa? Nem, még véletlenül sem. Úgy­hogy jobb, ha hozzászokunk, hogy még mindig az egyik leg­kisebb rossz lesz 2016 után, ha a Smer kormányoz egyjobb­oldali párttal. Még akkor is, ha például a Smer-KDH koalíció rendkívül bizarrul hangzik, mert ez a két párt képes egymás­ból kihozni a legrosszabbat. De van még rosszabb rossz al­ternatíva. Az SNS. Látható, hogy a Smer az utóbbi időben megpróbálja helyzetbe hozni a nemzetieket. A Smer-médiá- ba Danko pártelnök szinte hazajár. Ficóék tudják, az SNS fogja a legkevesebbet kérni, s noha abban is biztosak, hogy az országnak ez még rosszabb, mintha nyolcpárti koalíció irányítaná, saját érdekük mindent felülír. Jobb, ha felkészü­lünk: lesz még rosszabb is. Nincs jó megoldás. Jobb pedig • egyáltalán. FIGYELŐ Besározzák Nyemcovot Féltékenység is állhat Bo­risz Nyemcov orosz ellenzéki politikus megölésének hátte­rében - számolt be szomba­ton a hatalomhoz közeli orosz hírtelevízió, a Life- News. Az orosz rendfenntar­tó szervek név nélkül nyilat­kozó illetékese nem zárják ki a „hétköznapi konfliktus” le­hetőségét. Arra utalt, hogy a politikus a gyilkosság idő­pontjában egy fiatal ukrán modellel sétált. Hozzátette, úgy tudják, Anna Durickaja nemrég Svájcban járt, ahol abortuszon esett át. Nyem­covtól esett teherbe. A Kreml- párti tévé részletes beszámo­lót közölt a megölt orosz el­lenzéki vezető magánéletéről is, aki többször volt nős. Nyemcovot erőszakos em­bernek tüntette fel a tévé. Féltékenységből megren­delt gyilkosságról beszélt Nyikolaj Kovaljov, a Szövet­ségi Biztonsági Szolgálat volt vezetője, törvényhozási kép­viselő is. Azt mondta, ritka, hogy egy bérgyilkosságnak ta­núja van. Vagy a tanút is meg­ölik, vagy olyan pillanatot vá­lasztanak, amikor az áldozat egyedül van. Kovaljov szerint mindez alátámasztja, hogy Nyemcov megölésének hátte­rében Durickaja állhat. (MTI) A megemlékezések, ha tartalmukat vesztik, könnyen kiüresedett, patetikus kötelező körré válnak Egy évforduló margójára Pénteken volt 69 éve, hogy Magyarország és Cseh­szlovákia aláírta a lakos­ságcsere-egyezményt, melynek keretében mint­egy 90 ezer magyar em­bert kényszerítettek lak­helye elhagyására. KOCUR LÁSZLÓ Azt vélhetően senki sem kí­vánja vitatni, hogy a 90 ezer nagy szám, az elmúlt két nép- számlálás, két évtized során is megközelítőleg ennyivel csök­kent a magyarság lélekszáma Szlovákiában, akkor pedig va­lamivel több, mint egy év alatt tüntettek el ennyi embert. Ápri­lis 12., az első transzport indu­lásának napja emléknap. A la­kosságcserére kényszerítettek nagy száma miatt szinte alig van család, amelynek legalább a tágabb rokonságát ne érintette volna a félcédulások által kita­lált „fehér cédula”, emlékez­nünk tehát kötelesség, még ha e sorok írója nem is feltétlen híve annak, hogy „gyásznapokkal” traumatizáljuk önmagunkat. A megemlékezések ugyanis, ha tartalmukat vesztik, könnyen kiüresedett, patetikus kötelező körré válnak. Magánál az emlékezésnél sokkal fontosabb, hogy a történ­tek a megfelelő helyre kerülje­nek nemzeti önismeretünkben. Ehhez pedig nem újságcikke­ken, kopjafák, szobrok tövében elmondott formális megszólalá­sokon keresztül vezet az út. Ha azt szeretnénk, hogy a Felvidék­ről kitelepített magyaroknak ne csak emléknapja, hanem emléke legyen, az nehezen fog menni az oktatási rendszer hathatós se­gítsége nélkül. Ez biztosan nem lesz könnyű úgy, hogy a ’45 utáni történelemre kilencedikben, a felvételik közelében van pár óra, a középiskolákban pedig szinte nagyítóval kell keresni a törté­nelmet. Legalább ennyire fontos a helyi közösségek (ön) reflexi­ója, hiszen a lakosságcsere nem „a néppel”, hanem konkrét em­berekkel történt. Akik hiányoz­tak a családi asztaloktól, és most hiányoznak a temetőkből, ide­genben porladva. Az előbb emlí­tettekhez képest csekélyebb, de nem elhanyagolható szerepe lenne ezen a területen politikai érdekképviseletünknek, leg­alább az intézményes feltételek megteremtése, biztosítása te­rén. Kifogásokat mindig lehet keresni, a lényeg azonban, hogy már 25 éve lehet beszélni ezek­ről a dolgokról, így a kérdés in­kább az, miért nem tesszük, vagy miért nem tesszük elégszer? Nincsenek szavak. Az orosz ellenzék a vezérét gyászolja. (TASR/AP-felvétel) Az orosz állami média szerint Nyemcov gyilkosai Putyint akarják letaszítani a trónról „Putyin elleni provokáció a gyilkosság” MTl-HÁTTÉR A Majdan helyett a Donyec- medence érkezett el Oroszor­szágba - írta a Novaja Gazeta el­lenzéki újság. A Mihail Gorba­csov volt szovjet pártfőtitkár és AlekszandrLebegyev milliárdos által támogatott lap szerint szó­ba se jöhet, hogy a gyilkosság „hétköznapi ügy” volt. „Oroszor­szág újkori történelmének ha­talmas politikai terrorakciója zajlott, a gyilkosság annak az utóbbi 20 évben épített ország­nak a jelképe, ahol a szavakat ismét vérbe fojtják”. Nyemcov lelövése annak a gyűlölet-politi­kának a folytatása, amely nor­mává vált az orosz állami sajtó­ban. „Azt mondták, a nemzet árulóinak még kell bűnhődniük. Hát megtörtént” - írta alap. Az orosz hatalom Ukrajna-po- litikáját ellenző értelmiségieket, politikusokat több esetben nyíl­tannevezték hazaárulóknak és a külföld által fizetett bérencek­nek. Tavaly májusban óriáspla­kátok jelentek meg Moszkvá­ban, melyeken a Putyin hatal­mával szemben fellépő hat is­mert ellenzéki volt látható. A fel­irat szerint ők az oroszországi rendet belülről támadó ötödik hadoszlop. A Gazprom állami energetikai céghez tartozó NTV televízió a tegnapra meghirde­tett válságellenes tüntetéssel kapcsolatban az orosz ellenzék leleplezésére szánt összeállítást készített elő - hívta fel a figyel­met a Novaja Gazeta. A lap sze­rint Borisz Nyemcov megölése olyan pont, ahonnan már nincs visszatérés, az orosz belpolitikai helyzet radikálisan destabilizá- lódni fog, és ennek következmé­nyei megjósolhatadanok. „Régi orosz hagyomány, hogy a politi­kai gyilkosságokat a szabadság- jogokat elnyomó célokra hasz­nálják”-írta a lap. Mihail Gorbacsov viszont úgy véli, a külföldi oroszellenes erők a helyzetet kihasználhatják arra, hogy „megszabaduljanak” az orosz államfőtől. Úgy véli, Nyemcov gyilkosai éppen erre számítottak. A hatalomhoz közeli Life- News orosz kereskedelmi tévé szerint a nyomozók azt is vizs­gálják, hogy Nyemcovot anyagi okokból ölték-e meg, mert „sok pénzt kapott külföldről”. A nyomozócsoport név nélkül nyi­latkozó tagja elmondta, pénzt adhattak Nyemcovnak az orosz belpolitikai helyzet elbizonyta­lanítására. Mivel azonban ennek az ellenkezője ment végbe, megértették, hogy eredményt nem várhatnak Nyemcovtól, s „nagyon is valószínű, hogy a szponzorai akartak tőle meg­szabadulni”. A nyomozó azt is kifejtette: Nyemcov megölésé­vel az ellenzék akar csapást mérni az orosz hatalomra. SORRA HALNAK PUTYIN ÉS AZ OROSZ HATALOM BÍRÁLÓI Az utóbbi években több orosz ellenzéki politikust meg­öltek vagy gyanús körülmé­nyek között haltak meg. 2013. március: A 67 éves Borisz Berezovszkij oligarchát, aki nagy-britanniai emigráció­ban élt, miután szembekerült Vlagyimir Putyin orosz elnök­kel, holtan találták Londonhoz közeli otthonában, a ház belül­ről bezárt fürdőszobáj ában. 2009. november: Ä 37 éves Szergej Magnyitszkij jogász - aki magas rangú orosz belügyi tisztviselőket korrupcióval gyanúsított meg - a vizsgálati fogságban tisztázadan körül- ményekközött meghalt. 2009. július: Natalja Estemi- rovát, a Memorial jogvédő szervezet csecsenföldi munka­társát elrabolták Groznijban, majd néhány óra múlva holtan találtak rá. Az 50 éves emberi jogi aktivista a kaukázusi köz­társaságban megfigyelt orosz hatalmi visszaélésekről tájé­koztatta a vüágot. 2009. január: A34 éves Szta­nyiszlav Markelov ügyvédet és a 25 éves Anasztaszija Baburo- vát, a Novaja Gazeta ellenzéki lap munkatársát fényes nappal agyonlőtték Moszkvában. 2006. október: Putyin egyik legkíméletienebb bírálóját, a 48 éves Anna Politkovszkaja új­ságírónőt moszkvai lakása előtt lőtték agyon. A politikai hát­terű bűncselekmény világszer­te megdöbbenéstváJtottki. 2006. november: Alek- szandr Litvinyenkót, az orosz állambiztonsági szolgálat egy­kori alezredesét, aki 2000-ben emigrált Londonba, polónium 210-es radioaktív izotóppal öl­ték meg. A mérgező anyagot Litvinyenko teájába tették bele egy londoni bárban, ahol két egykori ügynöktársával, And­rej Lugovojjal és Dmitrij Kov- tunnal találkozott. 2003. április: Moszkvában ismeretien támadó agyonlőtte az 52 éves Szergej Jusenkov képviselőt, a Liberális Oroszor­szág párt elnökét, Berezovszkij egykori szövetségesét. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom